Szocialista Művészetért, 1974 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1974-03-01 / 3. szám

HÁROM OB-TITKÁR, aki nő... A MAGYAR RÁDIÓBAN az ember ha női osztálybizottsági titkárok után érdeklődik, mo­solyogva kérdezik: — Az örö­kös tagokat keresi? ... Ezt azt jelenti, hogy vannak olyan szakszervezeti társadalmi munkások, akik már 10—15 éve egyfolytában aktív titká­rok, gazdasági felelősök vagy bizalmiak. Bitó Pál például 15 éve ob-titkár a zenei főosztá­lyon, Pataki János egy évtize­de a műszaki igazgatóságon ob-titkár, Farkas Magda 15 éve gazdasági felelős, Soltész Endre szintén — és folytat­hatnám a sort... De miután női rovatunkba írok, így csak hármat emelek ki az „örökös" tagok közül. KONKOLY TIBORNÉ ERŐSS ANNA bemondó 15 éve van a mozgalomban és 6 éve ab-titkár a LEBONYOLÍ­TÁS 80 főnyi alapszervezeté­­ben, amely két­ turnusával — idetartozik a műsoradó, infor­máció, dokumentáció, könyv­tár, sajtóarchívum, szalagtár, kartontár — roppantul szerte­ágazó terület. Kezdjük azzal: mindenki más és más időpontban van szolgálatban. Jellemző, hogy még az öttagú osztálybizott­ságból is négyen különböző időbeosztásban dolgoznak. Ró­luk valóban el lehet mondani: szabad idejükben végzik a tár­sadalmi munkát. Ahhoz, hogy bárkivel beszélhessenek, külön kell bejönniük, beosztási ide­jükön túl. Az elmúlt négy esztendő nemcsak az átszerve­zés miatt volt nehéz, hanem mert nagyon sok személyi vál­tozás, más funkcióba kerülés történt az alapszervezetben, az aktivista hálózatban. Erőss Anna azon méri le a válasz­tások morális jelentőségét, hogy egy utólag kooptált ak­tivista, aki választott tag he­lyett veszi át a társadalmi munkát, soha sem érez ekkora felelősséget, mint az, aki a kö­zösség bizalmából kerül funk­cióba. Aztán rátérünk a mi női problémáinkra. Kezdjük azon, hogy a bemondói munkakör milyen speciális problémákat vet fel. Ahhoz, hogy az adón folyamatos üzemelés lehessen, 15 embernek — köztük a be­'L'­tt bemondóknak — éjjel­­■ app il, vasár'- és ünnepna­pon is ott kell lennie. Ez fő­leg a családos nőknél sok gon­dot okoz. A szpíkereknél sza­bad szombat természetesen nincs, nehéz olyan beosztáshoz jutni, hogy kétszeres pihenő­nap legyen biztosított. De nemcsak családi problémákat okoz a bemondóknál a be­osztás. A fiatalok közül többen főiskolára járnak, nem egy kö­zülük vidékre. Felvetődik az a­ probléma is, hogy a bemon­dók szabadsága a gyakornoki évtől kezdve akár 15 éven át is­ mindig ugyanannyi marad, amin az ob-titkár szerint azért is változtatni kellene, mert a hajnali-éjjeli munka jobban koptat és igénybe vesz, nem beszélve az élő hírolvasás stresszéről. Természetesen a szalagtársak helyhiánya ugyanolyan munkakörülményi probléma az ok szemében. Erőss Anna bevallotta: na­gyon szereti ezt a sok gon­dot. Úgy érzi, társadalmi mun­kája visszahat öreá, formálja, gazdagítja. Több emberi sorsot ismer meg, több életet él, mint az, aki csak magával tö­rődik. Mosolyogva mondja: gyakran éri a szubjektivitás vádja is, dehát ez a munka nagyon is „emberközpontú”... Véleménye szerint az osztály­bizottság munkáját intenzíveb­bé lehetne tenni a fiatalok erőteljesebb képviseletével. Ha ők nem tekintenék a szak­szervezetet a „törzsgárda KISZ-ének”, hanem saját ér­dekvédelmi szervezetüknek, és gyakrabban jönnének ötlete­ikkel, kezdeményezéseikkel. „Nem bérleti hely egy-egy funkció” — búcsúzik nevetve Erőss Anna, — „frissíteni kell az aktivista hálózatot. Éppen a közelgő választások miatt is.­ KESZTHELYI GYULÁNÉT a Külföldi Adások Főszerkesz­tőségén (KAF) kerestük fel, ő ott az osztálybizottság titkára. Vele együtt mind a hét olsó­­tag újságíró. Ez a rendkívül mozgékony ok nincs most könnyű helyzetben, az új struktúra folyamatba tétele fo­kozott feladatokat ró rájuk is. Arról van szó, hogy a külföld­re sugárzott adások aktuáli­sabbá tételével krónikajelle­­gűbbé válik szerkesztés, a mű­sor súlypontja a tájékoztató jellegű műsorokra terelődik, ezekben életünk, eredménye­ink jobb megismertetése a cél. Ehhez a szerkesztésnek fris­sebbé kell válnia, ez viszont feladatokat ró az osztálybi­­zottságra is. Azt mondja az ob-titkár: az adások estére tolódásával a munkavédelmi szempontokat is jobban figyelembe kell venni, továbbá azt, hogy mennyivel több megterhelést jelent ez az osztály dolgozói­nak. Aztán arról beszél, ho­gyan lehetne javítani a mun­kakörülményeket. Hiszen ezek a házon belüli nagy távolságok miatt amúgy sem könnyűek. Ugyanakkor azt is tudják, hogy a külföldre sugárzott adások hatása nem jelentke­zik olyan­­közvetlenül, mint a hazai műsoroké. Az ob-nak az is fejtörést okoz, hogy a sajtó és a rádió között bizonyos bérfeszültség áll fenn. Viszont örömmel mondja, milyen jó a kapcsolat az ob és a főosztály­vezetés között. Lényegesen jobb, mint az induláskor volt. Két ob-tag tagja a vezető tes­tületnek, és az ob vélemé­nyét minden esetben, a bér­­problémáknál is, meghallgat­ják. Elmond egy konkrét pél­dát. Az egyik jutalmazáskor az ob véleménye nem egyezett a jutalmazandó személyében a vezetőségével. Az ob által ja­vasolt dolgozó munkáját fél éven át figyelték, utána meg­jutalmazták az illetőt. Így tud­ta az ob a figyelmet ráirányítani egy olyan dolgozóra, akinek a munkáját a vezetők nem is­merték eléggé... Az osztályon különben minden bizalmi nő. A KAF-on nem olyan előnyös­, dolgozni, mint egy műsorosz­tályon, hiszen azok eredmé­nyei sokkalta látványosabbak. De talán éppen ezért még lel­kesebben csinál­ják nemcsak a szakmai, de bizony a társa­dalmi munkát is. S azt még megsúgta az ob-titkár: Zilahi Krisztina személyében agilis segítője van, akinek aktivitá­sa az utánpótlást ígéri ... T­ERÉNYI IMRÉNt-t az üzemgazdasági osztályon ke­restük fel. Több mint tíz éve ob-titkár ő is, abban az alap­szervezetben, ahol a 350 dol­gozóból a műszaki osztály után itt van a legtöbb kisfizetésű. Terényi Edit annak örül leg­jobban, hogy az ob vélemé­nyét nemcsak meghallgatják, de­­ meg is szívlelik. A gaz­dasági vezetés az igazgatóhe­lyettes irányításával nemcsak a havonta tartott értekezlete­ken találkozik az ob-val, ha­nem hetenként is tartanak in­formációs megbeszéléseket. Úgy mondja, jó a szellem az ob-n belül is. Általában min­denki a maga házatáján „se­per". De ha közös ügyről van szó, akkor összefognak, így az év végi besorolásnál, a költség­­vetésnél. Bevallja Terényi Edit, hogy legkedvesebb társa­dalmi munkája a rendezvé­nyek szervezése, egy-egy ese­mény, ünnepség megtartása, vagy az oktatás széles körre kiterjesztése, ötletes oktatás, ismeretterjesztés folyik náluk. Buga doktor egészségügyi elő­adássorozatot tart a takarító­nőknek, Sándor Györgyné szerkesztő szemináriumot ve­zet a Gutenberg szocialista brigádnál. Ha már a brigádok­ról beszélünk, meghatottan) meséli el: a garázs egyik, a szocialista címért küzdő bri­gádja több órai munkáját ajánlotta fel egy igen rossz családi körülmények között élő, kisfizetésű takarítónőnek. Természetesen nem könnyű egy ilyen nagy alapszervezet­­ben az ob-tagok helyzete, hi­szen az apró-cseprő napi teen­dők mindig elborítják őket, úgyhogy nehezen tudnak pél­dául a műhelyekbe ellátogatni. Amikor elbúcsúztunk, Terényi Edit még utánam szólt: — Azért az ok-tit­kárság mel­lett végzek én még más társa­dalmi munkát is. Ahol csak tudom, szervezem, propagálom a Művészeti Szakszervezetek Szövetségének nőakadémiáját. Ez olyan mellékes hobbym ... Csentery Judit A Katona József Színház februárban mutatta be Ibsen „A nép ellensége” című drámáját (MTI) Illés Endre l»!»-en „Hazugok” című drámáját a debreceni Csokonai Színház játssza nagy sikerrel. Az asztal mellett Taar Ferenc, Lőkrinczy Éva, Illés Endre, Novák István, Oláh György j szocialista T­V művészetért MI CSAK JAVASLATOKAT TESZÜNK Beszélgettünk az MRTDSZ lakásbizottságának tevékenységéről A lakásgondok megoldása társadalmunknak egyik égető kér­dése. Pártunk és kormányunk 1969—70-ben új határozatokat hozott a dolgozók lakáshoz való juttatásának rendjéről. E hatá­rozatok végrehajtásának támogatására alakult meg 1971-ben az MRT Dolgozói Szakszervezetének lakásbizottsága. Elnökével, Mátai Lászlóval beszélgettünk eddigi tevékenységük, munkájuk eredményeiről. — Bizottságunk hét tagja közül hármat a Rádió, hármat a Televízió delegált, részint a KISZ képviseletében is. Az elinté­zendő ügyek számát tekintve nem mondható, hogy sokan va­gyunk. A hatékony működést és a gyakori helyszíni szemlék megtartását illetően azonban ez a létszám bizonyult ideálisnak. Az intézményt területekre osztottuk a bizottság tagjai között, az igénylőnek tehát első lépésként saját „képviselőjét” kell meg­keresnie, tőle kaphat felvilágosítást, tanácsot, ő továbbítja a ké­relmet. Szervezetileg a szakszervezet elnöksége mellett, a titkár irányításával működünk, nem tartozunk sem az szb-khez, sem az ob-khez, de természetesen szoros munkakapcsolatban va­gyunk velük. Előkészítő, javaslattevő bizottság vagyunk, előter­jesztéseinket a szakszervezet elnöksége tárgyalja, hagyja jóvá és továbbítja az MRT elnöksége elé, határozathozatalra. — Hogyan láttak munkához? — Az intézmény évtizedek óta foglalkozott a munkatársak lakásügyeivel, volt például építési akció is a KISZ-szel együtt, mindez azonban nem volt tömegesen szervezett, intézményes. A mi munkánk felméréssel kezdődött, amelyben a tanácsok ez irányú tapasztalatait is felhasználtuk. A minden részletre kíván­csiskodó kérdőívek kitöltése és feldolgozása után kiderült, hogy 400 dolgozónknak volt sürgős segítséget igénylő lakásgondja. Az MRT munkatársainak összlétszámához viszonyítva nem magas arány, de tekintettel arra, hogy lakásról van szó, nem is kevés. Megalakulásunk óta 650 üggyel foglalkoztunk. (Ebből 96-an kér­tek hitelt, a többiek lakásért folyamodtak.) 1971—73 között 87 dolgozónkat juttattuk lakáshoz, 43-an kaptak hitelt. Ebben az évben már 90-en költözhetnek új otthonba (tehát annyian, mint a megelőző három évben összesen­, és 20-nak tudunk hitelt nyúj­tani. Hadd tegyem hozzá rögtön, hogy szerénytelenség volna, ha ezeket az eredményeket kizárólag magunknak tulajdoníta­nánk. Jelentős része van ebben az MRT elnöksége és gazdasági igazgatósága hathatós támogatásának, mindenkor rendkívüli módon megnyilvánuló segítőkészségének. — Milyen elfogadható feltételek szükségesek az igény­léshez? — Hatályos jogszabályok előírásai szerint működünk. Az általános rendelkezéseket az MRT sajátságos helyzetére „sza­bott” elnöki utasítás alapján hajtjuk végre. A jogszabály például kimondja, hogy az igényléskor előnyben kell részesíteni a törzs­gárdához tartozókat. Az MRT-re érvényes elnöki utasítás a törzsgárdatagságot legalább öt év folyamatos munkaviszonyhoz köti. Ez alól — indokolt esetben — kivételt lehet tenni. Tekin­tettel arra, hogy az igénylők nagyobb része 35 év alatti fiatal, sokat nyom a latban az illető KISZ-tevékenysége, a KISZ véle­ménye munkájáról, általános emberi magatartásáról. Megvizs­gáljuk az igénylő lakáskörülményeit, milyen minőségben lakik, milyen a lakás komfortfokozata, hány mi jut egy lakóra, hogyan teljesülnek az egészségügyi követelmények stb.? Természetesen figyelembe vesszük a gyerekek számát, nemcsak a meglevőket, de az eljövendőket is. Döntő szempont, hogy az igénylő mennyit bír anyagilag, tud-e vállalni hitelt, nem jelent-e a törlesztés majd erejét meghaladó kötelezettséget? A helyszíni szemlék alkalmazásával eddig tapasztaltak arról győztek meg, hogy a valóságot torzító leírást senki sem adott be hozzánk. Előfordult viszont, hogy az igénylő jobbnak tüntette fel körülményeit annál, ahogyan mi megítéltük. Egy-egy szemleút lebonyolítása újra meg újra ráébreszt felelősségtudatunkra. Sokan várják tőlünk a boldogulásukat. Az a fiatal házaspár, akik évek óta ugyanúgy külön élnek a szüleiknél, mint az esküvő előtt... A házaspár, amely tágasabb otthonba kívánkozik, mert több gyereket szeret­ne... A „tantaluszok”, akik komfortos lakásban laknak ugyan, de mivel nem főbérlők, a komfort kényelmével nem élhetnek... Azok is, akiknek anyagi körülményeik alakultak úgy, hogy meglevő lakásuk fenntartásának terheit képtelenek elviselni. — Úgy látszik tehát, hogy a nagyszámú kérelmező sokféle igény is egyben. Mi a járható út? — Kezdettől fogva nem erőltettük a sok gonddal járó, és megnyugtató tömeges megoldással nem kecsegtető saját épít­kezést. Jelenleg főleg társasházak és szövetkezeti lakások ki­utalásában tudunk segítséget nyújtani. Lehetőségeinket bővíti, hogy kezdettől fogva szoros kapcsolatokat teremtettünk a kerü­leti tanácsokkal. Nem egy esetben hozzájárultunk a tanács lakás­­építési alapjához, s ennek növelése mindkét fél számára előnyös. Feltérképeztük az igénylők helyzetét kerületek szerint, és a ta­nácsokhoz fordultunk segítségért. Több esetben ennek is meg­volt a kézzel fogható eredménye. Sajnos, a cserék lebonyolítá­sához semmiféle anyagi támogatást nem tudunk juttatni. Gaz­dag tapasztalatainkkal azonban mindig készségesen segítünk, tanácsokat adunk az elinduláshoz, többféle megoldást is java­solunk — és ez sem hiábavaló! Nemegyszer már az is könnyebb­séget jelentett, hogy a lakásbizottság tagjának valaki kipanasz­­kodhatta magát, hogy talált egy embert, aki hajlandó volt nehéz helyzetében együtt töprengeni vele, hogy akadt, aki ügyével tőle telhetően — és szakszerűen — foglalkozott. — Milyen pénzügyi keretből gazdálkodhatnak? — Költségvetési szerv lévén, a fejlesztési és részesedési alap­ból nem használhatunk erre a célra. Lakásalapunkat — a Pénz­ügyminisztérium hozzájárulásával — a kereskedelmi irodánk hasznából képezzük. — A széles körű igény és a korlátozott lehetőség okoz-e súrlódásokat is? — Természetesen elégedettebbek azok, akiknek lakásügyét a szó szoros értelmében sikerült tető alá hoznunk. De a vára­kozók, a kimaradók sem panaszkodtak eddig a bizottság mun­kájára. Úgy tapasztaljuk, hogy működésünkkel mind a dolgozók, mind a felettes szervek elégedettek. Döntéseinket sokoldalú elemzés, az összes lehető változatok megvizsgálása, mérlegelése után, igazságosan igyekszünk meghozni. Minden üggyel a leg­körültekintőbben foglalkozunk. Mérges arcokra nem is emlék­szem, annál inkább örömükben könnyező ügyfelekre. A közös boldogság a lakás megszerzésében közreműködők fáradozásának elismerése, jutalma. Simon Emil

Next