Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái, 10. kötet
P - Péchy Zsigmond - Péchy Zsigmond (péchujfalusi) - Péchváradi Gábor
670 Péchváradi—Pécskai 672 kamarának hosszú ideig igazgatója és tanácsosa volt, P. Gáspár gyulai kapitány és Dóczy Margit fia. Meghalt 1631. (?) jún. 29. Lőcsén és ott eltemettetett (sírkövén az évszám olvashatatlan). — Üdvözlő és búcsúzó versei vannak a Forgács Mihály, Oratio . .. Wittenberg, 1587. Prompemptica ... U. ott, 1588. és In honorem Pietate ... U. ott, 1588. cz. munkákban. Bartholomaeides, Memoriae Ungarorum 86. lap. — Nagy Iván, Magyarország családai IX. 178., 181., 185. lap. — Irodalomtörténeti Közlemények I. 248., 249., 252., 255. 1. Péchy Zsigmond, alnádor, P. László és Hedry Anna fia, 1741-ben alnádor, 1747-ben Beregmegye administrátora volt. — A Sanctio pragmatikát fogalmazta. Nagy Iván, Magyarország családai IX. 181., 185., 186. 1. Péchy Zsigmond (péchujfalusi), főispán, sárosmegyei birtokos, Eperjesen elvégezte a jogakadémiát és szülőmegyéjében lépett a közpályára. 1869. szept. 6. Sárosmegye II. aljegyzője, 1870. decz. 5 első aljegyzője lett. 1871. decz. 20. főjegyzőnek, 1875. jan. 21. alispánnak választották. Tizenhét évig vezette a vármegye ügyeit, midőn a király 1892. okt. Abauj-Torna vármegye és Kassa sz. kir. város főispánjává nevezte ki s okt. 31. volt ünnepélyes beiktatása. 1881-ben kapta a III. osztályú vaskoronarendet. — Főispáni székfoglaló beszédeit közli a Kassai Szemle (1892. 127. sz.) Kassai Szemle 1892. 127. sz. fényny. arczk. — Magyarország Vármegyéi, Abauj-Torna vármegye és Kassa. Bpest, 1896. arczk. Péchváradi Gábor, szent Ferencz rendi rendfőnök, először 1509-ben választották meg Újlakon rendfőnöknek; szerénységével és buzgóságával, tudományos míveltségével és kormányzó erélyével annyira megnyerte társainak elismerését, hogy 1511-ben az atyai káptalanban újra megválasztották. Kormányzásának idejére súlyos csapás nehezült: pusztító járvány tört ki az országban, s a négy év alatt csak a szerzet tagjai közül 412-en vesztek el. P. talán vezeklő töredelemből és rajongó hálából a csapás elmúlása után, 1514-ben az egyetemes rendfőnök írásbeli engedelmével Pászthóy János paptársával a szent földre zarándokolt. Könyve, melyben utazását és a szentföldet leírta, csakhamar megjelent Bécsben. Az érdemes írót 1523-ban és 1527-ben, noha már az öregség megtörte, az egyhangú bizalom ismét főnöki székébe emelte, de kormányzásának ez az időszaka még szerencsétlenebb volt: egyfelől a protestáns eszmeáramlat hódításai, másfelől a mohácsi vész zavarai következtében alatta a szerzet szinte teljesen szétzüllött. — Munkája: Compendiosa quedo, nec minus lectu secunda descriptio urbis Hierusalem, atq. diligens omnium locorum terre sancte in hierosolymis adnotatio. p. quendam in Christo patrem fratrem Gábrielem natione ungarum diui Francisci ordinis de sacra observantia, luculenter , nam ea ipsa locatprijs consperit oculis , congesta achreuiter peundem conportata, feliciter incipit. (Névtelenül. Ism. bő kivonatban M. Sion 1866. Hatala Pétertől. 1520 körüli nyomtatvány és Bécsben nyomatott, melyben 42 levelen 1514. tett szentföldi útját írja le. E művet Toldy állítása szerint egy ismeretlen Farnády Miklós nevű ember újból kiadta saját neve alatt. Hogy a munka P. műve, Széchy Károly elég meggyőzőleg bizonyítja. A nyomtatás föltalálása után valószínűleg legrégibb irodalmi lopásnak e sajátságos esetét megvizsgálhatni a budapesti egyetemi könyvtárban, hol mindkét mű megvan). Fridrich, Urbánus, História . . . provinciáé Hungáriáé ordinis minorum S. P. Francisci. Cassoviae, 1769. 19., 21., 25., 27. 1. — Pray, Index libroruin rariorum II. 185. 1. — Hl. Könyvház VI. 1794. 145. 1. (Molnár János). — Graesse, Tresor de Livres rares 1864. 181. lap. — Toldy, M. Nemzeti Irodalomtörténete II. 57. 1. — Földrajzi Közlemények 1881. 150. lap. (Márki S.). — Kalauz a könyvkiállításhoZ. Bpest, 1882. 201. 1. — Sárospataki lapok