Szion, 1838. július-december (Második félév, 1-32. szám)

1838-10-26 / 23. szám

Сг у а г ш a t Ii у J á ii о s. Pesten, Pénteken. October’ 26-án 1938. 23. szám. 2-dik félév. TÁNGY JEGYZÉK: HITTUDOMÁNY • A' természet törvénye (Sujánszky Antal). — TÖRTÉNETTÁR: Magyarország: Főtiszt. Fongrácz József munkálja a' Hét-Szentségről ’s Misemondásról. — Maier István ajánlata. — Kölcsey emléke, mi Ily viszhangra talál Erdélyben. — Bikszádi Ünnep. — Austria. Kinevezések. — Olaszország: Római hírek. — A' Szónoklatról. miNoTNoNoVAWZ* A' természet' törvény). Vizsgáljuk jelenleg a’ lélekismeretet. Olly nagy az erénynek hatalma , hogy az boszulatlanul meg nem vethetjük , megboszulását önmagunkban hordozzuk. A’ lélekismeret az itélőszék, melly előtt panaszai hasztalan el nem hangzanak, hatalmas szózata néha elveszhet ugyan az , őt elnyomni akaró szenvedélyek’ morajában, de állandóan követelésében , előbb vagy utóbb megnyerendi az esdeklett igazságot. Itt vannak annyira elfajzott emberek, azt egészen elnémítani , miként a’ szenvedő emberiség’ jogai iránt siketté lett fösvénységnél megtörténik ezen olly ritka mint borzasztó kivétel fölött inkább meg kell jajdúlnunk , mint benne alkalmat keresnünk a’ lélekismeretet, csak puszta agyrémnek tekinteni. A’ lélekismeretlen emberek már annyira nem emberi természetűek, mikint a’ holttetem nem ember. Ma illy vigasztaló és rettentő egyszer’s mind ezen belbiró, ki minket dicsér vagy vádol, föloldoz vagy kárhoztató vigasztaló a’ jámborra nézve kivel édes és tiszta örömében fáradtságai’ jutalmát érezteti, rettentő a’ gonoszra nézve, kit a’ lélekmardosás’ minden keserűnek martalékul enged. Mikép lehet tehát ha minden közönbös , ha valóban sem jámborság sem gonoszság nincsen a’ gonosz önmagának vádlója és hóhérja? miért kárhoztatja magát olly szigorral? a’ boszuló Istennek gondolata mért önt belé annyi felelmet, mért fordítja önmaga ellen haragját, hogy boldogtalanná tegye személlyét ? a’ lélekmardosás egy véteknek , a’ ? vétek pedig egy teljesítendő tartozás és ] # kötelességnek föltéte. | t , . | 4 Jól figyeljetek szerettim , hogy mi le- | £ gyen annak bélyege mit mi lélekmardosás- - § nak nevezünk. Mi tehát azon aggasztó “ 4 érzelem? sem azon fájdalom melly a’ be- | £ tegséget követi, sem azon búsulás, melly- | f nek szerencsétlenség a’szüléje, egy szemre | £ hányás az mellyet az ember’ önmagának ] ? tesz, mert érzi hogy azon törvényt, melly \ $ nek engedelmeskedni kell vala szabadulva- | £ ratjábol megszegő. A’ szégyen és bünte- \ - tés felelme nem szűlheté egyedül ; azon i § vallomásból származik , mellyet a’ bűnös 18 kötelessége’ szándéklott megtörése fölött ]s önmagának tenni köteles. Ha valamelly ‘ 4 igazságos és emberszerető tettet cselekvéi - tek, soha sem foghatjátok azt megbánni, ‘ s bárha érette hálátlanságot nyerjetek köszo- ■ 4 netűt, vagy gyűlölet és megvetést arassa- I tok. Igen, jutalmaztassák erényetek halállal , áldozat leendetek a’ nélkül hogy magatokat bűnösöknek éreznétek , az emiberek igazságtalansága és sorsotok mostohasága fölött foghattok ugyan panaszkodni, de a’ lélek mardosástól mindig mentek szén kebletek. Ellenben ha bűnösnek érzem magamat, az egész világ’ tanjai mel£ lelt magam’ mindig kárhoztatni fogom, ’s férjek bár bűnöm’ segedelmével a’ dicsőség’ 4 fényfokára a’ lélekmardosás híven fog ki?sérni hogy szivemnek hóhérja maradjon, s annyira hatalmasabb a’ lélekismeret az em beri vélemények is szerződéseknél ! meg- I engedem, hogy a’ lélekismeret, hogy a’ 4 lélekmardosás elmetehetségeink foka, vagy I kötelességeink többet vagy kevessbbé pontos ismerete szerint többet vagy kevesbbé 4 élénk és kifejlett érzelem, még is minden- I kor nagy hiba lenne, benne az embernek, s egy természetéből saját érzelmet] nem tekinteni, melly az éghajlat, nevelés és szü- letés minden változatosságitól független. § A titok fátyola, sötétség, a’ törvények’ elnémulása s a hatalom fényessége sem szabadíthatja meg a’ bűnöst boszuló fullán£ kitói. Gyakran vala már a’ méltóság a’ s büntetlenségnek biztosítója, de a’ nélkül hogy a’ lélekismeret mardosásait lecsendesíthetné. Tiberius és Nero érezék a’ lélek’ mardosásait , gyakran rettegtek ők felriasztva gonosztetteik emlékezetétől. A’ lélekismeretet ellehet altatni, de soha elfojtani , sőt megtörténhetik hogy mardosási annál marezonább és metszőbbek minél mélyebb vala álma. Az oroszlán ébredése az , melly álma után újabb erőt nyert martaléka szétszaggatására. Szóval , törüljétek el a’ jó és rész közötti eredeti különséget , tegyetek mindent önkénytesnek , mindent szerződésekből számlázottnak,s azonnal azon belső szemrehányás , mellyet az ember ön magának teszen — különben is az emberek részéről mi félni valója sem lévén — szóval a’ lélek mardosás nem egyéb képtelen agyrémnél, mellytől a’ csalárdul föllázasztott képzeletet meg kell mentenünk. Már most mire fog minket tanítani az, mit mi érzelemnek nevezünk! szünet nélkül említjük a’ természetet, de, hol fogjuk azt találni, hanem azon benyomások, azon általános és egyenlő hajlandóságokban, mellyeket az embernek levetkezni lehetlen , mellyek az okoskodásnál sebesebbek , minden elméletet megelőznek ’s az egész emberi nemtől uraltatnak ? egy titkos erő az, mellytől szinte ragadtatunk némelly tárgyakat szeretni vagy gyűlölni, becsülni vagy megvetni. Innen származik az Isten’ imádása , fiúi tisztelet, honszeretet a’ szerencsétlenek iránti könyörűletesség, ’s hőstettek csudálásának értelme. — Igen a’ földnek minden népei , törvényeik erkölcseik és szokásaik különségének közepette mindig értették, hogy a’ szülőket tisztelni kell , hogy a’ háladatlanság vétek, hogy az adott szóhoz híven ragaszkodjunk, hogy szép a’ szerencsétlenséget bátran eltűrni, hogy dicséretes a’ szerencsétlenen segíteni, hogy mit nem akarunk hogy mások cselekedjenek velünk, azt mi sem cselekedjük ővélök. Ki merné állítani, hogy ezek szerződési mondatok, ’s nem természetünkből mentettek soha az emberek, bár milly elfajzottak valának, nem adhaták nyilványan a’ véteknek az erény’ nevét, ’s a’ vétek mindég, sőt akkor is ha dia-