Szocialista Művészetért, 1979 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1979-08-01 / 8-9. szám
Kuruc. D. István festőművész kiállításával nyitották meg a hajdúsági nemzetközi művésztelepet (Vencseliei István felv.) Ebben az esztendőben immár 16. alkalommal nyitotta meg kapuit a Hajdúsági Nemzetközi Művésztelep Hajdúböszörményben. Az 1975 óta csak festőket és grafikusokat fogadó telepnek lassan jelleget adó hagyományai teremtődnek. Tehát múltja van s ez kötelez. Ez a festészeti és grafikai műhely, ami ebben az alföldi kisvárosban teremtődött és szerveződött, országhatárokon túl is ismertté tette a város nevét, és nem ok nélkül. Az alföldi festészet és a város képzőművészeti hagyományaira épülő műhely tehát egy kicsit nyitás a világra. Kiteljesedést, mennyiségi és minőségi változást hozott. Az, hogy nyaranta 20—22 hazai és külföldi, szocialista országbeli művész dolgozik a városban, jelentősége és hatása hatványozottan jelentkezik. E műhely jellegét és karakterét az esztendők óta itt dolgozó, többségükben évenként visszatérő hazai művészek határozzák meg. Más-más felfogásban, művészi megközelítésben egy változatos, gazdag, sokszínű, és természetesen különböző színvonalú az a kép- és grafikai anyag, ami itt születik, s amelynek legjobb darabjai a zárókiállításon falra kerülnek. A telep törzstagjainak munkáit szemlélve, érezhető az az átgondolt művészi építkezés, amelybe szervesen illeszkedik be annak az egy hónapnak a munkája, amit e városban töltenek. A baráti országokból érkező művészek mindenekelőtt nemzeti művészetük hagyományait, törekvéseit hozzák magukkal, s ezzel illeszkednek be egy más miliőbe, egy más tárgyi, természeti, sőt bizonyos mértékig más emberi viszonyokat tükröző világba. S ehhez jönnek még a stílus egyéniségre szabott jellemzői: az alakítás, az elvonatkoztatás, a színkezelés, a kompozícióteremtés sajátosságai. A környező valóság, az Alföld, a Hajdúság világa önmagában is bőséges anyagot szolgáltat, témát kínál a művészet számára. A feltárulkozó, mélységeiből is egyre többet mutató város és a Hajdúság vidéke — éppen a művészetbe, a művekbe való átemelődés révén teljesedik és gazdagodik. Az is jelentős dolog természetesen, hogy az itt készült alkotások, vagy az itteni élmények nyomán született művek Európa számos országában számon tartott kiállítótermek falára kerülnek. Az itt dolgozó művészek egymás kölcsönös megismerése révén erősítik kapcsolataikat, s kerülnek egyre közelebb egymáshoz megbecsülésben, kölcsönös elismerésben. Az ország e darabjának megismerésében, értékeinek felmutatásában figyelemre méltó adatul szolgál egy-egy esztendő zárókiállításának anyaga. A tárlatlátogatók olyan tükörbe nézhetnek, amely azt mutatja, hogy milyenek is vagyunk egy szovjet, egy lengyel, egy bolgár, egy cseh művész szemével nézve. A város vállalja önmagát, amikor kitárulkozik művészvendégei előtt. Ebben az esztendőben több új vonása is volt a telepnek. Mindenekelőtt a szükséges mértéken belül maradtak a telepi rendezvények, programok, hogy az alkotóknak minél több idejük maradjon a munkára, az elmélyült szemlélődésre. S ennek meg is volt az eredménye: a művek mennyisége és minősége igazolja ezt. A telepre először látogatók azonban igénylik, hogy segítséget kapjanak a város és a környék megismeréséhez. Ebben az évben először pályázat útján hívták meg a magyarországi művészeket. Azokat is, akik a telep alapító tagjainak számítanak, azokat is, akik most először kapcsolódtak be a műhely munkájába. A külföldieket részben a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetsége, részben a területi szervezet hívta meg. Az utóbbi esetben arról van szó, hogy a szövetség kelet-magyarországi területi szervezete a vilniusi és a lublini területi szervezetekkel egy évtizede meglevő, jól funkcionáló kapcsolata keretében állandóak a művészcserék. Tehát a hajdúsági művésztelep tagjai is rendre meghívást kapnak a szovjetlitván és a lengyelországi művésztelepekre. A város ezen a nyáron két lengyel, két litván, egy cseh, egy keletnémet, egy román, egy bolgár, egy jugoszláviai és 13 hazai művészt látott vendégül. Ebben az évben először finn vendégei is voltak a telepnek. A Magyar Képző- és Iparművészek Szövetségé- - nek támogatása abban is kifejezésre jut, hogy az elmúlt évben itt dolgozó művészekről s a telep munkájáról igényes, szép, ízléses kivitelű katalógus megjelenéséhez adta meg az anyagi alapot. Lázár Imre (A hajdúsági nemzetközi művésztelep bezárásakor Káplár Miklós emlékéremmel és nívódíjjal jutalmazták Csizmadia Zoltán veszprémi, Madarász Gyula debreceni, Eliza Todorova bolgár és Rimas Biciunas szovjet-litván festőművészeket.) TARHOSI TUDÓSÍTÁS Szép hagyományt ápolnak ma Békésen és Tarhoson: évente jeles, országra szóló zenei eseményekkel emlékeznek meg az 1947-ben alapított énekiskoláról, arról a néhány esztendőről, amikor a Békéshez tartozó Tarhos-majorban olyan ének- és zenetanítás folyt, amilyenre addig nem volt példa, amilyet Kodály Zoltán elképzelt. Akkor, ott, Tarhoson a zene mindenkié lehetett, jöhettek a tehetséges növendékek tanyákról, falvakról, városokból. A tarhosi énekiskola a pedagógia egy sajátos kísérletét is végrehajtotta: összekapcsolta a zenei képzést a közösségi neveléssel. Az iskola akkori igazgatója, Gulyás György, ma a világhírű debreceni Kodály Kórus karnagya és Békés város vezetői voltak azok, akik három évvel ezelőtt elhatározták: Tarhost újra a zenei világ áramkörébe kell vonni. Tarhoson, az egykori zenepavilonban nyaranta meg kell rendezni a békés-tarhosi zenei napokat. A tervből valóság lett. Az első és második zenei napok nagy sikere után idén, június 23—24-én harmadízben gyűlt a zenekedvelő közönség Tarhosra, a pavilonba. Az eseménysorozatot a zeneiskolák legjobb vonósnövendékeinek zenei tábora vezette be. A már szintén hagyományos zenei táborozás idén is szép hangversennyel zárult. Június 24-én, vasárnap délelőtt a békési zeneóvodások, Fejes Antalné, a zeneiskola tanárának növendékei mutatták be a tarhosi parkban „Bújj, bújj zöld ág...” címmel dalostáncos műsorukat, majd Szokolay Sándor, Kossuthdíjas zeneszerző, volt tarhosi diák beszélgetett el a gyermeksereggel a muzsikáról, és rögtönzött számukra kis hangversenyt. Délben Békésen, a városi tanács termében adott fogadást Makoviczki János, a városi tanács elnöke, és nyújtotta át a „Békés városáért’’ elnevezésű kitüntetést Gulyás György karnagynak, a „Békés—Tarhosi Zenei Napok” emlékplakettet Kodály Zoltánná Péczely Saroltának és másoknak. Este zsúfolásig megtelt a tarhosi zenepavilon. Soha ennyi zenekedvelő nem vett még részt itteni hangversenyen, mint ez alkalommal. A hangversenyen elsőnek a Győri Filharmonikus Zenekar Jancsovics Antal vezényletével Liszt „Les preludes" című művét játszotta. Liszt népszerű zenekari művét a győri zenekar bravúros játékkal szólaltatta meg. Az est második száma Pergolesi „Stabat Mater” című alkotása volt, a vonóskar, a debreceni Kodály Kórus és két szólista Péczely Sarolta és Farkas Éva előadásában. A hangverseny a szünet után Kodály Zoltán „Budavári Te Deum”-ával folytatódott. A szólókat Péczely Sarolta, Farkas Éva, Polgár László és Horváth József énekelte. A zenekar, a kórus, a szólisták mindkét művet Gulyás György kiváló művész vezényletével adták elő. A békés-tarkosi zenei napok jövőre folytatódnak. A tervek szerint 1980-tól páros években a zeneművészeti szakközépiskolák hallgatóinak részvételével zongoraversenyeket, a páratlan években pedig meghívott kórusok felléptével kórustalálkozókat rendeznek. Sass Ervin Érdekes ünnepi pillanat az Operaházban: Sándor János karmester jubileumi kitüntetést vesz át, Vámos Editet nyugállományba vonulásakor köszöntik és Szabadi Edit balettművész a Táncszövetség diplomáját veszi át (Mezey felv.) VARSÓBÓL JELENTIK Triestben a XVII. nemzetközi tudományos-fantasztikus filmfesztiválon az Arany Asteroidát Marek Piestrak filmrendező kapta a szovjet—lengyel koprodukcióban, S. Lem forgatókönyve alapján készült „Pirx pilóta tesztje*’ című filmjéért. A varsói ,,Film” című hetilap minden évben művészeti díjat oszt ki. Az idei rendezői díjat megosztva Krzysztof Zanussi (Spirális) és Janusz Kidawa (Horizontális tájkép) kapta. Az elsőfilmesek díját Slamowic Idziak és Krystyna Pobóg-Malinowska kapta. Az oberhauseni XXV. nemzetközi rövidfilm-fesztivál fődíját Piotr Szulkin lengyel rendező kapta a „Dolgozó nők” című filmjéért, a nemzetközi kritikus szövetség (Fipresci) díját pedig Franciszek Trzeciak a „Jan Nowak balladája” című filmjéért. Krakkóban a XVI. nemzetközi rövidfilm-fesztiválok a fődíjat megosztva kapta a lengyel Jerzy Ziarnik (Nézem a fényképedet) és a szovjet Arkagyij Szirjenko (Veteránok). Különdíjas az indiai Loksen Salvani (Égő kő) és a lengyel Jerzy Kucia (Benyomások). A nemzetközi filmkritikus díjat Krzysztof Kieslowskinak (Az éjjeliőr szemszögéből) ítélték oda. A magyar Dévényi László (Illúzió) aranyérmet kapott. Krakkó egyik terén állítják fel a nagy lengyel festőművész, költő és drámaíró, Stanislaw Wyspianski (1869— 1907) emlékművét. A pályázaton Jan Kucz varsói szobrászművét fogadták el megvalósításra. Lengyelország felszabadulása 35. évfordulója tiszteletére nagyszabású képzőművészeti kiállítást rendeztek a varsói „Zacheta”-ban, s ezen 150 lengyel képzőművész félezer alkotását állították ki. A koppenhágai városházán 62 lengyel művész 350 alkotását magában foglaló tárlatot nyitott meg Egon Weidekamp, a város főpolgármestere. Maria Foltyn operarendező, Mieczyslaw Nowakowski karmester és Zbigniew Kilinski koreográfus készíti elő a tokiói Miho Nagato Opera színpadán Stanislaw Moniuszko „Rettentő udvar” című operájának japán ősbemutatóját. Új lengyel opera bemutatóját tartották meg a varsói Nagyszínházban. Maciej Malecki szerezte a „Reccoi botrány” című opera buffát, W. Mlynarski librettójára. A rendező Kazimiers Dejmek volt. A fiatal szólisták bordeux-i fesztiválján aranyérmet kapott Ewa Poblocka zongoraművésznő, a bronzérmet pedig Krzysztof Smietana hegedűművész nyerte. Prágában a IV. nemzetközi díszlettervező kvadriennálén az egyik fődíjat lengyel bábszínházi díszlettervezők nyerték el. A lengyel kiállítást Adam Kilian tervezte, s bemutatták W. Fik-Palkowa, Z. Stanislawska-Howickowa, Z. Smandzik, J. Berdyszak, J. Malik és W. Kondka alkotásait. A lengyel tengerpart harmadik legnagyobb városa, a kétszázezer lakosú Gdynia új színházépülettel gazdagodott. A nemrég átadott modern, egy 720 nézőt befogadó nagyteremmel és egy 180 nézős kamarateremmel rendelkező épületbe a gdyniai zenei színház költözött be. Két lengyel játékfilmstúdió vezetője, Bohdan Poreba (a lódzi „Profil”) és Ernest Bryll (a katowicei „Silesia”) a magyar stúdiókkal tárgyalt koprodukciós filmek készítéséről. A közeljövőben négy játékfilm készül a tervek szerint magyar—lengyel koprodukcióban. A Hunnia és a Silesia közös vállalkozásában készül Bódy Gábor „Psyché” című filmjének második része, a Profil viszont részt vesz Szálkai Sándor „90 perc”, Mihályfi Imre „Mit bír az ember” és Antoniewicz Roland „Gabriella” című filmjének elkészítésében. Szovjet—lengyel—bolgár koprodukcióban. Mieniamin Dorman rendezésében készül a „Savoia elrablása” című ifjúsági játékfilm. Hírek a lengyel stúdiókból ... A „Kadr”-nál Jerzy Stefan Stawinski „A királynő édesapja” című, III. János király idején játszódó vidám játékfilmjét forgatja. A „Silesia”ban Wlodzimierz Haupe („Svédországi kompjárat) készít filmet, mely egy értékes műkincs ellopásáról és külföldre csempészéséről szól. A „Profil”-nál Zygmund Skonieczny rendező Prus „Placówka” című regényének megfilmesítésén dolgozik. Egy amatőrfilmezésbe kezdett munkásról forgat filmet „Amatőr” címmel Krzysztof Kieslowski. Antoniewicz Roland Józef __________—A_______________________ KÖZÖS MŰHELY A képzőművészeti szakkörvezető művészek tokaji művésztelepén éppen krokiznak (Laczó József felv.) A farkasi zenei napokon Gulyás György vezényletével Kodály Zoltán „Budavári Te Deum”-át adta elő a Győri Szimfonikus Zenekar és a Debreceni Kodály Kórus (Juhos János felv.) A Ballet Brasiliere da Bahia folklóregyüttes nagy sikerrel mutatkozott be a Budai Parkszínpadon (MTI) Szocialista i MŰVÉSZETÉRT !D