Szocialista Művészetért, 1970 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1970-01-01 / 1. szám
KONKOLY TIBORNÉ a Rádió Vk. osztálybizottsága titkárának beszámolójából: — Valamennyi részlegünk munkáját ügyrend szabályozza. Munkatervünkben szerepel a régi felülvizsgálata, szükséges korszerűsítésének szorgalmazása. Tartalmasabbá tett új kiadásának kézbeadását szükségesnek tartjuk, mert bizony előfordul, hogy egyes pontjai feledésbe merülnek. Pedig ez kellene adja munkánk keretét, ez szabályozza a munkafolyamatot, ez a forma, amit az érdemi munka tartalommal tett meg. Nem ismerete, elfelejtése számos lazaság, hiba forrása lehet. Megtartása a jó munkafegyelem megvalósulásának és áttételesen a jó légkör megteremtése lehetőségének egyik feltétele. Azonos elvárások mindenkivel szemben. Az átdolgozás munkájába többeket kellene bevonni, esetleg gondolni arra, hogy újabb elnöki utasításokat, rendelkezéseket vegyünk bele, azokból is jónéhány az évek során feledésbe megy. Általában a munkafegyelem kielégítő. Belátják dolgozóink, hogy a Rádióban egy kis lazaság lavinaként nőhet tovább, késni, pontatlannak lenni csak más kárára lehet. Egy stúdióba késve érkező például hátráltatja ott négy-öt, esetleg több ember munkáját. Ha egy anyag pontatlanul, vagy későn ér az adóra, elmarad a műsor, a Rádió presztízse szenved veszteséget, hibáinkkal az egészet járatjuk le. Éppen ezért a kisebb lazaságokat is fel kell számolni. Ilyenek még vannak. Arra kell gondolnunk, hogy a legkisebb hiba egy ország milliók szeme láttára, hallatára történik, felelőtlenség az a nagyvonalúság, amelylyel néha az ügyeket kezeljük. Még annyit: minden rádiós munkatársat megillet az a megbecsülés, az az emberi hang, amit mindenki magának megkövetel, tekintet nélkül arra, hogy mennyire ismert vagy népszerű, és mennyi pénzt tesz a zsebébe másodikon. Egy közösség vagyunk, ahol a maga területén mindenki helytáll, tehát megérdemli minden munkatárstól a tiszteletet. Felelősségünk közös: a rádiózás folyamat, ennek a folyamatnak mi mind egy-egy fázisa vagyunk. Nagyon reméljük, hogy egymást kölcsönösen segítő, jó alkotóközösséggé válunk. A jó légkör, a jó munkahelyi közérzet elengedhetetlen feltétele a jó munkavégzésnek. Periodikusan, váltakozó intenzitással jelentkeznek a problémák, s nem csak az adórészleg életében, minden nagyobb létszámú csoportban is nagyobb valószínűséggel. Az ob napi munkája során és sajátos eszközeivel igyekszik az ellentéteket feloldani. De egymagában nem vállalhat teljes felelősséget valamennyi megoldásának megkeresésére. Sok szálból tevődnek össze a konfliktusok, és nem is mindig azonos hatásfokkal jelentkeznek az állandóan meglevők sem. A személyes ellentétek okai széles skálán mozognak, a szakmai sérelmektől kezdve a magatartásbeli kifogásokon keresztül az anyagi természetűekig. Vélt és valódi sérelmek. Rádión kívüli és belüli okok következtében is. Sok a felesleges „tyúkpor”, amelyek nem is tartoznának a munkahelyre, mégis témául szolgálnak napokon át. Szinte a felelőtlen szóbeszédek melegágyául kínálkozik az olyan klub-jellegű helyiség, mint amilyen a pihenőnek nevezett bemondói szoba, ahol csöndes foglalkozást űzni, vagy alkotóan „elmélyülni” egyszerűen objektív okok miatt sem lehet. Bizonyos napszakokban itt„ hétköznap délután 5 és 10 között, néha nyolc-kilenc ember tartózkodik ott egyidőben, felvételre várva, vagy onnan érkezve, ott kell lenniök, mert egyszerűen másutt nincs helyük. A szakszervezeti bizottsághoz eljuttatott feljegyzésünkben is kértük és ismételten előadjuk azt a kérésünket, hogy a jó munkát ne csak pénzzel lehessen jutalmazni, főosztályvezetőnk, elnökhelyettesünk éljen azzal a joggal, hogy pótszabadságot ad a kiemelkedően jól dolgozóknak. A nyugdíjkorhatár széles körű leszállítására egyelőre nincs lehetőség, egyedi esetekben, bizonyos munkakört betöltő munkatársak ügyét külön elbírálás alapján döntik el, ebben a Művészeti Szakszervezetek Szövetsége támogatását ígérte. Egy ilyen ügy folyamatban van, az eredményét nem tudjuk. Az új struktúra következtében előállott többletmunkát azonos létszámmal, sőt a tartósan betegek miatt néhol csökkentett létszámmal látjuk el. Munkánk intenzitásában nagyon megnövekedett, különösen a szabadságolások idején. Létszámemelés a közeljövőben sem várható ... Két álláspont közelítését kellene megoldanunk. Egyfelől: az adón dolgozók nehezményezik, hogy speciális munkakörülményeiket a felsőbb vezetés nem veszi figyelembe. Sokszor hallunk olyat, hogy nem dolgozzuk le az órát, nem vagyunk eléggé kihasználva, és így tovább. Másfelől: a felső vezetésnek az az álláspontja, hogy igen kedvező körülmények közön dolgozik az adórészleg, amivel a munkaórák nagyvonalúbb elszámolására utalnak. Szeretnénk eljutni oda, hogy elhiggyék nekünk: reggel 3 és 4 órakor kelni rendszeresen, és négy nap múlva ugyanakkor nem kezdeni, de befejezni egy munkanapot, összehasonlíthatatlanul más igénybevétele az emberi szervezetnek, mint egy rendszeres fél 9-től 5-ig tartó műszak. Elsősorban nem a munkaórák menynyisége számít itt, de az élő adások intenzitása, a folyamatos műszakból adódó rendszertelen életmód. Nem véletlen, hogy sehol a világon nem kezelik egy kalap alatt a bemondókat s a rádiósokat a többiekkel. Nálunk is csak néhány évvel ezelőtt vezették be a 6 órás munkaidő helyett az órást. Ismerjük a kedvezményeket, de megnyugtatóbb volna számunkra, ha a kedvezményeket „törvényerőre” emelnék, és ezzel egy bizonytalan helyzet megoldódna. — Osztálybizottságunk törekedni fog arra, hogy végleges munkamódszerét előbb kialakítsa. Szakszervezeti munkastílusunkat úgy kívánjuk korszerűsíteni, — mert ez munkánk hatékonyságának feltétele — hogy ne csak a választott funkcionáriusok dolgozzanak, hanem sikerüljön tagságunkat is széles körűen aktivizálni. Panaszra nem volt okunk mondanivaló hiánya miatt, hiszen „a témák az alapszervezetben hevertek”, csak kerek beszámoló formájában össze kellett foglalni. Hogy az ob beszámolója sikerült, azt az aktivitás mindennél jobban bizonyította. Kezdem azzal, akadt olyan munkatársunk, aki személyes tapasztalataival egészítette ki VII. szakszervezeti világkongresszusról elhangzottakat. A garázs vezetője többek közt arról beszélt, hogy a gépkocsik többségét 1969-ben kicserélték, sok új kocsit kaptak, ami nagy mértékben elősegítette munkájukat. Szólt az új munkaversenyről, amelynek pontjai elősegítik a munkafegyelem megtartását, reálisabbá teszik a jutalomösszeg elosztását. Ezzel kapcsolatban szólalt fel a kazángépész műhely komplex brigádvezetője, aki jelen volt a művészeti terület szocialista brigádvezetőinek tanácskozásán, s kijelentette, hogy vállalásaikkal méltó módon akarják megünnepelni felszabadulásunk történelmi évfordulóját és a Lenin centenáriumot. Az üzemgazdasági osztály vezető helyettese kifejezte azt a reményét, hogy más szakmunkás csoportok is csatlakoznak majd a munkaverseny felhíváshoz, mint ahogy a számviteli osztályon is történtek már ilyen kezdeményezések. Kitértek a felszólalók az ok munkájára is. Megállapították, hogy eredmények mutatkoznak az oktatás, üdültetés, a segélyek elosztása vonatkozásában. Nagy munkát jelentett a besorolás elkészítése, amire egyébként az szb versenyfelhívást tett közzé. Alapszervezetünk 100 százalékos szervezettséget ért el, alig néhány esetben fordult elő tagdíj elmaradás. Szívesen emlékezett vissza a tagság a közelmúltban rendezett kirándulásokra. Bírálták a szakszervezeti bizottságot, különösen a tagság tájékoztatásának hiányos volta miatt. A bírálat elhangzott, jóllehet az szb a taggyűlésen hozott nyilvánosságra több figyelmet keltő tervet, momentumot, így jelentették be az étterem égető problémájának viszonylagos megoldását, azt, hogy januárban kiadják a Munka Törvénykönyvének az MRT-re vonatkozó végrehajtási utasítását, igyekeznek elfogadható megoldást találni a hivatalsegédek, segédmunkások, fűtőnők kritikus helyiségproblémájára; december elején megjelenik a régóta reklamált „Antenna”, s létrejön „Fórum” amelyen valamennyi illetékes vezető válaszol a feltett kérdésekre. A taggyűlésünk kicsit hosszúra nyúlott, de amint a résztvevők elmondották: megérte. TERÉNYI EDIT az I. ob titkára A szakszervezeti mozgalom szerepének megváltozása az új mechanizmusban ismeretes. Szakszervezeti szövetségünk életében is komoly változásokat hozott. Minden eddiginél nagyobb súlyt kapott az érdekvédelmi tevékenység, a tagság jogos igényeinek kielégítésére való törekvés. Sokan vannak közöttünk, akik éppen ezt az érdekvédelmi törekvést szakszervezetünkben nem látják igazoltnak. Bátran állítom, hogy ezek a szaktársak nem mélyedtek el az elért eredmények részleteiben, és nincsenek tisztába azzal, amit szakszervezeti bizottságunk elért. Én csak a dél-budai osztálybizottságnak vagyok a titkára, de sokat tudnék beszélni arról, hogy ezen a kis területen is mennyi akadályt kell leküzdeni hogy valami eredményt el tudjunk érni. Egy év tapasztalatai alapján megállapíthatjuk: helyes volt az a kezdeményezésünk, hogy a népi zenekarok zenekaronként, maguk közül választott bizalmi útján tartsák a kapcsolatot az ob-vel, az szb-vel. Javulás mutatkozott e rendszer következtében a tagdíjfizetésnél is. A vállalatnál egyedül a Szeged étterem népi zenekara nem teljesítette határozatunkat, és Fehér Sándor zenekarvezető nem segített a zenekari bizalmi megválasztásában .. . Az obről és a bizalmiakról még annyit akarok elmondani, hogy az ob tagjai közül meg kell dicsérnem e beszámolóban is Kassai Ferenc és Miczi Gyuláné szaktársakat lelkes, segítő, jó munkájukért, a bizalmiak közül Csipak Mihály elvtársat. Szólni szeretnék az osztálybizottságnak a vállalattal való kapcsolatáról. Nincsen itt semmi baj, de úgy érzem, még nem kerültünk elég közel egymáshoz. A vállalatmég nem vette igénybe a dél-budai osztálybizottságot, még nem informálta kellően a hibákról, bajokról, nem kérte ki véleményét a zenészeket általában, vagy az egyes zenészeket érintő kérdésekben. A Zeneművész Szakszervezet elnökségének is az a véleménye, hogy jó lenne, ha a vállalat egyes termelési és munkaértekezletén szóba hoznák a zenészek ügyeit is. Szidnának, vagy dicsérnének, de esne szó a zenészekről, és az ilyen alkalmakra hívnák meg a dél-budai osztálybizottságot, vagy annak képviselőjét. El kell érni, hogy a zenész is mindig érezze: a vállalat alkalmazottja, reá is vonatkoznak a Munka Törvénykönyv paragrafusai, jogai és kötelességei azonosak a többi vendéglátóipari dolgozóéval. Régen volt az, amikor azt mondták, ha rosszul megy az üzlet, akkor a zene rossz. De ha jól megy, akkor jó a kávé. Ma ez már nincsen. Van aki a kávé miatt jön, van aki a zene miatt, tehát mindkettőnek jónak kell lenni. Udvariasság kulturáltság a vendéggel szemben: ezt ismétlik a vendéglátóipari vállalatok igazgatói is. Mert hasznára lenne a vállalatoknak a szervezett zenészek és a vállalat jobb kapcsolata, az üzletek más, nem zenei vonatkozású gondjainál is. A zenész az üzletben sokat lát, sokat hall, sok mindent tapasztal. Például: valamelyik nap elmondja egyik zenészünk: — Rettenetes ezekkel a rossz kinézésű, részeg vendégekkel. Bejönnek. Helyesen nem szolgálják ki őket. De leülnek és esetleg órák ott ülnek az üzletben fogyasztás nélkül. Ha más rendes vendég ezeket meglátja, már be sem jön, le sem ül. Ki fogja ezeket kidobni? Az üzletben kizárólag gyenge fizikumú női alkalmazottak vannak, még portás sincs ... És lehetne még sorolni az eseteket tovább. A vállalatnak a zenészek között általában jó híre van. Szeretnek itt dolgozni, ennek élő bizonyítéka az a sok-sok zenész, aki évtizedeket tölt el itt egy huzamban. Magam is ezek közé tartoztam 12 esztendei ittműködéssel, s szeretek mint nyugdíjas is itt dolgozni. Úgy hallik, a jövőben a zenészeket is komolyabb mértékben fogják tekintetbe venni a jutalmazásoknál, kitüntetéseknél. Van egy javaslatunk a sértődések megelőzésére. Mielőtt valakit kitüntetnek, megjutalmaznak, érdemes mindazoknak a véleményét megkérdezni, akik ismerik, méghozzá jól ismerik az illetőt. Nem szabad figyelmen kívül hagyni az ob véleményét, sem az szb-t és az OSZK-ét. Ezzel senki sem akarja az igazgatót elütni attól a jogától, hogy azt jutalmazzon, vagy tüntessen ki, akit akar, mert biztos vagyok benne, hogy az igazgató is csak azt akarja megjutalmazni, aki meg is érdemli. A tagdíjfizetésről külön kell néhány szót szólnom. Általában nincs baj. De vannak üzletek, ahová bizalmi nem jut el, s vannak üzletek, ahová a bizalmi azért nem megy el, mert ellenségként fogadják, és gorombasággal igyekeznek tőle megszabadulni. A jobbik eset az, ha nem fizetnek és azzal a megjegyzéssel búcsúztatják a bizalmit: „Nincs pénz, mert még nem kerestem semmit”. Megnehezíti tevékenységünket, hogy változnak a zenészek az egyes munkahelyeken, külföldre mennek, cserélik, leváltják őket, stb. Az OSZK-tól is csak későn, vagy gépíró-kapacitás hiánya miatt általában nem kap az stb, méginkább az ob tájékoztatást. . . Nézetem szerint az ob-nek a jövő év elején pontos mérleget kell csinálni azokról az üzletekről és zenészekről, akik nem fizetik rendesen tagdíjaikat, és ahová nem ér el a bizalmi hálózat, ott közöljük a zenésszel, hogy ne is várja a bizalmit, hanem rendezze saját maga a tagdíját. CSÁSZÁR FERENC • központi vezetőség elnökségének tagja, a Filmművészek és Filmalkalmazottak Szakszervezete elnökségének tagja a december 11-i alapszervezeti taggyűlésen lemondott a Vas megyei Moziüzemi Vállalat szakszervezeti bizottságában viselt titkári tisztjéről, mivel januártól a Hajdú-Bihar megyei Moziüzemi Vállalatnál dolgozik. Császár elvtárs 12 év óta töltötte be az szb-titkári tisztet. Méltatására itt nincs terünk, de szükség sincs, mert a művész szakszervezeti mozgalomnak eztán is hasonlóan önfeláldozó harcosa lesz. Külön megjegyezzük: Császár elvtárs lapunknak a múlt évben 225 előfizetőt biztosított Az Operaklub zenei előadássorozatában Várnai Péter kritikus a Trubadúr felújítását elemezte. (Vandálek felv.) ITT SÜT A NAP, OTT NEM ÉLETRE VALÓ ÖTLET volt a Fejér megyei zenepedagógus szb-től, hogy a negyedévi taggyűlést ez alkalommal nem a megyeszékhelyen tartották, hanem a másik zeneiskolában, Dunaújvárosban. Ennek következtében az újvárosi zenepedagógusok valamennyien jelen voltak, a fehérváriak is külön buszon annyian odautaztak, hogy küldöttek nélkül is bőven határozatképes volt a taggyűlés. Nem arról akarok írni, hogy Pröhle Henrikné szb-titkár mily lelkiismeretesen felkészült, okos és őszinte szavakkal mindent előadott, ismertetett, megmagyarázott a taggyűlési beszámolójában, arról sem, hogy az szvb elnöke is számot adott ellenőrző tevékenységükről. A vita volt szerfelett érdekes, mert feltárta egy zenepedagógus alapszervezet életét eleven keresztmetszetként. Mondhatnám úgy is: minden fájdalmat érző idegszál külön lüktetéssel jelezte az alapszervezet színe előtt, mi miért fáj... ’ NEM EGY KAROSSZÉKBEN ÜCSÖRGŐ szakszervezeti bizottság ténykedéséről kaphattam információkat. Intézik a nagyszámú segélykéréseket, amennyire kereteik engedik, aztán kilincselnek, ahol tudnak. Lakásokat lenne jó szerezni, mondották, de még ígérgetésig sem jutottak el Fehérvárott. Koncertbérleteket vettek a Zeneakadémiára, s az érdeklődő tagoknak máris kezébe adják a jegyeket. Járnak szorgalmasan az szint nyakára az üdülőbeutalókért. Nem rajtuk múlik, hogy a Nagy Elosztásnál mindig a maradékot adják a zenepedagógusoknak... (Hogy az újvárosiak mégis szereznek, kapnak jobbféle beutalókat, az ismét más ügylet...). Szervezi az szb a szombathelyi tanulmányi kirándulást is. Mert ha kirándulnak, akkor ezt szakmai haszonszerzéssel kívánják (nagyon okosan!) öszszekötni. És már a taggyűlésen ígéret hangzott el, hogy a dunaújvárosi városi tanács a maga részéről minden dologi segítséget megad ehhez ... Azt is felvetették, hogy a szakfelügyeletet inkább az a pécsi zeneművészeti szakközépiskola gyakorolja náluk, ahová növendékeik továbbtanulásra mennek, mintsem a pesti Bartók Szakközépiskola. A taggyűlési felszólalók megnyilatkozásaiból jegyeztem fel mindezeket. Továbbá azt is, hogy javasolják: tervezhesse be végre a zeneiskola a költségvetésbe a dolgozói után tervezhető jutalmazási keretet, és ne az egy-két emelettel feljebb levő vezető szerv osztogasson jutalmat, ha akar, és főként annyik, akinek a ténykedését egyáltalán nem is ismeri, akikről senki véleményét ki nem kéri. Azt is hangoztatták: a szakmai napok megtartását a megye segítse elő. Ne csak egyszerűen tegye lehetővé mint a közismereti iskoláknál, hanem gyakorlatilag segítse is megvalósulását. Mint más megyében teszik ezt. A közvetlen szomszédban is. FELTŰNŐ, hogy Dunaújvároson laknak a zenepedagógusok, májusban új iskolába köl- főznek, ha tanulmányi kirándulásról van szó, a város szívesen a zsebébe nyúl, ha jutalmazás esedékes, bőkezűen jutalmaz. Valahogy úgy tűnt, igyekeznek az újvárosiak kedvében járni a zenepedagógusoknak, örülnek annak, hogy a városban dolgoznak. Ugyanakkor egyáltalán nem süt a nap Székesfehérvárott. Mintha szükséges rossz lennének a zenepedagógusok. Nem egészen érti mindezt az alulírott. Illetve érti. Amelyik megyénél a zeneoktatást egyetlen esztendő leforgása alatt négy előadó intézte, ott nyilván gazdátlan az egész zenekultúra helyzete. Mindenképpen megér egy alaposabb helyzetmegismerést e problematika még ez év tavaszán. . Ugyanis ahogy legálisan süt a nap Dunaújvároson a zenekultúra és a zenepedagógia felett, mert az újvárosi elvtársak tudják, mit jelent egy városnak a művészetnek ez az ága, ugyanúgy sütnie kellene a napnak a megye másik városában is. Ugyanis egyféle rendeletek, utasítások, törvények vonatkoznak rájuk is. „Ugocsa pedig nem koronáz” szép kuruc jelszó volt a Habsburgokkal szemben. De nem egészen érthető saját magunkkal szemközt. . . Varga Imre Szocialista MŰVÉSZETÉRT !