Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái, 14. kötet
T - Tsida József és Károly - Tsókai Péter - Tsizi István - Tsomós Mihály - Tsötönyi Márton - Tsulak Sámuel - Tsupik N. János - Tschutschegg Vincze - Tuba János
559 Tsida—Tuba 560 Tsida József és Károly. L. Csida. Tsókai Péter. L. Laskai Csóka. Tsizi István. L. Csizi. Tsomós Mihály. L. Csomós. Tsötönyi Márton. L. Csötönyi. Tsulak Sámuel. L. Csulak. Tsupik N. János, kath. lelkész. — Munkája: Vasárnapi szent igék, mellyeket . . . mondott. Most pedig mltgs. szül. gróf Batthyáni Ignátz ur . . . magyarra fordíttatott. I. rész. Kolozsvár, 1790. Petrik Bibliogr. Tschutschegg Vincze, nyomdász és hírlapíró, szül. 1847. ápr. 7. Stájerországban , Cilisben végezte a közép-reáliskolát és 1860. febr. 11. Gráczban nyomdász tanuló lett, hol 1865. felszabadult, vándorútra kelt és Reichenhallban a Grenzbote, Salzburgban a Salzburger Chronik, Augsburgban az Allgemeine Zeitungnál dolgozott. 1869. febr. 2. Bécsből Magyarországba jött és Aradon az Arader Zeitungnál, Temesvárt a Temesvarer Zeitungnál működött. 1869. aug. Pestre ment és a Pester Lloydnál, 1869. okt. 6-tól 1872-ig a Pester Journalnál volt alkalmazva. 1873 — 74. az Ungarischer Lloydnál és 1875. márcz. 15-től a Neues Pester Journalnál tördelő volt. 1869-től 1886-ig a Typographia és a bécsi Vorwärts munkatársa volt, ezekbe sok vezér- és szakczikket írt; továbbá munkatársa volt a Magyar Nyomdászatnak (1892. Hirlapmunka húsz év előtt és most, 1893. Hirlapnyomás, A kéziratokról, Sajtószabadság és a nyomdászat, 1894. A munkabeosztás és ellenőrzés, 1895. Hírlapirodalom, 1896. Ízlés és az üzleti szellem, 1897. Az új nyomdászsarjadék és előképzettsége) és a Leipziger Graphische Beobachternek. 1897-ben lett magyar állampolgár. 1910. ünnepelte 50 éves nyomdászjubileumát, mely alkalomból ő felsége az arany érdemkeresztet adományozta neki (ápr. 15.). — Munkája: Zeitung-Arbeit. Leipzig, 1894. Pesti Hirlap 1910. 95. sz. és önéletrajzi adatok. Tuba János, takarékpénztári igazgató, szül. 1855. decz. 5. Komáromban ; középiskoláit szülővárosában és Pápán végezte, hol jogot is hallgatott. Jogi tanulmányainak a budapesti egyetemen történt befejezése után 1863-ban három államvizsgát tett; ekkor Komárom városa aljegyzőjévé, 1884. főjegyzőnek választotta. 1891-ben a Komáromvidéki takarékpénztár vezérigazgatójának választatván, előbbi állását otthagyta; ezen intézetnél jelenleg is működik és azt újjá szervezte. 1892-ben Komárom város képviselőjének választotta és városát 1905-ig képviselte s a szabadelvű párt híveihez tartozott. Komáromban élénk részt vett a közügyek terén és érdemeket szerzett a város fejlesztése körül, különösen a tanügy és iparügyek terén fejtett ki tevékenységet. A községi iskolaszéknek hat évig jegyzője volt, 1887 óta pedig elnöke. Ő alapította meg 1882. a női ipariskolát is. A polgári leányiskola létesítése is főként az ő fáradozásának eredménye; ez iskola ügyeit vezető gondnokságnak, valamint az óvodai felügyelő bizottságnak elnöki tisztét is már évek óta viszi. Az ipartestület megalakítása neki köszönhető ; annak éveken át iparhatósági biztosa volt, jelenleg pedig díszelnöke. Az 1891. komáromi ipari és gazdasági kiállítást ő rendezte és ő volt annak elnöke vagy titkára. Az ő elnöklete alatt a Klapka emlékbizottság művészi síremlékkel jelölte meg Klapka György tábornok sírját és Komárom főterén díszes szobrot állított neki. — Számos czikket írt a Komáromi Lapokba. — Munkái: 1. Indítvány a főgymnasium létesítése iránt újabb mozgalom megindítása tárgyában. Komárom, 1897. — 2. Ünnepi beszéd ... Deák Ferencz születése századik évfordulója alkalmából Komárom . . . 1903. okt. 17. közgyűlésén. U. ott, 1903. — Alapította és szerkesztette a Komáromi Lapokat 1880. jan. 1-től 1896. márcz. 31-ig (másokkal együtt); ezentúl lőszer-