Szocialista Művészetért, 1976 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1976-12-01 / 12. szám

Krónika Kerekes Jánost, szakszervezeti szövetségünk társelnökét, a Zeneművészek Szakszervezetének elnökét 40 éves opera­házi tagsága alkalmából köszöntötték az Operaház állami és mozgalmi vezetői (Vandálek felv.) HIVATÁSUK: A POROND Az artistafelkészülés, a porond megismerése gyer­mekkorban kezdődik, de lehet, hogy már a bölcső­ben, hiszen erre a műfajra valóban születni kell. Er­ről kezdtünk beszélgetni Baross Imrével, az Artista­képző Iskola igazgatójával, amikor az irodájában csengett a telefon. — A rendőrség — közölte a tit­kárnő. A riportból krimi lesz, gondoltam. Tévedtem. Csupán egy vidéken szereplő maszek cirkusz után érdeklődtek. Mint a szakma jó ismerőjét, Baross Imrét kérték, vezesse nyomra a hatóságot. — Az ilyen illegális csoportok ártanak a szakmá­nak? — Természetesen. A Magyar Cirkusz és Varieté Vállalat azonban nem anyagi, hanem erkölcsi kon­kurenciának tekinti ezeket a portyázó kedvű cir­kuszokat, hiszen a legfőbb cél, hogy az artistatársa­­dalomnak művészi rangot és elismerést szerez­zünk. .. — Hogyan tudnak mégis létezni ezek a magán­cirkuszok? — Az együttesből egy-két tagnak van működési engedélye, s annak védelme alatt dolgozik az egész csoport. — Hány működési engedéllyel rendelkező artista van az országban? — Kétszázhatvan, s ez egy nagyon reális szám, ki­elégíti a hazai igényeket és az exportlehetőségeket. . . — Milyen az utánpótlás? — A varieté tanszakon jelenleg 110 tanulónk van. Egyik legnagyobb gondunk, hogy a vidéki őstehetsé­geket nem tudjuk felvenni, mivel nincs kollégiu­munk. A másik problémánk, hogy a fiatal, tehetsé­ges artisták nem jönnek tanítani. Pedig ugyancsak szükség volna rájuk, hiszen a tanári kar létszáma az óraadókkal együtt mindössze huszonhat. A gyere­kekről elmondhatom: helytállnak a munkában és a tanulásban, a fejlődésük egyenletes. A tanárok és a növendékek között igen őszinte és emberi a kapcso­lat. Ezt bizonyítja az az oldott nyíltság is, ahogyan ifjúsági parlamentünkön beszéltek a fiatalok. Min­den megnyilvánulásuk a hivatástudatról és hivatás­­szeretetről tanúskodott. — A szakszervezet milyen szerepet tölt be az is­kola életében? — Állandó összeköttetésben vagyunk az Artista­művészek Szakszervezetével, így minden felvetődő kérdést azonnal tisztázni tudunk. Az iskolában igen nagy fontosságot kap a munkavédelem, melynek ok­tatója Sárkány István, a tornaszövetség volt főtit­kára. S rögtön el is dicsekedhetek: nálunk sokkal kevesebb baleset történik, mint bármely más isko­lában, és ennek talán egyik oka az, hogy a gyere­keink sokkal fegyelmezettebbek. Pedig ugyancsak igénybe vannak véve az artistapályára készülő fia­talok. Hetenként 44—48 órát dolgoznak, ennyi a szakmai és elméleti oktatás, de­-ebben még nincs benne a tanuláshoz szükséges idő. — Hogyan készítik fel a fiatalokat a „nagybetűs" életre? — Régi tervünk: szeretnénk egy gyakorlócirkuszt létrehozni, ahol a végzett növendékek tanári fel­ügyelet mellett megszokhatnék a cirkusz életét. Mert bizony nem könnyű az iskola luxuskörülmé­nyei után megszeretni a lakókocsit, a lavórban mos­dást, bekapcsolódni a cirkusz mindig nyüzsgő, né­ha könyörtelen, változó életébe. Ha megvalósulna a gyakorlócirkusz, könnyebb volna a fiataloknak az átmenet az iskola és a felnőttéválás között... — Az utóbbi időben manökenképzés is folyik az iskolában... — Igen. Most kezdődik a hatodik százórás tan­folyam, melyet a Magyar Hirdető Vállalat megbízá­sa alapján rendezünk. Ebben a műfajban is szép eredményeket értünk el eddig. Tanítványaink kö­zül sokan kerültek az élvonalba. — Mit tanulnak a manökenek? — Színészmesterséget, jazz-balettet, alapfokú ak­robatikát, divattervezést, divattörténetet. Egy tan­folyamra általában nyolcvanan jelentkeznek, húszat veszünk fel. Alapkövetelmények: a megfelelő ma­gasság, az alak és a mozgáskultúra. — További tervek? — Röviden válaszolhatok: úgy dolgozni, hogy itt­hon és a világpiacon ne csak megőrizzük, hanem növeljük is a magyar artistaművészet rangját és be­ *­csületét... Ágh Tihamér EGY TUDOMÁNYOS SZEMLE FELFRISSÜLÉSE A Magyar Filmtudományi Intézet és Filmarchí­vum kiadásában belső használatra, háromszáz (!) példányban, a Diafilm nyomda szokott szép rotás nyomásában jelenik meg a FILMTUDOMÁNYI SZEMLE az intézet igazgatójának szerkesztésében. Az idén öt száma, füzete jutott el kezünkbe, és ér­demes felhívni a filmművészet elméleti kérdései, történeti kutatásai, a filmművészet fejlődési össze­függései iránt érdeklődő olvasóközönségünk fi­gyelmét. Az idei első két számban „Gondolatok a szocia­lista filmvígjátékról” címmel három dolgozat lá­tott napvilágot. Gyertyán Ervin a szocialista film­vígjáték jellege és problémái címmel értekezik. Igen izgalmas kérdéseket, összefüggéseket vet fel Tárnok János tömören kommentált, annál többet eláruló táblázatrendszere az 1948—1975 között bemutatott magyar filmvígjátékok, bohózatok, szatírák, szatiri­kus vígjátékok, operettek, musicalek és zenés játé­kok hazai forgalmazási adataiból. Szalay Károly a mai magyar filmkomédia néhány kérdését veti fel 80 oldalas áttekintésében. A 3. számban Karosai Kulcsár István elemzi Zi­­lahy Lajos szerepét a magyar film történetében, s meg kell adni, értékes vonásokkal gazdagította a mos­tanában teljesülő Zilahy-portrét. Nemes Károly a három utolsó füzetben négy tanulmányt tesz közzé. Hatvanoldalas dolgozatában az 1957—60 közötti ma­gyar filmtörténetet írta meg. További írásaiban a drámaiság problémájával, a tény szerepével a mai magyar dokumentumfilmben, valamint a filmmű­vészeti fejlődés és a filmtörténet összefüggéséről értekezik. Zalán Vince vázlatában a hetvenes évek első felének magyar filmművészeti tendenciáit vizs­gálja. Szabó György részletes elemzést publikál Ba­csó Péter Ereszd el a szakállamat! című filmszatí­rájáról, valamint helyzetképet ad a mai magyar filmkritikáról. Bíró Yvette Eizenstein „Tőke” film­tervezete és az intellektuális film kapcsolatáról ér­tekezik; hasonló érdekességű Fájj­a Sándor tanul­mánya a filmművészet és magatartás összefüggései­ről, melyben az esztétikum befogadása és utóhatása témáról fejti ki nézeteit. Szilágyi Gábor a filmtör­ténetírás néhány elméleti és módszertani kérdését veti fel tanulmányában. Értékes a Szemle szovjet publikációja; Mojszej Kagan értekezését adják ki magyarul „A művészi tevékenység mint információ­­rendszer” címmel. A Filmtudományi Szemle ez évben közreadott tanulmányai közül jó néhány érdemes arra, hogy a filmművészet iránt érdeklődő szélesebb közönség is megismerkedhessék vele. Megtörtént a pécsi és szegedi ideiglenes televízióstúdiók használatbavétele. A dorogi új hanglemezgyár üzembehelyezéséhez a szak­­szervezeti szövetség és az szmt mv-felügyelete együttesen hozzájárult. Elkészült a Katona József Színház átépítésének terve. Lakóházban bérelt garázsban a Pest megyei Moziüzemi Vállalat egyik gépkocsivezetője súlyos égési sérüléses üzemi balesetet szenvedett. A vizsgálat még tart, a baleset oka feltételezhetően a biztonságtechnikai előírások meg­szegése. Új szakszervezeti szövetségi társadalmi mű­felügyelők: Tabajdi László (színházi terület), Orosz József (filmes te­rület), Péter László (Szabolcs-Szatmár m.), Csikor László (Heves m.), Simon József (Fejér m.), Bencsics István (Vas m.). A MUNKAVÉDELMI HÓNAPRÓL A legtöbb művészeti vállalatnál ma már hagyomány, hogy októberben munkavédelmi hónapot tartsanak. A jól előkészített és megszervezett programok, mint például a Veszprém és Nógrád megyei moziüzemi vállalatoknál, a Képzőművészeti Kivitelező Vállalatnál, példamutatóan se­gítették a balesetek megelőzését, a munkavédelmi agitá­­ciót és propagandát. Októberben több száz balesetelhárító előadást, ismételt munkavédelmi oktatást tartottak. Számos termelési ta­nácskozáson értékelték a vállalat munkavédelmi helyzetét, a munkavédelmi aktivisták tevékenységét. Több helyen tesztlapos módszerrel ebben a hónapban bonyolították le a három évenként ismétlődő munkavédelmi vizsgáztatást. A Veszprém megyei mozisok munkavédelmi vetélkedőt tartottak. Egyre több szocialista brigád kapcsolódott be a munkavédelmi hónap programjainak megszervezésébe. A hivatásos és társadalmi munkavédelmi aktivisták, gazdasági és műszaki vezetők ismételten öregbítették a munkavédelem tekintélyét, harcos propagandistái voltak a művészek és művészeti dolgozók testi épség- és egész­ségvédelmének. A statisztika szerint is a munkavédelmi hónap jól szolgálta fő célját, a baleset megelőzést, mivel októberben kevesebb volt a baleset. Gáspár Károly A­leo Haas-nak, az NDK művészeti díjas grafikusművészé­nek rajzait állították ki a Rátkai klubban, megnyitó beszé­det Pogány O. Gábor, a Magyar Nemzeti Galéria főigazga­tója mondott (Kutas Katalin felv.) Rátkai Mártonra, a volt Művészeti Dolgozók Szakszerve­zetének első elnökére, a színészszakszervezet első elnökére emlékeztünk két klubunkban nov. 19-én. A Rátkai Mun­kás-Művész Klubban Básti Lajos, a Színházi Dolgozók Szakszervezetének alelnöke nyitott meg emlékkiállítást; a Fészek Művészklubban emlékesten emlékeztek meg a kor­társak, tanítványok. A Rapcsányi László vezette műsorban közreműködött Csenterics Ágnes, Erdődy Kálmán, dr. Ma­gyar Bálint, Major Tamás, Mátrai-Betegh Béla, Pápai Er­zsébet, Ráday Imre, Siklós Olga és Sütő Irén (Jánosi fel­vételei) MUNKAVÉDELMI FIGYELŐ naptár 1. Értékeljük az 1976. évi munkavédelmi tevékenységet, az üzemi balesetek alakulását! 2. Készítsük el az 1977. évi komplex munkavédelmi in­tézkedési tervünket (V. ötéves terv második éve)! 3. Tartsuk meg az esedékes munkavédelmi szemléket! (Valamennyi munkahelyen legalább negyedévenként szem­lét kell tartani, ezeknek legalább tíz százalékán részt kell vennie az igazgatónak is.) 4. A benyújtott újításokra biztonságtechnikai szempont­ból fordítsunk nagyobb figyelmet! Balesetveszélyes újítás bevezetését nem szabad engedélyezni. 5. Az SZTK-ügyintézők és munkavédelmi előadók „az üzem baleseti nyilvántartását” egész évre visszamenően értékeljék és egyeztessék! 6. Állandóan ellenőrizzük, hogy a hideg munkahelyeken a szükséges védőruházatot és védőitalt biztosítsák! 7. Ügyeljünk állandóan a tűzrendészeti előírások megtar­tására! 8. Feltétlenül tartsuk meg az időszakos balesetelhárító oktatásokat! 9. Elhasznált, kopott gumikkal a gépjárművek is csúsz­nak a téli utakon. 10. Ne csak a szondázástól óvakodjunk, sokkal inkább az alkohol befolyásolta vezetéstől, munkavégzéstől! HÍREK, ESEMÉNYEK Mv-felügyeletünk ellenőrzései, intézkedései: Ez év végéig ideiglenesen engedélyezték a Televízió Bojtár utcai garázs­­szerviz üzemének működését. — Jó mv-minősítést kapott Zala és Tolna megye moziüzemi vállalata. — Száz műve­lődési házban ellenőrizték a színházi tájolási helyek mun­kakörülményeit Zala, Tolna, Vas, Heves, Borsod és Pest megyékben. — Használatbavételi engedélyt adott az Álla­mi Bábszínház átalakított épületére, berendezéseire. Az OSZK kiadványaként rövidesen megjelenik a táncze­nészek munkavédelmi vizsgaanyaga. Csoportos munkavédelmi vizsgáztatást tartottak Békés, Csongrád, Heves, Fejér, Komárom megyei moziüzemi vál­lalatoknál, valamint a FÖMO-nál, és a FITE-nél, a Képző­művészeti Kiadóvállalatnál, mintegy háromszáz dolgozó részvételével. VARSÓBÓL JELENTIK Október közepén a Varsó környéki Radziejowiceban ta­nácskoztak a lengyel művészeti főiskolák rektorai az 1976/77-es tanév feladatairól. Lengyelországban ez idő sze­rint 16 művészeti egyetem és főiskola működik, ezeknek közel 6 ezer hallgatója van. Az új tanévben — amely a lengyel egyetemeken október elsején kezdődik — ezerkét­­száz új hallgató kezdte meg művészeti tanulmányait. A Lengyel Népköztársaság Államtanácsa két művészeti testületet részesített a legmagasabb állami kitüntetésben: a Lengyelország Újjászületése Érdemrend Tábornoki Ke­resztjével tüntették ki a poznani Jerzy Kurczewski Fiúkó­rust, valamint a fennállásának 30. évfordulóját ünneplő jelena-górai Norwic Színházat. E színház 1945. augusztusá­ban alakult. Krakkóban ünnepélyes keretek közt mutatták be Jan Lomnicki filmrendező legújabb, lengyel—szovjet koproduk­cióban készült játékfilmjét, amelynek címe: „A parancs: megmenteni a várost”. A film azoknak a lengyel és szovjet ellenállóknak állít emléket, akik a második világháború végén megmentették Krakkót a nácik pusztításától. A „Kvety” című népszerű csehszlovák képes hetilap évek óta az olvasók körében kiírt pályázat alapján ítéli oda a szocialista országok legjobb színészének és legjobb színésznőjének az „Arany virág”-ot. Az 1975. évi arany­virágot Tom­ász Medrak és Mónika Roska lengyel színé­szeknek, a Henryk Sienkiewicz regénye alapján készült televíziós film, a „Sivatagban és vadonban” főszereplői­nek ítélte oda. Varsóban véget ért a XIX. Jazz Jamboree Festival, me­lyen számos külföldi híresség is fellépett. Az olaszországi San Remoban rendezett Gino Marinuzzi Nemzetközi Zenei Verseny idei különdíját a lengyel To­m­ász Bugaj, a varsói állami zeneművészeti főiskola végzős növendéke kapta. (Antoniewicz) Krónika S­zocialista -­ MŰVÉSZETÉRT /

Next