Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái, 9. kötet
N - Nikolics Sándor (rudnai) - Nikolics Sándor
Nikolics Nikolics Sándor (rudnai), főispán, N. János rudnai földbirtokos és kevermesi Tököly Lujza fia. N. Fedor bárónak unokatestvére, szül. 1825. nov. 13. Temesvárt , gyermekkorát a rudnai (Torontálm.) birtokon töltötte, később középiskoláit és az egyetemet Pesten végezte. A 40-es években több utazást tett. Nevelője és később mentora Székács József volt, mely körülménynek tulajdonítható, hogy a görög keleti szerb család ivadékából a későbbi lelkes hazafi fejlődött. A 48-as mozgalmas életben élénk részt vett, belépett a nemzetőrségbe, sőt a fehértemplomi csatában is részt vett (amit Horváth Mihály ezen csata leírásánál föl is említ). A szabadságharcz leveretése után svábhegyi szállásán kutatást tartottak és egy pár napra az Új épületbe zárták. Ezután Bécsben lakott rendőri megfigyelés alatt. 1850—51-ben ismét utazott és Párisban az emigránsok társaságában élt. 1861-ig rudnai birtokán gazdálkodott. Az 1861. rövid alkotmányos időszakban Torontál vármegye alispánja volt. 1867 — 1875-ig Tisza-parti országgyűlési képviselő, 1875—82-ig Temesvárt a vízszabályozási társulat igazgatója; 1882. ismét képviselővé választatott szabadelvű programmal. 1885-ben kineveztetett Pancsova és Versecz városok főispánjává, mely méltóságát 1895-ig viselte. Ezen két város, valamint már előbb Temesvár díszpolgárává választotta. 1886. és 87-ben két görög keleti szerb egyházi zsinaton királyi biztos volt. Mint a délvidék egyik legelőkelőbb szerb család ivadéka, egész életén át azon fáradozott, hogy szerb véreit megnyerje a magyar hazafiság számára és elmondható, hogy e téren kiszámíthatatlan becsű szolgálatokat tett. Az absolutizmus idején ő készítette elő a magyarok és szerbek egymáshoz való közeledését, később mint Deák-párti képviselő a hazafiságtól lángoló beszédeket mondott, mint főispán pedig nagy tapintattal tudta föntartani városaiban a nemzetiségek békéjét. Magyarok és szerbek egyformán tisztelték és szerették a puritán jellemű férfit. — Költeményeket írt a Hölgyfutárba (1861.), a Szabadelvűpárti Naptárba (1884.) sat. — Munkája: Nikolics Sándor Költeményei. Budapest, 1897. (Nikolics Mihály bárónak ajánlva. Ism. Egyetértés 52., Nemzet 97. szám, Pester Lloyd, Temesvarer Zeitung 129. szám). — Kéziratban több drámája és drámai költeménye van. M. Könyvészet 1897. — Budapesti Hirlap 1897. 169. sz. és fiának Nicolics Sándor miniszteri segédtitkárnak szives közlése. Nikolics Sándor, zeneművész, szül. 1834. márcz. 16. Aradon, hol atyja ügyvéd volt. 1848-ban elvégezte a gymnasium VI. osztályát szülővárosában, mire gyógyszerésznek készült és Pestre ment; itt nemzetőrnek állott be és Schwechat felé ment, Pozsonyban azonban megbetegedett és visszatért Pestre, hol sógoránál Sztupa György gyógyszerésznél segédkezezett. Kedvelte a zenét, különösen a fuvolát, ebben művelte magát a szabadságharcz alatt is, miután már 1845-ben gyakorolta magát ezen hangszeren. 1850-ben a nemzeti színház zenekarához szerződtették. 1854-ben Bécsbe kapott meghívást, mint első fuvolás, egyik külvárosi színházhoz ; itt alkalma nyílt magát, a zenetudományban is alaposan kiművelni. Négy évi távollét után 1858-ban visszatért hazájába és Szabó József vidéki magyar operatársulatához szerződött mint karmester és mint ilyen Aradon, Temesvárt, Szegeden, Szabadkán s más nagyobb városokban sikerrel működött és lényegesen hozzájárult a vidéki zeneélet kifejlesztéséhez. 1865-ben ismét Budapestre tért vissza, hol a nemzeti színház zenekarában az első fuvolaművészi állásra szerződtették és a nemzeti zenede szintén kinevezte e tanszék tanárává. Ez időszakban számos népszínműhez írt részint eredeti zenét, részint pedig szerkesztett. 1870-ben a színészeti iskolához