Szocialista Nevelés, 1984. szeptember-1985. június (30. évfolyam, 1-10. szám)
1985-06-01 / 10. szám - Tankó László: A középiskolák magyar nyelv és irodalom tankönyveinek ismertetése - irodalom
IRODALOM Az oktatás és nevelés korszerűsítésében, innovációjában fontos szerepe van az oktatási-nevelési folyamat egészét meghatározó célkitűzésnek, valamint az ennek elérését biztosító eszközöknek, nem utolsósorban a tankönyveknek. A tankönyv alapvető feladatai közé tartozik, hogy lehetővé tegye: 1. az új ismeretek elsajátítását, 2. az ismeretek elmélyítését és begyakorlását, 3. segítséget nyújtson a feladatok elsajátításának ellenőrzéséhez. Fontos, hogy a tankönyv minden fejezetéből világosan kitűnjön, mit kell a tanulónak elsajátítania, és mik a követelmények. A jó tankönyv tartalmában és szerkezetében követi ezeket a szempontokat. A gimnáziumi irodalomtanítás korszerűsítése új szemléletű és felépítésű tankönyveket követel, hiszen az irodalomtankönyvek ismereteket közölnek, fejlesztik a logikus gondolkodást, különböző műveletek elvégzésére ösztönöznek, emellett azonban jelentős esztétikai hatásuk, ízlésfejlesztő szerepük is van. Hangsúlyozni kell, hogy az említett feladatok teljesítése végett fontos szerepe van a tankönyv struktúrájának, szerkezeti felépítésének. Ha tehát az új koncepció szerinti irodalomtanításnak nem az irodalomtörténeti adatok, tények megtanítása az elsődleges célja, hanem az értő és műélvező olvasásra nevelés, a tankönyvnek is ezeket a szempontokat kell követnie. A tankönyvben az egyes részterületek a közös célt, az új koncepciót szolgálják. Az érettségivel végződő középiskolák 2. osztálya számára készült új irodalmi takönyv — az 1. osztályos tankönyvhöz hasonlóan — három fő egységre oszlik: a) az irodalomtörténeti ismeretek, b) irodalmi szemelvények, c) kislexikon. Ezek csak együtt, egységben nyújtják a teljes irodalmi műveltséget, az irodalmi ismereteket, amelyeket a középiskolai irodalomtanításban el kell sajátítaniuk a tanulóknak, 308 és biztosítják a jártasságok és készségek kialakulását. Bár a hangsúly az irodalmi szemelvényekre helyeződik, hiszen azok teszik ki a tankönyv jelentősebb hányadát, az oktató-nevelő folyamatban a további két terület sem elhanyagolható. A tankönyvben a tantervi koncepciónak megfelelően továbbra is tablószerű összefoglalások és monografikus témakörök, fejezetek váltakoznak; ezek a tulajdonképpeni irodalomtörténeti ismeretek hordozói, bár egyik is, másik is más-más szempontból dolgozza fel és közvetíti az irodalmi ismereteket. Míg az összefoglalásokban a tankönyv egy-egy történeti korszak irodalmi életének rövid vázlatával tablószerűen és szintézisben nyújt áttekintést a monografikus témákról, az adott órakeretnek megfelelően az író élet- és pályarajzát, irodalmi munkásságát dolgozza fel. Minthogy a legnagyobbakról van szó — a 2. osztályban Vörösmartyról, Petőfiről, Aranyról, Jókáiról és Mikszáthról, akiknek az irodalmi munkásságával (műveivel) a tanulók már nem először találkoznak —. ezek a feldolgozások nem mindig nyújtanak összefüggő, folyamatos élet- és pályarajzot, hanem olykor bizonyos témák vagy alkotói korszakok kerülnek előtérbe. így például Petőfinél: Petőfi költői programja, Petőfi a nép sorsának a kifejezője, Petőfi tájversei, Petőfi szerelmi lírája, Petőfi a forradalom szervezője és a szabadságharc katonája, Petőfi költészetének nyelvezete és kifejezőeszközei, valamint Petőfi helye a világirodalomban. A feldolgozás szempontjai némileg mások a prózaíróknál (Jókainál és Mikszáthnál). Itt az író életét és irodalmi munkásságát a tankönyv általában az egyes fejlődési korszakok szerint közli, ill. követi. (Például: Jókai írói fejlődése és elbeszélő művészete az önkényuralom és kiegyezés korában, Jókai öregkori művei, Jókai a békés együttélés hirdetője, Jókai szerepe magyar regény fejlődésében és művészetének jellemzői.) A nagyobb írók-