Szocialista Művészetért, 1967 (10. évfolyam, 1-12. szám)

1967-01-01 / 1. szám

RÉSZ­V­ÉTNYILV­ANÍTÁ­S Heinz Schnftbel, az FDCR Ge­­werkschaft Kunst (az NDK-beli művész szakszervezet) első elnök­helyettese lapunkból értesülve G­á­l Sándor, a Színházi Dolgozók Szakszervezete volt alelnöke el­­hunytáról, a testvér szakszervezet elnöksége és maga nevében mély részvétét fejezte ki. — KITÜNTETÉSEIK: A Magyar Forradalmi Munkás Paraszt Kor­mány munkásságuk elismeréséül Bán Frigyes és Gertler Viktor Kossuth­-díjas filmrendezőket ..A Magyar Népköztársaság kiváló művésze” címmel tüntette ki. A Népköztársaság Elnöki Taná­csa Balassa Imrének, a Magyar Állami Operaház nyugalmazott dramaturgjának, eredményes mun­kássága elismeréséül fut. születés­napja alkalmából a Munka Ér­demrend arany fokozata kitünte­tést adományozta. Díjak adományozása. Nívódíjjal jutalmazta a Művelődésügyi Mi­nisztérium a Nemzeti Színházban bemutatott „Czillei és a Hunya­diak" című Vörösmarty mű ren­dezőjét, Marton Endrét és a da­rab szereplőit.­­ A GYŐR-SOPRON MEGYEI TANÁCS által alapított megyei irodalmi és képzőművészeti díja­kat első ízben most osztották ki. A 3000 forintos képzőművészeti dí­jat Tóvári Tóth István, Munká­­csy-díjas festőművésznek ítélték. — VIRÁGOS MIHÁLY Liszt-dí­jas operaénekes negyedszázados jubileumát ünnepelték Debrecen­ben a Csokonai Színházban. Az Állami Operaház tagja volt, ami­kor 13 évvel ezelőtt a debreceni operaegyüttes megalakulásakor Debrecenbe szerződött, ahol nagy sikereket aratott a Rigoletto, Bo­hémélet, Anyegin, Tannhäuser fő­szerepeiben. Művésztársai és kö­zönsége meleg ünneplésben része­sítene. — MEGOLDOTTUK . . . címmel pályázatot hirdetett a MUNKA szerkesztő bizottsága abból a cél­ból, hogy a hasznos kezdeménye­zések terjesztésével elősegítse a gyakorlati szakszervezeti munkát. A pályázatban egy-egy probléma megoldásáról kell beszámolni, amelynek a feltételei nem voltak eleve adottak. A pályaművek szól­hatnak bizonyos intézmények, be­rendezések (pl. szellőzőberendezés, klubszoba stb.) létesítéséről, vagy egyes emberek anyagi, társadalmi, jogi, szociális problémájának a megoldásáról, egy vitás ügy ren­dezéséről stb. Egyetlen követel­mény, hogy a dolgozatból világo­san kiderüljön: mit tettek az el­járó szakszervezeti szervek, tiszt­ségviselők, illetve­­a tagok? Növeli a beküldött pályázat értékét, ha a pályázó az eset tanulságai alap­ján közérdekű intézkedésre hívja fel a figyelmet. A dolgozat terje­delme l0ti—200 sor lehet. Beküldési határidő: február 1. Cím: MUNKA szerktisztősége. Bp., VI., Dózsa György út 64 b. A legjobb pálya­műveket a MUNKA márciusi szá­mától kezdődően köztik a lapban, és beszámolnak a díjak elosztásá­ról. Díjak: egy külföldi út, egy kéthetes, esetleg családos üdülés, kiskönyvtár. — HÍRÜNK a NAGYVILÁGBAN. Az „Iszkuszsztvo” 11. számában beszámolót közölt a malborki ex libris biennáléról, és T. Maran­­goni, Z. Wasniewski és K. So­­pocko mellett Fery Antal exlibri­­sét is reprodukálta.­­ A Szov­­jetszkaja Kultúra december 13-i (2108.) számában terjedelmes cikk­ben ismerteti Komlós Jánosnak a Társadalmi Szemle 10. számában megjelent „Izgalmas évad, vagy izgalmas korszak” című tanulmá­nyát az elmúlt magyar színházi évadról. — MŰVÉSZEK VIETNAMÉRT. Mint ismeretes, a művészek és művészeti dolgozók számos fel­ajánlást tettek a harcoló vietnami nép megsegítésére. A sajtóban nap mint nap olvasható hírek kö­zül különösen a szentendrei mű­­vésztelep alkotóinak példaadó gesztusa emelkedik ki. 22 szent­endrei festő- és szobrász­mű­vész, köztük Barcsay Jenő, Kmetty Já­nos, Pirk János, Göllner Miklós, Kucs Béla, Balogh László, Szántó Piroska, Deim Pál, Kántor Andor. — egy-egy alkotásai, ajánlotta fel, mintegy 70 000 forint értékben. A képzőművészek ezenkívül még 130 ezer Ft-ot ajánlottak fel egy iskola és kór ház céljaira. — VALUTA­CSEMPÉSZÉSÉRT és üzérkedésért a Pesti Központi Ke­rületi Bíróság egy év és nyolc hó­napi börtönbüntetésre ítélte ifj. M o s o n y­­ Emil 25 éves ven­déglátóipari zenekarvezetőt, aki W. A. Pipál bécsi lakossal üzleti kapcsolatba lépve külföldi valu­tákkal, elsősorban lengyel zloty­val üzérkedett.­­ A BÉKÉSCSABAI SZÍNÉSZ HÁZZAL kapcsolatos hírek és fényképek bejárták az egész ma­gyar sajtót. Mint­ legutóbbi ottjá­­rásunk alkalmával is tapasztaltuk: nagy lendülettel folyik az építke­zés. Segít a pártszervezet, a szín­házi szakszervezeti bizottság, a városi KISZ szervezet, az ipari ta­nulók, a színészek, a műszakiak A sok segítő nevét leírni e kis hír keretében lehetetlen. Mégis egy név: Kanalas László szín­művész neve ide kívánkozik. Ő a mindenes. Segít, szervez, agitál, úgyszólván minden szabadidejét a­, építkezésen tölti. A lelkes se­gítség eredményeképpen a mun­ka a vártnál jobban halad, és az 1967. április 4-i átadás valószínű­leg jóval előbbre kerül. Mennyi­vel? Majd meglátjuk . . (Grean­­falvi) — A RADIO GÉPÍRÓINAK idei versenyéről múlt számunkban ad­tunk hírt. A sebességi versenyt Kun­vári Lajosné nyerte 6167 tiszta leütéssel, aki teljesít­ményéért hibát­lanság­i jelvényt kapott. Ugyancsak ő nyerte a kü­lön megrendezett hibátlansági ver­senyt. — EGRI HÍREK. Az egri zene­iskola első tanári hangversenyén mutatkozott be az iskolához most került három új zenepedagógus: (lalma­y Katalin és Dobos And­rásné zongoraszámokkal, Révay Zsolt hegedűszólóval. November 23-án a megye zenetanárai részére Fasang Árpád tartott előadást a marxista zeneesztétika alapjairól. A Szovjetunióban járt zenepeda­gógus csoport egyik résztvevője részletes beszámolót tartott a szovjet zeneiskolákban tett láto­gatásaikról, azokról a zenei és pe­dagógiai élményekről, melyekben részük volt.. A város szimfonikus zenekara — melynek törzsét a zeneiskola tanárai és továbbkép­zőn növendékei képezik — ez év­ben 7 bérleti hangversenyt ad Egerben és környékén. (Asztalos Lóránd) — A TELEVÍZIÓ népművelési szerepéről százötven­­ szakember részvételével tudományos konfe­renciát tartottak Salgótarjánban. Kamarás Rezső, a Népművelési Intézet osztályvezetője a televízió és a népművelés együttműködé­séről, Sándor György, a MRT népművelési főszerkesztője a tv 1967. évi népművelési műsortervé­ről tartott előadást. Bejelentette, hogy új előadássorozat indul a gazdasági reformról, a gyermekek számára két újdonságot tartogat a­ televízió: a Bábfesztivál és a Tüs­kevár című sorozatokat.­­ CSONT FERENC, nemrégiben elhunyt festőművész örökségének sorsával foglalkozott a veszprémi Napló december 9-i számában ..Hagyaték szivárványból?” cím­mel Cserhát József. A cikk szép példája annak, hogy egy megye miként védi nagy művész fiának örökségét ... — „SZERVEZŐ” címmel kétha­­vonként megjelenő tájékoztatót ad ki a Színházak Központi Jegy­irodája az üzemi közönségszerve­zők tájékoztatása céljából. A szemle riportokban mutatja be a színházak új produkcióit, darab­­elemzéseket közöl, drámaírók ké­szülő műveit ismerteti. — A SZÓRAKOZTATÓZENÉ­SZEK könyvtára minden nap 10— 13 óra között a szakszervezeti tag­ság rendelkezésére áll a székház félem. 17. sz. szobájában. A leg­frissebb szépirodalmi, ismeretter­jesztő, zenei és politikai könyvek között válogathatnak a szakszer­vezeti tagok — ingyen! A moszkvai esztrád színházban megkezdett nemzetközi tánc­zenei kavalkád résztvevői Budapesten az Erkel Színházban léptek a magyar közönség elé (felső képünk, Bojár felv.) . Utolsó magyarországi szereplésük december 12-én a szegedi Nemzeti Színházban volt, ahol a találkozó közönsége előtt Lili Ivanova bolgár táncdalénekesnő (baloldali kép) aratta a legnagyobb sikert (Somogyi Károlyné felv.) E­m­bereit volnánk­ már akkor tudtam, amikor meghallottam a nevét a rádióban. Tanár Úr, hogy nem halogathatom tovább, írok ismét Magának. Én csaló, az utolsó két évfolyamon voltam a növendéke, de azóta Maga az én választott bizalmim. Ugyan kinek mondhatnám el, ami eget és nyom, ha nem Magának?! Mégha a Maga hatalma is annyi körülbelül az én ügyeimben, mint egy színházi bizal­mié . . . Csodálkozik gondolom, ha már Pesten vagyok, miért nem keresem fel? Megvallom: egy hónapja még felkereshettem volna. Akkor gazdag voltam, milliomos. Időmilliomos. De most hálistennek nyakig vagyok a munkában. Kíváncsi, persze, persze. Miért hagytam ott J. város színhá­zát? Egyszerű: nem kötöttek velem szerződést. Tudom, erre jön rögtön a Maga kérdése. ..És miért, édes fiam miért? Oknyomozó életet élünk, fiam..?" Összeférhetetlen természetem van, tanár úr kérem. Mivel a memóriája viszont a legélesebb, tanár úr rögtön replikázik. ..Akkor tav­aly ilyenkor miért dicsekedtél el a dirid levelével, hogy a színház fennállásának 150. évfordulója alkalmából arany emléklappal tüntetett ki, s mellé magánlevél­ben további ottani sikeres pályafutást kívánt, aminő Egressy Gáboré volt, etcetera?” Mondom, összeférhetetlen természetem van. Persze, ez nem úgy áll elő, hogy valami égbekiáltó és min­dent felforgató tettet követtem el, hanem úgy apró dolgokból tevődik össze, ahogy a gyerek a játék­kövekből felépíti magá­nak a várat. Azzal kezdődött, az én „bűnlajstromom”, hogy az egyik vasárnap délután tsz-bérletben ment volna a ,,Marica grófnő". Az első szereposztás mellett beteg lett a második is­z kívülem. Mert hiába a tragédiák hősi szerepköre illik leginkább rám, azért akadt nekem szerep a Maricában is. A gazdasági vezetés úgy gondolta, hogy mivel más nincs, majd megnézik a tsz-vendégek az ,,Imádok félrelépni'’ című modern, jazz-hangvételű miegy­mást. Kassai, a direktor, erre dühöngeni kezdett, hogy ő meg­ígérte az egyik fontos elvtársnak: vasár­na­p délután külön páholy várja a leányát a Maricára, és ő nem csinál a szájából, tetszik tudni. Természetesen mégis a jazz ment. Aztán valahogy a ke­zembe került annak a levélnek a másolata■, amit a diri küldött az illető elvtárs leányának, és benne elnézését kérte a műsor­­változtatásért. Lehet hogy rossz a természetem, de nem szere­tem, ha az emberek megalázkodnak A legközelebbi szakszerve­zeti taggyűlésen (mert­ nem divatcikk nálunk a társulati ülés), megkérdeztem: miért kell egy nagy hírű színház igazgatójának ilyen levelet írnia egy általános iskolás korú hölgynek, men­­tegetődzve, bocsánatot kérve?! A taggyűlés igazat adott. De a nevem mögé odakerült az első strigula. Aztán jött a többi. Mikor a Rozsdatemetőt próbáltuk, az egyik jelenetnél azt mondtam az ifjú, de már tiszteségesen ko­pasz főrendezőnek, Thewretok. Suttyónak, hogy az egekre, agyal­jon ki valami mást, mert ezt Kazimir is pontosan így csi­nálta. .. Sunyó fogdosgatta homlokát, s azt mondta. ..Igazad van, éreztem, fordítunk a dolgon...” Ez volt a második stri­gula. Aztán elkéstem egyszer a próbáról, másik alkalommal tá­jon erősen hidegeltettem a színpadot... Minek is folytassam?! Még apróbb dolgokat lehetne ideírni: nem köszönés, közbeszó­lás. Érdektelen. Mindez halmazati büntetést érdemelt, ta­nár úr, mert márciusban amolyan levelet kaptam. Halkan meg­kérdeztem Kassai direktor úrtól, hogy jól lehet neki szuverén joga azzal kötni szerződést, akivel akar, de minő okok alapján nem újítja meg velem a szerződést, ha egyszer ugyanebben az évadban aranyoklevéllel tüntet ki? Kassai, anélkül, hogy egy pillanatra is a szemem közé nézett volna, kihúzta íróasztala fiókját, és monoton hangon felsorolta az okokat: először, másod­szor, harmadszor, negyedszer, s csak aztán, mikor erélyesen belökte az íróasztalfiókot, meredt rám, de úgy, tanár úr kérem, hogy szó nélkül kifordultam a szobájából Azt kérdezi persze. Tanár Úr, no jó, de miért nem tettem meg a minimális önvédelmi lépéseket sem? Megtettem! A szak­­szervezet odafentről írásban megkérdezte a ciirit ugyanezekről, de Kassai két velős sort írt. Kijelentő módban: „Tizedes Pál színművész szerződését összeférhetetlen magatartása miatt nem hosszabbítottam meg.’’ Ahogy lenni szokott, egyik baj után zúdult a másik. Nejem­, Melitta, a szubrett, nyíltan szakított velem, s kijelentette: Thew­­rewk Sunyó jobban tud rendezni a színpadon is, az életben is, mint Tizedes Pál. Így kerültem Pestre, ahol magányosan, árván, ahogy a nyúlós slágerszövegek mondják, kopogok a flaszteron. Pardon, azért, nem egészen egyedül. Minap a rádióban hall­gattak meg, s mindjárt felvételt is készítettek. Amíg a meghall­gatandó 1­ között várakoztam, feltűnt egy kolegina, aki fényes csillaga volt a K. városi színháznak. „Hogyhogy maga itt?’’ — tettem fel neki a bizalmi kérdést. Úgy látszik már erősen tájé­kozott volt, mert felvillant a szeme. ..Bagoly mondja a verébnek, hogy nagyszemű!” Elhintem. „Magyarul tessék beszélni, így nem tudok.” Nevetett, de olyan kedvesen, hogy elszorult a tor­kom. „Csacsi. Hát azt hiszi, maga az egyetlen összeférhetetlen természet a magyar színházi glóbuszon? .. mi Tar­janink mondta nemrégiben odahaza, a kávéházban. Nagy szája van ennek a Vasadi Zsüdinek, kicsikét megnevelem. Nem kap szerződést egy évre... Érti már, kedves Tizedes Pál?” Tanár úr sem most jött el Karcagról, tudja hogy van ez. Szerepeltünk egy közös rádióműsorban, aztán rájöttünk, hogy ketten jobban ki tudunk fizetni Pesten egy albérleti szobát. Ha­nem az ő sorsa, kedves nevelő atyám! azt hallgassa még meg. Amikor Zsüdi feljött, ő is olyan kétségbeesett helyzetben volt, mint én. Az egyik kritikus, akinek véleményét még a szakma is tiszteini szokta, jól ismerte Zsüdi értékeit, s találkozván az egyik színház főrendezőjével, elújságolta: minő gyöngykagyló hever a pesti tengerben, érdemes gyorsan kihalászni. A főrendező be­írta a naptárába, és két hétre, egy pénteken 11 órai megbeszé­lésre kérte a művésznőt, mondván: ,,Szeretnék vele alaposan megismerkedni, mert, hm, nagyszabású terítek forognak agyam­ban.” Zsüdi pontban 11-kor beült a titkárságra, és várt 120 hosz­­szú percet. Akkor végre kijött nagy ásítozva a főrendező úr a szobájából. „Ja, maga az? Emlékszem, beírtam. Igen, igen, forduljon csak meg. Igen. Köszönöm Hát majd szólunk.” Persze Zsüdi sem azért kapta az összeférhetetlen jelzőt, mert valami savóvérű öregasszony. „És a beszélgetés elmarad? Azt hit­tem ..." A főrendező elgondolkodott, mint akit a világ sorsának intézése vár. „Nem. Most halaszthatatlan dolgom van. Külön­ben is csak látni akartam.” Kész. Zsüdi robbant. Jó combközépig felhúzta a szoknyáját. ..Lábamat ne mutassam? Valaha azt is szokás volt megnézni...” Szerencsére, Tanár Úr, a következő főrendező már emberséges ember volt a talpán. Zsüdi azóta mai sztár. Csak egy a baj: örökké úton van. Hálistennek. Dehát magával­ panaszkodjam? Ha magunkra vettük ezt az életformát, akkor vállaljuk emberi nehézségeit is. Igen, tanár úr, az emberi nehézségeit, mi is, azok is, akik a sorsunk fordulóit irányítják. Mert emberek volnánk, emberként­ kellene bánni velünk. Persze, ezt mindünknek tanulni kellene. Mondja, nem lehetne a főiskolai tanrendbe beiktatni egy olyan tantárgyat, mint ,,embertan”, vagy ,,emberismeret”? Ahogy Gor­kij beszélt erről. Rendezőszakosoknak, színészeknek kellene előadni, meg azoknak, akikből igazgatók lesznek ... Most ébredek rá, hogy filozofálok, pedig az olyan faramucin illik hozzám, mintha megint Frosch fogházért játszanám a Denevérből. Apropó, erről jut eszembe. Nem tud eljönni L. szín­házába február 6-én este? Én játszom a „Villámfénynél” orvo­sát. Egyelőre: m. v. Igen, igen. Nem feledték el, úgy látszik, egyesek, hogy azért az én minősítési lapomon a mesterség, igen, igen, a művészet a lényeges. Varga Imre S szocialista A MŰVÉSZETÉRT EMlÉl­EZTESŐ 196­7. JANUÁR Január 1. 1023. PETŐFI Sándor születése Január 2. 1898. Megalakult a SZAKSZERVEZETI TANÁCS Január 11. 1897. VERES Péter író születése Január 9. 1905. „Véres vasárnap" Pétervárott Január 18. 1945. A Szakszervezeti Tanács újjáalakulása Január 76. A Szovjetunió és az európai népi demokráciák rész­vételével megalakult a KGST (Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa) Január 81. 1984. E napon halt meg V. I. LENIN Január 88. 1891. Antonio GUAM­Ari-nak, az Olasz Kommunista Párt alapítójának, a jelentős teoretikusnak születése Január 27. 1756. Wolfgang Ama­deus MOZART, a nagy zenei költő születése A Művészeti Szakszervezetek Szövetségének havi lapja. Szer­keszti a szerkesztő bizottság. Felelős szerkesztő: dr. Varga Imre. Szerkesztőség: Budapest, VI., Gorkij fasor 30. I. 31. Tel.: 425—756 38. Lapzárat minden hó 10-én. Kiadja és terjeszti a NÉPSZAVA Lapkiadó Vállalat, Budapest, VII., Rákóczi út 54. Tel.: 224-819. Felelős kiadó: Gá­bor Márton, a Népszava Lap­kiadó Vállalat igazgatója. Elő­fizetési díj egy évre 12 Ft, fél­évre fi Ft. Befizethető a 75.915. 001 — K. 95. sz. számlára. Nép­szava L. V., Bpest címre, 67.1966 Egyetemi Nyomda mély­nyomása, Budapest

Next