Szivárvány, 1947 (2. évfolyam, 27-52. szám)

1947-12-29 / 52. szám

„KÉTMILLIÓ-NÉGYSZÁZEZER FORINTOT FIZETTEK KI EGY TOTO-TE­LITALÁLATÉ­RT­­ OLASZORSZÁGBAN" MONDJA Járay József A FUTBALLISTA-SZÖKTETÉS­­SEL VÁDOLT OPERAÉNEKES Az elmúlt napokban érkezett haza Járay József, az Operaház tenoristája, akinek­ Olaszországba utazásával egy­­időben tűnt el annak idején Budapestről Sárosi Béla. Járayt akkoriban ,,futbal­­lista-szöktetéssel” vádolták. — Hogy is áll a dolog azzal a fut­­ballista-szö­ktetéssel? — kezdjük. Járay, aki sokáig maga is akív sport­ember volt, dühbe gurul és kifakad: — Hát már sohasem hallgat el ez az ostoba vád. Az egészből csupán annyi igaz, hogy Sárosi Béla engem annak­idején megkért, szerezzek számára Olaszországban szerződést. Én hoztam is egy meghívót a részére, ennyit csak megtehetek régi barátomnak, a többiről nem tudok, az már az ő dolga volt. Tudom, sokaiknak nagyon fájó pont volt Sárosi elvesztése, de nekem semmi ré­szem benne. Különben is, ha valaki el akar menni, az hadd fusson! Sárosi Béla egyébként most a Bologna FC-ben játszik. — Sportol még m­ost is? — kérdezzük Járaytól. Imádom a sportot, de mostanában­­in­kább vadul totózom! Olaszországban a toto „sival“ néven a legnépszerűbb tö­megőrület. Legutóbb öt munkás kollek­tív alapon vett egy szelvényt. Mivel övék volt az egyetlen telitalálat, meg­nyerték a főnyereményt, vagyis kétmil­lió négyszázezer forintot kaptak. — A nagy totózástól az énekléshez is hozzájut néhai — De még mennyire! Sokat tanultam ezalatt a nyolc hónap alatt Antonio Melandritól, a milánói Scala tenoristá­jától; énekeltem odakint Rigolettót, Tos­­cát, Bohéméletet és a Lammermoori Lu­ciát Carlo Galettivel és Tagliabuc­óval. Az Operánál sok szép feladat vár rám és én örülök, hogy végre itthon vagyok! De futballistáról hallani sem akarok többé! Egy kis történetet még el kell mondanom a magyar futballisták ott­létével kapcsolatban. Mikor a meccs előtt felállt a csapat, felzendülte­k tisztele­tünkre a Himnusz hangjai. Igen ám, de túl magasan intonálták az olaszok, rög­tön láttam, percek kérdése és senki sem bírja szusszal. Én mint határbíró mű­ködtem, beugrottam hát a fiúk közé, én énekeltem■ a Himnuszt úgy, ahogy a zenekar játszotta. Végül a magas C-nél tartottunk, hát persze, hogy egyedül ma­radtam az éneklésemmel. Be kell valla­nom, ez volt legnagyobb olaszországi sikerem. Most, hogy a „tékozló fiú" hazatért, nagy családja­ az opera szeretettel fo­­gadta. . . F. R. .A bolognai Teatro Járay Jőzséf Manzoni plakátján a Rigolettóban hirdeti Járayt B­ERET Nyolc esztendővel ezelőtt történt... Az egyik budapesti színház élén Bárdos Artúr állott. A színigazgató kiválasztotta előadásra André Mirabeau-nak, a nép­szerű párisi szerzőnek „Déligyümölcs" című darabját, amelyet egy franciaor­szági magyar színpadi kiadó, dr. Bányai Sándor küldött el neki a leányával, Bá­nyai Daisyvel. (Bányai Daisy-t, akit Buda­pesten jól ismertek a színházi körök, 1944-ben a francia Riviérán megölték a németek.) A „Déligyümölcs" főszerepét gyerekszínésznek kellett volna játszania. A színházi „piacon" nem volt gyerek. Góth Sándor, aki akkor mint rendező működött a színházban (Művész Színház volt a neve a vállalkozásnak, a mos­tani Fővárosi Operettszínházban) gye­reksorozást hirdetett. 40 budapesti­­gye­rek vonult fel, de javarészük tehetség­telennek bizonyult. Góth Sándor szeme megakadt egy kövérke kisgyereken. — Hogy hívnak? — kérdezte. — Berky Harry — válaszolta. — Szavalj valamit. H­ARRY, A GYEREK-MÁRTÍR, akiből NAGY SZÍNÉSZ LEHETETT VOLNA... A kisfiú odaállt a súgólyuk elé és el­szavalta a Talpra magyar­t. Góth mondott valamit Bárdosnak. — Gyere fel az irodába — szólt a gyereknek a színigazgató. A kisfiú édes­apjával átment a Mozsár­ utcába és je­lentkezett a színigazgató irodájában. Azonnal szerződtették a „Déligyümölcs" főszerepére. Volt ott egy fiatal lány is, Nagy Alice. Ez a fiatal lány játszotta a vezető leányszerepet. Mirabeau darabjában nagy sikere volt a kisfiúnak, akit Góth Sándor tanított meg a színpadi beszéd tudományára. Még a szélsőjobboldali lapok sem tud­ták elvitatni tőle a tehetséget. Szálasi uralomrajutása után megjelent egy rendelkezés, amely szerint a 16—60 éves férfiak kötelesek bevonulni. Berky Harry 60 éves édesapja jelentkezett a fiával, aki éppen akkor töltötte be ép­pen tizenhatodik évét. Az otthoniaktól elbúcsúztak és­­ soha nem tértek visz­­sza többé. Berky Harryról beszélik, akik vissza­tértek a szörnyű deportálásból, hogy milyen hősiesen viselkedett. Élelmi­szerét, vizét megosztotta az öregekkel, szolgálatkészen állt rendelkezésükre és mindent megtett,­ amit lehetett. Auschwitzba került. Édesapját jobbra ál­lították, őt pedig balra. Látta, amint 60 éves öreg apját elviszik egy nagy ház felé. A gázkamrába... Néhány nap múlva a fiatalokat munkára osztották be, de később, a felszabadulás hírére ezt a fiatal csoportot is kivégezték gázzal. Akik ismerték és akik emlékeznek rá a színházi világból, azt mondják róla, ilyen kivételes színészi tehetséggel meg­áldott ifjú igen kevés volt még Magyar­­országon. Nagy színész lett volna be­­lőle Kristóf Károly FEDOR ÁGNES-HRADÓ ZSUZSA:­ Nincs mit felvennem!! AZ ÖLTÖZKÖDÉS ILLEMTANA • Humoros divattanácsadó minden rendű, rangú és külsejű nő­k számára. Rengeteg rajzzal Ára 20 forint MAGYAR TÉKA KIADÁS­A 7

Next