Szociális Munka, 2005 (17. évfolyam, 1-4. szám)
2005 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Nagy Krisztina: A fogyatékos emberek Magyarországon
dokumentumokban lefektetett alapelvekkel, melyek arra irányulnak, hogy egy biológiai, pszichológiai hiány, vagy károsodás ne okozzon egzisztenciális ellehetetlenülést az egyén számára, a fogyatékosság, mint állapot a társadalmi egyenlőtlenségek szempontjából ne jelentsen olyan dimenziót, mely automatikusan hátrányos következményekkel jár. Magyarországon az 1990. és 2000. évi népszámlálási adatok részletesebb tájékoztatást nyújtanak a fogyatékosok életmódjáról és életkörülményeiről, melyekből kitűnik, hogy a sérült emberek, illetve a fogyatékos gyermeket nevelő családok a társadalmi egyenlőtlenségek valamennyi dimenziójában a kedvezőtlenebb pozíciókat foglalják el. Jelen tanulmány a népszámlálási adatok szociodemográfiai mutatói alapján általános áttekintést nyújt a fogyatékkal élő emberek életkörülményeiről, kiemelve az oktatást érintő szempontokat, mint a társadalmi egyenlőtlenségek csökkentésében kulcsszerepet játszó társadalompolitikai területet. 2. A FOGYATÉKOS EMBEREK HELYZETE A NÉPSZÁMLÁLÁSI ADATOK TÜKRÉBEN A fogyatékkal élő emberek, gyermekek számát, népességen belüli arányát pszichodiagnosztikai és egyéb problémák miatt nehéz pontosan meghatározni. A népszámlálási adatok személyes megkérdezésen alapulnak, tehát az állampolgároknak magukat kellett minősíteniük a fogyatékosság szempontjából. Az eredmények pontatlanok lehetnek, mivel az emberek (természetesen) nem rendelkeznek elegendő gyógypedagógiai ismerettel, és így nem valószínű, hogy kellő szakmai hozzáértéssel tudnak saját állapotukról nyilatkozni. Előfordulhat, hogy valaki nincs tisztában saját fogyatékosságával, vagy nem tudja megítélni, hogy állapota annak minősül-e (pl. értelmi fogyatékosság, vagy időskori látás, halláscsökkenés esetén, de még nehezebb egy beszédhibás egyénről eldönteni, hogy fogyatékos-e). Az is megeshet, hogy valaki negatív társadalmi minősítéstől tartva nem vállalja sérülését, nem vallja magát fogyatékosnak. Arra is biztosan lehetne példát találni, hogy valaki bizonyos társadalmi jövedelmek, segélyek folyósításában, vagy más, ilyen jellegű kedvezmények lehetőségében reménykedve jelenti ki magáról, hogy fogyatékkal él. A népszámlálási adatok ezért pontatlanok lehetnek, de a fogyatékos emberekről ennél jobb adatbázis nem áll rendelkezésre. Ezeket a statisztikai adatokat össze lehetne vetni különféle más adatforrásokkal (pl. speciális iskolákba járó tanulók száma, különféle érdekvédelmi szervezetekhez tartozók - Siketek és Nagyothallók Országos Szövetsége, Mozgássérültek Egyesületének Országos Szövetsége, Értelmi Fogyatékosok Országos Érdekvédelmi Szervezete, Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége stb. -, különböző támogatásokban részesülők száma), ám más nyilvántartásokkal kapcsolatosan is A fogyatékkal élő emberek esélyegyenlőségének alapvető szabályai (ENSZ Közgyűlése által 1993- ban elfogadott dokumentum), Európa Tanács 1992-ben kiadott ajánlása. Európai Uniós antidiszkriminációs klauzúrák (ld.: Kováts András - Tausz Katalin (szerk.): Gyorsjelentés a fogyatékos emberek helyzetéről. Szociális Szakmai Szövetség, Bp. 1997. 7-9. p.) 5 Jelen tanulmány fő fonása a 2001. évi népszámlálás 12. A fogyatékos emberek helyzete c. kötet, Dr Lakatos Miklós - Dr. Tausz Katalin szöveges elemzése volt (KSH Budapest, 2003. 15-39.p)