Szocialista Művészetért, 1975 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1975-06-01 / 6. szám
Krónika Krónika Énekversenyt rendeztek az Operaház és Erkel Színház énekkara fiatal művészeinek részére; a három győztes Keszthelyi Margit (1) az első, Laczkó Judit (2) a második, Zombor Ágnes (3) a harmadik helyen végzett (Vandálek felv.) Szívélyes hangú meghívót kézbesített a posta a múlt hónap elején a gyermekgondozási segélyen levő rádiós kismamáknak. Szabó József né szb-titkár baráti találkozóra invitálta az anyukákat. Akik elfogadták a vendégséget, egy szép délután emlékét érezhetik. A tanácsteremben szegfűkkel feldíszített asztal, egy-egy csokor virág és játék várta a megjelenőket. Néhányan csemetéjüket is elhozták; öröm volt nézni az egészséges színű, napbarnította apróságokat, hallgatni „közbeszólásaikat”. Mert bizony a legifjabbak kevésbé tisztelték Pármai Éva és Egressy István produkcióját, ők ketten verset mondtak a mind barátságosabbá melegedő összejövetel vendégeinek. A rövid ünnepség után megindult a beszélgetés, előkerültek a féltett kincsek fényképei, melyek szemlélését örvendező felkiáltások kísérték. Hasznosnak bizonyult az anyai tapasztalatok cseréje étrendről, öltöztetésről, a fogak növekedésének bonyodalmairól és sok más fontos dologról. Jól felhasználta az alkalmat a szakszervezet is. Bizalmiak és vb-tagok jöttek el, beszélgettek a kismamákkal, megkérdezték őket terveikről, szándékaikról, s arról is, rendszeresen megkapják-e járandóságaikat, nincs-e valami panaszuk, hogyan töltik napjaikat? Szó esett a visszatérésről. Az anyaság az élet legnagyobb öröme, ez a boldogság azonban még teljesebb, ha a munka teremtő tudatával párosulhat. A kismamák zöme is már azon gondolkozik, arról beszélt, hogyan is legyen néhány hónap múlva, amikor ismét elfoglalja régi munkakörét. A szakszervezet tisztségviselői szorgalmasan jegyezték a kívánságokat, segítettek az elképzelések kialakításában, megnyugtatták az aggályoskodókat: legyenek nyugodtak, a régi helyükön, a régi szeretettel várják munkába állásukat. A kismamák el is mondták, mennyire örülnek a gondoskodásnak, hogy munkahelyükkel sosem szakadt meg a kapcsolat. A család közössége mellett nagy szükségük van arra is, hogy a nagyobb közösségbe való tartozásukat is folyton érezzék. S hogy ebben sincs hiány, nagy érdeme a Rádió szakszervezete képviselőinek, akik sokféle tevékenységük közepette a gyermekgondozási segélyen otthon levő anyákról sem feledkeznek meg, így aztán tulajdonképpen nem is nevezhetjük ezt az összejövetelt vendégségnek, inkább kedves, baráti találkozónak, a munkahelyhez fűző szálak újabb megerősítésének. Közben a legfiatalabb rádiós jelöltek sem maradtak tétlenek: ki kezével, ki fogával tépte fel a mackót, babát rejtő nylonzacskót, s vették birtokukba legújabb játékukat. Több kismama elmondta: nem is hitte volna, hogy a kollégái így számon tartják, emlegetik, hiányolják. Valamennyiüknek jól esik a szakszervezet szüntelen gondoskodása. Tanulságos délután volt ez a kívülálló számára is. A sokat emlegetett, sokszor hiányolt megértés volt jelen, a szép emberi kapcsolatok diadalmaskodtak. S a találkozóról virágcsokra mellé ki-ki a szakszervezeti munkába vetett bizalom jó érzését is magával vihette. S. E. Másfél száznál több idős színész lakik a Moszkva melletti színész veteránok házában. A házat az össz-szövetségi Színházi Társaság tartja fenn. A napi teljes ellátáson kívül a lakók ruházkodásáról és szakorvosi ellátásáról is gondoskodnak. A művészek otthonos, hangulatos környezetben élnek. Kényelmes társalgók, tágas, szép szobák, könyvtár és hangversenyterem szolgálja kényelmüket. A lakószobák ajtajain a művészek névtáblái láthatók, ezeken a lakók tiszteletbeli címeit is feltüntetik. A színházak rendszeresen meghívják őket a főpróbákra és bemutatókra. Sok nyugdíjas színész részt vesz a színházi társaság tevékenységében, művészeti szakköröket vezet, műsorokon lép fel. (APN, Bagrjanszkij felv.) SCHÖNHERZ SZOMSZÉDJA VOLT A győzelem napja alkalmából megrendezett ünnepségekre a Magyar Írók Szövetsége által meghívott lengyel íróküldöttség egyik tagja, Kazimierz Kozniewski nem ismeretlen a magyarok előtt. A neves író, forgatókönyv-író, kritikus és újságíró, a LEMP társadalmi-politikai hetilapjának, a „Polityka"-nak a főmunkatársa 1962-ben állami díjat kapott az „öten a Barska utcából” című regényéért. E regény alapján 1954-ben Aleksander Ford megrendezte az azonos című, az ötvenes évek eleji lengyel filmművészet egyetlen figyelemre méltó játékfilmjét. Kozniewski egyik regénye magyarul is megjelent, a Kossuth Könyvkiadó 1971-ben Radó György fordításában megjelentette a „Száz lóval száz határig" című könyvét. Óriási sikert aratott ez a mű, több folyóirat folytatásokban részleteket közölt belőle, a Magyar Ifjúság képregény formájában juttatta el az olvasókhoz. Kazimierz Kozniewski a második világháború kitörését követően nyomban a hitleristaellenes harc útjára lépett. Egyike volt Varsó legelső ellenállóinak. Az általa vezetett „Lengyel Népi Függetlenségi Akció” elnevezésű ellenállási szervezet — amelynek tevékenységéről igen érdekes adatokat közöl Földes Pál az „így kezdődött” című könyvében —, kezdetleges módszerekkel dolgozott, így a Gestapo egyhamar a nyomára bukkant, és több harcosát letartóztatta. Kozniewskinek sikerült megmenekülnie. 1940 kora tavaszán Magyarországra érkezett, majd tovább utazott Angliába, ahol Sikorski tábornagy hadseregéhez szegődött. 1941-ben a londoni lengyel emigrációs kormány megbízásából futárként Varsóba indult. Sűrűn váltott angol, francia, argentin, lengyel és francia gyarmati diplomáciai útlevelekkel a zsebében Fokvároson, Khartumon, Kairón, Ankarán, Szófián és Belgrádon át Budapestre érkezett. Itt elhagyta a szerencséje. A Keleti pályaudvaron a magyar kémelhárítás, a VKF/2 Def. nyomozói letartóztatták. Kozniewski másfél évig „élvezte” a magyar kémelhárítás „vendégszeretetét”, a katonai ügyész pedig neki s még néhány más bebörtönzött honfitársának — a Budapesten működő lengyel hírszerző szolgálat vezető munkatársainak — kilátásba helyezte a halálos ítéletet. A későbbi ismert író a Hadik laktanyában, majd a Margit körúti fegyházban ült, ez utóbbiban a Schönherz Zoltán melletti zárkában. Kozniewskinek alkalma volt hosszan elbeszélgetni a KMP Központi Bizottságának titkárával. Kozniewski azonban — a lengyelekkel szemben tanúsított hivatalos és nem hivatalos magyar magatartás következtében — elkerülte Schönherz Zoltán sorsát. 1942. decemberében a magyar hatóságok valamennyi bebörtönzött lengyelt — köztük Kozniewskit is — szabadon bocsátották. A „Száz lóval száz határig” — saját ellenállási élményei alapján megírt — regény későbbi szerzője visszatérhetett a megszállt Lengyelországba, ahol bekapcsolódott az ellenállási harcokba, majd részt vett a varsói felkelésben. Antoniewicz Roland József A PLAKÁT NEM REGÉNY hanem egyetlen mondat. Az igazán jó plakát pedig egyetlen szó. Általánosságban megszívlelendő az az állítás, amit plakátjaink egy részéről a közvélemény így fogalmaz meg: „sok a szöveg” ... Az Állami Biztosító szakmai kifejezéssel élve az egyik legnagyobb „plakátkihelyező”. A főváros legforgalmasabb pontjain, a járműveken és a legeldugottabb falvakban is találkozunk az Állami Biztosító szolgáltatásait hirdető, emlékeztető és figyelemfelkeltő plakátokkal. Érdemes velük foglalkozni. Az Állami Biztosító plakátjait a Magyar Hirdető adja ki. A hirdető vállalat archívumában beszélgettünk ezekről Antal Ilonával, az archívum vezetőjével és Majorossy Imrével, a hirdető művészeti osztályának h. vezetőjével. Ők mondták, hogy a Biztosító nagy gondot fordít plakátjaira, jónevű grafikusgárdát foglalkoztat és ami különösen üdvözlendő: bátran foglalkoztatja a legújabb nemzedék művészeit is. — Meg kell állapítani, hogy mind művészi, mind propagandisztikus értelemben nagyot fejlődött a biztosítási plakátkultúra — vélekedik Antal Ilona. — Jól mérhető ez az Állami Biztosító ügyfélforgalmán is. Néhány, az utóbbi évben megjelent plakát valóban grafikai eszközökkel igyekszik hatni, és nem holmi szöveges magyarázat, vagy suta mondatba foglalt intelem... — Egyre több a jó geg, amelynek grafikai kidolgozása megéri a fáradtságot — érvel Majorossy Imre. — A legnagyobb gond az, hogy a Biztosító nem egy adott, konkrét árut kínál, hanem szolgáltatást, aminek vizuális ábrázolása nem éppen könynyű feladat. Az Állami Biztosító nem mindig új és új árut kínál eladásra, hanem mindössze öt-hat szolgáltatási formára emlékezteti a plakát szemlélőjét, a fejKirály István főszerkesztő megmutatja a „Szovjet Irodalom” első példányát I. Pavlov nagykövetnek (középen) és Szavva Dangulovnak, a folyóirat moszkvai főszerkesztőjének. A közeljövőben megjelenik a „Szovjet Film” magyar kiadása is. (Bojár felv.)lődési irány jól lemérhető az azonos tárgyú, de különböző évjáratú plakátoknál. A naturalisztikus ábrázolást a hatvanas évek elején a geometrikus formák elhelyezése váltotta fel. A hatvanas évek közepén — végén bizonyos fajta egyszerűségre való törekvést figyelhettünk meg. Korrekt szakmai munkákról volt szó. A hetvenes évek elején jelentek meg az utcákon a szecesszió stílusjegyeit hordozó munkák. Alighanem ez is hozzájárult ahhoz, hogy az alkotók megszabadultak egy nyomasztóan nagy egyéniség, mondjuk ki: Konecsni hatásától. Áprilisban, a Fészek Klubban bemutatott „Az év legjobb plakátjai” címet viselő kiállításon — amelyet a Kulturális Minisztérium és a Magyar Hirdető immár tizenhetedszer rendezett meg — a biztosítási kategóriában Molnár Kálmán Bányász-CSÉB plakátját ítélte a legjobbnak a zsűri. A színes, raszteres fotó szép megoldást eredményezett. Az Állami Biztosító szinte minden plakátjáról elmondható, hogy mentes a túlzásoktól, nem követi a szélsőséges divatáramlatokat, némi jókedvű poposság is fellelhető a legújabb munkákban. Rokka Sándor ÉRDEKESSÉGEK A SZOMSZÉDSÁGBÓL JUGOSZLÁVIA Az idei XX. Szerbja játékokon túlsúlyban vígjátékokat mutatnak be. A vajdasági előadásokból három kerül a szemlére, mégpedig az újvidéki Szerb Népszínház, a zombori Népszínház, valamint a szabadkai Népszínház egyegy darabja. Számszerint 16 komédiát — a legtöbb kortárs drámaírók tollából — mutatnak be. Az újvidéki rádió új igazgatója Minda Tibor, a vajdasági végrehajtó tanács volt elnöke. Mindát az adai Szarvas Gábor nyelvművelő napokon a jugoszláviai Magyar Nyelvművelő Egyesület elnökévé is megválasztották. Tavaly több mint 18 százalékkal szárnyalták túl a jugoszláv filmek kiviteli tervét. Kelendőbbek lettek a rövidfilmek. A legnagyobb sikert Stipe Delic SUTJESKA című filmje aratta, amelyet az USA-ban 775 ezer dollárért sikerült eladni. Ez a legnagyobb összeg, amelyet jugoszláv film keresett. Megháromszorozódott a Japánba való kivitel, új kapcsolat jött létre Indiával. Április 11-én elhelyezték az új vajdasági Szerb Nemzeti Színház épületének alapkövét. A 210 millió dinárba kerülő épületet dr. Victor Jackiewicz lengyel műépítész tervezte. A 19 ezer négyzetméteres művelődési palotában két színházterem lesz, az egyik 950, a másik 350 férőhelyes és mindkettő megnagyobbítható. A színház építésével párhuzamosan újjáépítik a zombori, a szabadkai, a nagybecskereki, a mitrovicai és a pancsovai színházakat, valamint a hivatásos együttesek szerepét betöltő román, szlovák és ruszin műkedvelő egyesületek színházait. Az újvidéki televízió forgatócsoportja filmszalagra rögzítette az újvidéki színház Dürrenmatt „Play Strindberg” című darabját, amelyet Radoslav Dóric rendezett. A Magyar Szó szerint a Magyar Televízió is műsorára tűzi: ez lesz az első eset, hogy a magyar televízió nézőközönsége megismerkedhet Fejes György, Romhányi Ibi, Nagygellért János színművészek teljesítményével. (S z ü ts) LENGYELORSZÁG A FIPRESCI milánói ülésén Boleslaw Michalek lengyel filmkritikust választották meg elnöknek. Michalek a hatvanas években már kétszer volt a FIPRESCI elnöke. A százhúszezer lakosú Kaliszban a Wojciech Boguslawski Állami Színház fennállásának 175. évfordulóját ünnepli. Andrzej Wajda rendezésében a londoni Aldwych Theatreban előadták Stanislaw Wyspianski „November éjszaka” című drámáját. Az angol lapok Wajda „hatalomteli és képzeletteljes alkotásáról” írtak. Wajda „A Ígéret földje” című filmjét Londonban bemutatták . . . Lengyel filmek fesztiválját nyitották meg a Washington Kennedy Centerében, az első film Wajda „Mennyegző”-je volt. A Mennyegzőt bemutatták Bécsben is, a Vienniale 75 elnevezésű nemzetközi filmfesztiválon is. A budapesti Bem József Kulturális Lengyel Egyesület kiállítást rendezett a poznani Henryk Gutowski grafikáiból. A Lengyel Zeneszerzők Szövetsége megtartotta 18. kongresszusát Varsóban. A szövetség elnökévé újból dr. Jan Steszewskit, alelnökké Witold Lutoslawskit és Henryk K. Góreckit választották. Főtitkár Wladyslaw Slowinski. Az olaszországi Avellinóban megrendezték a 16. nemzetközi avantgarde filmfesztivált április 8—14. között. Az ifjúsági filmek kategóriájában Ewa és Czeslaw Petelski „Kopernikusz” című filmje aranyérmet kapott. Poznanban áprilisban megrendezték a hagyományos poznani zenei tavaszt, a lengyel modern zenei fesztivált. (ARJ) A SZAKSZERVEZET A KISMAMÁKÉRT Az Állami Operaház labdarúgó csapata 6:3 arányban megverte barátságos mérkőzésen a Theater an der Wien csapatát (Vas J. felv.) Szocialista MŰVÉSZETIRT.