Szocialista Vasútért, 1953. január-június (45. évfolyam, 1-27. szám)

1953-05-01 / 19. szám

Éljjen a tartós béke szilárd erődje, hazánk felszabadítója, a kommunizmust diadalmasan építő Szovjetunió! Éljen és viruljon a magyar és a szovjet nép örök testvéri barátsága! A VASUTAS PÁRTSZERVEZETEK MUNKÁJÁBÓL * Akik jól használják agitációjukhoz pártunk kiadványait ■ Népnevelőgárdánk tagjai vasúton, lakóterületen egyaránt eredményesen végzik felvilágosító munkájukat, családlátogatásaikkal és egyéni agitációjukkal nagymértékben hozzájárulnak ahhoz, hogy május 17-e a dolgozó milliók egységes állásfoglalásának ünnepe legyen. — Több mint két éve végzek népnevelőmunkát — mondotta Budapest-Ferencváros állomáson Birkás Ferenc gurítási kocsimester — de ilyen szép, felemelő feladatom nem volt még. Én hozzátehetem: ennyi segítséget sem kaptam még a munkámhoz, hiszen az érvek szinte futószalagon vonulnak fel a látó, a gondolkodó ember előtt: építő munkánk, egész új életünk a népnevelő helyett is beszél, mindennél érthetőbben sorakoztatja fel az érveket. Ezenkívül pártunk, valamint a népfront és a Vasút Politikai Főosztály Agitációs és Propaganda Osztálya hasznos, tartalmas kiadványokkal is a segítségünkre sietett. Birkás elvtárs zsebében állandóan ott vannak a választási brosúrák , bár tartalmukat kívülről ismeri, mégis sokszor adódik olyan helyzet, amikor valamey adatnak pontosabban utána kell néznie élete. A népi demokrácia a vasutasoknak is új életet teremtett, a vasúton is megszűnt a munkanélküliség, megszűnt az átkos különszerződés, 25.000 fizikai dolgozókinevezésben részesült, több tízezerrel emelkedett a vasutas dolgozók létszáma, a vasutasokat is munkájuk szerint értékelik. Sorolhatnánk még a példákat, hogy a vasutas népnevelők milyen eredményesen használják a választási brosúrákat. A jó népnevelő még jobb munkát végez ezeknek a kiadványoknak a segítségével, a kezdő népnevelőknek meg éppen kötelességük, hogy sűrűn forgassák ezeket a füzeteket. A pártszervezetek, az ágit.-prop. titkárok, a népnevelő-felelősök gondoskodjanak róla, hogy a népnevelők megkapják ezt a segítséget, s ezzel még eredményesebben küzdhessenek egységes, nagy ügyünkért. Persze, vannak hibák is ezen a téren. Füzesabony állomás pártirodájában például a minap azt tapasztaltuk, hogy a választási brosúrák érintetlenül hevernek a szekrényben. Gulyás János párttitkár elvtárs nem osztotta szét azokat a népnevelők között. Kiderült, hogy éppen ezért rosszul is megy a választási agitáció Füzesabonyban, a népnevelők gyengén vannak felvértezve érvekkel. Sürgősen javítsák ki a hibát, pótolják a mulasztást, adják a népnevelők kezébe a választási füzeteket, hogy a választási agitáció minél magasabb színvonalú, minél eredményesebb legyen. Beszédes számok - beszélő tények a választási kiadványok lapjain — A múltkoriban például Köti Lajossal, beszélgettem — folytatta Birkás elvtárs — itt dolgozik ő is a gurítódombon. Elmondta, hogy az ő szülőfalujában, Komádiban a környék kiskirálya, a 700 holdas földesúr volt a kormánypárt jelöltje az 1931-es választáson. ígért fát is, fát is, még új bekötőutat is, de amikor látta, hogy a dolgozó parasztok előtt hiába huzigálja a mézesmadzagot, kimutatta a foga fehérét. Híreszteltetni kezdte a korteseivel, hogy aki nem őrá adja le a voksot, az majd nézhet egyet az aratás idején, mert bizony nem kap aratnivalót. Hát ilyen volt a „titkos” választás akkortájt. Megkérdezte Köti Lajos, hogy hát ilyen volt-e a világ másutt is akkoriban, hogy a munkások meg a parasztok nyílt ellenségeit választották-e mindenütt. Pontosan akartam felelni a kérdésre, elővettem a „Tények és adatok" című füzetét. Mindjárt megmutattam neki, hogy 1943-ban a parlamentben 89 földesúr, 78 miniszter, főispán, szobabíró, Horthy-tiszt, 33 kulák,27 pap, 21 gyáros, bankár, nagykereskedő volt és csak 2 földműves meg 3 munkás. Eredmények, adatok a vasutas-népnevelők segítségére Ambróz József népnevelő, szintén a gurítódomb dolgozója, egy másik esetet mond el. Tari Ir. János elvtárssal beszélgetett, aki a múlt egyik választását elevenítette fel. A VOGEH ez a „gazdasági egyesülés” álarca mögé bújt jobboldali keresztény „szocialista” egyesület — szintén aktívan korteskedett a kormánypárt mellett. „Még az utcára is kimegyünk, ha a vasutasok érdekeinek megvédéséről van szó" — harsogtat egyszer a választási szónok. Éppen akkoriban bocsátottak el egy hétgyemekes vasutast. A választási gyűlés részvevői közül többen szaván akarták fogni a szónokot, követelték, hogy a VOGE akár utcai tüntetéssel is mentse meg kartársukat az igazságtalan elbocsátástól, a fenyegető nyomortól. Erre persze a VOGE könnyen ígérő főfunkcionáriusa visszakozót fújt, de megígérte, hogy majd a minisztériumban simán elintézik az ügyet, a VOGE vezetői közbenjárnak az állástalanná tett vasutas érdekében. Mondani sem kell talán, hogy a közbenjárásból nem lett semmi. . . — Ilyenek voltak az ígéretek ekkor — mondta tari elvtárs, _ én pedig válaszul fellapoztam a „Mit adott a népi demokrácia a dolgozóknak” című vasutas-brosúrát, megmutattam, hogy a múltban elnyomás, szolgasors, nyomor volt a vasutas AZ ÉSZAKI JÁRMŰJAVÍTÓBAN helyesen szervezték meg a választás politikai munkáját. Gondoskodtak arról, hogy az elért eredmények, a még meglévő hibák, a jövő biztató perspektíváját megvitató, a választást megelőző „nagy beszélgetésbe" — mint ahogy azt Rákosi elvtárs mondotta — minden dolgozót bevonjanak. Egy-egy népnevelőhöz 8—10 dolgozó tartozik. A népnevelők között ott találjuk a műszaki értelmiség legjobbjait. Az agitációban a műH és a jelen szembeállításánál felhasználják a műhely történetét. Helyes volna, ha ebből az értékes dokumentumból részleteket olvasnának fel ebédidőben, csoportos beszélgetéseken a dolgozóknak. Nemcsak az üzemen belül folyik a politikai felvilágosító munka. Rendszeresen felkeresik a műhely népnevelői a közelben lévő vasutas lakótelepet is. Ennek a módszernek alkalmazására nagy szükség van a többi lakótelepeken is. Bizonyítja ezt az, hogy az Északi Járműjavító népnevelői a lakótelepi agitáció során leleplezték a klerikális reakció ottani ügynökét egy sekrestyés személyében, aki a családokat látogatva uszított a választás ellen. ★ A NYUGATI PÁLYAUDVARON is egyre több azoknak a népnevelőknek a száma, akik a választás jelentőségét helyesen magyarázva, mozgósítják a dolgozókat a választási békeversenyre. Türelmes, meggyőző felvilágosító munkával rámutatnak a dolgozók hibás nézeteire. Kotilla Károly népnevelő elvtársnak egyik dolgozó azt mondta: „Miért beszélsz te nekem a Tiszalöki Erőműről, beszélj inkább arról, mikor lesz több liszt!", Kotilla elvtárs így válaszolt: „Hiszen éppen arról beszélek, figyeld csak meg az öszszefüggést a Tiszalöki Erőmű és a több liszt között. Ha a terv teljesítése során te a jó munkáddal, fegyelmezett magatartásoddal segíted a menetrendszerinti közlekedést, ez azt jelenti, hogy az épülő Tiszalöki Erőműhöz időben eljutnak a szükséges anyagok, hamarább elkészül. A felépített Erőmű óriási terület — eddig szikes, terméketlen talaj — öntözését, térmövétételét segíti. Az új termőföldeken új búzatáblák fogják hirdetni a magyar nép, köztük a te alkotómunkádnak gyümölcsét. Abból a búzából a te asztalodra is több liszt, több kenyér kerül. Most már látod, hogy miért beszéltem a Tiszalöki Erőműről? Azért, hogy megértsd: neked is van feladatod abban, hogy több liszt jusson a te és sokmillió társad számára." A dolgozó megértette Kotilla elvtárs szavait. De meg kell, hogy értsék azok a népnevelők is, akik eddig nem így végezték munkájukat ESZTERGOM TÉRSÉGÉBEN helyesen kötik össze a kultúragitációt a csoportos beszélgetéssel. Összehívták a térközőröket és bemutatták előttük a Sztálinváros építkezéséről szóló kisfilmet. A bemutatót követő vita során sokan személyes élményeiket is elmondották, milyen volt a régi Dunapentele. A múlt és jelen ilyen összehasonlítása még jobban megerősíti a dolgozókban a párt iránti szeretetet, a szocializmus építésébe, a jövőbe vetett hitét. Azonban nem helyes az a módszer, amit a titkár elvtárs alkalmaz: külön tart előadást a múltról és egy másik időpontban külön a jelenről. A kettőt szembeállítva kell a kisgyűléseken, előadásokon megmutatni. ★ A BUDAPESTI MÁV MAGASÉPÍTŐ VÁLLALAT párttitkára helyesen látta, hogy a szavazás megköveteli a választási békeversenyben minden dolgozótól, hogy tettekkel is bizonyítsák: a népfront programmjának megvalósításáért küzdenek. Amikor a népnevelők köztölték vele, hogy a dolgozók kijelentették: mindnyájan a népfrontra szavaznak, megnézte a felajánlási lapokat. Kiderült, hogy azok a dogozók, akik nyíltan megmondták: „a népfrontra szavazunk” , a válallások teljesítésében elmaradtak. A titkár elvtárs felhívta a népnevelők figyelmét, hogy nem elég csak az ígéret a szavazásra, mozgósítsák a dolgozókat cselekvésre. A vállalt feladatok végrehajtásának ellenőrzése egyik legdöntőbb feladata a népnevelőknek. Ehhez a munkához a népnevelők kérjék a műszaki értelmiség segítségét. A népnevelők munkáját eredményesen megkönnyíti és segíti az a módszer, amelyet a Magasépítő Vállalat párttitkára alkalmaz. Elvitte az agitátorokat a koreai kiállításra, megtekintették az újítókiállítást és az Országos Béketanács kiállítását. Példáját kövessék a párttitkár elvtársak. A választási agitáció hírei * A LANDLER JENŐ JÁRMŰJAVÍTÓ pártbizottsága szorosan együttműködik a választás sikeréért folyó harcban a nemvasutas üzemek pártbizottságaival. Nagy segítséget nyújtanak ehhez a vonatagitátorok, akik lelkesen és éberen végzik felvilágosító munkájukat a vonatokon. Az egyik agitátor jelentette párttitkárának, hogy az Egyesült Izzóból egy dolgozó — bár látja népi demokráciánk sikereit — mégis az ellenség hangjának szócsövévé vált és alaptalan híreket terjesztett közellátásunk kérdéseiről. A Landler-üzem pártbizottsági titkára felhívta erre az Egyesült Izzó párttitkárának figyelmét, aki elbeszélgetett az illető dolgozóval s meggyőzte álláspontja helytelenségéről. A pályafenntartási szolgálat dolgozói kapják A szocialista vasút építése megköveteli az új vasútvonalak építését hatalmas békemerveink, bányavárosaink felé és ugyanakkor rendbe kell hoznunk a Horthy-rendszer által lezüllesztett vágányhálózatunkat. E hatalmas feladatot nem tudjuk elvégezni, csak nagyarányú gépesítéssel. A gépesítést nemcsak a hatalmas munka teszi szükségessé, hanem mindenekelőtt az az elv, hogy a nehéz, megerőltető munkától megszabadítsuk pályamunkásainkat. Ma már egyre több korszerű pályaépítési és fenntartási gép siet a pályamunkások segítségére, hogy levegye vállaikról a nehéz „krampácsot", kivegye kezükből a vasvillét. Nézzük meg, hazánkban milyen gépek álltak csatasorba az utóbbi időben, gyorsítani a pályaépítés és fenntartás munkáját, könnyíteni a soktízezres pályamunkás-hadsereg életét. Nagy pályaépítéseink színhelyén talpra aláverőgépek dolgoznak. Egy-egy talpfaalá verőgép, mely percenként két talpfát ver alá, naponta száz pályamunkás teljesítményét végzi el. A vágányfektetőgépek egyszerre emelik a sínmezőket és helyezik a kavicságyra, hogy gyorsan épüljenek új vasútvonalaink és egyre kevesebb legyen a megerőltető testi munka a vasúton. Mit mutat a jövő? Már 1953 ban további nagyléptekkel haladunk előre a pályaépítési munkák gépesítése terén. 10 új tehervágánygépkocsit, egy készlet gépi vágányfektetőberendezést, 150 golyóscsapágyas pályakocsit kap a MÁV és elkészülnek a vibrátoros alávetők, talpfafúrók, kézimotoros sínfúrók, síncsavarozógépek vezértípusai, amelyek lehetővé teszik e fontos gépek sorozatgyártását. Két nagyteljesítményű kavicsrostálógépet kap a pályafenntartási szolgálat még ebben az esztendőben. E két hatalmas gép egymaga végez el egész sor igen bonyolult és nehéz testi munkát igénylő munkafolyamatot. Eltávolítja a zúzottkövet a talpfák alól, átrostálja, a tiszta, használható anyagot visszahelyezi. A Szovjetuniótól ebben az esztendőben 5 darab földtológépet kapunk, ami további nagy segítséget nyújt abban a küzdelmünkben, hogy felszabadítsuk pályamunkásainkat a nehéz testi munka végzése alól. ^NMZETKÖZI^ A „Gudok" a magyar vasutasok hősi helytállásáról A Szovjetunió vasutasainak napilapja, a „Gudok” 80. száma közli Bognár Imre elvtársnak, a Vasútpolitikai Főosztály vezetőjének cikkét „A magyar nép nagy ünnepe” címen. A „Gudok” megemlékezik a magyar vasutasok hősi helytállásáról és kiemeli, hogy a magyar vasutasok tettekkel bizonyítják be, hogy a szocializmust építve még jobban megerősítik azokat az elszakíthatatlan kötelékeket, amelyek hazánkat a Szovjetunióval kötik össze és még keményebb katonáivá válnak a béke hatalmas táborának. Esküt tettek arra a magyar vasutasok — írja tovább a „Gudok” — hogy megvalósítják a halhatatlan vezér tanításait, még tevékenyebben harcolnak a sztálini eszmék diadaláért, a proletárnemzetköziség győzelméért. • Kolja Asztankova hőstette A moszkvai Pravda beszámol Kolja Asztankova voronyezsi iskolásgyermek hőstettéről. Egy reggel, iskolába menet, a vasúti töltés mellett vitt útja. Észrevette, hogy az egyik vasúti sínszál repedt. Tudta, hogy ezen a vágányon nemsokára eldübörög, a reggeli gyorstehervonat. Agyában felvillant a gondolat: Meg kell állítani a vonatot mindenképpen! A gyermek futva tette meg az utat a legközelebbi térközőrhelyig. Mire odafért, feltűnt a távolban a gyorstehervonat dübörgő mozdonya Kolja lekapta fejéről a sapkáját és ahogyan a vasutasoktól látta, szabályos „megállj” jelzést adott a mozdony vezetőjenek A vonal megállt. Kolja Asztankova éberségével súlyos balesetet hárított el. A Szovjetunió Keleti Vasútigazgatóságának vezetője háláját és köszönetét fejezte ki a fiatal iskolásnak és példaképül állította őt a szovjet vasutasok elé. Angol vasutasnők követelése súlyos helyzetük könnyítésére Angliában egyre tűrhetetlenebb viszonyok között élnek a vasutas dolgozók. A NUR vasutas szakszervezet női szervezete nagygyűlésen tiltakozott az állandóan növekvő élelmiszerárak miatt. A vasutasnők határozati javaslatban követelték, hogy csökkentsék az árakat, rámutattak határozatukban arra, hogy hiába kapnak élelmiszerjegyeket, amikor fizetésük olyan alacsony, hogy képtelenek a jegyre kiszolgáltatott élelmiszereket megvásárolni. Az angol vasutasnők helyzete igen nehéz, mert Angliában nincsenek bölcsődék, napköziotthonok és így kénytelenek borsos árat fizetni a magánóvodáknak, ahol gyermekeiket őrzik, míg ők szolgálatukat végzik. A vasutasnők helyzetére jellemző, hogy akár, milyen munkabeosztásban vannak, 15 százalékkal kevesebb fizetést kapnak, mint a férfi déli gőzök. Ötvenévi szolgálat után annyija sincs, hogy cipőjét megtalpaltathassa A „The Railway Review” egyik legutóbbi számában olvassuk: a szerkesztőségnek írt levelében az egyik szakszervezeti tag leírja, hogy egy 50 éves szolgálattal nyugdíjba vonult vasutas ismerősének egy teljes hónapig otthon kellett ülnie, hogy összegyűjthessen 11 shillingé pennyt cipőjének talpalására. Egy másik ismerőse 51 évi szolgálat után ment nyugdíjba. Hoszszú évekig földmunkát végzett, mint nyugdíjas, hogy valahogy megélhessen. E nehéz munka végzése közben érte utól a halál. Ezt írja: az angol vasutas újság. Ehhez mit szólnak az angol „paradicsom" itthoni szószólói? Szívesen rendelkezésükre bocsátjuk az eredeti angol újságot. Nálunk a nyugdíjas vasutasok is népi államunk gondoskodásában részesülnek. Gyógykezelés, nyugdíj, üdülés, fejlett társadalombiztosítás teszi szebbé és jobbá nyugdíjasaink életét. .VIGYÁZAT, CSAK MÁZOLVA!" A teherkocsi fővizsgát nemcsak a szép festés, hanem a fővizsgával járó javítási munkák kitűnő minősége is jellemzi. Itt most egy olyan fővizsgás teherkocsi történetét mondjuk el, melyen a Miskolci Járműjavító TV a „Rév. Als. 1953.111. 31" jelű saját bevallása szerint is teherkocsi fővizsgát „követett” el. A teherkocsi egészen jól festett. Persze ez nem jelenti azt, hogy a kocsifővizsgák különös jellemzője a ragyogó, szép festés, mert már láttunk olyan kocsit is, mely a friss festés ellenére is egészen jól megfelelt a fővizsga üzemi követelményeinek. Természetesen nem árt a kocsinak az sem, ha szépen befestik. Határozottan kijelentjük azonban, hogy ha a kocsit szép fényesre festik és kerékabroncsait csak úgy dobálják rá, mint búcsúban a legények a karikát és a kocsi üzem közben lehányja magáról az abroncsot, mint gebe a patkót, ez már népgazdaságunknak annál inkább árt. Az ilyen fényesre festett teherkocsi fővizsgára nyugodtan mondhatjuk, hogy „nem mind arany, ami fénylik”. De hagyjuk a közmondásokat és a hasonlatokat, inkább térjünk a lényegre. A kocsi keresztneve: 1312.098. Rakottan és csinosan festve Pécs állomásra április 6- án az 19621d. számú vonattal Budapest—Magdolnavárosról, gyűjtőrakománnyal érkezett meg. A szemfüles pécsi kocsivizsgálók vörös javítási bálcával látták el a kocsit. Nem mintha a hiánylat tárgyát a szép festés képezte volna, hanem szerény kifogásuk inkább a 4-es számú kerék abroncsa ellen volt, mely csörgött, mint a szarka és a fővizsga után hat nagppal lekívánkozott, nyilván, mert megúnta az üzemet. Meg kell mondanunk, hogy amikor vasútunk dolgozói a választási békeversenyben szebbnél-szebb győzelmeket aratnak és már előre készülnek az új nagy szállítási feladatok megoldására, nem tűrhetők a látszatfővizsgák. Ennek ideje már régen letűnt. Nem tűnt ez még fel a Miskolci Járműjavító Üzemi Vállalat kocsiosztálya vezetőinek.