Szivárvány, 1947 (2. évfolyam, 2-26. szám)
1947-06-14 / 24. szám
(Prana, 194?. június 1 9.) öt világrész csavargója... így hívják szerte a világon Egon Erwin Kischt, a hírneves írót, a nemzetközi riporterek doyenjei, aki a föld, egyik leghíresebb riportere. A „riporterkirály“ könyveit, útleírásait, kalandjait, eleven erővel és egyéni ízzel írt riportsorozatait csaknem minden számbajöhető nyelvre lefordították. A forrongó Kínáról írt riportsorozatáról annak idején évekig beszéltek az emberek. A hitlerizmus őt is emigrációba kényszerítette, mint a haladás, a humanizmus annyi más megingathatatlan bajnokát. Mexikóból nemrégen tért vissza Prágába. Itt beszélgettünk vele és megkértük, számoljon be kalandos élete néhány ismeretlen részletéről, terveiről s jövő elgondolásairól a „Szivárvány“ olvasóinak. Egon Erwin Eisch ma már túl van a hatvanadik életéven, de szemében még mai is a jól ismert, gúnyoros, nyughatatlan tévztre készség csillog, mozdulatai feles erőtől duzzadnak, beszéde gyors és lendületes. Metsző iróniája, amelytől annyira rettegtek ellenfelei és amelyet úgy szeretnek barátai, még hajlékonyabbá, még élesebbé csiszolódött a viszontagságos évek folyamán. Arról kérdezzük, mikor tért vissza Prágába és jelenleg mivel foglalkozik. Mosolyogva válaszol: . ..ELŐLEGEKBŐL ÉLEK .. . Csaknem egy éve annak, hogy Mexikóból visszajöttem Prágába. Mit csinálok, miből élek? Most is ugyanúgy előlegekből élek, mint egész életemben. Ideiglenesen itt tartózkodom Prágában. Meddig! Ki tudjál! Hiszen sohasem szerettem sokáig egy helye elidőzni. Szeretnék ismét Magyarországra is ellátogatni, de kissé félek, mert ott sokéin azt hiszik, hogy magyar vagyok, pedig csak keveset tudok, magyarul. Magyarázóikig s kissé imgerkedve teszi hozzá: — Tudja, a „Kisek" név nagyon hasonlít a magyar „Kiss"-re. Magyarországon utoljára az első világháború idején voltam. Békésgyulán szolgáltam mint katona. A felsőbb hatóságok azért küldtek oda, mert azt hitték, hogy ilyen, aránylag eldugott helyen, számomra szokatlan környezetben bizonyára nem találok semmi érdekes ínnivalót. S mi történt? Már az első napokban kinyomoztam, hogy Dürer onnan származik, apja neve Ajtósi és a világhírű művész apja nem is tudott németül. Elgondolkozva mondja: Akkor nagy riportsorozatot írtam erről. A németek óriási botrányt csap HORTHYRÓL, DÜRERRŐL, lok emlékszik vissza Kisch Kuncut mosollyal, hivatalos curójától adtak ki s még a legfelsőbb német hadvezetőség is interveniált miattam a hadügyminisztériumnál. Megbüntetésemet kérték, de csak annyi történt, hogy rövidesen elvezényeltek. A HORTHY MELLÉRE TETOVÁLT SÁRKÁNY TÖRTÉNETE. Békésgyulán meg is tanultam néhány magyar mondatot, de bizony legnagyobb részüket mir elfelejtettem. Egy kicsit talán tudok még magyarul s lehet, hogy magyar nyelvtudásomat nemsokára Budapesten frissíthetem fel. Az önök fővárosa kissé emlékeztet Prágára. A két városrész itt is, ott is a folyó két pultján terül el. Nálunk is megvan a vár, az ősi Hradzsin és a panorámában is van némi hasonlóság. — Egyébként sok magyar kollégát ismerek igen jól, így a többi között (?)!-* Ibor Andort, Heltai Jenőt, Illés Bélát és Balázs Bélát. Ha már magyar vonatkozásoknál tartunk — kérdezem Egon Erwin Kiszülől, árulja el, hogyan tudta, hogy Horthy Miklós mellére zöld sárkány van tetoválva? (Amint ismeretes, Egon Erwin: Kisch egyik emlékezetes riportjában a tetoválásokról írva sorra vette az akkori idők ismertebb emberein lévő tetoválásokat is s ebben a riportban irta meg, hogy Horthy mellén zöld sárkány ékeskedik. A szerk.) —• Egyszerű a titok megoldása felett: az őszbecsavarodó hajú enfant terrible. — Az első világháború elején gépfegyveres liszt voltam a Monarchia legnagyobb hadihajóján, az osztrák-magyar hadiflotta büszkeségén, a „Viribus Unitis“-en. A hajót később Ciano volt olasz külügyminiszter apja süllyesztette el, amikor torpedónaszádjával vakmerően behatolt a nagy csatahajók közvetlen közelébe és megtorpedózta a hatalmas, úszó acélóriást. — De térjünk vissza a tárgyra — folytatja s kissé lenárosan magyaráz tovább. — Tudja, a Horthy, az nagyon ravasz ember volt már akkoriban is. A Monarchia haditengerészetében szolgált s igyekezett velem jóba lenni, mert tudta, hogy íróember vagyok. Azt szeri bte volna, ha egyszer majd Nelson admirálisként írok róla, így tudtam meg sok intimitást tőle, s jutottam a „zöld sárkány titkának“ nyomába is. Széles gesztust tesz, széttárja a kezét, mint a bűvész, amikor sikerült anyíllal elővarázsolnia a cilinderből: V ni lui! „CSAK KJÜK LÁM, HOGY ■)(') KÖNYVEKET! ÍRTAM" A beszélgetés visszakanyarodik a múltból a jelenbe, illetve a közelmúltba. Mit írt az uttóbbi adóben? Hétéves mexikói emigrációmban kizárólag spanyolul Mám. Megjelent né- Egon Erwin Kisch IS SZABÁLYTA A RIPORTER