Szocialista Művészetért, 1979 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1979-08-01 / 8-9. szám

Kuruc­. D. István festőművész kiállításával nyitották meg a hajdúsági nemzetközi művésztelepet (Vencseliei István felv.) Ebben az esztendőben immár 16. alkalommal nyi­totta meg kapuit a Hajdúsági Nemzetközi Művész­telep Hajdúböszörményben. Az 1975 óta csak festő­ket és grafikusokat fogadó telepnek lassan jelleget adó hagyományai teremtődnek. Tehát múltja van s ez kötelez. Ez a festészeti és grafikai műhely, ami ebben az alföldi kisvárosban teremtődött és szer­veződött, országhatárokon túl is ismertté tette a város nevét, és nem ok nélkül. Az alföldi festészet és a város képzőművészeti hagyományaira épülő műhely tehát egy kicsit nyitás a világra. Kitelje­sedést, mennyiségi és minőségi változást hozott. Az, hogy nyaranta 20—22 hazai és külföldi, szocialista országbeli művész dolgozik a városban, jelentősége és hatása hatványozottan jelentkezik. E műhely jellegét és karakterét az esztendők óta itt dolgozó, többségükben évenként visszatérő hazai művészek határozzák meg. Más-más felfogásban, művészi megközelítésben egy változatos, gazdag, sokszínű, és természetesen különböző színvonalú az a kép- és grafikai anyag, ami itt születik, s amelynek legjobb darabjai a zárókiállításon falra kerülnek. A telep törzstagjainak munkáit szemlél­ve, érezhető az az átgondolt művészi építkezés, amelybe szervesen illeszkedik be annak az egy hó­napnak a munkája, amit e városban töltenek. A baráti országokból érkező művészek mindenek­előtt nemzeti művészetük hagyományait, törekvé­seit hozzák magukkal, s ezzel illeszkednek be egy más miliőbe, egy más tárgyi, természeti, sőt bizo­nyos mértékig más emberi viszonyokat tükröző vi­lágba. S ehhez jönnek még a stílus egyéniségre szabott jellemzői: az alakítás, az elvonatkoztatás, a színkezelés, a kompozícióteremtés sajátosságai. A környező valóság, az Alföld, a Hajdúság világa ön­magában is bőséges anyagot szolgáltat, témát kí­nál a művészet számára. A feltárulkozó, mélységei­ből is egyre többet mutató város és a Hajdúság vi­déke — éppen a művészetbe, a művekbe való át­­emelődés révén teljesedik és gazdagodik. Az is jelentős dolog természetesen, hogy az itt készült alkotások, vagy az itteni élmények nyo­mán született művek Európa számos országában számon tartott kiállítótermek falára kerülnek. Az itt dolgozó művészek egymás kölcsönös megismerése révén erősítik kapcsolataikat, s kerülnek egyre kö­zelebb egymáshoz megbecsülésben, kölcsönös elis­merésben. Az ország e darabjának megismerésében, értékei­nek felmutatásában figyelemre méltó adatul szolgál egy-egy esztendő zárókiállításának anyaga. A tár­latlátogatók olyan tükörbe nézhetnek, amely azt mutatja, hogy milyenek is vagyunk egy szovjet, egy lengyel, egy bolgár, egy cseh művész szemével nézve. A város vállalja önmagát, amikor kitárulko­zik művészvendégei előtt. Ebben az esztendőben több új vonása is volt a telepnek. Mindenekelőtt a szükséges mértéken be­lül maradtak a telepi rendezvények, programok, hogy az alkotóknak minél több idejük maradjon a munkára, az elmélyült szemlélődésre. S ennek meg is volt az eredménye: a művek mennyisége és mi­nősége igazolja ezt. A telepre először látogatók azonban igénylik, hogy segítséget kapjanak a város és a környék megismeréséhez. Ebben az évben elő­ször pályázat útján hívták meg a magyarországi művészeket. Azokat is, akik a telep alapító tagjai­nak számítanak, azokat is, akik most először kap­csolódtak be a műhely munkájába. A külföldieket részben a Magyar Képző- és Iparművészek Szövet­sége, részben a területi szervezet hívta meg. Az utóbbi esetben arról van szó, hogy a szövetség ke­let-magyarországi területi szervezete a vilniusi és a lublini területi szervezetekkel egy évtizede meg­levő, jól funkcionáló kapcsolata keretében állan­dóak a művészcserék. Tehát a hajdúsági művész­telep tagjai is rendre meghívást kapnak a szovjet­litván és a lengyelországi művésztelepekre. A város ezen a nyáron két lengyel, két litván, egy cseh, egy keletnémet, egy román, egy bolgár, egy jugoszláviai és 13 hazai művészt látott vendégül. Ebben az évben először finn vendégei is voltak a telepnek. A Magyar Képző- és Iparművészek Szövetségé- - nek támogatása abban is kifejezésre jut, hogy az elmúlt évben itt dolgozó művészekről s a telep munkájáról igényes, szép, ízléses kivitelű kataló­gus megjelenéséhez adta meg az anyagi alapot. Lázár Imre (A hajdúsági nemzetközi művésztelep bezárása­kor Káplár Miklós emlékéremmel és nívódíjjal ju­talmazták Csizmadia Zoltán veszprémi, Madarász Gyula debreceni, Eliza Todorova bolgár és Rimas Biciunas szovjet-litván festőművészeket.) TARHOSI TUDÓSÍTÁS Szép hagyományt ápolnak ma Békésen és Tar­­hoson: évente jeles, országra szóló zenei események­kel emlékeznek meg az 1947-ben alapított énekis­koláról, arról a néhány esztendőről, amikor a Bé­késhez tartozó Tar­hos-majorban olyan ének- és zenetanítás folyt, amilyenre addig nem volt példa, amilyet Kodály Zoltán elképzelt. Akkor, ott, Tar­­hoson a zene mindenkié lehetett, jöhettek a tehet­séges növendékek tanyákról, falvakról, városokból. A tarhosi énekiskola a pedagógia egy sajátos kísér­letét is végrehajtotta: összekapcsolta a zenei kép­zést a közösségi neveléssel. Az iskola akkori igaz­gatója, Gulyás György, ma a világhírű debreceni Kodály Kórus karnagya és Békés város vezetői vol­tak azok, akik három évvel ezelőtt elhatározták: Tarhost újra a zenei világ áramkörébe kell vonni. Tarhoson, az egykori zenepavilonban nyaranta meg kell rendezni a békés-tarhosi zenei napokat. A tervből valóság lett. Az első és második zenei napok nagy sikere után idén, június 23—24-én har­madízben gyűlt a zenekedvelő közönség Tarhosra, a pavilonba. Az eseménysorozatot a zeneiskolák legjobb vo­nósnövendékeinek zenei tábora vezette be. A már szintén hagyományos zenei táborozás idén is szép hangversennyel zárult. Június 24-én, vasárnap dél­előtt a békési zeneóvodások, Fejes Antalné, a zene­iskola tanárának növendékei mutatták be a tarho­si parkban „Bújj, bújj zöld ág...” címmel dalos­táncos műsorukat, majd Szokolay Sándor, Kossuth­­díjas zeneszerző, volt tarhosi diák beszélgetett el a gyermeksereggel a muzsikáról, és rögtönzött szá­mukra kis hangversenyt. Délben Békésen, a városi tanács termében adott fogadást Makoviczki János, a városi tanács elnöke, és nyújtotta át a „Békés vá­rosáért’’ elnevezésű kitüntetést Gulyás György kar­nagynak, a „Békés—Tarhosi Zenei Napok” emlék­plakettet Kodály Zoltánná Péczely Saroltának és másoknak. Este zsúfolásig megtelt a tarhosi zenepavilon. So­ha ennyi zenekedvelő nem vett még részt itteni hangversenyen, mint ez alkalommal. A hangver­senyen elsőnek a Győri Filharmonikus Zenekar Jan­­csovics Antal vezényletével Liszt „Les preludes" című művét játszotta. Liszt népszerű zenekari mű­vét a győri zenekar bravúros játékkal szólaltatta meg. Az est második száma Pergolesi „Stabat Ma­ter” című alkotása volt, a vonóskar, a debreceni Kodály Kórus és két szólista Péczely Sarolta és Farkas Éva előadásában. A hangverseny a szünet után Kodály Zoltán „Budavári Te Deum”-ával foly­tatódott. A szólókat Péczely Sarolta, Farkas Éva, Polgár László és Horváth József énekelte. A zene­kar, a kórus, a szólisták mindkét művet Gulyás György kiváló művész vezényletével adták elő. A békés-tarkosi zenei napok jövőre folytatódnak. A tervek szerint 1980-tól páros években a zene­­művészeti szakközépiskolák hallgatóinak részvéte­lével zongoraversenyeket, a páratlan években pedig meghívott kórusok felléptével kórustalálkozókat rendeznek. Sass Ervin Érdekes ünnepi pillanat az Operaházban: Sándor János karmester jubileumi kitüntetést vesz át, Vámos Editet nyugállományba vonulásakor köszöntik és Szabadi Edit balettművész a Táncszövetség diplomáját veszi át (Mezey felv.) VARSÓBÓL JELENTIK Triestben a XVII. nemzetközi tudományos-fantasz­tikus filmfesztiválon az Arany Asteroidát Marek Piestrak film­rendező kapta a szovjet—lengyel koprodukcióban, S. Lem forgatókönyve alapján készült „Pirx pilóta tesztje*’ című filmjéért. A varsói ,,Film” című hetilap minden évben művészeti díjat oszt ki. Az idei rendezői díjat megosztva Krzysztof Zanussi (Spirális) és Janusz Kidawa (Horizontális tájkép) kapta. Az elsőfilmesek díját Slamowic Idziak és Krystyna Pobóg-Malinowska kapta. Az oberhauseni XXV. nemzetközi rövidfilm-fesztivál fő­­díját Piotr Szulkin lengyel rendező kapta a „Dolgozó nők” című filmjéért, a nemzetközi kritikus szövetség (Fipresci) díját pedig Franciszek Trzeciak a „Jan Nowak balladája” című filmjéért. Krakkóban a XVI. nemzetközi rövidfil­m-fesztiválok­ a fődíjat megosztva kapta a lengyel Jerzy Ziarnik (Nézem a fényképedet) és a szovjet Arkagyij Szirjenko (Veterá­nok). Különdíjas az indiai Loksen Salvani (Égő kő) és a lengyel Jerzy Kucia (Benyomá­sok). A nemzetközi filmkri­tikus díjat Krzysztof Kieslowskinak (Az éjjeli­őr szem­szögéből) ítélték oda. A magyar Dévényi László (Illúzió) aranyérmet kapott. Krakkó egyik terén állítják fel a nagy lengyel festő­művész, költő és drámaíró, Stanislaw Wyspianski (1869— 1907) emlékművét. A pályázaton Jan Kucz varsói szobrász­művét fogadták el megvalósításra. Lengyelország felszabadulása 35. évfordulója tiszteletére nagyszabású képzőművészeti kiállítást rendeztek a varsói „Zacheta”-ban, s ezen 150 lengyel képzőművész félezer alkotását állították ki. A koppenhágai városházán 62 lengyel művész 350 alkotá­sát magában foglaló tárlatot nyitott meg Egon Weidekamp, a város főpolgármestere. Maria Foltyn operarendező, Mieczyslaw Nowakowski kar­mester és Zbigniew Kilinski koreográfus készíti elő a tokiói Miho Nagato Opera színpadán Stanislaw Moniuszko „Rettentő udvar” című operájának japán ősbemutatóját. Új lengyel opera bemutatóját tartották meg a varsói Nagyszínházban. Maciej Malecki szerezte a „Reccoi bot­rány” című opera buffát, W. Mlynarski librettójára. A ren­dező Kazimiers Dejmek volt. A fiatal szólisták bordeux-i­ fesztiválján aranyérmet ka­pott Ewa Poblocka zongoraművésznő, a bronzérmet pedig Krzysztof Smietana hegedűművész nyerte. Prágában a IV. nemzetközi díszlettervező kvadriennálén az egyik fődíjat lengyel bábszínházi díszlettervezők nyer­ték el. A lengyel kiállítást Adam Kilian tervezte, s bemu­tatták W. Fik-Palkowa, Z. Stanislawska-Howickowa, Z. Smandzik, J. Berdyszak, J. Malik és W. Kondka alkotásait. A lengyel tengerpart harmadik legnagyobb városa, a két­százezer lakosú Gdynia új színházépülettel gazdagodott. A nemrég átadott modern, egy 720 nézőt befogadó nagy­teremmel és egy 180 nézős kamarateremmel rendelkező épületbe a gdyniai zenei színház költözött be. Két lengyel játékfilmstúdió vezetője, Bohdan Poreba (a lódzi „Profil”) és Ernest Bryll (a katowicei „Silesia”) a magyar stúdiókkal tárgyalt koprodukciós filmek készítésé­ről. A közeljövőben négy játékfilm készül a tervek szerint magyar—lengyel koprodukcióban. A Hunnia és a Silesia közös vállalkozásában készül Bódy Gábor „Psyché” című filmjének második része, a Profil viszont részt vesz Szál­kai Sándor „90 perc”, Mihályfi Imre „Mit bír az ember” és Antoniewicz Roland „Gabriella” című filmjének elkészí­tésében. Szovjet—lengyel—bolgár koprodukcióban. M­ieniamin Dor­man rendezésében készül a „Savoia elrablása” című ifjú­sági játékfilm. Hírek a lengyel stúdiókból ... A „Kadr”-nál Jerzy Stefan Stawinski „A királynő édesapja” című, III. János király idején játszódó vidám játékfilmjét forgatja. A „Silesia”­­ban Wlodzimierz Haupe („Svédországi kompjárat­) készít filmet, mely egy értékes műkincs ellopásáról és külföldre csempészéséről szól. A „Profil”-nál Zygmund Skonieczny rendező Prus „Placówka” című regényének megfilmesí­tésén dolgozik. Egy amatőrfilmezésbe kezdett munkásról forgat filmet „Amatőr” címmel Krzysztof Kieslowski. Antoniewicz Roland Józef __________—A_______________________ KÖZÖS MŰHELY A képzőművészeti szakkörvezető művészek tokaji művész­­telepén éppen krokiznak (Laczó József felv.) A farkasi zenei napokon Gulyás György vezényletével Ko­dály Zoltán „Budavári Te Deum”-át adta elő a Győri Szimfonikus Zenekar és a Debreceni Kodály Kórus (Juhos János felv.) A Ballet Brasiliere da Bahia folklóregyüttes nagy sikerrel mutatkozott be a Budai Parkszínpadon (MTI) S­zocialista i­­ MŰVÉSZETÉRT !D

Next