Szocialista Művészetért, 1980 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1980-01-01 / 1. szám
az 1979. évi utolsó ülését december 17-én délelőtt tartotta a Fészek Művészklub nagytermében Ranódy László Kossuth-díjas filmrendező elnökletével. A művészeti szakszervezetek vezető testületét dr. Marczali László kulturális miniszterhelyettes tájékoztatta a kulturális ágazat 1979. évi tervteljesítéséről, az 1980. évi költségvetés jellegzetességeiről. A miniszterhelyettes elöljáróban hangsúlyozta: művelődéspolitikai célkitűzéseink változatlanok, az élet igazolta ezeket. A népgazdaság új helyzete azonban új, rugalmasabb szemléletmódot kíván, a kulturális terület intézményeiben és vállalatainál tartalmilag többet, színvonalasabbat kell kevesebb ráfordítással nyújtani. Terveinket alá kell rendelnünk a népgazdaság teherbíróképességeinek, lehetőségeinek. Azok az ismertetések, helyzetmagyarázatok, felhívások, amelyek a tömegkommunikációban hónapok óta felhívták a gazdasági vezetők és a dolgozók figyelmét a körültekintőbb gazdálkodásra, az ésszerű takarékosságra, a tartalékok feltárására, már előre figyelmeztettek az 1980. évi költségvetés realitásaira. A január elsejétől érvénybe lépő közgazdasági szabályozó rendszer módosítja a gazdálkodás feltételeit, ennek következtében a fogyasztói árakban is változás következik be. Természetesen ma még nehéz következtetni arra, hogy ezek a változások hogyan hatnak majd a kulturális fogyasztásra. A kulturális kormányzat mindenképpen feladatának tekinti a művelődési ellátás szintentartását, s ebben a szervezett művészek és művészeti dolgozók hathatós támogatására számít. A kulturális ágazat beruházásainak 1979-es várható eredményeit ismertette ezek után dr. Marczali László, s lényeges eredményként kiemelte: a Pesti Vigadó műszaki átadását megkezdték, s 1980-ban megkezdi működését. A tárca gazdasági lehetőségeit ebben az évben hat fontos beruházásra koncentrálják. Hangsúlyozta: a beszerzéseknél mindenképpen a nélkülözhetetlenek szerepeljenek a tervekben, és kijelentette, hogy a felújítások közül a legszükségesebbeket végzik el. A tizenegy hozzászólás jelzi, hogy a központi vezetőség tagjai mekkora érdeklődéssel, aktivitással, felelősségtudattal kapcsolódtak az eszmecserébe. Felhívták a figyelmet arra többek között, hogy minő művelődéspolitikai torzulások következhetnek be a filmes, a színházi területen az állami támogatás csökkenése és az átrendezések következtében. Mindenkit érdekelnek a közeli munkaügyi intézkedések, a létszámcsökkentés következményei. Szóba hozták: a költségvetési intézmények tervezése egyre inkább fiktív alapon történik. Az a vélemény is hangot kapott, hogy a Kulturális Minisztérium és a Művészeti Szakszervezetek Szövetsége vezető testületei között egészséges együttgondolkodás, partneri együttműködés alakult ki, nagyon jól hatna a művészeti közéletre, ha a közép- és munkahelyi vezetők és a megfelelő szakszervezeti szervek között is hasonló munkakapcsolat létezne. Hangsúlyozták, nem kétséges, hogy rugalmasabban kell alkalmazkodnunk az új követelményekhez, de ezek között sem feledkezhetünk meg az emberi feltételekről, a szocialista humanizmusról, az intézkedések emberi kihatásairól. A vitában Szép Sándor, Kiss Mihály, dr. Malonyay Dezső, Császár Ferenc, Deák Sándor, Galambos Tibor, Salamon Ferenc, Orosz Sándor, Szabó Iván, Lakatos Éva vett részt. Vass Imre főtitkár felszólalásában hangoztatta: a magyar szakszervezeti mozgalom részese a hatalomnak, építője ennek a társadalmi rendnek, az 1980-as népgazdasági terv egyetértésével alakult ki, és a művészeti szakszervezeti mozgalom is támogatja ezt a tervet, megvalósulásának segítését fontos feladatnak tekinti. Nem könnyű időszak előtt vagyunk, de nem szabad elfelednünk: egy viszonylag magas életszínvonalat kell megtartanunk, és ha munkaerő átcsoportosításhoz, bizonyos létszámcsökkentéshez kell egyetértésünket adnunk, azt mindig a humanitás szellemében kell tennünk. A következő időszakban az érdekvédelem erősítése alapvető feladatunk, s ezzel mindjárt élnünk is kell a kollektív szerződések módosításakor, vagy az intézményi munkaügyi szabályzat kidolgozása során. A szakszervezetek, mint a SZOT december 14-i állásfoglalásában is hangsúlyozta: a jogok és kötelességek érvényesítésével segítik a vezetést a termelés és a munkafegyelem megszilárdításában, ugyanakkor éberen őrködnek a törvények, szakszervezeti jogosultságok betartásán. A miniszterhelyettes válaszolt a kérdésekre, felvetett javaslatokra, majd a tájékoztatót a kv köszönettel tudomásul vette. Az ülés végén Vass Imre főtitkár beszámolt az Országos Munkavédelmi Bizottság üléséről, melyen a kulturális ágazat munkavédelmi helyzetét értékelték, ismertette a SZOT- revízió megállapításait pénzügyi tevékenységünkről, és köszönetet mondott számvizsgáló bizottságunk értékes munkájáért. A központi vezetőség december 17-i ülésén dr. Marczali László kulturális miniszterhelyettes ismerteti a kulturális ágazat 1980-as külKPiFVP jogi irányelveit A központi vezetőség tagjai a miniszterhelyettes tájékoztatóját hallgatják (Mezey felvételei) A magyar szakszervezetek felhívása A magyar szakszervezetek és a szervezett dolgozók mindenkor síkraszálltak a békéért, a biztonságért. Az ember alapvető jogának tekintették a léthez, az élethez való jogot. Mindig elkötelezettségük tudatában léptek fel a népek közös barátságáért, az enyhülési folyamat kibontakoztatása és folytatása érdekében. Most ismét Európáról, két világháború pusztításáról oly sokat szenvedett földrészünkről van szó. A NATO rakétagyártási és -telepítési döntései nukleáris fenyegetés veszélyét jelentik Európára nézve. Ezzel az egész világ békéjét is fenyegetik. Meggyőződésünk, hogy a szervezett munkásság ereje képes rákényszeríteni akaratát a kormányokra, s közös fellépéssel megőrizhetjük az enyhülési folyamat eddigi eredményeit. Európa a közeli és a távolabbi jövőben is a béke és a biztonság kontinense maradhat. A magyar szakszervezetek, a szervezett dolgozók a felelősség érzésétől áthatva felemelik szavukat e veszély elhárítása érdekében. Követelik, hogy a kormányok a fegyverkezési hajsza felújítása helyett a tárgyalások folytatásának az útját válaszszák. Éppen ezért felhívjuk az európai szakszervezeteket, hogy valamennyiünket fenyegető veszéllyel szemben keressük közösen a megoldás lehetőségeit, a közös fellépés útját, a béke, a biztonság megszilárdításáért, a leszerelés, a katonai enyhülés megvalósításáért, egy újabb pusztító világégés veszélyének elhárításáért. SZAKSZERVEZETEK ORSZÁGOS TANÁCSA Készülünk a IX. kongresszusra A ZENEMŰVÉSZEK MÉRLEGE Készülünk a IX. kongresszusra, ezzel a címmel immár harmadszor találkoznak a lap olvasói. Nem véletlen ez, mivel a Művészeti Szakszervezetek Szövetsége központi vezetőségének elnöksége egymás után beszámoltatja a szakmai szakszervezetek elnökségeit a VIII. kongresszus óta folytatott tevékenységükről. Legutóbb a Zeneművészek Szakszervezete elnökségének jelentését vitatta meg, s vette jóváhagyólag tudomásul a szövetség elnöksége. A kongresszusunk határozatai, vezető testületeink állásfoglalásai és a társadalmi gyakorlat egyaránt megkövetelte szakszervezetünk NEVELŐ HIVATÁSÁNAK erőteljesebb kibontakoztatását. Ennek érdekében dolgoztuk ki, a beszámolási időszakra szóló, minden rétegünket érintő ajánlásunkat a távlati nevelési tervek elkészítéséhez. Irányelveink egyaránt foglalkoztak a politikai, ideológiai, szakmai oktatással és a közművelődési feladatokkal. Ezt szükségessé tette, hogy tagságunk művészi, pedagógiai, vagy akár hivatali munkája nehezen határolható el a közművelődési tevékenységtől, így annak alakítása egyben az önművelés lényeges alkotóeleme. Szakszervezeti bizottságaink munkájában immár központi szerepet kapott az oktató, nevelő, valamint a közművelődést segítő munka tervezése, szervezése. Keresték, és egyre inkább megtalálták a tagság igényeinek megfelelő oktatási formákat. Mind több helyen választottak tanulást, beszámolást követelő konzultatív, vagy szemináriumi oktatási formát. Körültekintőbben kellett számbavenni az alapszervezet tagságának tényleges kívánságait ezekhez igazodni nem volt könnyű feladat. Ugyancsak sok gondot okozott az időegyeztetés, mert mint ismeretes egyes területeken nagymértékű a szakemberhiány, s a túlórák, kettős állások teljesítése, a kulturális életben való aktív részvétel mellett kellett megtalálni a lehetőségeket. Néhány példát meg kell említenem. Zenepedagógus tagságunk érdeklődése jelentősen megnövekedett az ideológiai-politikai képzés iránt. Majd minden zeneiskola megtalálta a módját a szervezeti párt- és szakszervezeti, vagy állami politikai oktatásban való részvételének. Számos pedagógus végezte el, vagy végzi a Marxizmus—Leninizmus Esti Egyeteme hároméves tagozatát, s egyre többen mennek elsősorban esztétikai szakosítóra is. A zenepedagógusok elfoglaltsága nem csökkent, mégis ma már szívesen ragadják meg az alkalmat, ha tanulhatnak. Rendkívül érdeklődnek a Fészek Művészklubban megrendezett nyílt viták iránt, s dr. Fukász György vezetésével Győrben, Miskolcon már reprodukáltak egyet-kettőt azokból. Nagy sikere volt az MSZMP Budapesti Bizottsága oktatási igazgatósága által 1978-ban kifejezetten a fővárosi zenepedagógusok részére rendezett zeneesztétikai speciális kollégiumnak, melyet Ujfalussy József tartott és amelyen 83 tanár vett részt. A vidéki iskolák tantestületi üléseiken, nevelési értekezleteken beszélték meg a közművelődési törvény adta feladatokat. A zeneiskolák döntő többsége évente készít, az adottságokat ismerve, konkrét közművelődési tervet, szakszervezeti bizottságaink bizalmi tanácskozásokon, taggyűléseken foglalkoznak az egyes zeneiskolák közművelődési tevékenységével. A budapesti zeneiskolák, a közművelődési munka nagyobb hatásfokának, valamint az ütközések, átfedések elkerülése érdekében igen körültekintően járnak el. Egyeztették terveiket a kerületi pártbizottságok közművelődési felelőseivel, a kerületi tanácsok művelődésügyi osztályaival, a kerületi KISZ- bizottságok illetékeseivel. A fővárosi állami zeneiskolák szakszervezeti bizottsága mellett létrehoztak az elmúlt év végén egy közművelődési bizottságot, amelynek feladata a kerületi zeneiskolák ilyen irányú tevékenységének koordinálása. Több fővárosi és vidéki zeneiskolában alakultak zenei klubok, melyek hatásköre főleg azokra a fiatalokra terjed ki, akik még egyáltalán nem, vagy csak periferikusan találkoztak a zeneművészettel. Ezek a klubok népszerűek, több helyen már odáig jutottak, hogy közös koncertlátogatásokat is szerveznek. Feltétlenül szólnunk kell az ORSZÁGOS ZENEPEDAGÓGUS SZAKOSZTÁLY munkájáról. Feladata olyan tartalmi és formai, módszertani ajánlások elkészítése, melyet az egész zenepedagógus társadalom eredményesen tud felhasználni mind pedagógiai, mind iskolán kívüli közművelődési tevékenységében. A beszámolási időszakban nagy gondot fordított a szakosztály arra, hogy példát, mutasson a kortárs magyar zene megismertetésében (debreceni konferencia, Fészek koncertek, vidéki zeneiskolai bemutatók), a testvéri népek zenéjének propagálásában, bemutatásában. Egyértelműen nagy sikerű rendezvénye szakasz- Szocialista MŰVÉSZETÉRT.