Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái, 12. kötet
S - Sembery Imre (felső-szúdi)
895 Lemberg 896 typusai, Egyúttal hivatalos válasz Herman Ottónak: «A magyar nép arcza és jelleme» cz. könyvére, 1904. Melléklet. A berencsfalusi nemzeti múzeumi és romhányi meglakatolt állkapcsok rövid anthropologiai jellemzése, Magyar néprajzi múzeumok); a Vasárnapi Újságban (1898. A m. n. múzeum néprajzi osztálya, 1902. 3. sz. Petőfi koponyája); a Glóbusban (75. k. 1899. 232.1. Glücksel aus Ungarn); a M. N. Múzeum Jelentéseiben (1899. Jelentése Németországban és Skandináviában tett tanulmányútjáról, 1901. A buddhizmus, 1902. Gróf Festetics Rudolf déli tengeri útja és gyűjteménye, 1903. A nő a társadalomban néprajzi szempontból, 1904. A magyarság embertani fajtái, 1905. Jelentése a Nagyszebenben tartott néprajzi kiállítások tanulmányozásáról); a Múzeumi Néprajzi Értesítőben (1905. Vogul-osztyák hímes kéregedények és könyvism., 1906. A n. múzeum néprajzi osztályának jelene és jövője); a Pallas Nagy Lexikonának is munkatársa volt és több külföldi szaklapnak referense. — Munkái: 1. Adatok a lótücsök (Gryllotalpa vulgaris Latr.) női és him ivarszervének morphologiájához. Két tábla rajzzal. Bpest, 1897. — 2. Válasz dr. Szterényi Hugónak—Vangel Jenő dr. «Nagy képes természetrajza a hazai művelt közönség számára» cz. munkáról írt ismertetésére. U. ott, (1900. Vangel Jenővel együtt) — 3. Képes Kalauz az P. K. E. múzeumában (Kolozsvár, Mátyásház). A történeti bevezetést írta Radnóti Dezső. Kolozsvár, 1902. — 4.Magyarische Ornamentik. Verfasst und gezeichnet von Josef Huszka Historische deutsche Übertragung... U. ott, 1900. 50 részben szines tábla rajzzal. — Szerkeszti a magyar n. múzeum néprajzi osztályának Értesítőjét és az Ethnologische Mittheilungen aus Ungarn néptani és embertani tartalmú füzeteit. (Szakmunkái ezekben a folyóiratokban). A M. N. Múzeum. Bpest, 1896. 80. 1. — Pallas Nagy Lexikona XVIII. 564. II. Pótlék, 1904. 586. 1. — Jelentés a n. m. Múzeum 1898-1906. állapotáról. "Bpest, 1899—1907. (Ezekben S. Jelentései is benne foglaltatnak.) — Petrik, M. Könyvészet 1886—1900. Sembery Imre (felső-szúdi), megyei alispán és volt országgyűlési követ, majd képviselő, S. László és Ivánka Apollonia fia, szül. 1804. jan. 27 . 1827 körül mint tiszteleti aljegyző kezdte közpályáját, 1836-ban főszolgabíró, 1830-tól 1840-ig Hontmegye országgyűlési követe, azután főbírája, 1842—45-ig másodalispánja volt. 1848-ban képviselővé választották és az ellenzékhez, az úgynevezett «törpe minoritáshoz» csatlakozott. 1848. szept. 21. István nádornak Magyarországból való távozása után az akkor megválasztott honvédelmi bizottmány tagjává választották, a mely bizottmánynak föladata volt az ország védelméről gondoskodni. E bizottságnak egyik legtevékenyebb tagja S. volt s ő indítványozta, hogy az országgyűlés permanensnek nyilvánítsa magát. Mikor az országgyűlés Debreczenbe menekült, ő nem lévén Pesten, csak Schück seregét megkerülve érhetett oda. E közben történt a függetlenségi nyilatkozat s így ezt L. nem írta alá. Másodszor is megválasztották képviselőnek s a világosi fegyverletételig viselte e tisztet, azután neki is bujdosnia kellett és Kalmár Lajos rejtegette házában. Később önként jelentkezett és pörbe fogták, míg aztán Haynau, bukása előtt, neki is kegyelmet adott Az alkotmány visszaállítása után a függetlenségi párthoz csatlakozott s holtáig híve maradt, de az aktiv politikában mint képviselő többé részt nem vett. Gazdálkodott, kertészkedett és legfőbb gondját a lutheránus egyház ügyeinek szentelte, mint a honti esperesség felügyelője. Ott a pánszlávok ellen buzgó tevékenységet fejtett ki s a kerületi egyetemes gyűléseken is jelentékeny szerepe volt. Aggkoráig megtartotta lelki éberségét. Meghalt 1898. okt. 18. felső-szúdi kastélyában (Hontm.). Vagyonát a fel-28. év sajtó alá adatott 1907. nov. 7.