Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái, 11. kötet
R - Rácz Péter - Rácz Péter - Rácz Sámuel
volt 1847. ápr. 3-tól Beregszászon, T.Ujlakon, Szatmárt, hol 1850-től gymnasiumi tanár, 1855-től administrátor Józsefházán, 1858. Csomaközön, 1871. alesperes a nagy-károlyi kerületben és plébános F.-Gyarmaton, 1876. szentszéki ülnök, 1882-től nagybányai plébános, 1888. steinbachi prépost, 1889. Nagybánya kerületi alesperes, 1891. zsinati vizsgáló. Meghalt 1900. jan. 7. Szatmárt. — Német imakönyvet adott ki 1872-ben névtelenül. M. Sion 1893. 154. 1. — Schematismus Oieri dioec. Szatmáriensis 1901. 148. 1. Rácz Péter, a debreczeni ev. ref. kollégiumban a természettan és mennyiségtan hallgatója. — Munkája : Tabula exhibens delineationem regni Hungáriae in suos comitatus div. Offert... (1782). Szinnyei Könyvészete. Rácz Péter. — Munkája : Vallási párhuzamok, unió és még valami. Nagy-Várad (1842.). Petrik Bibliogr. , Rácz Sámuel, bölcseleti és orvosdoktor, egyetemi tanár, szül. 1744. márcz. 30. Pesten, ref. székely szülőktől, később a jezsuiták térítették át és nevelték; 1772-ben már végzett orvos volt, midőn mint Az emberi élet általános ismeretét tanító könyvének élőbeszédében (1802) írja: «Bécsben (ahol tanult és 1773. u. ott nyert orvosdoktori oklevelet) számos betegek észlelésével és gyógyításával foglalkozók.» Majd Nagybányán királyi kamarai és városi főorvosi hivatalt viselt 1777-ig. Mária Terézia királynő 1769 végén a nagyszombati egyetem három karához, t. i. a hittani, bölcseleti és jogtanihoz, ezen utóbbit újabb adományokban részeltetvén, az addig ott nem létező orvosi kart is kapcsolta, azt tanárokkal ellátta és az egész egyetemet a Van Svieten ausztriai főorvos és birodalmi közoktatási miniszter által a bécsi és prágai egyetemekre nézve behozott módszer szerint kormányozni elrendelé. A magyar orvosegyetemi tanári testület öt tanárból állott, kikhez miután az egyetem a jezsuitáknak 1773-ban történt eltöröltetése után azok kezéből nem csak kiesett, de újabb 1770-ben történt átalakíttatásától számítva már királyi egyetem czíme alatt még hét évig Nagyszombatban tartózkodása után 1777-ben Budára a királyi palotába áthelyeztetett; ekkor az addig foglalkozó öt tanárhoz Rácz Sámuel rendkívüli tanárnak neveztetett ki, a mit ő 1794-ben kiadott «Borbélyi tanításainak» első darabjában következőleg említ meg: «Legelőbb a borbélyokat a belső nyavalyáknak orvoslására közönségesen a budai Universitásban tanítani kezdette a könyvszerző 1777. eszt. 4 nov. 1. napján. Ilyen tanítások ennek előtte Magyarországban sohasem voltak.» Ezen időtől fogva szakadatlan munkásságot fejtett ki R. az orvosi tudomány minden ágának magyar nyelven való tanításának meghonosításában, melynek egyes szakmáiban valóságos alapítója s atyja csakugyan ő volt. 1780. szept. a boncztan rendes tanára lett 1200 n. forint fizetéssel, de a gyakorlati orvostan tanítására sebészek számára 200 forint jutalomdíj mellett azontúl is kötelezve maradt; ezenkívül a katonai kórházban nyilvános leckéket tartott a betegágyaknál s egyszersmind igen széles és szerencsés orvosi gyakorlatot folytatott a fővárosban; 1786—92-ig boncztant, 1792— 1807-ig élettant tanított; 1780—81., 1785— 1786., 1790—91. és 1796—97. dékáni hivatalt viselt, 1793-ban pedig az egyetem rektorává választatott. A magyar, német, latin nyelven kívül jártas volt a görög és franczia nyelvben is. Mária Terézia királynő koronás arany-érdempénzzel, s nem tudni, mikor és ki, királyi tanácsosi czímmel tisztelte meg; ezenkívül Hont megye karai és rendes táblabiráik sorába vették fel. Fiát 1797-ben a nógrádi felkelő nemes sereghez állította és saját költségén tartotta. Meghalt 1807. febr.