Szocialista Művészetért, 1983 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1983-05-01 / 5. szám
HARANGOZÓ GYULA EMLÉKEZETE Aki Budapesten, vagy épp Európa valamelyik országában ismerkedik meg az ott vendégszereplő Magyar Állami Operaház balettegyüttesének munkájával, annak valószínűleg szemébe tűnik, hogy táncosaink kulturált előadásmódját a drámai kifejezőerő és a temperamentum, a tánc és a játék eredendő egysége jellemzi. A társulat alkotó- és előadóművészetének jelzett sajátosságait természetesen hoszszabb idő alatt érte el — méghozzá az értékek megőrzésének s az állandó megújulásnak az egységében. A közel száz esztendős Operaház balettművészetének fejlődési ritmusa ugyanakkor koronként különbözött egymástól, és még a XX. század első harmadában is megkésett, de aktuális programja volt a nemzeti táncjáték megteremtése. Jó néhány objektív és szubjektív tényező folytán e történelmi feladat megoldására csak a két világháború közti periódusban került sor. Tegyük mindjárt hozzá: olyan körülmények közepette és olyan általános érvényű művészeti törekvések idején, amikor a nemzeti karakterről, a népművészetről és annak művészi szerepéről való felfogás már világszerte jelentősen megváltozott. Elegendő csupán az európai műzene fejlődésében Igor Stravinsky korai munkásságára, vagy főként a Bartók-életmű azon mesterműveire utalnunk, amelyek épp az 1910—1930 közti évtizedekben követték egymást; ezekből egyértelműen kitetszik a változás iránya, nagysága és szerepe. A világ meglevő és kifejlődő tánc-nagyhatalmai: elsősorban a Szovjetunió és az USA exponált balett-, illetve modern tánc koreográfusai ekkor már megtalálták az utat saját népeik és más nemzetek, illetve népcsoportok folklórjához, hogy a megújuláshoz azok bővizű forrásaiból is merítsenek. Megjegyzendő, hogy erre a Gyagilevvezette Orosz Balett művészeti forradalma, valamint a szovjet balett avantgarde periódusa nyomán került sor. Ugyanakkor az Orosz Balett két évtizedes (1909—1929) működése során a két kiváló koreográfus, Mihail Fokin és Leonid Massine munkásságában bontakozott ki a korszerű szemléletű, dramaturgiailag és lélektanilag, történetileg és etnikailag is hiteles, tehát a modern táncjáték műfaja. Ennek megléte, népszerűsége és meggyőző ereje útmutatást, sőt — követelményrendszert állított a külföldi és magyar balettművészet elé is. A felvázolt feladat-komplexum magas színvonalú megoldása azután hazánkban annak a Harangozó Gyulának a nevéhez fűződik, akinek születése 75. évfordulóját idén április 19-én ünnepeltük meg. Harangozó autodidaktaként sajátította el a táncművészet hivatásos műveléséhez szükséges alapismereteket. Még gyermekkorában hadifoglyoktól tanult meg vidéken orosz néptáncokat, budapesti lakóháza udvarán pedig pajtásaival színielőadásokat rendezett, amelyeken saját „számaiban” Chaplint utánozta kitűnően. Művészetkedvelő diákként kezdett statisztálni az Állami Operaházban — azért, hogy közelről ismerkedjék meg a színház produkcióival, de valójában ekkor kezdett megbarátkozni a színházi táncos mesterséggel is. 1926- ban lett a balettegyüttes tagja, és már kezdettől feltűnt ragyogó táncos jellemábrázoló tehetsége, amely alapos emberismeretről, nagy megfigyelőképességről tanúskodott. Jellemző erejű és parodisztikus karaktertánc-tudása, ritmusérzéke és temperamentuma azután sűrítetten érvényesül 1928-ban a Massine-féle Háromszögletű kalap kormányzó szerepében, amit a 20 éves ifjú táncos közfigyelmet keltve oldott meg.E siker nyomán szólistának szerződtették, s a következő esztendőkben rendre nagy elismeréssel alakította a műsorra került egyfelvonásos balettek karakter főszerepeit. Eközben jól megfigyelt mindenfajta színházi tevékenységet, sok zenét hallgatott, önmagának festegetett, ösztönösen gyarapította nemcsak a művészi táncoláshoz, hanem a koreografáláshoz szükséges komplex szakmai ismereteket. Az 1980-as évtized elejétől ismerkedett a magyar néptáncokkal is; elemeiket saját alkalmi fellépéseihez készített kis koreográfiáiban használta fel. Ezek után kapta meg első koreográfusi megbízatását az Operaházban, 1986-ban, amikor is a közismert hegedűművész és komponista, Hubay Jenő muzsikájára elkészítette a Csárdajelenet című balettjét. Népies téma, dramatikus műfaj, realisztikus ábrázolásmód, a balett, a karaktertánc és a magyar néptánc elemek elegyítése jellemzi ezt a nagysikerű darabját, amely az említett, egyre késlekedő nemzeti táncjáték-típus első korszerű megvalósításának is tekinthető. Ebben a művében és jónéhány ezt követő darabjában is fel-felbukkan egy-egy olyan karakter főszerep, amelyet önmaga számára alkotott, és ezekben mindig páratlan sikerrel lépett fel. Felejthetetlen maradt a Csárdajelenet Lócsiszár figurája. A fából faragott királyfi Fabábja, az öreg gavallér A csodálatos mandarinban, vagy épp Coppélius a Coppéliában. A Csárdajelenetet követő közel egynegyed évszázadban, 1960-ig egymást követték jobbnál jobb produkciói. Közülük a Polovec táncok (Borodin muzsikája), a Rómeó és Júlia (Csajkovszkij), A fából faragott királyfi és A csodálatos mandarin (Bartók), a Térzene (Johann Strauss), A furfangos diákok (Farkas Ferenc), a Coppélia (Delibes) és a Seherezáde (Rimszkij-Korszakov) emelkednek ki. Ezekben nemcsak folytatódtak, hanem gyarapodtak is azok a pozitív mozzanatok, amelyek már első művét jellemezték. A realista ábrázolásmód jegyében a frappáns és tömör szerkesztés, a jellemek találó, plasztikus kialakítása, az ötletesség és mozdulatfantázia, a kitűnő humor s a vonzódás a groteszk megoldás iránt. Ami pedig a közvetlen formát illeti: a tánc és színjáték szintézise, a táncnyelvek és a pantomim összekapcsolása, a muzikalitás és a ritmusgazdagság. Együttvéve olyan jellegzetességek tehát, amelyek egyértelműen tanúsítják: az alkotó az Orosz Balett nyitotta utat járja. Ezen túlmenően az is kitetszett, hogy e műveket olyan koreográfus formálta meg, aki személyes alkatából adódó természetes derűlátással figyeli az életet és az embereket, s aki humanista elkötelezettséggel éli meg Európa és Magyarország történelmének nehéz évtizedeit, majd meginduló felemelkedését is. Gazdag koreográfiai életművéből, annak kibontakozásából ugyanakkor még két fontos motívumot szükséges külön kiemelni. Az egyik az alkotói hűség önmagához és nemzeti tradícióhoz, a másik: a fejlődőképesség, a nyitottság a különböző eredmények iránt. Ezeknek tudható be, hogy alkotóművészetét egyfelől szinte mindvégig inspirálta a táncfolklór, amint ezt legszemléletesebben A furfangos diákok, a Coppélia és utolsó műve, Lúdas Matyi (1960) bizonyítja. Másfelől munkássága megtermékenyült a szovjet balett klasszicizmusával és törbfelvonásos műfajának értékeivel, — ezt viszont részint a Seherezáde, részint a Reszkenő és a Coppélia példázza. Eközben Harangozó Gyula ismételten és egyre magasabb eszmei, művészeti színvonalon oldotta meg Bartók két nagyszerű táncjátékának balettszínpadi verzióját. A fából faragott királyfit általa készített koreográfiával játszotta az Operaház 1939—1970 között (két variánsban). A csodálatos mandarin koreográfiáját először 1941-ben készítette el, de a bemutatót a főpróba után hatóságilag betiltották. E változat premierjére csak a felszabadulás után, 1945 decemberében került sor. Korszerűbb, a mai nagyváros közegében játszódó második változata 1956 tavaszán született meg, és ezt mindmáig talán a legméltóbb megoldásként tarthatjuk számon; ez a vélemény szerte a világban is elhangzott. A csodálatos mandarin modern változatát egyben a Harangozó-életmű egyik tetőpontjának is minősíthetjük. Mindaz, amit Harangozó művekbe formált, jellegzetes feladataival természetesen inspirálta, alakította és továbbfejlesztette a magyar balett-táncosok előadóművészetét is. (Ő maga egyébként 1970-ben lépett színpadra utoljára.) Ez a fejlődés mindvégig és egyidejűleg semmivel sem pótolható segítséget kapott a magyar balett-pedagógiától, és személy szerint annak megújítójától, Nádasi Ferenc balettmestertől. Azt is lehet ezért mondani: valójában kettejüknek együtt köszönhető, hogy a balettművészet fejlődése a XX. század középső harmadában felvirágzott, hogy megszületett a magyar nemzeti balett alkotó- és előadóművészete egyaránt. A Harangozó örökség, amely művekben ugyan az évtizedek múlásával az Operaház repertoárján megfogyatkozott, elevenen él tovább az együttes színpadi munkájában. Amint hogy tovább él és hat az Operaházban utódjának tekinthető jeles koreográfus, Seregi László legjobb táncműveiben is — felismerhetően és kitörölhetetlenül. Azt mondják, hogy a nagy művészek meghallják és megértik a „kor szavát”, kihívásait és — reflektálnak rá. Ilyen művész volt a modern magyar balett történetének eddigi legnagyobb koreográfusa, Harangozó Gyula, akinek születése 75. évfordulójáról kegyelettel, lakóházának falán pedig emléktábla elhelyezésével emlékezett meg a magyar táncművész társadalom és hazánk művészetszerető közönsége. Körtvélyes Géza Harangozó Gyula mint Coppellus Brigádmozgalom a Filmlaboratórium Vállalatnál Vállalatunknál a szakszervezet kezdeményezésére 1972 februárjában a műszaki részlegeknél alakultak meg az első brigádok. Az elmúlt 11 év alatt a munkaversenymozgalomban jelentős fejlődés következett be, jelenleg 14 szocialista brigád működik nálunk 139 brigádtaggal. Ez vállalatunk teljes létszámának egyharmadát jelenti. A termelési főosztályon hat, a műszaki területen öt, továbbá az értékesítési, a meo-osztályon és a főkönyvelőségen egy-egy brigád tevékenykedik. Az elmúlt években brigádjaink kivették részüket a selejt csökkentéséből, az anyagokkal és vegyszerekkel való takarékoskodásból. Több brigád fáradtságot nem ismerő túlmunkát végzett a külföldi és hazai megrendelésű laborálási munkálatok határidőre történő teljesítéséért. Ugyancsak komoly erőfeszítést igényel a feladatok teljesítése néhány brigádtól a nagyszámú megbetegedések miatt. Több brigádban végeznek nem szakmájukba vágó, munkaköri feladatukon túli munkákat. A pályakezdő fiatalok és az újonnan belépő dolgozók befogadásában, valamint betanításában nagyjelentőségű a brigádok tevékenysége. Semmi mással nem pótolható szerepet játszik a kollektívában uralkodó légkör, az önzetlen segítőkészség, az egymás iránti felelősség. Jelentékeny deviza- és forint-megtakarítást jelentett, hogy a műszaki területen dolgozó brigádok részvételével elkészült több hagyományos hívógép univerzális meghajtása és magas hőmérsékletű technológiára való átalakítása. Sokszor végeztek brigádjaink üzemelés alatt — a munka folyamatosságának biztosítása érdekében — javító, szerelő munkákat. Sőt majd minden brigád takarít is és szállít is, mivel vállalatunknál évek óta takarító és segédmunkás hiány van. Sikerült az elmúlt évek során minimálisra csökkenteni a késéseket is. Rendkívül sokrétűek a brigádok által végzett társadalmi munkák. A Labanc úti óvodában évek óta folytatnak festést, mázolást, kerti munkákat, takarítást. A vállalat siófoki üdülőjében a brigádok végzik a javításokat, a bútorok szállítását, fák és sövények ültetését. Részt vettek a vállalati sportpálya építésében és a klub berendezésében. Segítenek a brigádtagoknak házépítésben. Több brigádunk ezen kívül óvodát, általános iskolát, szociális otthont patronál. Áprilisban értékelte egy héttagú bizottság a brigádok múlt évi tevékenységét. Megállapították, hogy a vállalat önállóságából adódó feladatokhoz jobban kapcsolódott a brigádok tevékenysége, és kivették részüket a rekonstrukciós munkálatokból is. Továbbra is kevés azonban a helyi szakmai vezetés segítése, és a brigádok — egy-két kivételtől eltekintve — önmaguk keresik a feladatokat. A dolgozók nehezebben kezdeményeznek, amíg nem érzik, hogy a munkahelyüknek szüksége van aktivitásukra. A Filmlaboratórium a megrendeléseket és a nyersanyag szállításokat rendszertelenül kapja, azért a tervét is csak megkésve tudja elkészíteni. Ez természetszerűleg hat a brigádok éves vállalásaira, mert ők is megkésve tudnak vállalásokat felajánlani. A Filmlaboratórium szocialista brigádjai is, hasonlatosan más vállalatok brigádjaihoz, egy évre teszik meg felajánlásaikat, és az eredményeket is egy esztendő elteltével értékelik. A munkahelyi feladatok azonban sokkalta gyorsabban változnak annál, hogy egy évre előre meg lehessen mondani a teendőket. Nem beszélve arról, hogy ilyen hosszú idő múltán az eredmények is igen gyakran elhalványodnak. Egy áprilisban végrehajtott vállalást a következő esztendő márciusában már nem lehet valódi értéke szerint elismerni. Ezért tartjuk szükségesnek, hogy a brigádok felajánlásaikat rövidebb időre, negyedévre, esetleg egy hónapra tegyék, és a brigádok tevékenységének értékelése és konkrét jutalmazása is rögtön, a határidő lejártakor történjék. Arnold Tibor Harangozó Gyula Körtvélyes Gézával egy archív felvételen A balatonfüredi oktatási intézetben egyhetes gazdasági felelős tanfolyamot tartottunk (Jánosi felv.) Szocialista a MŰVÉSZETÉRT !