Szocialista Művészetért, 1980 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1980-01-01 / 1. szám

az 1979. évi utolsó ülését de­cember 17-én délelőtt tartotta a Fészek Művészklub nagyter­mében Ranódy László Kos­­suth-díjas filmrendező elnök­letével. A művészeti szakszer­vezetek vezető testületét dr. Marczali László kultu­rális miniszterhelyettes tájé­koztatta a kulturális ágazat 1979. évi tervteljesítéséről, az 1980. évi költségvetés jellegzetességeiről. A miniszterhelyettes elöljá­róban hangsúlyozta: műve­lődéspolitikai célkitűzéseink változatlanok, az élet igazolta ezeket. A népgazdaság új hely­zete azonban új, rugalmasabb szemléletmódot kíván, a kultu­rális terület intézményeiben és vállalatainál tartalmilag töb­bet, színvonalasabbat kell ke­vesebb ráfordítással nyújtani. Terveinket alá kell rendel­nünk a népgazdaság teherbíró­képességeinek, lehetőségeinek. Azok az ismertetések, helyzet­­magyarázatok, felhívások, amelyek a tömegkommuniká­cióban hónapok óta felhívták a gazdasági vezetők és a dol­gozók figyelmét a körültekin­tőbb gazdálkodásra, az ésszerű takarékosságra, a tartalékok feltárására, már előre figyel­meztettek az 1980. évi költség­­vetés realitásaira. A január el­sejétől érvénybe lépő közgaz­dasági szabályozó rendszer módosítja a gazdálkodás fel­tételeit, ennek következtében a fogyasztói árakban is változás következik be. Természetesen ma még nehéz következtetni arra, hogy ezek a változások hogyan hatnak majd a kultu­rális fogyasztásra. A kulturá­lis kormányzat mindenképpen feladatának tekinti a művelő­dési ellátás szintentartását, s ebben a szervezett művészek és művészeti dolgozók hatha­tós támogatására számít. A kulturális ágazat beruhá­zásainak 1979-es várható ered­ményeit ismertette ezek után dr. Marczali László, s lényeges eredményként kiemelte: a Pesti Vigadó műszaki átadását megkezdték, s 1980-ban meg­kezdi működését. A tárca gaz­dasági lehetőségeit ebben az évben hat fontos beruházásra koncentrálják. Hangsúlyozta: a beszerzéseknél mindenképpen a nélkülözhetetlenek szerepel­jenek a tervekben, és kijelen­tette, hogy a felújítások közül a legszükségesebbeket végzik el. A tizenegy hozzászólás jelzi, hogy a központi vezető­ség tagjai mekkora érdeklő­déssel, aktivitással, felelősség­­tudattal kapcsolódtak az esz­mecserébe. Felhívták a figyel­met arra többek között, hogy minő művelődéspolitikai tor­zulások következhetnek be a filmes, a színházi területen az állami támogatás csökkenése és az átrendezések következté­ben. Mindenkit érdekelnek a közeli munkaügyi intézkedé­sek, a létszámcsökkentés kö­vetkezményei. Szóba hozták: a költségvetési intézmények ter­vezése egyre inkább fiktív ala­pon történik. Az a vélemény is hangot kapott, hogy a Kultu­rális Minisztérium és a Művé­szeti Szakszervezetek Szövet­sége vezető testületei között egészséges együttgondolkodás, partneri együttműködés ala­kult ki, nagyon jól hatna a művészeti közéletre, ha a kö­zép- és munkahelyi vezetők és a megfelelő szakszervezeti szervek között is hasonló mun­kakapcsolat létezne. Hangsú­lyozták, nem kétséges, hogy rugalmasabban kell alkalmaz­kodnunk az új követelmények­hez, de ezek között sem feled­kezhetünk meg az emberi fel­tételekről, a szocialista huma­nizmusról, az intézkedések emberi kihatásairól. A vitában Szép Sándor, Kiss Mihály, dr. Malonyay Dezső, Császár Fe­renc, Deák Sándor, Galambos Tibor, Salamon Ferenc, Orosz Sándor, Szabó Iván, Lakatos Éva vett részt. Vass Imre főtitkár felszóla­lásában hangoztatta: a magyar szakszervezeti mozgalom ré­szese a hatalomnak, építője ennek a társadalmi rendnek, az 1980-as népgazdasági terv egyetértésével alakult ki, és a művészeti szakszervezeti moz­galom is támogatja ezt a ter­vet, megvalósulásának segíté­sét fontos feladatnak tekinti. Nem könnyű időszak előtt va­gyunk, de nem szabad elfeled­nünk: egy viszonylag magas életszínvonalat kell megtarta­nunk, és ha munkaerő átcso­portosításhoz, bizonyos lét­számcsökkentéshez kell egyet­értésünket adnunk, azt mindig a humanitás szellemében kell tennünk. A következő időszak­ban az érdekvédelem erősítése alapvető feladatunk, s ezzel mindjárt élnünk is kell a kol­lektív szerződések módosítása­kor, vagy az intézményi mun­kaügyi szabályzat kidolgozása során. A szakszervezetek, mint a SZOT december 14-i állás­­foglalásában is hangsúlyozta: a jogok és kötelességek érvé­nyesítésével segítik a vezetést a termelés és a munkafegye­lem megszilárdításában, ugyanakkor éberen őrködnek a törvények, szakszervezeti jogo­sultságok betartásán. A miniszterhelyettes vála­szolt a kérdésekre, felvetett javaslatokra, majd a tájékoz­tatót a kv köszönettel tudomá­sul vette. Az ülés végén Vass Imre fő­titkár beszámolt az Országos Munkavédelmi Bizottság ülé­séről, melyen a kulturális ága­zat munkavédelmi helyzetét értékelték, ismertette a SZOT- revízió megállapításait pénz­ügyi tevékenységünkről, és kö­szönetet mondott számvizsgáló bizottságunk értékes munká­jáért. A központi vezetőség december 17-i ülésén dr. Marczali László kulturális miniszterhelyettes ismerteti a kulturális ágazat 1980-as külKPiFVP jogi irányelveit A központi vezetőség tagjai a miniszterhelyettes tájékoztatóját hallgatják (Mezey felvételei) A magyar szakszervezetek felhívása A magyar szakszervezetek és a szervezett dolgozók minden­kor síkraszálltak a békéért, a biztonságért. Az ember alapvető jogának tekintették a léthez, az élethez való jogot. Mindig el­kötelezettségük tudatában léptek fel a népek közös barátsá­gáért, az enyhülési folyamat kibontakoztatása és folytatása ér­dekében. Most ismét Európáról, két világháború pusztításáról oly sokat szenvedett földrészünkről van szó. A NATO rakétagyár­tási és -telepítési döntései nukleáris fenyegetés veszélyét jelen­tik Európára nézve. Ezzel az egész világ békéjét is fenyegetik. Meggyőződésünk, hogy a szervezett munkásság ereje képes rákényszeríteni akaratát a kormányokra, s közös fellépéssel megőrizhetjük az enyhülési folyamat eddigi eredményeit. Eu­rópa a közeli és a távolabbi jövőben is a béke és a biztonság kontinense maradhat. A magyar szakszervezetek, a szervezett dolgozók a felelős­ség érzésétől áthatva felemelik szavukat e veszély elhárítása érdekében. Követelik, hogy a kormányok a fegyverkezési hajsza felújítása helyett a tárgyalások folytatásának az útját válasz­szák. Éppen ezért felhívjuk az európai szakszervezeteket, hogy valamennyiünket fenyegető veszéllyel szemben keressük közö­sen a megoldás lehetőségeit, a közös fellépés útját, a béke, a biztonság megszilárdításáért, a leszerelés, a katonai enyhülés megvalósításáért, egy újabb pusztító világégés veszélyének el­hárításáért. SZAKSZERVEZETEK ORSZÁGOS TANÁCSA Készülünk a IX. kongresszusra A ZENEMŰVÉSZEK MÉRLEGE Készülünk a IX. kongresszusra, ezzel a címmel immár harmadszor találkoznak a lap olvasói. Nem véletlen ez, mivel a Művészeti Szakszervezetek Szö­vetsége központi vezetőségének elnöksége egymás után beszámoltatja a szakmai szakszervezetek el­nökségeit a VIII. kongresszus óta folytatott tevé­kenységükről. Legutóbb a Zeneművészek Szakszer­vezete elnökségének jelentését vitatta meg, s vette jóváhagyólag tudomásul a szövetség elnöksége. A kongresszusunk határozatai, vezető testületeink állásfoglalásai és a társadalmi gyakorlat egyaránt megkövetelte szakszervezetünk NEVELŐ HIVATÁSÁNAK erőteljesebb kibontakoztatását. Ennek érdekében dolgoztuk ki, a beszámolási időszakra szóló, minden rétegünket érintő ajánlásunkat a távlati nevelési tervek elkészítéséhez. Irányelveink egyaránt foglal­koztak a politikai, ideológiai, szakmai oktatással és a közművelődési feladatokkal. Ezt szükségessé tette, hogy tagságunk művészi, pedagógiai, vagy akár hivatali munkája nehezen határolható el a közművelődési tevékenységtől, így annak alakítása egyben az önművelés lényeges al­kotóeleme. Szakszervezeti bizottságaink munkájában immár központi szerepet kapott az oktató, nevelő, valamint a közművelődést segítő munka tervezése, szervezése. Keresték, és egyre inkább megtalálták a tagság igé­nyeinek megfelelő oktatási formákat. Mind több he­lyen választottak tanulást, beszámolást követelő konzultatív, vagy szemináriumi oktatási formát. Kö­rültekintőbben kellett számbavenni az alapszerve­­zet tagságának tényleges kívánságait ezekhez iga­zodni nem volt könnyű feladat. Ugyancsak sok gon­dot okozott az időegyeztetés, mert mint ismeretes egyes területeken nagymértékű a szakemberhiány, s a túlórák, kettős állások teljesítése, a kulturális életben való aktív részvétel mellett kellett megta­lálni a lehetőségeket. Néhány példát meg kell em­lítenem. Zenepedagógus tagságunk érdeklődése jelentősen megnövekedett az ideológiai-politikai képzés iránt. Majd minden zeneiskola megtalálta a módját a szer­vezeti párt- és szakszervezeti, vagy állami politikai oktatásban való részvételének. Számos pedagógus végezte el, vagy végzi a Marxizmus—Leninizmus Esti Egyeteme hároméves tagozatát, s egyre többen mennek elsősorban esztétikai szakosítóra is. A zene­­pedagógusok elfoglaltsága nem csökkent, mégis ma már szívesen ragadják meg az alkalmat, ha tanul­hatnak. Rendkívül érdeklődnek a Fészek Művész­klubban megrendezett nyílt viták iránt, s dr. Fu­­kász György vezetésével Győrben, Miskolcon már reprodukáltak egyet-kettőt azokból. Nagy sikere volt az MSZMP Budapesti Bizottsága oktatási igazgatósága által 1978-ban kifejezetten a fővárosi zenepedagógusok részére rendezett zeneesz­tétikai speciális kollégiumnak, melyet Ujfalussy Jó­zsef tartott és amelyen 83 tanár vett részt. A vidéki iskolák tantestületi üléseiken, nevelési értekezleteken beszélték meg a közművelődési tör­vény adta feladatokat. A zeneiskolák döntő többsége évente készít, az adottságokat ismerve, konkrét köz­művelődési tervet, szakszervezeti bizottságaink bi­zalmi tanácskozásokon, taggyűléseken foglalkoznak az egyes zeneiskolák közművelődési tevékenységé­vel. A budapesti zeneiskolák, a közművelődési munka nagyobb hatásfokának, valamint az ütközések, átfe­dések elkerülése érdekében igen körültekintően jár­nak el. Egyeztették terveiket a kerületi pártbizott­ságok közművelődési felelőseivel, a kerületi taná­csok művelődésügyi osztályaival, a kerületi KISZ- bizottságok illetékeseivel. A fővárosi állami zene­iskolák szakszervezeti bizottsága mellett létrehoztak az elmúlt év végén egy közművelődési bizottságot, amelynek feladata a kerületi zeneiskolák ilyen irá­nyú tevékenységének koordinálása. Több fővárosi és vidéki zeneiskolában alakultak zenei klubok, melyek hatásköre főleg azokra a fia­talokra terjed ki, akik még egyáltalán nem, vagy csak periferikusan találkoztak a zeneművészettel. Ezek a klubok népszerűek, több helyen már odáig jutottak, hogy közös koncertlátogatásokat is szer­veznek. Feltétlenül szólnunk kell az ORSZÁGOS ZENEPEDAGÓGUS SZAKOSZTÁLY munkájáról. Feladata olyan tartalmi és formai, módszertani ajánlások elkészítése, melyet az egész zenepedagógus társadalom eredményesen tud fel­használni mind pedagógiai, mind iskolán kívüli köz­­művelődési tevékenységében. A beszámolási idő­szakban nagy gondot fordított a szakosztály arra, hogy példát, mutasson a kortárs magyar zene meg­ismertetésében (debreceni konferencia, Fészek kon­certek, vidéki zeneiskolai bemutatók), a testvéri né­pek zenéjének propagálásában, bemutatásában. Egyértelműen nagy sikerű rendezvénye szakasz- S­zocialista MŰVÉSZETÉRT.

Next