Szivárvány, 2020 (41. évfolyam, 431-438. szám)
2020-12-01 / 438. szám
Csakhogy lassan kiderült, hogy a Föld nem lapos, hanem gömbölyű. Nem áll szilárdan a mindenség közepén, hanem a Nap körül kering. A Földdel együtt a Nap maga is egy nagyobb rendszerben kering. A sok, bonyolult mozgás eredménye, hogy a Föld felszínét hol kevesebb, hol több napfény éri. A tél kezdete nem a sötétség, hanem a fény ünnepe. Az év leghosszabb, legsötétebb éjszakája után „megfordul” a nap, a sötétség fölött diadalmaskodik a világosság. Amikor föllobbannak a karácsonyfa gyertyáin a lángok, Jézus születésével együtt a fény születését is ünnepeljük. A gyökereivel a földbe kapaszkodó, az ég felé nyújtózó, növekedő fa magát az életet jelenti. Fény nélkül nem nőhet sem élet, sem fa. A karácsonyfán kigyúló gyertyafénnyel a világosság életadó erejét is köszöntjük. Szívünkben pedig a szeretet fénye világít. László Noémi Fülöp Brigitta, Csíkmenaság Tutó Kitti Vivien, Szentegyháza Idvez légy, áldás forrása, Világosság tengere, Munkás halandók lámpása, Életünk rúgó ere! Te mutatod meg minékünk Mi fejér, mi fekete? Te általad bús vidékünk Örömkertté tétele. Halmainkat, völgyeinket Örömbe öltözteted, És sorvadó beteginket Erőddel élesztgeted. Csokonai Vitéz Mihály: A nap innepe