Szion, 1838. július-december (Második félév, 1-32. szám)

1838-07-05 / 1. szám

Sciat, quomodo oporteat te in domo Dii concertari, quite ett Ecclesia üti cici: columna et firmamentum ve­ritatiя. I. Tim. III. 15- 1. s/а.»t. Pesten, juHns’ á"én­ tt­ ília félév. II úri a Si ruina Tu Stircpona ыд ha­tilog oncT, та Gén­it­r Sogar, Trjg ixxXr;ut ug tt)v oixoSo(irtv. S. Joan, Chrys. De Sac. L, VI. Т Л It G Y J E G Y Z К К : КИТ. A' Magyarok Elődeiről, 's a keresztény hit' elsü apostolairól ugyanazok­nál. TOITI'ESET- ТАК. Magyarország: Kopácsy Jósef, 's b. Szepessy Ignác: : Excellentiásoknak egyházi törvényes látogatásaik. Austria: Az austrai birodulum c­alislicája vallási tekintetben. America: Az americai Térítők' támogatá­sára , az austriai birodalomban virágzó Leopold-intézet. LITER. 1­iteraturai szemle. áleííSE^IEIálbSc А1 Ял^улгок Elők­éiről, ’я n’ keresztén­y Jut első aposto­lairól iif;vanA'/;okuiíl. Évszázak folytak el, mióta mag­yar­­‘gén a’ babonás pogány­ság’ homályait a’ keresztény religio üdvös fénye eloszlatta, ’s dicső eleinket egy boldogító egyház ölébe egyesítvén, földi ’s mennyei boldogsága’ napsugarát felderítette. Minél nagyobb kincsüknek tar­tották a’ religiót, melly a’ halandót a’ halhatlanhoz vezeti, a’ teremt­ményt terem­tőjével egyesíti, ’s egy örök viszonynyal ’s frigygyel az örök valóhoz köti, annál hivebben igyekeztek ezt őrzeni, ’s az utódokra átszállítani. Hála­ ezer hála az ég kegyességének, a’ legzordo­­nabb vihari között hazánknak mindeddig ezen öröksége fenáll, ’s jótékony gyümölcseit mi is élvezzük. Ezek elméletére egy szent tartozás’ érzete, melly a’ háladatosság’ természeti ösztönének szü­leménye, támadhat minden kebelben, erres vagy’ a’jótékony kezek’ ismére­te után, ’s forró kívánat legalább emlékeik kinyomozása által» velük közelebbről megbarátkozni. Annál nagyobb örömmel léphet pedig minden magyar polgár az őszkor’ homályteli lakaiba, minél több nyomait találja élei dicsőségének, több erény — tudomány — vi­­’é­zség­ — borostyán)­ivel diszesítve olvassa üstökös ősei homlokát. Ezen II emlékű tetteknek olly hosszú sora, hogy a’ történet vezér fonala hajvankor legrégiebb időszakáig vezet,’s folytonosan olly férfiakat ■ vitathat, kikkel Hunnia nemzetségi mindenkor dicsekedhetnek. / A tapasztalás bizonyos eredménye e’ nyilatkozás Eleink vallási ’s­­ viszonyainak visgálatában. Hálás emlékkel tiszteljük mi királyunk Istvánnak időszakát, ’s mint az üdv. feltűnésének joga, apostoli czimmel ékesítve emlegetjük. De nemzetünk’ visgálván tapasztaljuk, hogy a’ gondviselés jótékony m­a­ H(‘s m­ár ez idő előtt is számosokra árasztotta,*az isteni igazságok’ g­­rejére vezetés által. V­oltak a’ nyilatkoztatott hitnek avatottjai mk­ a kereszténység bölcsőjében eleink között, ’s ha­bár terjedel­mes leírásokban a történeti tár nem értesít, ama nagy férfiak emlé­két mindazonáltal, az utókor örök hálájára fentartotta, kik­ a’földi lét örömein függőket, egy boldogabb haza örömeinek izletére szok­tattak, és már a' földi lakban mintegy mennyei polgárokká képezték. Hiányos lenne tehát a’ rajzolat, ha a’ legújabb idők kétségbe­­ljoz­­atlan viszmyait foglalná, hanem az előkorra visszatérni szükséges. Midőn azonban ezek’ emlékének némelly sorokat szánni, ’s a fr­égiém­ v­allási állap­o­t­j­á­t eleinknek visgálni akarom, olly csomó­­ord­ít elő, melly a’ legbonyolodottabb ugyan, de még is feloldási fülhetlen , olly borús nethem­ek felderítésére kell ugyan­is lépni, ally be a legélesebb elmék sem valának sok­oldalú visgálataik által pesek, verőfény gyanánt, minden homályt oszlató világosságot ter­­í­teni. Hol tehát a vélemények országába lépünk , ott vélekedni, ’s hol tökéletes világosság nem uralkodik, ott botlani, vagy elesni nem vétek, vagy némelly fénypontok után indulni nem* leend hiba. Mi­előtt ugyan­is vallási állapotjáról eleinknek szó lehetne, szükség­kép meghatározni kell: kik voltak, a­ mi eleink, kik ősapáink, melly nemzet ivadéki vagyunk, — sőt ez sem elég, be kell járni a’ föld határit, melly tér szolgála nekik lakhelyül, Afrika tikkasztó égöve alatt, vagy Asiában, az ember­ nem bölcsőjében, laktak-e, ’s ha itt ismét, a’’Caucazus’ bérczei fogadták el a’ horda sereget, s messzeterjedő hatalmoknak, száguldó csapataiknak, a' Caspiumi, és fekete tenger hullámi szabtak-e határt, vagy a’ déli föld­ sarkain lo­bogtatták hódító zászlóikat, mennyiben lehet, meghatározni kell, mielőtt a’ fő-tárgy szóba jöhessen. Leghitelesbnek látszó kútfők után, ’s lehető rövidséggel ezekről szóllandók tehát előlegesen. Al­don eleinkről van szó, úgy látszik mindenek előtt, a’ sok té­vedések elhárítása , ’s régiebb történet íróink könnyebb egyeztetése végett különösen kell kivívni, kik voltak a’ mi első alvóink ’s ezután ama nemzetségi neveket, mellyekkel az ivadékok egymást különböz­tették, fontolóra venni. Csak nem köz megegyezésre találni hazai íróink között abban, hogy keleti ivadéknak tartanak, valamint a’ nem hazaiaknál: a’ magyarok elei, Scytha, Hunnus, ’s Tureus ne­vezetek alatt v­oltak hajdanra is idéretesek. De különböznek a’ hazai Írók: ha Noé első szülöttjének ,Matéinak Magor nevű fia, vagy ugyan azon patriarcha unokájának Nimródnak két fiai Hunnor és Magor vol­­tak-e a’ törzsök atyák; mert ama német Írok’ véleménye, kik Bero­­sus .*) után, a’ Hunnusokat Tuisco tizenegy fiai egyikének állítják**) vagy Jordan Priscussal és Sigebertel ördögfajnak nev­ezik,­­figyel­met épen nem érdemel. ***) Az első állítmány mellett nyilatkozik a név­telen iró, ki Mágogot .Jafet fiát első Scytla ifkirálynak mondja, ’s Atilát utódjának,­­[­) ’s ezt olly bizonyosnak vallja­ Palma, hogy bővebb bizonyítását is mellőzhetőnek mondja, jj) ugyan e’ mellett áll Incholler is, ámbár az ellenkezőt is felhozza, yff) a­ másik lé­len Turóczy áll­ krónikájában, ki Nimrod két fiait, Hum­ort, Magort, az ügyes vadász Enech nevű hitvesétől szülétteket teszi ősapáinké, ’s osztályát e’két testvérnek elég körülményesen előadja a’ 4. részben. Jareth ugyan éjszaki részét választotta Ázsiának, mint Hyeroni­­mus is „de quaestionibus haebrarcis” feljegyezte, ugyan ezt tanítja Bo­­chárt, ’s lakhelyüket Taurus, és Junaus, Scythia hegyei közé helyez­te, de ama származtatás kevés valószínű igazságot foglal, mert ha Hum­or és Magor Nemród fiai v­oltak, mit, a’ legrégiebb szent könyv erről hallgatván, nem tudom, meglehet-e hiteles kútfőből mutatni. Nimród ismét Clms ez Champia lévén, a magyar név nem Jafet, hanem az atyai átokba bűnhődő Cilám nemzedéke lenne , ’s mivel erről elég hiteles bizonyításokból kiv­iláglik, hogy nem északi Ázsia hanem Afrika volt nemzetségeinek lakhelye, a‘ magyar népet is nem ff) Hunnos Jafeth esse posteros, -Scylhicumqiie populum notius estquam ut adductis rationum momentis confirmari oporteat. Palma nolit, rcg. Iluug. p. 4. f-j-f) In apparatu ad annales. m Ф ét) ® Ш © (§9) (é) ф m m mm •) L. Berosus L. j. cap. 84. el 33. **) Franciscos Ircnaeus in Exegesi Germaniae, Albert.Crantzius in Vandalia. ***) L. ímhoffer. Apparat, ccclesiast. p. II. -f) „Primus Rex Scythiae (nil Magog filius Jafet, et gens illa a Magog rege vocata est Moger. A cujus etiam progenie regis descendit nominatissi­mus atque potenlissimus rex Alibi.“ Anonym. Hist. Ducum Hung. cap. 1

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék