Szocialista Művészetért, 1977 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1977-08-01 / 8-9. szám
Krónika Durkó Zsolt zeneszerzőnek (baloldalt) a minisztérium nívódíjat adományozott „Mózes” című operája bemutatója után (Mezey felv.) FELELŐSSÉG A TÁRSADALOM IRÁNT A Lenin-díjas Nyikolaj TOMSZKIJ akadémikus, a Szovjet Képzőművészeti Akadémia elnöke, a „Szocialista munka hőse” válaszolt az APN munkatársának kérdéseire. — Ön egyidős századunkkal, élettapasztalata az ország történelméhez kapcsolódik. Mi keltette fel a figyelmét az új szovjet alkotmánytervezetben? — Elsősorban az államunk alapját képező ama törvények eszméinek és elveinek jogfolytonossága, amelyeket fennállásának különböző szakaszaiban fogadtak el és amelyek kifejezést nyertek az új alkotmánytervezetben. Annak idején tanúja lehettem az 1918. évi szovjet alkotmány elfogadásának. Harcoltam a polgárháború frontjain, amelynek győzelme lehetővé tette az 1924. évi alkotmányt. Mint már képzőművész vettem részt az 1936. évi szovjet alkomány tételeinek propagálásában. Leonyid Brezsnyev az SZKP Központi Bizottságának májusi ülésén elhangzott beszédében a szovjet alkotmánytervezetről szólva azt mondta, hogy „minden állampolgárnak felelősséget kell éreznie a társadalom iránt”. — Miben nyilvánul meg a szovjet képzőművészek felelőssége népünk, korunk iránt? — Mint szobrász, alkotómunkám fő témáját az emberábrázolásban, az emberi gondolatok és érzések ábrázolásában látom. Itt nem akármilyen emberre gondolok, hanem a szocialista korszak legjobb képviselőjére. A szovjet képzőművészeknek a társadalom iránti felelősségérzete abban nyilvánul meg, hogy minden alkotómunkájukkal az embereket akarják szolgálni. Minden munkánknak magán kell viselnie a hősi esztendők bélyegét, a nép tetteinek nyomát. Évek múltán a szovjet képzőművészeti alkotások lehetővé teszik az emberek számára, hogy meglássák utánozhatatlan korunkat. — Hogyan tükrözi az új alkotmánytervezet a a képzőművészeti alkotómunka fő feladatát, a nép esztétikai nevelését? Az ön véleménye szerint melyek e feladat végrehajtásának kritériumai? — Hivatkoznék itt a tervezet 27. cikkelyére, amely azt mondja, hogy az „állam gondoskodik a társadalom szellemi értékeinek védelméről és gyarapításáról, a szovjet emberek kulturális színvonalának növelése céljából”. Ez a néhány sor vonatkozik a szovjet képzőművészet fejlesztésére és távlataira is. Manapság Nyugaton gyakran hallatszanak olyan hangok, amelyek szerint a mai képzőművészet nem igényli a művész tudatos alkotását. Tehát az egyik oldalon a művészet magasrendű igazsága, amely művészi alkotásokkal gazdagítja az emberek szellemi életét, a másik oldalon az álművészek bohóckodása, akik azzal kérkednek, hogy műveikből hiányzik a gondolat. Ez a két pólus két ideológia a művészetben. S mint ahogy a tűz és a víz kibékíthetetlen egymással, ugyanúgy lehetetlen a két — szocialista és polgári — ideológia békés egymás mellett élése is a művészetben. — Milyenek a fő vonásai a monumentális propagandának az új szovjet alkotmány elfogadásának évében? — Államunk új alaptörvényének tételeiben közös erőfeszítéseink eredményeit látjuk. A szovjet művészek is hozzájárulnak ahhoz, hogy a mai és az eljövendő nemzedékek emlékezetében fennmaradjanak a szocializmus szakaszai. A szovjet képzőművészet közvetlenül kapcsolatban áll a tömegek alkotó tevékenységével. Az emberek monumentális alkotásokkal találkozhatnak a városi tereken, parkokban, művelődési központokban, gyárakban. Következésképpen ez a művészeti ág nagyon aktívan és naponta neveli az embert. A szovjet monumentális propaganda alapja: a legjobb emberi tulajdonságok kifejezése, a korunkban élő alkotó emberek valósághű alakjának létrehozása. Lenin azt mondta Lunacsarszkijnak, hogy az új emlékműveknek és az emléktáblák feliratainak „a marxizmus legidőállóbb alapelveit és jelszavait kell tartalmazniuk". A jubileumi évben a szovjet szobrászok erőfeszítései olyan emlékművek létrehozására irányulnak, amelyek a szovjet állam életének legfontosabb eseményeit ábrázolják. Keressük az új plaszszikus megoldásokat, amelyek ezeket az alkotásokat valóságunk és forradalmi múltunk jelképeivé emelik. J. Puskin (APN) ZENEI TÁBOR PÉCSETT • • A nyári vakáció ellenére is zenétől, hangosak a Pécsi Tanárképző Főiskola és Kollégium termei, folyosói. Az ajtókon olvasható feliratok — „Liszt”, „Chopin”, „Bach” — mindenki számára érthetőek, és ez a fontos, hiszen Európa sok országából érkezett, sok nyelvet beszélő fiataljai a Nemzetközi Ifjúsági Zenei Tábor résztvevői. — „A népek barátságának ápolása a zene segítségével” — ezt választottuk a tábor jelmondatának — tájékoztatott Gábor József, a tábor vezetője. Ez annál is inkább indokolt, hiszen 18 országból jöttek fiatalok. A sok nyelvet beszélő fiatalok hamar megtalálták a zene segítségével az azonos nyelvet, amelyen kitűnően megértik egymást. Kamaraegyüttesek alakultak, melyek az esti házikoncerteken éppúgy nagy sikert arattak, mint a műemléki környezetben levő, a középkori pécsi városfalból kiterebélyesedő Barbakán közelében a nagyközség számára rendezett koncerten. Pécsi kezdeményezésre tíz évvel ezelőtt rendezték meg az első nemzetközi zenei tábort az Ifjú Zenebarátok Magyarországi Szervezete közreműködésével, a Kulturális Minisztérium, a Pécs városi és Baranya megyei Tanács anyagi hozzájárulásával. Az érdeklődés mind idehaza, mind külföldön egyre nőtt e nemzetközileg is rangos kurzus iránt, úgyhogy idén — az egy év kimaradása miatt — a kilencedik táborra jelentkezők száma minden nagyobb hírverés nélkül és a szigorúbb követelmények ellenére is rövid idő alatt elérte a tervezett 120-at. A magyar kulturális szervek ötven külföldi számára biztosítottak ösztöndíjat Ez is vonzhatta a fiatalokat, akik nem sajnálták szabad idejüket, sem pénzüket (valutájukat) a pécsi táborra, jóllehet a választék nagy: az Ifjú Zenebarátok világszövetsége mintegy húsz országban rendez a pécsihez hasonló tábort, ahol a zenével foglalkozó fiatalok kötetlen formában részesülnek intenzív zenei képzésben. A tábor vonzóerejét bizonyította az is, hogy a szimfonikus és kamarazenén kívül — ami más táborokban is megtalálható — Pécsett az idén először nyitottak kaput más zenei műfajok, művészeti ágak felé. Fakultatív módon lehetőséget nyújtottak a dzsesszel való foglalkozásra. Nagy igény mutatkozott erre. Gonda János, a kitűnő dzsessz-szakember szerint a mai fiatal zeneszerzők és előadóművészek érdeklődése megnőtt az improvizációcentrikus zene iránt. A magyar népzenéhez Joób Dánielnek, a debreceni Délibáb együttes vezetőjének irányításával juthattak el a hallgatók. A legnagyobb érdeklődés talán a régi — reneszánsz — zene iránt nyilvánult meg. Nem mindennapi élményt jelentett az a hangverseny, melyet a történelmi emlékeiről híres Pécsváradon rendeztek a tábor fiataljai: a falu három tornyának harangjai felelgettek egymásnak, majd torony zene csendült a karmestert helyettesítő fáklya fényére. Az is újdonsága volt az idei tábornak, hogy Pécsen kívül kirajzottak a megye több más városába, községébe, ott is élvezhették a táborban összeötvöződött zenei produkciókat. A táborban pedig a komoly tanulás utáni időt táncház, klubfoglalkozás tette változatossá. A külföldiek diavetítéseken ismerkedhettek meg Pécs és Baranya műemlékeivel, megtekintették az idei „Pécsi nyár” egyik újdonságát, a „Tettyei esték” színházi előadásait, hogy aztán gazdag tapasztalatokkal és élme-Hegedűs Paula nagy sikerrel táncolta Aisa szerepét az Áll. Balettintézetvizsgakoncertjén; mellette Nagy Roland (Mezey felv.) nyekkel távozzanak hazájukba, otthonukba, ahol bizonyára alkalmuk lesz hasznosítani, gyümölcsöztetni a Pécsett tanultakat. Dr. Nádor Tamás A MŰVÉSZ MINT A TÁRSADALOM HASZNOS TAGJA címmel szeptember 17. és 25. közt harmadízben rendezzük meg hazánkban a Képzőművészeti Világhetet. Az egész magyar képző- és iparművész társadalmat mozgósító nagyszabású rendezvénysorozat szeptember 17-én nyílik, amikor szombaton 12 órakor Pozsgay Imre kulturális miniszter az Iparművészeti Múzeumban megnyitja az „Ipari formák a lakásban” című kiállítást. A művészet és a társadalom szoros összefüggését, egymásra hatását nagyszámú kiállítás dokumentálja, Budapesten Freytag Zoltán festő, Gerle Margit festő, Gádor Magda szobrász, Osze András (USA), Szalatnyay József festő, Hincz Gyula festő, Renner Kálmán éremművész, Tahi Tóth Nándor, Illés Árpád, Farkas György, Gál Dezső, Xantus Gyula, Károlyi Ernő, Ezüst György, Bakonyi Mihály, Orvos András, Litkey Józsefné, Nagy János festők, Borsos István, Szabó Gábor, Farkas Imre, Jánosi András, Szabó Nagy Mária szobrászok, Berki Viola festő, Vető Mária textiles, Kiss Nagy András szobrász, Nemes József szobrász, Egressy Teréz iparművész, Bata Mihály keramikus, Szabó M. László grafikus, Szkok Iván festő, Z. Gács György festő, Deák Ilona és Bráda Tibor festők, Bércesi György festő, Szák András, Bíró Ferenc, Németh Ilona, Szabó György festők, Lacza Mária és Dékány Ágoston grafikusok, Sáros András Miklós grafikus, Bata Mihály állítanak ki. Számos kiállítást szerveznek vidéken is. Bemutatkoznak a következő művészek: Cs. Patay Mihály festő, Pataki Ferenc, Tóth Ferenc szobrász, Farkas Lídia festő, Élesdy István festő, Piri Kálmán festő, Luzsicza Lajos, Bondor István, Brém Ferenc, Droppa Judit, Horváth Ferenc, Izing István, Jurida Károly, Karkus István, Kovács Gábor, Krajcsirovits Henrik, Lajos József, Révész Napsugár, Szamosvári József, Szendőfi Pál, Sz. Györffy Klára festők és grafikusok, Nemes Attila szobrász, Kóthay Ernő festő, Rátonyi József szobrász, Novák Lajos festő, Papp Albert festő, Lesznai Anna textiljei, Árvai Ferenc, Kucs Béla, Farkas Éva, Fórián Ferenc, Punki János, Benkő Mariann textiles, Cziráki Lajos festő, Rázó József festő, Droppa Judit és Almásy Angéla textilesek. Takács Tibor festő, Hatos Csaba festő, Gerzson Pál festő, Brenner György karikaturista, Hajnal Gabriella textiles, Kass János grafikus, Radóczi Mária iparművész, Rády Ferenc festő, Töreki Ferenc grafikus, Hehler László festő, Németh István grafikus, Szalai László festő, Samu Géza szobrász, Martinek József festő, Farkas Fái szobrász, Staub Ferenc festő, Juhos László szobrász, Szabolcs Péter szobrász, Mokri Mészáros Dezső, Püspöki István festő, Mácsady Béla festő, Urbán György festő, Tenkács Tibor festő, Szalmás Béla festő, Erdélyi Ferenc grafikus, Seres János festő, Tóth Imre grafikus, Sánta László grafikus, Udvardi Erzsébet festő, Raszler Károly grafikus, Bálványos Huba grafikus, Galambos Tamás festő, Szilágyi Ildikó Ötvös, Szabó Gáspár, Somoskői Ödön festő, Szabó Vladimir festő, Bortnyik Sándor festő (emlék), Vadász Endre és Mata János grafikusok (emlék), Schéner Mihály festő, Égerházi Imre festő. G. Szabó Kálmán grafikus (emlék), Holb Margit textiles, Melocco Miklós szobrász, Kerülő Ferenc festő, Karátson Gábor festő, Huszár István festő, Horváth János festő, Kádas István grafikus, Pásztor Gábor grafikus, Kunt Ernő grafikus, Konccsni György festő (emlék), Weinträger Adolf festő, Madarassy Valter szobrász, Klossy Irén festő, Noel O. Gábor festő, Göldner Tibor festő, ifj. Éber Sándor festő, Kovács László festő, Papi Lajos szobrász, Máté György festő, Hévízi Éva és Zámbó István festők. Budai Tibor és Bukta Imre grafikusok, Máté István szobrász, Simon Ferenc szobrász, Minya Mária keramikus, Rajki László szobrász, Gaburek Károly festő, Koszta Rozália festő, Takács György keramikus, Kohán György festő (emlék), Székelyhídi Attila és Jász Jolán festők, Bartóki József és Várkonyi János festők, Feldmann Tibor festő. Nagy László Lajos festő, Fábián Dénes grafikus, Veres Mihály festő, Aranyi Sándor festő, Takácsli Lajos festő. Ezeken túlmenően nagyszámú képző- és iparművészeti tárgyú előadást, vitát, ismertetést, vetélkedőt tartanak. Sok művész műtermében fogadja az érdeklődőket. Találkoznak a művészekkel népművelők, szocialista brigádok tagjai, ifjúmunkások, katonák, tanárok, tanulók. Képzőművészeti új kiadványokat is vásárolhatnak az érdeklődők. Felújítják a Zeneakadémia nagytermének parkettáját és széksorait kicserélik. A felvétel a július 25-i állapotot mutatja (MTI) Gaál István új filmjét Szász Imre „Legato” című forgatókönyve alapján forgatja. Képünkön Illés György operatőr, Hegedűs D. Géza és a rendező (MTI) Krónika Szocialista MŰVÉSZETEK!15