Szivárvány, 1947 (2. évfolyam, 27-52. szám)
1947-07-05 / 27. szám
ÍRTA BÓKA LÁSZLÓ A vígjátékíróknak, humoreszkszerzőknek kedvenc figurája az a két ember, ki együtt indul útnak, egyfelé is mennek, de ezt nem tudják egymásról s minden útkereszteződésnél elbúcsúznak, melegen kezet ráznak, aztán majd fellökik egymást, mert minduntalan kisül, hogy közös a céljuk. Velem is valami ilyesféle dolog történt. A Magyar Kommunista Párt meghívott egy színházi ankétre az Operaházba. Az ő álláspontjukat Major Tamás, Révai József, Hont Ferenc exponálta s ugyancsak nekiveselkedtem a figyelemnek, mert mind a két fülemnek volt dolga: engem ugyanis részint színházi ügyekkel foglalkozó államtitkárként, részint mint szociáldemokratát hívtak meg, egyszerre kellett ébernek lennem az állam és a szociáldemokrata párt nevében. Kisült, hogy a Magyar Kommunista Párt a színház kérdéseinek rendezésére kidolgozott egy hároméves tervet. Lássuk csak ezt a tervet! — gőgösködött bennem az állami hivatalnok, zsebemben ugyanis ott lapult az a hároméves színházi terv, melyet a minisztérium szakemberei hónapok alatt dolgoztak ki. Elő azzal a tervvel, munkástestvérek! — mosolyogtam befelé, mert bal belső zsebemben ott lapult — éppen a szívem felett, — az a hároméves színházi terv, amit a szociáldemokrata párt készített a magyar munkásság számára. El sem kell mondanom azt, hogy mi történt, olvashatták az újságokban : kisült, hogy a két munkáspárt, sőt a reakciós hírben álló kultuszminisztérium majdnem azonos tervet dolgozott ki, külön-külön, egymás munkájáról mit sem tudva. Nem volt miről vitatkoznunk. Egyfelé mentünk mindhárman. Ezúttal azonban nem komikus volt ez az egy úton járás, hanem tanúságos. Tanúságos először is atekintetben, hogy akik igazán jó, becsületes, minden magyar dolgozónak egyaránt megfelelő megoldást keresnek, azok összebeszélés nélkül is egy úton járnak, függetlenségük feladása nélkül. Kiviláglott, hogy a magyar színházi világ sebei olyan véres buzgással kiáltanak az égre, hogy nem lehet vita afelett, hogyan kell s hol kell a gyógyításhoz látni. S végül kisült az is, hogy kár azon vitázni, hogy kié a hároméves terv, mert kisült, hogy minden becsületes magyar dolgozónak lapul egy terv a zsebében, nagyjából azonos a másikéval. Versengjünk inkább azon, ki mennyi munkával járul ahhoz, hogy a közös terv mielőbb megvalósuljon. • Szviridov altábornagy, a SzEB elnöke és Dinnyés Lajos miniszterelnök a debreceni aratóünnepségen (Foco—MAFIRT—Világ) A Kunfi-gárda összvezetőségi ülésén Szakasits Árpád nagyhatású beszéde után Justus Pál nemzetgyűlési képviselő beszélt (Forrás—Rózsa felv.) Károlyi Mihály, a második magyar köztársaság elnöke, aki rövidesen a párisi magyar követ lesz, hazaérkezett londoni útjáról (Forrás—Nádor felv.) 1947. JULIUS L. MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON Felelős szerkesztő: KÉTHLY ANNA ♦ Szerkesztő: SZIRMAI REZSŐ ElMnsta »a: 1/4 me ll Irt. BUl. komi. 1/4 »»re n Irt. Ur Un 150 farm um wit.SO Irt .