Szocialista Művészetért, 1975 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1975-06-01 / 6. szám

Krónika Krónika Énekversenyt rendeztek az Operaház és Erkel Színház énekkara fiatal művészeinek részére; a három győztes Keszthelyi Margit (1) az első, Laczkó Judit (2) a második, Zombor Ágnes (3) a harmadik helyen végzett (Vandálek felv.) Szívélyes hangú meghívót kézbesített a posta a múlt hónap elején a gyermekgondozási segélyen levő rádiós kismamáknak. Szabó József né szb-tit­­kár baráti találkozóra invitálta az anyukákat. Akik elfogadták a vendégséget, egy szép délután emlé­két érezhetik. A tanácsteremben szegfűkkel feldí­szített asztal, egy-egy csokor virág és játék várta a megjelenőket. Néhányan csemetéjüket is elhozták; öröm volt nézni az egészséges színű, napbarnította apróságokat, hallgatni „közbeszólásaikat”. Mert bi­zony a legifjabbak kevésbé tisztelték Pármai Éva és Egressy István produkcióját, ők ketten verset mondtak a mind barátságosabbá melegedő össze­jövetel vendégeinek. A rövid ünnepség után meg­indult a beszélgetés, előkerültek a féltett kincsek fényképei, melyek szemlélését örvendező felkiáltá­sok kísérték. Hasznosnak bizonyult az anyai tapasz­talatok cseréje étrendről, öltöztetésről, a fogak nö­vekedésének bonyodalmairól és sok más fontos do­logról. Jól felhasználta az alkalmat a szakszervezet is. Bizalmiak és vb-tagok jöttek el, beszélgettek a kis­mamákkal, megkérdezték őket terveikről, szándé­kaikról, s arról is, rendszeresen megkapják-e já­randóságaikat, nincs-e valami panaszuk, hogyan töl­tik napjaikat? Szó esett a visszatérésről. Az anyaság az élet leg­nagyobb öröme, ez a boldogság azonban még tel­jesebb, ha a munka teremtő tudatával párosulhat. A kismamák zöme is már azon gondolkozik, arról beszélt, hogyan is legyen néhány hónap múlva, ami­kor ismét elfoglalja régi munkakörét. A szakszer­vezet tisztségviselői szorgalmasan jegyezték a kí­vánságokat, segítettek az elképzelések kialakításá­ban, megnyugtatták az aggályoskodókat: legyenek nyugodtak, a régi helyükön, a régi szeretettel várják munkába állásukat. A kismamák el is mondták, mennyire örülnek a gondoskodásnak, hogy munkahelyükkel sosem sza­kadt meg a kapcsolat. A család közössége mellett nagy szükségük van arra is, hogy a nagyobb kö­zösségbe való tartozásukat is folyton érezzék. S hogy ebben sincs hiány, nagy érdeme a Rádió szakszer­vezete képviselőinek, akik sokféle tevékenységük közepette a gyermekgondozási segélyen otthon levő anyákról sem feledkeznek meg, így aztán tulajdon­képpen nem is nevezhetjük ezt az összejövetelt vendégségnek, inkább kedves, baráti találkozónak, a munkahelyhez fűző szálak újabb megerősítésé­nek. Közben a legfiatalabb rádiós­ jelöltek sem marad­tak tétlenek: ki kezével, ki fogával tépte fel a mac­kót, babát rejtő nylonzacskót, s vették birtokukba legújabb játékukat. Több kismama elmondta: nem is hitte volna, hogy a kollégái így számon tartják, emlegetik, hiá­nyolják. Valamennyiüknek jól esik a szakszervezet szüntelen gondoskodása. Tanulságos délután volt ez a kívülálló számára is. A sokat emlegetett, sokszor hiányolt megértés volt jelen, a szép emberi kapcsolatok diadalmas­kodtak. S a találkozóról virágcsokra mellé ki-ki a szakszervezeti munkába vetett bizalom jó érzését is magával vihette. S. E. Másfél száznál több idős színész lakik a Moszkva melletti színész veteránok házában. A házat az össz-szövetségi Színházi Társaság tartja fenn. A napi teljes ellátáson kívül a lakók ruházkodásáról és szakorvosi ellátásáról is gon­doskodnak. A művészek otthonos, hangulatos környezet­ben élnek. Kényelmes társalgók, tágas, szép szobák, könyv­tár és hangversenyterem szolgálja kényelmüket. A lakó­szobák ajtajain a művészek névtáblái láthatók, ezeken a lakók tiszteletbeli címeit is feltüntetik. A színházak rend­szeresen meghívják őket a főpróbákra és bemutatókra. Sok nyugdíjas színész részt vesz a színházi társaság tevékeny­ségében, művészeti szakköröket vezet, műsorokon lép fel. (APN, Bagrjanszkij felv.) SCHÖNHERZ SZOMSZÉDJA VOLT A győzelem napja alkalmából megrendezett ün­nepségekre a Magyar Írók Szövetsége által meghí­vott lengyel íróküldöttség egyik tagja, Kazimierz Kozniewski nem ismeretlen a magyarok előtt. A ne­ves író, forgatókönyv-író, kritikus és újságíró, a LEMP társadalmi-politikai hetilapjának, a „Poli­­tyka"-nak a főmunkatársa 1962-ben állami díjat ka­pott az „öten a Barska utcából” című regényéért. E regény alapján 1954-ben Aleksander Ford meg­rendezte az azonos című, az ötvenes évek eleji len­gyel filmművészet egyetlen figyelemre méltó játék­filmjét. Kozniewski egyik regénye magyarul is meg­jelent, a Kossuth Könyvkiadó 1971-ben Radó György fordításában megjelentette a „Száz lóval száz határig" című könyvét. Óriási sikert aratott ez a mű, több folyóirat folytatásokban részleteket közölt belőle, a Magyar Ifjúság képregény formájá­ban juttatta el az olvasókhoz. Kazimierz Kozniewski a második világháború ki­törését követően nyomban a hitleristaellenes harc útjára lépett. Egyike volt Varsó legelső ellenállói­nak. Az általa vezetett „Lengyel Népi Függetlenségi Akció” elnevezésű ellenállási szervezet — amelynek tevékenységéről igen érdekes adatokat közöl Föl­des Pál az „így kezdődött” című könyvében —, kez­detleges módszerekkel dolgozott, így a Gestapo egy­hamar a nyomára bukkant, és több harcosát letar­tóztatta. Kozniewskinek sikerült megmenekülnie. 1940 kora tavaszán Magyarországra érkezett, majd tovább utazott Angliába, ahol Sikorski tábornagy hadseregéhez szegődött. 1941-ben a londoni lengyel emigrációs kormány megbízásából futárként Var­sóba indult. Sűrűn váltott angol, francia, argentin, lengyel és francia­ gyarmati diplomáciai útlevelek­kel a zsebében Fokvároson, Khartumon, Kairón, An­karán, Szófián és Belgrádon át Budapestre érkezett. Itt elhagyta a szerencséje. A Keleti pályaudvaron a magyar kémelhárítás, a VKF/2 Def. nyomozói le­tartóztatták. Kozniewski másfél évig „élvezte” a magyar kémelhárítás „vendégszeretetét”, a katonai ügyész pedig neki s még néhány más bebörtönzött honfitársának — a Budapesten működő lengyel hír­szerző szolgálat vezető munkatársainak — kilátásba helyezte a halálos ítéletet. A későbbi ismert író a Hadik laktanyában, majd a Margit körúti fegy­­házban ült, ez utóbbiban a Schönherz Zoltán mel­letti zárkában. Kozniewskinek alkalma volt hosszan elbeszélgetni a KMP Központi Bizottságának titká­rával. Kozniewski azonban — a lengyelekkel szem­ben tanúsított hivatalos és nem hivatalos magyar magatartás következtében — elkerülte Schönherz Zoltán sorsát. 1942. decemberében a magyar ható­ságok valamennyi bebörtönzött lengyelt — köztük Kozniewskit is — szabadon bocsátották. A „Száz lóval száz határig” — saját ellenállási élményei alapján megírt — regény későbbi szerzője vissza­térhetett a megszállt Lengyelországba, ahol bekap­csolódott az ellenállási harcokba, majd részt vett a varsói felkelésben. Antoniewicz Roland József A PLAKÁT NEM REGÉNY hanem egyetlen mondat. Az igazán jó plakát pedig egyetlen szó. Általánosságban megszívlelendő az az állítás, amit plakátjaink egy részéről a közvélemény így fogalmaz meg: „sok a szöveg” ... Az Állami Biztosító szakmai kifejezéssel élve az egyik legnagyobb „plakátkihelyező”. A főváros leg­forgalmasabb pontjain, a járműveken és a legeldu­gottabb falvakban is találkozunk az Állami Bizto­sító szolgáltatásait hirdető, emlékeztető és figyelem­felkeltő plakátokkal. Érdemes velük foglalkozni. Az Állami Biztosító plakátjait a Magyar Hirdető adja ki. A hirdető vállalat archívumában beszél­gettünk ezekről Antal Ilonával, az archívum veze­tőjével és Majorossy Imrével, a hirdető művészeti osztályának h. vezetőjével. Ők mondták, hogy a Biztosító nagy gondot fordít plakátjaira, jónevű grafikusgárdát foglalkoztat és ami különösen üd­vözlendő: bátran foglalkoztatja a legújabb nemze­dék művészeit is. — Meg kell állapítani, hogy mind művészi, mind propagandisztikus értelemben nagyot fejlődött a biztosítási plakátkultúra — vélekedik Antal Ilona. — Jól mérhető ez az Állami Biztosító ügyfélforgal­mán is. Néhány, az utóbbi évben megjelent plakát valóban grafikai eszközökkel igyekszik hatni, és nem holmi szöveges magyarázat, vagy suta mondat­ba foglalt intelem... — Egyre több a jó geg, amelynek grafikai kidol­gozása megéri a fáradtságot — érvel Majorossy Imre. — A legnagyobb gond az, hogy a Biztosító nem egy adott, konkrét árut kínál, hanem szolgál­tatást, aminek vizuális ábrázolása nem éppen köny­­nyű feladat. Az Állami Biztosító nem mindig új és új árut kínál eladásra, hanem mindössze öt-hat szolgálta­tási formára emlékezteti a plakát szemlélőjét, a fej­Király István főszerkesztő megmutatja a „Szovjet Iro­dalom” első példányát I. Pavlov nagykövetnek (középen) és Szavva Dangulovnak, a folyóirat moszkvai főszerkesz­tőjének. A közeljövőben megjelenik a „Szovjet Film” ma­gyar kiadása is. (Bojár felv.)­lődési irány jól lemérhető az azonos tárgyú, de kü­lönböző évjáratú plakátoknál. A naturalisztikus áb­rázolást a hatvanas évek elején a geometrikus for­mák elhelyezése váltotta fel. A hatvanas évek kö­zepén — végén bizonyos fajta egyszerűségre való törekvést figyelhettünk meg. Korrekt szakmai mun­kákról volt szó. A hetvenes évek elején jelentek meg az utcákon a szecesszió stílusjegyeit hordozó munkák. Alighanem ez is hozzájárult ahhoz, hogy az alkotók megszabadultak egy nyomasztóan nagy egyéniség, mondju­k ki: Konecsni hatásától. Áprilisban, a Fészek Klubban bemutatott „Az év legjobb plakátjai” címet viselő kiállításon — ame­lyet a Kulturális Minisztérium és a Magyar Hirdető immár tizenhetedszer rendezett meg — a biztosí­tási kategóriában Molnár Kálmán Bányász-CSÉB plakátját ítélte a legjobbnak a zsűri. A színes, rasz­teres fotó szép megoldást eredményezett. Az Ál­lami Biztosító szinte minden plakátjáról elmond­ható, hogy mentes a túlzásoktól, nem követi a szél­sőséges divatáramlatokat, némi jókedvű poposság is fellelhető a legújabb munkákban. Rokka Sándor ÉRDEKESSÉGEK A SZOMSZÉDSÁGBÓL JUGOSZLÁVIA Az idei XX. Szerbja játékokon túlsúlyban vígjátékokat mutatnak be. A vajdasági előadásokból három kerül a szemlére, mégpedig az újvidéki Szerb Népszínház, a zom­­bori Népszínház, valamint a szabadkai Népszínház egy­­egy darabja. Számszerint 16 komédiát — a legtöbb kortárs drámaírók tollából — mutatnak be. Az újvidéki rádió új igazgatója Minda Tibor, a vajdasági végrehajtó tanács volt elnöke. Mindát az adai Szarvas Gábor nyelvművelő napokon a jugoszláviai Magyar Nyelv­művelő Egyesület elnökévé is megválasztották. Tavaly több mint 18 százalékkal szárnyalták túl a jugosz­láv filmek kiviteli tervét. Kelendőbbek lettek a rövid­­filmek. A legnagyobb sikert Stipe Delic SUTJESKA című filmje aratta, amelyet az USA-ban 775 ezer dollárért sike­rült eladni. Ez a legnagyobb összeg, amelyet jugoszláv film keresett. Megháromszorozódott a Japánba való kivitel, új kapcsolat jött létre Indiával. Április 11-én elhelyezték az új vajdasági Szerb Nemzeti Színház épületének alapkövét. A 210 millió dinárba kerülő épületet dr. Victor Jackiewicz lengyel műépítész tervezte. A 19 ezer négyzetméteres művelődési palotában két szín­házterem lesz, az egyik 950, a másik 350 férőhelyes és mindkettő megnagyobbítható. A színház építésével pár­huzamosan újjáépítik a zombori, a szabadkai, a nagybecs­­kereki, a mitrovicai és a pancsovai színházakat, valamint a hivatásos együttesek szerepét betöltő román, szlovák és ruszin műkedvelő egyesületek színházait. Az újvidéki televízió forgatócsoportja filmszalagra rögzí­tette az újvidéki színház Dürrenmatt „Play Strindberg” cí­mű darabját, amelyet Radoslav Dóric rendezett. A Magyar Szó szerint a Magyar Televízió is műsorára tűzi: ez lesz az első eset, hogy a magyar televízió nézőközönsége megis­merkedhet Fejes György, Romhányi Ibi, Nagygellért János színművészek teljesítményével. (S z ü t­s) LENGYELORSZÁG A FIPRESCI milánói ülésén Boleslaw Michalek lengyel filmkritikust választották meg elnöknek. Michalek a hat­vanas években már kétszer volt a FIPRESCI elnöke. A százhúszezer lakosú Kaliszban a Wojciech Boguslawski Állami Színház fennállásának 175. évfordulóját ünnepli. Andrzej Wajda rendezésében a londoni Aldwych Theat­­reban előadták Stanislaw Wyspianski „November éjszaka” című drámáját. Az angol lapok Wajda „hatalomteli és kép­zeletteljes alkotásáról” írtak. Wajda „A Ígéret földje” cí­mű filmjét Londonban bemutatták . . . Lengyel filmek fesz­tiválját nyitották meg a Washington Kennedy Centerében, az első film Wajda „Mennyegző”-je volt. A Mennyegzőt bemutatták Bécsben is, a Vienniale 75 elnevezésű nem­zetközi filmfesztiválon is. A budapesti Bem József Kulturális Lengyel Egyesület kiállítást rendezett a poznani Henryk Gutowski grafikái­ból. A Lengyel Zeneszerzők Szövetsége megtartotta 18. kong­resszusát Varsóban. A szövetség elnökévé újból dr. Jan Steszewskit, alelnökké Witold Lutoslawskit és Henryk K. Góreckit választották. Főtitkár Wladyslaw Slowinski. Az olaszországi Avellinóban megrendezték a 16. nemzet­közi avantgarde filmfesztivált április 8—14. között. Az if­júsági filmek kategóriájában Ewa és Czeslaw Petelski „Kopernikusz” című filmje aranyérmet kapott. Poznanban áprilisban megrendezték a hagyományos poz­nani zenei tavaszt, a lengyel modern zenei fesztivált. (ARJ) A SZAKSZERVEZET A KISMAMÁKÉRT Az Állami Operaház labdarúgó csapata 6:3 arányban meg­verte barátságos mérkőzésen a Theater an der Wien csapa­tát (Vas J. felv.) Szocialista MŰVÉSZETI­RT.

Next