Szocialista Vasútért, 1953. január-június (45. évfolyam, 1-27. szám)

1953-05-01 / 19. szám

Éljjen a tartós béke szilárd erődje, hazánk felszabadítója, a kommunizmust diadalmasan építő Szovjetunió! Éljen és viruljon a magyar és a szovjet nép örök testvéri barátsága! A VASUTAS PÁRTSZERVEZETEK MUNKÁJÁBÓL * Akik jól használják agitációjukhoz pártunk kiadványait ■ Népnevelőgárdánk tagjai vas­úton, lakóterületen egyaránt er­edményesen végzik felvilágo­sító munkájukat, családlátoga­tásaikkal és egyéni agitációjuk­­kal nagymértékben hozzájárul­nak ahhoz, hogy május 17-e a dolgozó milliók egységes állás­foglalásának ünnepe legyen. — Több mint két éve végzek népnevelőmunkát — mondotta Budapest-Ferencváros állomá­son Birkás Ferenc gurítási ko­csimester — de ilyen szép, fel­emelő feladatom nem volt még. Én hozzátehetem: ennyi segítsé­get sem kaptam még a mun­kámhoz, hiszen az érvek szinte futószalagon vonulnak fel a lá­tó, a gondolkodó ember előtt: építő munkánk, egész új életünk a népnevelő helyett is beszél, mindennél érthetőbben sorakoz­tatja fel az érveket. Ezenkívül pártunk, valamint a népfront és a Vasút Politikai Főosztály Agitá­­ciós és Propaganda Osztálya hasznos, tartalmas kiadványok­kal is a segítségünkre sietett. Birkás elvtárs zsebében ál­landóan ott vannak a választási brosúrák ,­ bár tartalmukat kí­vülről ismeri, mégis sokszor adódik olyan helyzet, amikor valamey adatnak pontosabban utána kell néznie élete. A népi demokrácia a vas­utasoknak is új életet teremtett, a vasúton is megszűnt a mun­kanélküliség, megszűnt az át­­kos különszerződés, 25.000 fizi­kai dolgozó­­kinevezésben ré­szesült, több tízezerrel emelke­dett a vasutas dolgozók létszá­ma, a vasutasokat is munkájuk szerint értékelik. Sorolhatnánk még a példákat, hogy a vasutas népnevelők mi­lyen eredményesen használják a választási brosúrákat. A jó nép­nevelő még jobb munkát végez ezeknek a kiadványoknak a se­gítségével, a kezdő népnevelők­nek meg éppen kötelességük, hogy sűrűn forgassák ezeket a füzeteket. A pártszervezetek, az ágit.-prop. titkárok, a népneve­lő-felelősök gondoskodjanak ró­la, hogy a népnevelők megkap­j­ák ezt a segítséget, s ezzel még eredményesebben küzdhessenek egységes, nagy ügyünkért. Persze, vannak hibák is ezen a téren. Füzesabony állomás pártirodájában például a minap azt tapasztaltuk, hogy a vá­lasztási brosúrák érintetlenül hevernek a szekrényben. Gulyás János párttitkár elvtárs nem osztotta szét azokat a népneve­lők között. Kiderült, hogy éppen ezért rosszul is megy a válasz­tási agitáció Füzesabonyban, a népnevelők gyengén vannak fel­vértezve érvekkel. Sürgősen javítsák ki a hibát, pótolják a mulasztást, adják a népnevelők kezébe a választási füzeteket, hogy a választási agitáció minél magasabb szín­­vonalú, minél eredményesebb legyen. Beszédes számok - beszélő tények a választási kiadványok lapjain — A múltkoriban például Köti Lajossal, beszélgettem — folytatta Birkás elvtárs — itt dolgozik ő is a gurítódombon. Elmondta, hogy az ő szülőfalu­jában, Komádiban a környék kiskirálya, a 700 holdas földes­úr volt a kormánypárt jelöltje az 1931-es választáson. ígért fát is, fát is, még új bekötőutat is, de amikor látta, hogy a dolgozó parasztok előtt hiába huzigálja a mézesmadzagot, kimutatta a foga fehérét. Híreszteltetni kezdte a korteseivel, hogy aki nem őrá adja le a voksot, az majd néz­het egyet az aratás idején, mert bizony nem kap aratnivalót. Hát ilyen volt a „titkos” választás akkortájt. Megkérdezte Köti La­jos, hogy hát ilyen volt-e a vi­lág másutt is akkoriban, hogy a munkások meg a parasztok nyílt ellenségeit választották-e mindenütt. Pontosan akartam felelni a kérdésre, elővettem a „Tények és adatok" című füze­­tét. Mindjárt megmutattam neki, hogy 1943-ban a parlamentben 89 földesúr, 78 miniszter, főis­pán, szobabíró, Horthy-tiszt, 33 kulák,­­27 pap, 21 gyáros, ban­kár, nagykereskedő volt és csak 2 földműves meg 3 munkás. Eredmények, adatok a vasutas-népnevelők segítségére Ambróz József népnevelő, szintén a gurítódomb dolgozója, egy másik esetet mond el. Tari Ir. János elvtárssal beszélgetett, aki a múlt egyik választását elevenítette fel. A VOGE­H­ ez a „gazdasági egyesülés” álarca mögé bújt jobboldali keresztény „szocialista” egyesület — szin­tén aktívan korteskedett a kor­mánypárt mellett. „Még az ut­cára is kimegyünk, ha a vas­utasok érdekeinek megvédéséről van szó" — harsogtat egyszer a választási szónok. Éppen akko­riban bocsátottak el egy hét­­gyemekes vasutast. A választá­si gyűlés részvevői közül többen szaván akarták fogni a szóno­kot, követelték, hogy a VOGE akár utcai tüntetéssel is mentse meg ka­rtársukat az igazságta­­­lan elbocsátástól, a fenyegető nyomortól. Erre persze a VOGE könnyen ígérő főfunkcionáriusa visszakozót fújt, de megígérte, hogy majd a minisztériumban simán elintézik az ügyet, a VOGE vezetői közbenjárnak az állástalanná tett vasutas érde­kében. Mondani sem kell talán, hogy a közbenjárásból nem­ lett semmi. . . — Ilyenek voltak a­z ígéretek ekkor — mondta tari elvtárs, _ én pedig válaszul fellapoz­tam a „Mit adott a népi demo­krácia a dolgozóknak” című vasutas-brosúrát, megmutattam, hogy a múltban elnyomás, szol­gasors, nyomor volt a vasutas AZ ÉSZAKI JÁRMŰJAVÍ­TÓBAN helyesen szervezték meg a választás politikai mun­káját. Gondoskodtak arról, hogy az elért eredmények, a még meglévő hibák, a jövő biztató perspektíváját megvitató, a vá­lasztást megelőző „nagy be­szélgetésbe" — mint ahogy azt Rákosi elvtárs mondotta — minden dolgozót bevonjanak. Egy-egy népnevelőhöz 8—10 dolgozó tartozik. A népnevelők között ott találjuk a műszaki ér­telmiség legjobbjait. Az agitá­­cióban a műH és a jelen szem­beállításánál felhasználják a műhely történetét. Helyes vol­na, ha ebből az értékes doku­mentumból részleteket olvasná­nak fel ebédidőben, csoportos beszélgetéseken a dolgozóknak. Nemcsak az üzemen belül fo­lyik a politikai felvilágosító munka. Rendszeresen felkeresik a műhely népnevelői a közelben lévő vasutas lakótelepet is. En­nek a módszernek alkalmazásá­­ra nagy szükség van a többi lakótelepeken is. Bizonyítja ezt az, hogy az Északi Járműjavító népnevelői a­ lakótelepi agitáció során leleplezték a klerikális reakció ottani ügynökét egy sekrestyés személyében, aki a családokat látogatva­ uszított a választás ellen. ★ A NYUGATI PÁLYAUDVA­­RON is egyre több azoknak a népnevelőknek a száma, akik a választás jelentőségét helyesen magyarázva, mozgósítják a dol­gozókat a választási békever­senyre. Türelmes, meggyőző felvilágosító munkával rámutat­nak a dolgozók hibás nézeteire. Kot­illa Károly népnevelő elv­társnak egyik dolgozó azt mond­ta: „Miért beszélsz te nekem a Tiszalöki Erőműről, beszélj in­kább arról, mikor lesz több liszt!", Kot­illa elvtárs így vála­szolt: „Hiszen éppen arról be­szélek, figyeld csak meg az ösz­­szefüggést a Tiszalöki Erőmű és a több liszt között. Ha a terv teljesítése során te a jó munkáddal, fegyelmezett maga­tartásoddal segíted a menet­rendszerinti közlekedést, ez azt jelenti, hogy az épülő Ti­szalöki Erőműhöz időben eljut­nak a szükséges anyagok, hama­rább elkészül. A felépített Erő­mű óriási terület — eddig szi­kes, terméketlen talaj — öntözé­sét, tér­möv­ét­étel­ét segíti. Az új termőföldeken új búzatáblák fog­ják hirdetni a magyar nép, köz­tük a te alkotómunkádnak gyü­mölcsét. Abból a búzából a te asztalodra is több liszt, több kenyér kerül. Most már látod, hogy miért beszéltem a Tisza­löki Erőműről? Azért,­ hogy meg­értsd: neked is van feladatod abban, hogy több liszt jusson a te és sokmillió társad számá­ra." A dolgozó megértette Kotilla elvtárs szavait. De meg kell, hogy értsék azok a népnevelők is, akik eddig nem így végezték munkájukat ESZTERGOM TÉRSÉGÉBEN helyesen kötik össze a kultúr­­agitációt a csoportos beszélge­téssel. Összehívták a térközőrö­ket és bemutatták előttük a Sztálinváros építkezéséről szóló kis­filmet. A bemutatót követő vita so­rán sokan személyes élményei­ket is elmondották, milyen volt a régi Dunapentele. A múlt és jelen ilyen összehasonlítása még jobban megerősíti a dolgozók­ban a párt iránti szeretetet, a szocial­izmus építésébe, a jövő­be vetett hitét. Azonban nem helyes az a módszer, amit a tit­kár elvtárs alkalmaz: külön tart előadást a múltról és egy másik időpontban külön a jelenről. A kettőt szembeállítva kell a kis­­gyűléseken, előadásokon meg­mutatni. ★ A BUDAPESTI MÁV MA­GASÉPÍTŐ VÁLLALAT párt­­titkára helyesen látta, hogy a szavazás megköveteli a válasz­tási békeversenyben minden dol­gozótól, hogy tettekkel is bizo­nyítsák: a népfront programmjá­­nak megvalósításáért küzdenek. Amikor a népnevelők köztölték vele, hogy a dolgozók kijelentet­ték: mindnyájan a népfrontra szavaznak, megnézte a felaján­lási lapokat. Kiderült, hogy azok a do­gozók, akik nyíltan megmondták: „a népfrontra sza­vazunk” , a válallások teljesí­tésében elmaradtak. A titkár elvtárs felhívta a népnevelők figyelmét, hogy nem elég csak az ígéret a szavazásra, mozgó­sítsák a dolgozókat cselekvés­re. A vállalt feladatok végrehaj­tásának ellenőrzése egyik leg­döntőbb feladata a népnevelők­nek. Ehhez a munkához a nép­nevelők kérjék a műszaki értel­miség segítségét. A népnevelők munkáját eredményesen meg­könnyíti és segíti az a módszer, amelyet a Magasépítő Vállalat párttitkára alkalmaz. Elvitte az agitátorokat a koreai kiállítás­ra, megtekintették az újítóki­állítást és az Országos Béke­tanács kiállítását. Példáját kö­vessék a párttitkár elvtársak. A választási agitáció hírei * A LANDLER JENŐ JÁR­MŰJAVÍTÓ pártbizottsága szo­rosan együttműködik a válasz­tás sikeréért folyó harcban a nemvasutas üzemek pártbizott­ságaival. Nagy segítséget nyúj­tanak ehhez a vonatagitátorok, akik lelkesen és éberen végzik felvilágosító munkájukat a vo­natokon. Az egyik agitátor je­lentette párttitkárának, hogy az Egyesült Izzóból egy dolgozó — bár látja népi demokráciánk si­kereit — mégis az ellenség hangjának szócsövévé vált és alaptalan híreket terjesztett köz­­ellátásunk kérdéseiről. A Land­­ler-üzem pártbizottsági titkára felhívta erre az Egyesült Izzó­­ párttitkárának figyelmét, aki el­beszélgetett az illető dolgozóval s meggyőzte álláspontja helyte­lenségéről. A pályafenntartási szolgálat dolgozói kapják A szocialista vasút építése megköveteli az új vasútvonalak építését hatalmas békemerveink, bányavárosaink felé és ugyan­akkor rendbe kell­­ hoznunk a Horthy-rendszer által lezüllesz­­tett vágányhálózatunkat. E ha­talmas feladatot nem tudjuk el­végezni, csak nagyarányú gé­pesítéssel. A gépesítést nemcsak a­ ha­talmas munka teszi szükségessé, hanem mindenekelőtt az az elv, hogy a nehéz, megerőltető mun­kától megszabadítsuk pálya­munkásainkat. Ma már egyre több korszerű pályaépítési és fenntartási gép siet a pálya­­­munkások segítségére, hogy le­vegye vállaikról a nehéz „krampácsot", kivegye kezük­ből a vasvillét. Nézzük meg, hazánkban milyen gépek álltak csatasorba az utóbbi időben, gyorsítani a pályaépítés és fenn­tartás munkáját, könnyíteni a soktízezres pályamunkás-hadse­­reg életét. Nagy pályaépítéseink szín­helyén talpra aláverőgépek dol­goznak. Egy-egy talpfaalá verő­gép, mely percenként két talp­fát ver alá, naponta száz pá­lyamunkás teljesítm­ényét végzi el. A vágányfektetőgépek egy­szerre emelik a sínmezőket és helyezik a kavicságyra, hogy gyorsan épüljenek új vasútvona­laink és egyre kevesebb legyen a megerőltető testi munka a vasúton. Mit mutat a jövő? Már 1953 ban további nagy­­léptekkel haladunk előre a pá­lyaépítési munkák gépesítése te­rén. 10 új tehervágánygépko­csit, egy készlet gépi vágány­­fektetőberendezést, 150 golyós­csapágyas pályakocsit kap a MÁV és elkészülnek a vibráto­ros alávetők, talpfafúrók, kézi­motoros sínfúrók, síncsavarozó­gépek vezértípusai, amelyek le­hetővé teszik e fontos gépek sorozatgyártását. Két nagyteljesítményű ka­­vicsrostálógépet kap a pálya­fenntartási szolgálat még ebben az esztendőben. E két hatal­mas gép egymaga végez el egész sor igen bonyolult és ne­héz testi munkát igénylő mun­ka­folyamatot. Eltávolítja a zú­zottkövet a talpfák alól, átros­tálja, a tiszta, használható anyagot visszahelyezi. A Szovjetuniótól ebben az esztendőben 5 darab földtoló­­gépet kapunk,­ ami további nagy segítséget nyújt abban a küzdelmünkben, hogy felszaba­dítsuk pályamunkásainkat a nehéz testi munka végzése alól. ^NMZETKÖZI^ A „Gudok" a magyar vasutasok hősi helytállásáról A Szovjetunió vasutasainak napilapja, a „Gudok” 80. száma közli Bognár Imre elvtársnak, a Vasútpolitikai Fő­osztály vezetőjének cikkét „A magyar nép nagy ünnepe” címen. A „Gudok” megemlékezik a magyar vasutasok hősi helytállásáról és kiemeli, hogy a magyar vasutasok tettek­kel bizonyítják be, hogy a szocializmust építve még jobban megerősítik azokat az elszakíthatatlan kötelékeket, amelyek hazánkat a Szovjetunióval kötik össze és még keményebb katonáivá válnak a béke hatalmas táborának. Esküt tettek arra a magyar vasutasok — írja tovább a „Gudok” — hogy megvalósítják a halhatatlan vezér tanításait, még tevéke­nyebben harcolnak a sztálini eszmék diadaláért, a proletár­nemzetköziség győzelméért. • Kolja Asztankova hőstette A moszkvai Pravda beszámol Kolja Asztankova voronyezsi iskolásgyermek hőstettéről. Egy reggel, iskolába menet, a vasúti töltés mellett vitt útja. Észre­vette, hogy az egyik vasúti sín­szál repedt. Tudta, hogy ezen a vágányon nemsokára eldübörög, a reggeli gyorstehervonat. Agyában felvillant a gondolat: Meg kell állítani a vonatot mindenképpen! A gyermek fut­va tette meg az utat a legköze­lebbi térközőrhelyig. Mire odaf­ért, feltűnt a távolban a gyors­­tehervonat dübörgő mozdonya Kolja lekapta fejéről a sapká­ját és ahogyan a vasutasoktól látta, szabályos „megállj” jel­zést adott a mozdony vezetője­­nek A vonal megállt. Kolja Asztankova éberségével súlyos balesetet hárított el. A Szovjetunió Keleti Vasútigaz­­gatóságának vezetője háláját és köszönetét fejezte ki a fiatal is­kolásnak és példaképül állította őt a szovjet vasutasok elé. Angol vasutasnők követelése súlyos helyzetük könnyítésére Angliában egyre tűrhetetle­nebb viszonyok között élnek a vasutas dolgozók. A NUR vas­utas szakszervezet női szerve­zete nagygyűlésen tiltakozott az állandóan növekvő élelmiszer­­árak miatt. A vasutasnők ha­tározati javaslatban követelték, hogy csökkentsék az árakat, rá­mutattak határozatukban arra, hogy hiába­­ kapnak élelmiszer­­jegyeket, amikor fizetésük olyan alacsony, hogy képtelenek a jegyre kiszolgáltatott élelmisze­reket megvásárolni. Az angol vasutasnők helyzete igen nehéz, mert Angliában nincsenek böl­csődék, napköziotthonok és így­ kénytelenek borsos árat fizetni a magánóvodáknak, ahol gyer­mekeiket őrzik, míg ők szolgál­­atukat végzik. A vasutasnők helyzetére jellemző, hogy akár­, milyen munkabeosztásban van­nak, 15 százalékkal kevesebb fizetést kapnak, mint a férfi déli gőzök. Ötvenévi szolgálat után annyija sincs, hogy cipőjét megtalpaltathassa A „The Railway Review” egyik legutóbbi számában olvassuk: a szerkesztőségnek írt levelében a­z egyik szakszervezeti tag leírja, hogy egy 50 éves szolgá­lattal nyugdíjba vonult vasutas ismerősének egy teljes hónapig otthon kellett ülnie, hogy össze­­gyűjthessen 11 shillingé pennyt cipőjének talpalására. Egy másik ismerőse 51 évi szolgá­lat után ment nyugdíjba. Hosz­­szú évekig földmunkát végzett, mint nyugdíjas, hogy valahogy megélhessen. E nehéz munka végzése közben érte utól a halál. Ezt írja: az angol vasutas új­­ság. Ehhez mit szólnak az angol „paradicsom" itthoni szószólói? Szívesen rendelkezésükre bo­csátjuk az eredeti angol újságot.­ Nálunk a nyugdíjas vasutasok is népi államunk gondoskodá­sában részesülnek. Gyógykeze­lés, nyugdíj, üdülés, fejlett tár­sadalom­biztosítás teszi szebbé és jobbá nyugdíjasaink életét. .VIGYÁZAT, CSAK MÁZOLVA!" A teherkocsi fő­vizsgát nemcsak a szép festés, hanem a fővizsgával járó javítási munkák kitűnő minősége is jellemzi. Itt most egy olyan fővizsgás teherkocsi történe­tét mondjuk el, me­lyen a Miskolci Járműjavító TV a „Rév. Als. 1953.111. 31" jelű saját be­vallása szerint is teherkocsi fővizsgát „követett” el. A teherkocsi egé­szen jól festett. Persze ez nem je­lenti azt, hogy a kocsifővizsgák kü­lönös jellemzője a ragyogó, szép fes­tés, mert már lát­tunk olyan kocsit is, mely a friss fes­tés ellenére is egé­szen jól megfelelt a fővizsga üzemi követelményeinek. Természetesen nem árt a kocsinak az sem, ha szépen be­festik. Határozottan kijelentjük azonban, hogy ha a kocsit szép fényesre fes­tik és kerékabron­csait csak úgy do­bálják rá, mint bú­csúban a legények a karikát és a ko­csi üzem közben lehányja magáról az abroncsot, mint gebe a patkót, ez már népgazdasá­gunknak annál in­kább árt. Az ilyen fényesre festett te­herkocsi fővizsgára nyugodtan mond­hatjuk, hogy „nem mind arany, ami fénylik”. De hagyjuk a közmondásokat és a hasonlatokat, in­kább térjünk a lé­nyegre. A kocsi ke­resztneve: 1312.098. Rakottan és csino­san festve Pécs ál­lomásra április 6- án az 19621d. szá­mú vonattal Buda­pest—Magdolnavá­­rosról, gyűjtőrako­­mánnyal érkezett meg. A szemfüles pécsi kocsivizsgálók vörös javítási bál­­cával látták el a kocsit. Nem mint­ha a hiánylat tár­­gyát a szép festés képezte volna, ha­nem szerény kifo­gásuk inkább a 4-es számú kerék abroncsa ellen volt, mely csörgött, mint a szarka és a fő­vizsga után hat nagppal lekívánko­zott, nyilván, mert megúnta az üze­met. Meg kell monda­nunk, hogy amikor vasútunk dolgozói a választási béke­versenyben szebb­­nél-szebb győzel­meket aratnak és már előre készül­nek az új nagy szállítási feladatok megoldására, nem tűrhetők a látszat­­fővizsgák. Ennek ideje már régen le­tűnt. Nem tűnt ez még fel a Miskolci Jár­műjavító Üzemi Vállalat kocsiosz­­tálya vezetőinek­.

Next