Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái, 13. kötet
SZ - Szendrey István - Szendrei János
703 Szendrei 704 részt írta. — Munkái: 1. Zádor és Ágota. Régi hun történet a XI. századból. A nép számára írta. Karczag, 1887. — 2. A rév-komáromi ev. ref. főiskola története (1606—1898). Komárom 1898. Petrik, M. Könyvészet 1886—1900. — Komárom vármegye és Komárom. Bpest, 1908. 363. 1. (Magyarország vármegyéi). Szendrey István, néptanító Kisuj-Szálláson. — Munkája: Vármegyénk kötött talajú vidékének szőlőmívelése a filloxeravész előtt, ezzel szemben a jelenlegi okszerű szőlőtelepítés szabályainak ismertetése. Szolnok, 1898. Petrik, M. Könyvészet 1886—1900. Szendrei János, bölcseleti doktor, m. kir. honvédelmi miniszteri osztálytanácsos, a m. tudom. Akadémia levelező tagja, szül. 1857. márcz. 29. Miskolczon, hol atyja ügyvéd volt; középiskoláit szülővárosában, Eperjesen és Kassán, a bölcseleti és jogi tanfolyamot a budapesti egyetemen végezte. Előbb a m. n. Múzeum régiségtáránál volt alkalmazva, honnét minisztériumi szolgálatba lépett. 1882. Wagner családi nevét Szendreire változtatta. Az 1884. ötvös-kiállítás és az 1885. országos kiállítás rendezésében tevékeny részt vett. 1887 óta az országos régészeti és embertani társulat főtitkára. A borsod-miskolczi múzeum alapját vetette meg, melyért az ottani Közművelődés- és Múzeum-egylet tiszteletbeli tagjának választotta. 1890. a vallás-és közoktatásügyi miniszter a hadtörténelmi múzeumok szervezése ügyében külföldi tanulmányútra küldte; ez alkalommal utazott Ausztria, Németország, Belgium, Franczia- és Olaszországban. 1890-től tizenkét évig titkára volt a hazai művészetek pártolására főrangúakból alakult műbarátok körének. Az 1896. ezredéves országos kiállítás munkálatainál négy évig foglalkozott és rendezte a hadtörténelmi kiállítást, melyben nyolczezer hadi emléket állított ki. E czélból több évig utazott külföldön és több ízben járt a török udvarnál, kutatva a magyar történelmi emlékeket. Előadója volt a hadtörténelmi csoportnak. Pauler Gyulával együtt elkészítette a kiállításra a honfoglalás útjának térképét és vezette az egész országban a honfoglaláskori sírok felkutatása végett szerezett ásatásokat. Az 1900 párisi világkiállítás munkálatainál három évig foglalkozott mint a magyar történelmi kiállítás végrehajtó-bizottságnak tagja, itt is a hadtörténelmi s a «huszár» kiállítást rendezve; ekkor a franczia akadémia tisztjévé nevezték ki. 1906. II. Rákóczy Ferencz és bujdosótársainak hazaszállításának fővárosi temetési menetét is ő rendezte. A m. tudom. Akadémia 1903. máj. 8. választotta meg levelező tagjának. A műemlékek országos bizottságának rendes tagja, a múzeumok és könyvtárak országos szövetségének örökös tagja, a m. történelmi, a heraldikai és genealógiai, valamint a m. néprajzi társaság ig.választmányi tagja; a Ferencz József-rend lovagja és több külföldi rend tulajdonosa. Czikkei, különnyomatai, kisebb munkái (körülbelül 300) felsorolvák az Akadémia Almanachjában (1904—6., 1908). — önálló nagyobb művei: 1. A képzőművészet remekei. Divald Károly fénynyomatú képeivel. Folio 4 kötet 240 műlappal. Bpest, 1882—85. (I. kötet, 2. átdolg. kiadás 60 műlappal. U. ott, 1892. Németül: U. ott, 1883—84. Két kötet 120 műlap. Lengyelül U. ott, 1884-85. Két kötet). — 2. Borsodmegye őstelepei. U. ott, 1884. — 3. Országos magyar történeti ötvös-műkiállitási emlék. 16 fénynyom. táblával. U. ott, 1884. — 4. Dürer Albert származása és művészete. U. ott, 1885. Öt táblával. — 5. Dürer Albert élete és művészete. u. ott, 1886. (Németül: ford. Schack Béla.) U. ott, 1885. — 6. Dalmáczia középkori műemlékei. U. ott, 1886. Képekkel. 27. Miskolcz város története és egyetemes helyirata. Miskolcz, 1886., 23. Kr sajtó alá adatott 1909. febr. 27.