Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái, 11. kötet
R - Roth Keresztély - Roth Lajos (telegdi) - Roth Márton
segédlelkésznek; innét 1855. nov. 30. Ó-Verbászra (Bács-Bodrogm.) ment rendes lelkésznek, hol az ő buzgalmából létesült az új templom. Meghalt 1900. febr. 4. ugyanott. — Munkája: Confir mandenbüchlein, oder Dr. M. Luthers kleiner Kathechismus für Confirmanden, Pest, 1865. Karl Theodor Roth. Eine kurze Lebensgeschichte. Von seinen Kindern. Verbasz, 1900. és a m. n. múzeumi könyvtár példányáról. Roth Keresztély, ág. ev. lelkész és dékán Nagy-Szebenben. Kézirati munkája : Matricula plébániae Cibiniensis, cum notis Christiani Roth 1754. (XV. századbeli kártya kézirat, 72 levél a károly-fehérvári Batthyány-könyvtárban.) Beke Antal, Index Manuscriptorum bibliothecae Batthyanianae dioec. Transsylvaniensis. K.Fehérvár, 1871. 34. 1. Roth Lajos (telegdi), m. kir. főgeologus, szül. 1841. szept. 10. Brassóban; 1851-ben családjával Bécsbe került, hol atyja, R. Ágost a legfelső törvényszéknél mint előadó, majd bíró (udvari tanácsos) volt alkalmazva. Középiskolai tanulmányait Bécsben végezte, mire 1860. a szászországi freibergi, 1862. a stájerországi leobeni bányászakadémiára ment, hol szintén két évig folytatta tanulmányait. 1864 végétől 1866 nyaráig a morvaországi wittkowitzi vaskohónál, valamint a morva-osztraui kőszénbányászatnál folytatta önkéntesi minőségben gyakorlati tanulmányait. 1867. rövid ideig a bécsi földtani intézetnél foglalkozott geológiával, ugyanazon év nyarán pedig a m. kir. pénzügyminisztérium bányászati számvevőségéhez gyakornokká neveztetett ki s Budapestre költözött. 1868. bányászati számtisztté neveztetett ki, 1870-ben pedig mint gyakornok a m. kir. földtani intézethez lépett át, hol 1871. segédgeologus, 1872. osztálygeologus, 1882. főgeologus lett, 1895. óta főbányatanácsosi czímmel és jelleggel. Czikkei a Földtani Közlönyben (1871. A Felső-Ors melletti Forráshegy lejtőjének geologiai átmetszete, 1872. A hovárdos-harasztosi szénterület, 1875. Előleges tudósítás egy geologiailag fontos leletről, 1879. Adatok az Alföld altalajának ismertetéséhez); a Természettudományi Közlönyben (XV. 1883. Otorácz és Eszék hydrographiai viszonyai, 1884. A Lajtahegység építőkövei, 1890. Az Alsó-Duna mentén észlelt geologiai viszonyokról, 1892. Hofmann Károlyról, 1899. A szovátai Illés-tó és környéke geologiai tekintetben); többi czikkei különösen a földtani intézet többi kiadványaiban is (Évkönyv, Évi jelentés, Térképmagyarázatok) megjelentek, egyszersmind német szöveggel is. — Munkái: 1. Kis-Marton vidéke. C. 5. lap. 1: 148.000. Földtanilag fölvette és magyarázta. Bpest, 1883. (Magyarázatok a Magyar korona országainak részletes földtani térképéhez. Kiadja a m. kir. földtani intézet). — 2. Studien in Erdöhlführenden Ablagerungen Ungarns. I. Die Umgebung von Zsibó im Comitate Szilágy Juni 1897. U. ott, 1897. Két tábla rajzzal. (Mittheilungen aus dem Jahrbuche der kgl. ung. geol. Anstalt XI. 5.). — 3. Várfalva, Troczkó és Hidas közt elterülő hegyvidék geologiai alkotása. U. ott, 1898. (Különny. a Földtani Intézet 1897. Jelentéséből). — 4. Der NO-Band des Siebenbürgischen Erzgebirges. U. ott, 1901. Pallas Nagy Lexikona XVIII. 519. 1. — Kiszlingstein Könyvészete és a m. n. múzeumi könyvtár példányairól. Roth Márton, ág. ev. lelkész, Roth Márton muzsnai lelkész fia, szül. 1798. júl. 2. Segesvárt; 1821. a bécsi protestáns-theologiai intézetben tanult ; a medgyesi gymnasiumban volt segédtanár; lelkész 1829-38-ig Mardoson, 1838—51. Szász-Martonfalván, végre 1851. aug. 17-től Nagy-Selken (Nagy-Küküllőm.), hol 1854. decz. 21. meghalt. — Munkája: Dissertatio sistens quaedam de dignitate studii mathematici, quam pro loco inter