Szociális Munka, 1995 (7. évfolyam, 1-4. szám)

1995 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Subosits István: A kommunikáció, mint az integrálódás eszköze és folyamata a szociális otthonokban

2 SZOCIÁLIS MUNKA 1995. 1. K ELVEK ÉS MÓDSZEREK (második, befejező részk­ özleményünk első részében megpróbáltuk bizonyítani annak szükségességét, hogy mivel minden viselkedésnek üzenetértéke van, a szociálpolitika területén dolgozó szakembereknek nagy gondot kell fordítaniuk annak a sajátos „humán” közegnek a követelményeire, amelyek az intézményekben gondozottak mentális igényeiből, énük hiánya­iból fakadnak. Feltehetően az is nyilvánvalóvá vált, hogy a nem-verbális kommunikáció akkor segíti az integrálódást, a pszichés konfliktusok feloldását, ha tekintettel vagyunk arra, hogy a „meghittség, a lelki közellevés két embert magában foglaló szituációtípus, amely lehetővé teszi a személyiség lelki értékeinek érvényesítését”. [1] Továbbfolytatva a nem-verbális kommunikáció formáinak bemutatását, újból arra kell felhívni a figyelmet, hogy a különböző formák akkor a leghatékonyabbak, ha együtt, egymást erősítve jelennek meg a folyamatban. A személyek közötti „melegség” akkor éri el a legma­gasabb hőfokot, ha a verbális üzeneteket alátámasztják a nem-verbális formák is. E. ) A készítmények A készítmények kategóriájába tartozik az interakcióban résztvevő személyeken levő tárgyak elhelyezése, kezelése, a személyek „tartozékai”. Ilyen készítmények pl. parfüm, ruházat, rúzs, szemüveg, nagyothalló­ készülék, a vakok fehér botja, a különböző protézisek stb. Mire kell ügyelnünk a szociális intézményekben ezekkel kapcsolatban? Súlyos hibát követ el az a szakember, aki akár jószándéktól vezéreltetve is arra próbálja rábírni az intézeti lakót, hogy váljon meg személyes holmijától (pl. nincs hely a tárolásra stb.). A tárgyak, ruhák, személyes holmik „hozzánőnek” tulajdonosukhoz, illetve viselőjükhöz. Ha szegényes is az az öltözék, de az övé! Tisztíttassuk ki a személyes öltözéket, s hadd használhassa tovább! — az önmagától való elidegenedést ezzel is késleltejük. Gondoskodni kell a készítmények pótlásáról (pl. szemüveg), javíttatásukról (pl. elromlott nagyothalló­ készülék stb.). A készítményekkel kapcsolatban száműzni kell mindenfajta uniformizálásra való törekvést. F. ) A proxemika, mint „üzenet” A proxemika azt vizsgálja, hogy az egyének hogyan érzékelik, minősítik, használják ki azt a térbeliséget, távolságot vagy közelséget, amelyen belül a mindennapi érintkezés megtörténik. A proxemika abból indul ki, hogy az emberek egymás közti kommunikációjuk során megha­tározott távolságban állnak-ülnek egymástól, s ez a távolság a két személy társadalmi helyze­tének, beosztásának, társadalmi szerepének függvénye. A távolságot természetesen mindkét fél szabályozza, s ha netán az egyik túllépné a határt, a másik személy erre ilyen vagy olyan reakcióval válaszol. A közelség, az erre való törekvés a bensőség érzését tolmácsolhatja, de bizalmaskodás is rejtőzhet mögötte.

Next