Szocialista Művészetért, 1972 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1972-02-01 / 2. szám

Krónika PIROSZMANISVILI, Niko grúz naív festő tárlatát a Szép­­művészeti Múzeum rendezte meg (Bojár felv.) MIRŐL ANKÉTOZTAK MISKOLCON? Január 7-én képzőművészeti tanácskozás volt Miskolcon. A Magyar Képzőművészek Szövetsége által egybehívott ankéton két témát tűztek napi­rendre. Először a magyar képzőművészet külföldi kapcsolatait, második napirendi pontként pedig a magyar grafika helyzetét vitatták meg. Érdemes az elhangzottakat a szélesebb szakmai közvélemény elé tárni. Hemberger Sándor, a Kulturális Kapcsolatok In­tézetének főosztályvezetője ismertette külföldi kul­turális kapcsolatainkat. Kiemelte, hogy a XX. szá­zadban, de különösen az utolsó évtizedekben jelen­tősen megváltozott a kulturális kapcsolatok szerepe, intézményesedtek ezek a kapcsolatok, és gyorsan, robbanékonyan fejlődnek. Formai és tartalmi szem­pontból is nagy az előrelépés, nemzetközi egyezmé­nyek segítik a kapcsolatok bővülését. Domináns lett az állami szervek szerepe, de az egyéb kapcsolatok sem szűntek meg. A döntő változás, amely a kap­csolatok három csatornájának — állami egyezmé­nyek, szövetségek és városok cseremegállapodásai, közvetlen személyi kapcsolatok — párhuzamos te­vékenysége eredményeként jött létre, a 60-as évek derekától tapasztalható döntő mértékben. A leg­intenzívebb kapcsolat a kiállítás-cserénél tapasztal­ható. Félszáznál több országgal van állami egyez­ményünk, de azon túl más államokkal is tartunk kapcsolatokat. Tíz év alatt művészeink 56 ország­ban állítottak ki, s a szövetségnek is 8 szocialista or­szággal van cserekapcsolata. Intenzív lett a terü­leti szervek és a városok cseréje; napjainkban 14 város tart fenn ilyen kapcsolatot. Míg 1966-ban 17 országban 17 tárlatot rendeztünk, 1965-ben már 29 országban 64-et, és nagyjából ez a szám állandósult: 1970-ben 29 országban 65 tárlatot rendeztünk. 1971- gyel az első nemzetközi kisplasztikai biennálé meg­rendezésével Magyarország is csatlakozott a nem­zetközi tárlatokat rendező nemzetekhez. A szocia­lista magyar képzőművészet kilépett korábbi isme­retlenségéből, eloszlatott egy csomó tévhitet külföl­dön, és a nagyvilág tárlatlátogatói előtt felmutatta a szocialista tartalmat a jelenlegi magyar művé­szetben. Szólt a beszámoló a Kulturális Kapcsolatok Intézetének szerepéről, és kiemelten foglalkozott a magyar grafikai alkotások külföldi értékesítési ne­hézségeivel, mint megoldandó feladattal. A két korreferens közül dr. Aradi Nóra a külföl­dön rendezendő magyar kiállítások eszmeiségéről, a folyamatosságra törekvés szükségességéről, a nem­zetközi informáltság nélkülözhetetlenségéről szólt, és arra intett, hogy a tőkés országok tárlatain is ve­gyük észre a társadalomkritika új jelentkezéseit, ne csak a sokkhatásokat és technikai fogásokat. A másik korreferens, Csorba Géza a modern európai hatásoknak a magyar képzőművészetben való jelent­kezéséről beszélt. A hozzászólások több gyakorlati javaslatot is tartalmaztak, s a nemzetközi informá­ció javítását, a kapcsolatok koncepciózusabb terve­zését, a szereplések visszhangjának hazai ismerte­tését és az értékesítési gondokat szorgalmazták. A második napirend előadója, dr. Végvári Lajos egyetemi tanár, a VI. miskolci országos grafikai biennálé alapján próbálta megrajzolni a magyar grafika helyzetképét. Megállapította, hogy ez a biennálé sajnos nem nyújtott lehetőséget a teljes áttekintésre. Részletesen elemezte az okokat, a biennálé szervezeti és tartalmi fogyatékosságait, ne­ves művészek távolmaradását, és azt a veszélyt, amely az eklektika jelentkezésével az újrasemati­­zálódás felé tolhatja el ezt a művészeti ágazatot. Válság még nincsen, mondotta, de a megmerevedés esetleges veszélyével számolni kell. Arra is intett, hogy ne a stiláris versenyfutás legyen a legfőbb gondunk, hanem legyen több jó törekvés a grafika jó értelmű, de magas szintű popularitására. A grafi­kai alkotások árának alakulásáról is szólt, és kife­jezte aggályát, hogy hovatovább a kiállítási dara­bok nem az emberekhez jutnak el, hanem az álla­mi vásárlókhoz, s „a grafika nem populáris alkotás lesz, hanem közéleti mecenatúra fogja fenntartani”. A második napirend hozzászólói igen élesen bí­rálták a miskolci biennálé szervezését, az értékesí­tési gondokról szóltak, s általában elsősorban a gon­dok oldaláról közelítették meg a mai magyar gra­fika helyzetét. A tanácskozás két referátuma és két korreferá­tuma, valamint a felszólalások többsége sok értékes adalékkal gazdagította a feltűnően kevés számú je­lenlevőt. Nem tudni, miben keresendő az alkotómű­vészek meghökkentő távolmaradásának oka, s ezért mert kevesen voltak, a tanácskozás anyagát írásban adják közre. (bm) LONDONI SZÍNÉSZEK BÉRHARCA Az újvidéki DOLGOZÓK 71/51. számából idézünk: — NAGY-BRITANNI­A színészszakszervezetének neve: Equity, azaz Egyenlőség. Nos, az Equity éppen most ké­szül újabb harcra, rövidesen leül tárgyalni a Society of West End Theatre Managers-szel, a londoni színházi ne­gyed igazgatóinak érdekképviseletével, a színészek élet­­körülményeinek javítása érdekében. Az idén a londoni színháznegyed van soron, mivel az elmúlt évben az Egyenlőség a vidéki színészek béremeléséért vívott harcot. Nagy-Britanniában nincs állandó színház, azaz: állandó színházi kőépületek vannak, társulat nélkül. A színház csak helyiség, amelyet a különböző produkciókra bérbe adnak. A színészt tehát nem a színház szerződteti, hanem a produkció, amely azt az épületet béreli, amelyik éppen szabad, illetve amelyiket a legmegfelelőbbnek tartja a maga számára. Szerencsés esetben, ha a darabnak sikere van, a színésznek hónapokig, sőt évekig sincs gondja. Ellenkező esetben viszont „pihenni" kényszerül. Ezért lényeges, hogy amíg munkája van, megfelelő fizetést kapjon, külön a próbákra is. Ez utóbbira azért van szükség, mert meg­történhet, hogy rengeteg időt elvesztenek az előkészüle­tekkel, a bemutatóra viszont egyáltalán nem kerül sor. A tekintélyes angol lap, az Economist maga is így kezdi az erről a témáról szóló cikkét: „Minthogy a legtöbb színész idejének nagy részét „pihenéssel” tölti, azaz mun­ka nélkül, létfontosságú számára, hogy amikor dolgozik, minél magasabb gázsihoz jusson”. A szakszervezet és a menedzserek tehát arról tárgyal­nak, hogy a színészek fizetésének alsó határát emeljék feljebb. Az Equitynek ezenkívül táppénzemelési követelé­sei is vannak. A brit színész — betegsége esetén — ez ideig fél fizetést kapott, de azt is csak három hétig. Ezen is javítani kell. Az Egyenlőség követeli a fizetett szabad­ságot is, ami idáig nem létezett. Egy másik javaslata: ha a produkció megbukik (tehát csak 2—3 alkalommal kerül bemutatásra), a szereplő színészek kapjanak legalább két heti fizetést. Megjegyzendő, hogy a munkáltatók elnöke az a Peter Saunders, aki minden idők legsikeresebb darabjának, a a Londonban 19 éve egyfolytában futó Egérfogó című Agatha Christie darabnak a színházi vállalkozója, aki éppen ezzel hatalmas vagyont keresett. Kérdés, mennyire lesz érdekelve a színészek ügyében. Nagy Júlia és Orosz Klári balettművészeket 25 éves ope­raházi működésük alkalmából Lőrinc György balettigaz­gató és Tauz István vb-titkár köszöntötte (Mezey felv.) NYUGDÍJASOK ÖRÖME • A SZEGEDI ZENÉSZ nyugdíjasok részére az OSZK Csongrád megyei kirendelt­sége és a szórakoztatózenész szb december 30-án a Hun­gária különtermében találkozót rendezett, amikor is a nyugdíjas szórakoztatózenészeket ebéden látta vendégül. A baráti találkozón sok kedves, régi emlék elevenedett meg. Korelnök a 73 éves Fátyol János prímás volt, aki zenekarával annak idején sok sikert aratott külföldön. Természetesen a beszélgetés a munka, a zenélés körül forgott. A nyugdíjas zenészek szívesen beállnak a beteg és szabadságon levő tényleges zenészek pótlására. A találkozón született meg a nyugdíjas zenészek zenekará­nak gondolata is. Reméljük rövidesen meg is valósul, hiszen ez a zenekar nagy segítséget jelentene a vendég­látóipari vállalatok kulturált „zeneszolgáltatásában”. Azt is elhatároztuk, hogy a jövőben rendezendő hasonló talál­kozókra meghívunk néhány fiatal, pályakezdő zenészt is. Hiszen az ilyen összejöveteleken is mennyi, de mennyi tapasztalatot tudunk átadni a fiataloknak . . . MAKLÁRY LÁSZLÓ — KARÁCSONY A FÉSZEKBEN Levelet hozott a posta. A feladó: a Művészeti Szakszer­vezetek Szövetsége. Zárt levél. Mit akarhat tőlem a szakszervezet? — morfondíroztam el. Tagdíjjal nem tar­tozom ... A nyugdíjamat csak pár hónapja állapították meg . . . Izgatottan bontottam . . . Uramfia, uzsonnára hívnak . . . Még kis csomagot is fogok kapni. . . Válaszol­jak: megyek-e, vagy sem, mert az utóbbi esetben laká­somra küldik a csomagot. . . December 22-én délután 3 órára voltunk hivatalosak a Fészek nagytermébe. Gyönyörűen terített asztalok vár­tak, szépen diszített karácsonyfa, barátságos fogadtatás, s máris kezünkben volt a jelzett „kis csomag”. Az egész úgy, ahogy volt, valami családi összejövetelre emlékezte­tett . . . Mintha mindig együtt lettünk volna, mindenki örült a másiknak és valamennyinek. Elfelejtett pályatár­sak, rég nem látott jóbarátok bukkantak föl, itt is, ott is. Hanem a jó kedvem egy csapásra megcsappant, amikor Cziráky Lucy, a rendezőbizottság tagja a fülembe súgta: elnöknőnk megnyitója után beszéljek a nyugdíjasok ne­vében ... Hasztalan tiltakoztam, hogy én most vagyok először ilyen találkozón, és hogy olyan kiválóságok van­nak köztünk, mint... Mit tehet ilyenkor az áldozat? Őszintén bevallottam, pontosan úgy érzem magam, mint annak idején a felvételi vizsgán a színművészeti akadé­mián. Szerencsés ötlet volt, megteremtődött a közös élmény hangulata, be tudtam fejezni első nyugdíjas fel­szólalásomat . .. Most következett a java, mintha csak fogadáson len­nénk, elegáns felszolgálók hozták a forró virslit mustár­ral és friss ropogós süteménnyel, majd a gesztenyepürét, a feketét, a Coca-Colát. . . Közben megindult a csevegés. Meséltünk a múltról, sikerekről , kudarcokról, fogadkoz­­tunk, hogy ezentúl gyakrabban fogunk találkozni, szőttük a terveket... Mindent egybevetve, várakozáson felül sikerült. Már számolom, hányat kell még aludni, hogy megint karácsony legyen. Akkor már nem nekem kell beszélni, akkor már én sem leszek „előkészítős” nyugdí­jas, hanem „haladó” a javából. BOGNÁR ELEK BÁBUK ÉS EMBEREK címmel mutatta be új műsorát az Állami Bábszínház. Urbán Gyula „Kompozíció" című pan­tomim és bábgroteszkjében Juhász Tóth Frigyes, Blasek Gyöngyi és Rebro Mara (MTI) ZENEI ESEMÉNYEK EGERBEN Több éves hagyománya az egri zeneiskolának, hogy tanárai a múzeumi hónap keretében kamarazenei hang­versenyeket tartanak. Ebben a tanévben október 4-én volt ez a hangverseny az egri Dobó István vármúzeum képtárában. A zeneiskola hangverseny-sorozatot indított volt növendékei részvételével. November 29-én Delley József zongoraművész, aki jelenleg a Zeneművészeti Fő­iskola szegedi tagozatának tanára, mutatkozott be az egriek előtt, december 20-án az ének tanszakunkon tanult jelenlegi zeneművészeti főiskolások hangversenyére került sor. Az Agria Bútorgyár és a zeneiskola november 4-én szocialista szerződést írt alá. Ennek lényege: a zeneiskola hivatásának megfelelően népművelési munkát végez a bútorgyár dolgozói körében, rendezvényeiken zenei illusztrációkkal közreműködik, a gyár közgyűléseire a zeneiskola hangversenytermét rendelkezésre bocsátja. A bútorgyár a zeneiskola régi bútorainak karbantartását segíti. A gyár november 7-i ünnepségén már közremű­ködtek a zeneiskola tanárai és növendékei. Borsod és Heves megye zeneiskolai hegedűversenyét március 8—11 között az egri iskolában rendezik meg. A verseny a zeneiskolai hegedűjáték színvonalemelését szolgálja. A zsűri tagjai a miskolci zeneművészeti szak­­középiskola hegedűtanárai, elnöke Kovács Dénes Kos­­suth-díjas hegedűművész, rektor lesz. Csajkovszkij hangversennyel ünnepelte a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulóját a kiváló együttes címmel kitüntetett egri szimfonikus zenekar november 8-án. A hangversenyt Farkas István vezényelte, az est szólistája Gabos Gábor Liszt-díjas zongoraművész volt. A zenekar látja el az egri filharmóniai bérlet hangverse­nyének jelentős részét. A január 10-i hangversenyt Farkas András, a Bécsben működő fiatal karmester vezényelte. A szimfonikus zenekar kamarazenekara, mely Veszprém­ben aranydiplomát kapott, öt estén szólaltatta meg Hän­del összes zongoraversenyét, fővárosi művészek közre­működésével. A zenei évadot az együttes júniusban Gerschwin-esttel zárja. ASZTALOS LORÁND MUNKAVÉDELMI NAPTÁR 1. Az illetékes Állami, tanácsi és szakszervezeti szervek­nek meg kell küldeni az előző havi baleseti jegyzőköny­veket. 2. Február 21­-ig az állami zeneiskolák igazgatói jelentést küldenek a munkavédelmi felügyeletnek munkavédelmi tevékenységükről. 3. Ne feledjük el megtartani az esedékes havi munka­­védelmi, biztonságtechnikai szemléket. 4. Ellenőrizzük a járdák, közlekedési utak tisztaságát, különös tekintettel a téli csúszásveszélyre. 5. Vizsgáljuk felül a IV. ötéves munkavédelmi intézke­dési tervek beruházási, rekonstrukciós részleteit, első­sorban abból a szempontból, hogy a szociális előirányza­tok tervezése reális-e. 6. Naponta figyelmeztessük a gépjárművezetőket az óvatos vezetésre. 7. Ellenőrizzük, hogy a szabadban, hideg munkahelyen dolgozók rendszeresen megkapják a meleg védőitalt és a meleg védőruházatot. 8. Ellenőrizzük az elektromos irodagépek, berendezések (író-, számológép, kávéfőző, hősugárzó stb.) érintésvédel­mét. 9. Tartsuk meg az esedékes balesetelhárító oktatásokat. 10. A színházak fokozott gondossággal ellenőrizzék a tárolási helyeket. GÁSPÁR KÁROLY Krónika Két kép a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola szb-je által rendezett művész-tanári koncertről Fent: a hárfás szeptett. oldalt Schotka Gábor (Rékai János felv.) A szocialista A MŰVÉSZETÉRT

Next