Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái, 10. kötet
P - Pataki Mózes (sárospataki és károlyvári ifjabb) - Pataki Pál (sárospataki) - Pataki Sámuel (sárospataki)
munkatársa volt. — Munkái: 1. A községi pótadó kulcsai tizedes rendszerben. Város, községi tisztviselők, községi és körjegyzők használatára. Sátoralja-Ujhely, 1883. (2. kiadás. U. ott, 1884. nyom. Sárospatakon). — 2. Sátoralja- Ujhely város szabályrendeletei. Közigazgatási tanulmány. Bpest, 1892. (Különny. a Közs. Közlönyből). — 3. A villamos berendezések engedélyezésére vonatkozó törvények és szabályok és a s.-a.-újhelyi villamos világítás engedélyezése.Sátoralja-Ujhely,1896. — 4. A katonai beszállásolás kézikönyve. Katonai és polgári hatóságok használatára. U. ott, 1897. — 5. Az összes adónemek kulcsai koronaértékben. Az adók kivetésével és a kivetések ellenőrzésével megbízott közegek használatára. U. ott, 1897. (3. kiadás. U. ott, 1900.). — Szerkeszti a Zempléni Hírlapot 1902. jan. 4. óta Sátoralja-Ujhelyben. Kiszlingstein Könyvészete. — M. Könyvészet 1896., 1901. Pataki Mózes (sárospataki és károlyvári ifjabb), ifj. Wesselényi Miklós bárónak 1807-től nevelője; id. P. Mózes, 1779—1816-ig a kolozsvári ev. ref. főiskola tanárának fia, szül. 1784. febr. 29. Kolozsvárt. Kazinczy rendkívül sokra becsülte őt és levelezett is vele. 1814-ben Wesselényi Miklós báróval és Döbrentey Gáborral meglátogatta Niklán Berzsenyi Dánielt. Meghalt 1815. január 25-dikén Kolozsvárt 31-dik évében. Wesselényi Miklós báró, barátja tetemeit Zsibóra vitette s atyjának koporsója mellé helyezte el. — Czikke az Erdélyi Múzeumban (Kolozsvár 1814. I. 121—141. 1. A római poézis történetei). Levelei Kazinczy Ferenczhez, Zsibó, 1810. ápr. 12., 1814. nov. 24., 1815. jan. 8. — A Döbrentey Gábortól tervezett Külföldi Játékszini Gyűjtemény számára lefordította Goethe Egmontját és Schiller Don Carlosát; mivel a vállalat nem jelent meg, a fordítás is kéziratban maradt. Erdélyi Múzeum 1815. III. 185. 1. — Szilágyi Ferencz, Ifjabb b. Wesselényi Miklós. Budapest, 1875. 4. 1. — Figyelő V. 176., VI. 42. 1. — Kazinczy Ferencz, Erdélyi levelek. Budapest, 1880. (Nemzeti Könyvtár XII.) és Levelezése VII—XII. — Ellenzék 1903. (Kardos Samu, Wesselényi M. ifjúsága) és gyászjelentés. Pataki Pál (sárospataki), cs. kir. főhadnagy. — Czikkei a Szépliteraturai Ajándékban (V. 1825. A mustra, a lembergi Mnemosiae után; kézirata, censurai példány, a m. n. múzeumban), az Athenaeumban (1842. beszély) ; költeményei a sárospataki Parthenonban (1834., 1837.). — Munkája: Tarka jelenetek az emberi életből. Uj olvasó-könyv. Az ifjúság hasznára és gyönyörködtetésére, szerzette Chimani Leopold. Válogatva fordította ... 3 rész. Pest, 1845. Petrik Bibliogr. Pataki Sámuel (sárospataki), orvosdoktor, P. István görgényi evang. reform. pap (kinek atyja, P. István, 1638-ban költözött Zemplénmegyéből Erdélybe) és Nagy Böszörményi Katalin fia, született 1692. január 1-én Toroczkó-Szent-Györgyön; középiskoláit a kolozsvári evang. ref. főiskolában végezte. Ezután Teleki Pál gróf fiának, Ádámnak volt hét évig nevelője. 1720-ban, részben Teleki Pál gróf költségén, külföldi egyetemekre ment; tanult Franekerában, 1721. Utrechtben, 1723. Leydenben és Halleban. 1726-ban jött visza hazájába ; előbb Kendi-Lénán telepedett le mint orvos, hol még azon év okt. 1. nőül vette Dálnoki Máriát; 1728-ban Deésre (hol városi tanácsos és az ekklezsia gondnoka is volt), 1738-ban pedig Kolozsvárra költözött, hol 13 évig az ev. ref. főiskola gondnoka volt. Mint orvos nagy tiszteletnek és hírnévnek örvendett; a szegényeknek maga tartott gyógyszertárt. Meghalt 1766. október 8-án Kolozsvárt. — Munkái: 1. Tractatus de peste ... — 2. Nomenclator plantarum Transilvaniae ... 3. Observationes clinicae. (Weszprémi ily hiányosan adja e munkák czímét).