Szocializmus, 1910-1911 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1910-10-01 / 2. szám

im: Pártunk taktikája* írta Díner-Dénes József. Négy évvel ezelőtt már foglalkoztam egyszer, ugyanezen a helyen, pártunk taktikájának a kérdésével.­ Akkor ugyan a koalíciós uralom még egészen fiatal volt, alig néhány hónapos és még szorgalmasan dolgozott azokkal a demo­kratikus frázisokkal, amelyek győzelemre segítették. Nagyon jól tudtuk, hogy a koalíció nem más, mint a feudalizmusnak egy exponense és tudtuk azt is, hogy Magyarországon valamelyes gazda­sági, szociális vagy politikai haladás csak a feudalizmus leküzdése után lehetséges. És minthogy akkor mi nemcsak fiatalabbak, hanem kevésbé fáradtak, tehát erősebbek is voltunk, akkor minden oldalról heves harcot indítottunk — gyakorlati politikában éppúgy, mint tudományban — a feudalizmus ellen, még­pedig majdnem kizárólag a feudalizmus ellen. Ezekből a harcokból keletkeztek azok a cikkeim, amelyekről már említést tettem, sőt ezek egyúttal a mi taktikánknak a teore­tikus-tudományos igazolásai voltak és tudtommal pártunkban sehol sem találtak ellenzésre, sőt könnyű volna kimutatnom, hogy cik­keimnek a lényeges tartalma fedte a Népszavában és a Volksstim­­meban, tehát központi pártlapjainkban megjelent számos más cikk­nek a gondolatmenetét. Az eredmény, amelyre szigorú tárgyilagosággal megírott bizo­nyításaim során jutottam, az volt, hogy mi a feudalizmus bukását csak a b­urzsoáziával való közös harccal tudjuk elérni és hogy ennek ellenére minden oldalról nagy akadályok tornyosulnak ez elé a közös harc elé, de viszont ennek a közös harcnak előbb vagy utóbb be kell következnie, — és itt azonnal megjegyeztem, hogy ennél a közös harcnál „sohasem lehet másról szó, mint idő­leges együttműködésről“. Ma épp oly szilárdan állom ezt a meggyőződésemet, amelyet azokban a cikkekben leszögeztem és tudományosan is megvilágított . Szocializmus, I. évfolyam, 4., 5. és 6. szám, 1910-114

Next