Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái, 12. kötet
S - Serpilius (Quendel) Lőrincz - Serpilius Sámuel - Serpilius Sámuel Vilmos
954 Servatius—Seuler Serpilius (Quendel) Lörincz, ág. ev. lelkész, szül. a XVI. század elején Bélán (Szepesm.), hol atyja Quendel János város bírája volt. S. a papi pályára készült és a theologiát Krakkóban tanulta négy évig, tanulmányainak befejeztével visszatért Bélára s ott városi lelkész és hitoktató lett. A Luther és Melanchthon hitújítási híre hozzá is eljutott; leghőbb vágya volt ezen férfiak tanítását közvetlenül hallani; ezért 1530. Wittenbergbe ment, hol Melanchthon házában lakott, megnyerte barátságát és tanítványa volt. Jelen volt az 1530. augsburgi birodalmi gyűlésen. Melanchthon rábeszélésére Quendel családi nevét a latinos Serpiliusra változtatta, mely nevet aztán a többi családtagok is fölvettek. 1545-ben hazájába visszatérvén, hívei a püspöknél közbenjártak, hogy előbbeni plébániájába visszahelyezzék, ami meg is történt. Ezután minden erejét a Luther vallása terjesztésére fordította, azonban Melanchthon némely tantételét is elfogadta. 1547. nőül vette Kottler Juliannát, kitől 15 gyermeke volt. 1558. Lőcsére választották papnak, 1564. pedig Leibiczre, hol 1572. jún. 11. meghalt. — Életírói munkáit nem említik. Czwiuinger. Specimen 353. 1. — Klein, Nachrichten I. 323—330. 1. — Bartholomaeides, Memoriae Ungarórum 8. 1. — Hleltzer, Jakob, Biographien berühmter Zipser. Kaschau, 1833. 10. 1. — Weber, Samuel, Geschichte der Stadt Béla, 1892. 32. 1. (A család leszárma zása.) — Prot. Szemle 1897. 604. 1. Serpilius Sámuel, ág. evang. lelkész, késmárki származású, 1651. június 28. iratkozott be a wittenbergi egyetemre; visszatérvén hazájába, 1653-ban diaconus lett Leibiczban (Szepesm.); várjon ugyanegy-e a rozsnyói lelkészszel S. Sámuellel, ki 1705-ben a gömöri fraternitás törvényeit aláírta, nem bizonyítható. — Munkái: 1. Dissertatio Theologica De Justification Hominis Peccatoris Coram Deo Quam Annuente Supremo Nomine In Illustri Academia Wittebergensi Praeside . . . Johanna Meisnero . . . Publicae Eruditorum Disquisitioni subjicit . . . Autor-Respondens . . . Wittebergae, M.DC.LII. — 2. Collegii Theologici Disputatio X. De Lege et Evangelio, Praeside Andrea Kunado . . . Respondente . . . Ad diem 9. Mart. ... U. ott, 1653. — Üdvözlő verseket írt: Applausus Hymenaeus . . . U. ott, 1652.; Freuden-Krantzlein . . . U. ott, 1652. és Verba Laeta . . . U. ott, 1653. cz. munkákba. bartholomaeides, Memoriae Ungarórum 144. 1. — Szabellellebrant. Régi M. Könyvtár 111. 1. rész 556., 569. 1. Serpilius Sámuel Vilmos, ág. ev. lelkész, S. Keresztély ev. lelkész íia, szül. 1707. febr. 14. Modorban (Pozsonym.); tanult Sopronban, honnét 1726. Altorfba, 1730. Lipcsébe, majd Helmstädtbe ment ismereteit gyarapítani. Miután pár évet nevelősködéssel és utazással töltött, 1734. közepén Pozsonyban német lelkész lett. Meghalt 1761-ben és vele a Serpilius család kihalt, — Munkái: 1. Dissertatio theologica qua ÖEION theologicorum seu quod in studiis et muneribus sacris divinum est praeside Gustavo Georgio Zeitnero ad d. 5. April, a. 1730. exponitur atque ad disputandum proponitur. Altorfii Noric. — 2. Der seelige Ruhm wahrer Christen : Dass sie Christum angehören : wurde an dem Begräbnis-Tage des weyl. Herrn Stefan Klobusiczky, welcher den 5. Octobr. dieses 1738. Jahres verstorben, u. darauf den 26. Octobr. zur Erde bestattet worden, der ansehnlichen Klobusiczkyschen Freundschaft zum Trost, in öffentlicher Versammlung vorgestellet. Hely, n. — 3. Das billige Klagen christlicher Eltern über den Verlust eines Sohnes guter Hoffnung mit Gottlichem Tröste geschildert. Breslau, 1740. (Gyászbeszéd Moll Mátyás Mihály fölött). — 4. Eines evangelischen Lehrers Pflicht und Trost: wenn er an Gott, und Gott an ihn denket. Wurde aus dem Gedenk-Spruch Nehemiä, Cap. XIII. v. 31. als