Szocialista Művészetért, 1968 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1968-01-01 / 1. szám
A filanes szakszervezethez tartozó 29 vállalat közül 28-nál kell kollektív szerződést kötni. Az előkészítő szakasz mindenütt befejeződött, s mire e söreik eljutnak az olvasóhoz, reméljük mindenütt elfogadásra és hatályba lépésre készek lesznek a szerződések. Azzal kell kezdenem: nem a szakszervezeti bizottságokon múlott, hogy a kitűzött határidőket pár helyen a december 15-i kihirdetés helyett január első két hetére kellett halasztani. Az okokat vizsgálva első helyen az állami, gazdasági vezetők felkészületlenségét és nemtörődömségét kell bírálat alá venni, akik — míg körmükre nem égett az ügy — „ráérünk arra még” patópálos hozzáállással kezdtek a munkához. Többen viszont azért késtek, mert mindenben az akadályokat és nem azok elhárítását keresték. Azt sem hallgatjuk el, hogy hiába hívtuk fel időben a figyelmet, a tervezeteket közösen kell elkészíteni, előfordult, hogy az szb néhány vagy egy, lelkes aktívája, minden vállalati segítség nélkül készítette el a tervezetet és a gazdasági vezetés, úgyszólván, még csak nem is drukkolt. Kirívó példa erre a Pannónia filmstúdió és egy-két moziüzemi vállalat is. A második ok is csak részben volt elfogadható, hogy ti. néhány kérdésben a központi elhatározásokat kellett várni. A vállalatoknál szabályozásra kerülő kérdések a Munka Törvénykönyv megjelenése előtt, de legalábbis vele együtt ismertté váltak, mégis ennek a kifogásnak egy-két szb „beugrott”, s emiatt leállt a munkával, holott ezek nélkül is a tervezetnek legalább a 70%-a nyugodtan elkészülhetett volna. A harmadik ok: néhány helyen komoly módszertani hibát követtek el, mind az szb-k, mind a vállalatok azzal, hogy a Munka Törvénykönyv alapján különböző, véget nem érő vitákat rendeztek, előzetes tervezet nélkül, tehát elvontan, amiből aztán nem profitáltak semmit, mert vita ugyan volt, de megegyezés alig, mert nem volt miről... De már túl vagyunk ezeken, és már „csak” a tanulságot kell levonni a jövőre nézve, méghozzá úgy, hogy ha módosításra vagy új szerződéskötésre kerül sor, akkor ezek ne forduljanak elő. Természetesen a tanulságokból nekünk is jut. Elsősorban: a jövőben hamarabb és jobban kell szorgalmaznunk a gazdasági vezetőknek az szb-titkárokkal egyidőben történő tájékoztatását. Ami a szerződéseket illeti, véleményünk szerint megfelelnek a célnak, és biztosítják az új reformfeladatok megoldását, segítik a vállalati demokrácia kiszélesítését, és a dolgozókat érdekeltté teszik — minden eddiginél jobban — az eredmények létrehozásában. Az önálló gazdálkodás nagyobb lehetősége ma még pár helyen zavart okoz, központi elveket, konkrét intézkedéseket is várnak, amelyekből egyre kevesebb lesz. A szakszervezeti bizottságoknak is hozzá kell szokni, hogy a felvetett kérdések döntő többségében maguknak kell dönteni, vagy megegyezni a gazdasági vezetéssel. A kollektív szerződések készítésénél jól vizsgáztak a szakszervezeti bizottságok. Mindenütt egyformán megérezték, hogy a jövőbeni feladatok ellátásához komoly felkészültségre van szükség. Soha ennyi aktivista nem tanulmányozta a törvényeket, utasításokat, elvi állásfoglalásokat, mint az utóbbi időben. Megkezdődött a hagyományos, sokszor sablonos, szűk hatókörű munkától való elszakadás Komoly szükség lett a bizalmiakkal való konzultációra, és ha valaha is jó volt a tagsággal való kapcsolat, elmondhatjuk, hogy szakszervezeti tagságunk és az szb-k kapcsolata ebben az időben megfelelt a követelményeknek. A rengeteg hozzászólás, javaslat, melyek a kollektív szerződésekhez elhangzottak, azt bizonyítják, hogy ha van lehetőség, és érdekbe vágó az ügy, tagjainkat nem kell biztatnunk hozzászólásra. A tagság zöme előtt világos lett: az új kollektív szerződés nem szünteti meg egyből a gondokat, hanem csak biztos alapot nyújt — mind a munkaadónak, mind a munkavállalónak —, melyről meg lehet közelíteni az igazságot, ki lehet zárni sok, korábban zavaros, vagy túlzottan szubjektív ítéletet Világossá vált az alapkérdés: mit, miért és hogyan. Ez újabb lépés az emberi alkotó tevékenység kibontakoztatására. Szeretnénk azt, ha a kollektív szerződések elkészítésénél tapasztalt aktivitás és a szakszervezeti bizottságoknak az érdemi, tartalmi munka felé fordulása tovább fokozódna. Azt, hogy folyamatosan ismerjék meg a vállalat gazdasági tevékenységét, és tovább gyarapítanák a módszereket a dolgozók véleményének megismerésére. A tapasztalatok alapján szélesíteni kell a bizalmiak önállóságát azzal is, hogy csoportjukkal közösen döntsenek a csoportban eldöntendő, ill. eldönthető ügyekben. Bebizonyosodott, hogy nagy munkák idején minden aktivista igyekszik, a munkából részt vállalni, sok-sok, eddig passzív ember vált aktívvá, önálló feladatok, megbízatások adásával — úgy érezzük — az aktivitás fokozható és állandósítható. És még egy: a kollektív szerződések alapos ismeretére kell mozgósítani a tagságot, mert ebből mint szakszervezeti tag és mint dolgozó is, sokat tanulhat, és bizonyos értelemben bátorítást is nyerhet. El kell érnünk, hogy ne legyen dolgozó, aki ne tudja, hogy az életszínvonal emelésének, munkabiztonsága megteremtésének egyik döntő biztosítéka saját kezében van. Kun Jenő Árrendszerünkre hosszú évekig a merev hatósági árak voltak a jellemzőek, ahol is az egyes termékek és azok választékaink árai tételesen árhatóság által kerültek megállapításra. Ez gátolta a gyorsabb fejlődést, az ipar korszerűsítését, mert a kötelezően előírt árat a termelő akkor is megkapta, amikor már a termékből csökkent a kereslet, vagy esetleg éppen elfekvő készletek voltak. Az árualap csak forintértékben felelt meg a várható keresletnek, összetételében már nem teljesen. Különösen az apró cikkek, a kis szériákban készülő termékek, a divatcikkek és a választékbővítés költségeit nem ismertük el, így elég sok hiánycikk keletkezett. Az új árrendszer alapvető célja, hogy a termelést fokozottabban a fogyasztói igények szolgálatába állítsa. Ezt a célt úgy kell elérni, hogy a lakosság egyetlen nagyobb rétegét se érintsék hátrányosan a teendő intézkedések. Éppen ezért a társadalmi szempontból fontos termékek és szolgáltatások árát továbbra is a hatóságok állapítják meg. A hatósági árszabályozás szigorúbb formája a rögzített ár, ahol az ártól hatósági hozzájárulás nélkül eltérni nem lehet. Ebbe a kategóriába tartozik a forgalomnak mintegy 20 % - a, általában a legalapvetőbb termékek és szolgáltatások: liszt, kenyér, tőkehús, tej, cukor, tüzelőanyagok, villamosenergia, lakbér, stb. A maximált ár ugyancsak hatósági szabályozást jelent, de itt csak a legmagasabb árat határozza meg az állam, attól lefelé el lehet térni. Ide a lakossági árualapnak mintegy 30 % - a tartozik. Olyan alapvető cikkek mint pl. a rizs, húskészítmények, a ruházati termékek közszükségleti igényeket kielégítő része, járművek, villamos háztartási készülékek jelentős része, mosó- és mosogatószerek, építőanyagok. A rugalmas árforma két válfaja a hatósági előírások között mozgó és szabad ár. A hatósági előírások között mozgó árak esetében a hatóság egyes kötelező árkialakítási előírásokat alkalmaz, amely alapján a felek szabadon állapodhatnak meg az ügylet során érvényesülő konkrét árban. Ebbe a csoportba tartoznak azok a nagy tömegben gyártott, széles választékú közszükségleti cikkek, melyek szerepe fontos, de nem alapvető és a közeljövőben még nem várható teljes piaci egyensúly (belsőség, csokoládéfélék, palackozott likőrök, fűszerfélék, ruházati termékek nagy része, konyhafelszerelési cikkek, mozi, színház). Ide a forgalomnak mintegy 23 % - a tartozik. A főleg divat- és luxusigényeket kielégítő termékeket (bizsufélék, divatcikkek, különleges bútorok), továbbá azokat az árukat és szolgáltatásokat, ahol a szabad áralakulástól a hiánycikkek megszűnését várjuk , illetve az igények jobb kielégítését (alkatrészek, üveg- és porcelánféleségek, a helyi ipar egyes termékei, zöldség- gyümölcsfélék, méteres ruházat) a szabad árformába sorolták. Ebbe a csoportba a forgalomnak kb. 270/* - a tartozik. Az árrendszer rugalmasságát szolgálja az is, hogy a kereskedelem által a termékek forgalmazásáért felszámítható költségek nincsenek általában szigorúan meghatározva, hanem csak irányárrésként funkcionálnak. Ez azt jelenti, hogy pl. a termelő vállalat a kereskedelmi vállalat rendelésére 500 Ft-os termelői áron szállít meghatározott szövetből és fazonban készült férfiöltönyt. Ez után 14,5% kereskedelmi árrést számíthat fel (72,50 Ft-ot), az öltöny eladási ára tehát 573,5 Ft. Korábban a vevő ezt az árat fizette. A jövőben a kiskereskedelemnek viszont lehetősége lesz arra, hogy az árut közvetlenül a termelőtől szerezze be, az együttes árrésből a nagykereskedelmet megillető 5,5%-ot jelentő részt, vagy annál kevesebbet azzal megossza, és így a kiskereskedelmi forgalmazásra szolgáló 9%-ból engedményt tegyen. Ugyanígy lehetőség van arra is, hogy egyik divatosabb terméknél esetleg 16, míg egy kevésbé divatosnál csak 10%-ot számítson fel. A rugalmas árforma természetesen nem jelenti az állam részéről az ármozgás szabályozásáról való teljes lemondást. Ugyanis pl. a zöldség-, gyümölcsfélék ára a piaci hatásoknak megfelelően alakul, de az óburgonya árát központilag állapítják meg. Vagy a tőkehúsok árát árhatóság állapítja meg, de a belsőségek és hurkafélék ára a laza árformába tartozik. Világos, hogy az előbbiek ára a helyettesítő termék árszínvonalát is meghatározza. De ezen kívül is, amennyiben az árak nem kívánatosan alakulnak, mód van a beavatkozásra. Így előzetes bejelentéshez lehet kötni az árak megváltoztatását, a terméket más árformába át lehet sorolni, előírható az érintett termékből a termelés mennyisége, és így tovább. Végeredményben a hatósági és szabadabb áralakulás kombinált alkalmazásától azt várjuk, hogy a termelés az eddiginél sokkal jobban igazodjék a kereslethez, ne keletkezzenek elfekvő termékek, ne legyenek hiánycikkek, és az árszínvonal stabilitását az egészséges verseny is segítse biztosítani. A munkások és alkalmazottak életszínvonalában tekintélyes helyet foglalnak el a szociális juttatások: a családi pótlék, szülési segély, étkezési és utazási hozzájárulás, stb. A családi pótlék, a szülési segély a társadalombiztosítási hálózat útján, más juttatások — pl. az utazási kedvezmények a közlekedési vállalatok útján, de a szociális ellátás nagy része a vállalatok (intézmények) révén kerül a dolgozókhoz. A szociális juttatások nagyságrendjét jól érzékelteti, hogy minden 100 forint bérre 36 forint szociális célú pénzfelhasználás történik. Ezek a juttatások a szocialista építéssel együtt alakultak ki és fejlődtek, az utóbbi években azonban a kereseteknél gyorsabb ütemben nőttek. Mivel a gazdálkodás eddigi rendjében ezeket normatív juttatásokként, központilag megszabott mértékben kapták meg az emberek, a célszerűség, ésszerűség és a helyi körülmények mérlegelésére nem került sor. Az új gazdasági mechanizmusban sem cél a szociális juttatások megszüntetése, sőt a lehetőségekkel összhangban növekedhetnek is. A mechanizmushoz igazodva, jellegüknek megfelelően változik a szociális juttatások köre és finanszírozási rendje, világosabbá válik, hogy mit és miért adnak. 1. A társadalom, az állam a jövőben is segíti a nagycsaládosokat, az egyedül álló gyermekes anyákat (agákat), a csökkent munkaképességűeket. Ezért az ezekkel összefüggő juttatások — családi pótlék, szülési segély, stb. — a jövőben is növekednek és központi pénzeszközökből finanszírozódnak. 2. A vállalatok (intézmények) révén nyújtott szociális juttatások két csoportba tartoznak: a) a termeléssel közvetlenebb összefüggésben felmerülő és ezért termelési költségként elszámolható juttatásokra; a védő- és munkaruhákra, a munkásszállásokra és munkásszállításokra fordított kiadások; b) közvetett szociális juttatásokra és ezért a részesedési alap terhére elszámolható: üzemi étkeztetés és üdültetés támogatására, üzemi bölcsőde, óvoda és napközi otthon fenntartására fordított kiadások, az egyéb szociális, kulturális és sporttámogatás költségei. A termelési költségként elszámolható juttatások köréről és mértékéről a vállalatok döntenek a vállalati szakszervezeti szervekkel egyetértésben. A védőruha és felszerelések fajtáit ártalmak szerinti csoportosításban az Egészségügyi Minisztérium a Szakszervezetek Országos Tanácsával egyetértésben szabályozza. Ennek alapján a vállalatok a vállalati munkavédelmi szabályzatban rögzítik a védőruhaellátás részletes szabályait. A kollektív szerződésben kell meghatározni, hogy mely munkakörben milyen munkaruha adható és annak mennyi a kihordási ideje. Munkásszállításnak a vállalatok saját, vagy bérelt járműveken bonyolított személyszállítási rendszere tekintendő. E szállítás miatt mutatkozó vállalati ráfordításokat termelési költségként kell elszámolni. A dolgozók a munkábajárást szolgáló távolsági személyszállítás eddigi kedvezményeit továbbra is megkapják. A vállalatokat (intézményeket) terheli a teljes menetdíj 80%-a. A fennmaradó 20% a közlekedési vállalat és az utazó dolgozó között úgy oszlik meg, hogy a dolfózó az 1967-ben fizetett útiköltséget téríti továbbra is, a fennmaradó összeget pedig a közlekedési vállalat mint saját költségét számolja el. A munkásszállás fenntartásával összefüggő vállalati ráfordítások termelési költségként kerülnek elszámolásra. A dolgozók a szállásért differenciált térítést fizetnek. A szállások központi kategorizálási rendszere fennmarad, a térítési díjak a szálláskategóriákhoz igazodnak elég nagy alsó és felső határok között. A részesedési alap terhére elszámolható szociális juttatások közül az igazgatói alap 50%-ának megfelelő összeget, a segélyekre kifizetett pénz, az üzemi étkeztetéshez és a vállalati gyermekintézmények fenntartásához nyújtott támogatás összegeit 1967. évi szinten az állam az új mechanizmusban akkor is garantálja, ha a vállalat veszteséges. Tehát ezekkel a veszteségek növelhetők lesznek. Az adózott nyereségből a közvetett juttatások növelhetők. Ha tehát a vállalatok eredményesebben gazdálkodnak, meg lesz a lehetőségük arra, hogy közvetett juttatásokban is többet nyújtsanak dolgozóiknak, mint eddig. Új elemként jelenik meg a konvertálhatóság. Nevezetesen az, hogy a vállalat dolgozói dönthetnek arról, hogy emelik-e az üzemi étkezéshez, az üdüléshez adott támogatásokat, vagy esetleg csökkentik, és az így felszabaduló összegeket pénzformában — részesedésként — felosztják. A gyermekintézmények működéséhez biztosított összegekre ez a konvertálhatóság nem érvényes. Vagyis ha ilyen címen érnek el megtakarítást, azt más juttatásba fordítani, és személyi jövedelemmé átváltoztatni nem lehet. A részesedési alanból finanszírozandó szociális, kulturális juttatások felhasználásáról az igazgató véleményének meghallgatása mellett a vállalati szakszervezeti szervek döntenek. Ez egyben biztosítékot ad arra, hogy ezek valóban a dolgozók érdekeinek megfelelően alakuljanak. A FŐISKOLÁSOK az Ódry színpadon vizsgaelőadáson Ibsen „A vadkacsa” című drámáját mutatták be. A képen Császár Angéla, Esztergályos Cecília és Szombathy Gyula (MTI) Anja Lilla az Operaház színpadán aratott hatalmas sikert. Képünk öltözőjében készült (Mezey felv.) SZEGEDEN a Nemzeti Színház Borodin „Igor herceg” című operáját mutatta be. Littay Gyula, Gregor József és a balettkar az egyik jelenetben (Siflis József felv.) Szocialista MŰVÉSZETÉRT.