Szolnok Megyei Néplap, 1953. január (5. évfolyam, 1-27. szám)

1953-01-01 / 1. szám

A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA V. évfolyam, 1. szám« Ára 50 fillér (Bóldog, újfAdejidőt kwámvilz kedves ölvasóinkn­ak El Megyei Pártbizottság újévi üdvözlete a megye dolgozóihoz A Szolnok megyei Pártbizottság harcos kommunista üdvöz­letét küldi és eredményekben gazdag új esztendőt kíván a megyei minden dolgozójának. Kívánjuk, hogy az új évben még lelkesebb, még eredmé­nyesebb munkával valósítsuk meg azokat a feladatokat, me­lyek közelebb visznek bennünket a szocializmus győzedelmes felépítéséhez. Zárkózzon fel megyénk minden dolgozója még szorosab­ban pártunk és dolgozó népünk szeretett vezetője Rákosi elvtárs mellé és küzdjön egységes erővel, újabb eredmények­kel a béke, a szocializmus ügyéért. MDP SZOLNOK MEGYEI BIZOTTSÁGA. Újévi felhívás megyénk fiataljaihoz 'Az 1953-as év újabb feladatok elé­­ állítja fiatalságunkat. "A döntő tervév megvalósítása üzemben, termelőszövetkezetek­ben, minden munkaterületen fokozottabb munkát kíván. Fia­taljaink ezt helytállással,­ az eddiginél jobb tanulással való­síthatják meg. A fentiek eléréséhez sok sikert és boldog új évet kíván a — ■ DISZ MEGY­EBIZOTT­SÁG­ Szűts Iván tervei S­züts Tv&*.a sz­ó, aki Szigligeti Színház­­[fh-mtildm tagja. Szolnok váráé­rt a megye dolgozói is ismerik. Sokszor látták játszani és tapsoltak élethű, egyszerű emberáb­­­rázolásának. A fiatal művész most az új évben még komolyabb, még el­mélyültebb művészi munkával készül fel az előadásokra: __ Mint mindig, most is a párt is Rákosi elvtárs iránymutatására és ;cg'líégj;< '„’maszk idom — nh/ttu,*. _ Rákosi elvtárs parlamenti beszé­dében rámutatott arra, hogy a gyors fejlődés megköveteli kulturális mun­kánk eszmei, művészi színvonalának emelését. Ezért arra törekszem, hogy estéről estére javítsak alakításomon. __ Ez csak Sztaniszlavszkij mód­szerével lehetséges. Ezért még­ foko­zottabb munkával veszek részt a Sztani­szláv­szkij-kör munkájában. Minden bemutatott darabot értéke­lünk. Megvitatjuk az író, a rendező és a színész munkáját. Azt a társa­dalmi helyzetet, amelyben a darab játszódik. Ennek a kritikának és megbeszélésnek a nyertese a színész. __ Még többet fogok olvasni — folytatja. — A színésznek nem eléggé termékeny a fantáziája, ha nem használja ki a könyvek által nyújtott lehetőségeket. Lehetetlen például szovjet embereket ábrázolni anélkül, hogy ne olvastam volna pél­dául az „Ifjú gárdát“, „A szovjet tiszt naplóját”. _ Nagyban elősegíti a színész munkáját a dolgozókkal való szoros kapcsolata, amelynek kulcsa a patro- Mindig találkozom kinn az n jetitekben olyan elvtársakkal, akik )0 százalék­a teljesítik tervüket. Az ilyen találkozások és beszélgetések mind­­egy egy nagyszerű élményt és pótolhatatlan segítséget nyújtanak számomra. — A mi művészetünk pártos mű­vészet __ mondja a továbbiakban — véleményeznem kell azokat a figurá­kat, akiket színpadra viszok. Ez a marxizmus-leninizmus ismerete nél­kül lehetetlen. Ez évben még jobban felkészülök a politikai oktatásra.A DISZ Sztálin-körnel, amelynek az előadója vagyok, még eredményesebb munkát kell végezni, hogy a tanul­tak nyomán minden egyes fiatal szí­nész megfeleljen a követelményeknek: maradéktalanul tudja ábrázolni a szocialista embertípust. __ Ebben az évben nehéz, de szép feladatok várnak ránk. Minden egyes színésszel meg kell ismertetnünk Sztaniszlavszkij módszerét, be kell bizonyítani helyességét. Ki kell irtani magunkból a sematizmust, nem szabad ugyanúgy megoldani a kö­vetkező szerepünket, mint az előzőt. Egyszerű, bensőséges alakításra kell törekedni, hogy fel tudjuk számolni az öncélú játékot, amely még ben­nem is és dolgozótársaimban is többé-kevésbbé megvan. .. Nagy segítséget nyújtott szá­munkra ebben a munkában a szín­ház pártszervezete. A DISZ-fiatalok­­nak példát kell mutatni a tanulásban és a fegyelemben is. Többet kell kér­nünk a párt segítségét és tanácsát. Olvasni a szaklapokat, tanulmányozni Révai elvtárs „Kultúrforradalmunk kérdése!” című művét, amely már eddig is nagy segítségünkre volt.­­ A jó és lelkes munka nyomán a színház napról-napra fejlődik, erő­södik, a dolgozók mind nagyobb és nagyobb figyelemmel és szeretettel kísérik munkánkat. Új, fiatal tehet­ségei bukkannak fel, mint Fatalin Marianna, akinek játéka __ annak ellenére, hogy nem járt főiskolára és csak egyéves komoly színházi mun­kára tekinthet vissza __ meghatóan egyszerű és emberi. — Ha az eredményekre és a­­ szín­ház lelkesen dolgozó fiataljaira gon­dolok — fejezi be mosolyogva Szűts elvtárs —, ak­­ oi nem­ olyan nehéz a nehéz. A jó munka lelkesedéssel tölt el még nagyobb feladatok meg­valón... uk­kal. Társaim ereje át jő belém is. Érzem, hogy minden aka­­dályt le tudunk győzni és lépést tud tartani színházunk, egyre gyorsabb­an fejlődő életünkkel, meg tud felelni a dolgozók egyre növekvő igényeinek. Szilveszteri készülődés Véget ért az 1952-es esztendő. Hazánk ezalatt az egy év alatt is szé­pült, erősödött. Me­gyénkben is új gyárak, lakóházak, iskolák és kultúrotthonok születtek. T­ermelőszövetkezeteink közös vagyona és tagsá­gunk jóléte fokozatosan nő. Dolgozóink ezeket a gazdag sikereket ünnepel­ték Szilveszter estéjén, hogy ezután még nagyobb lendülettel, munnkavággyal kezdjenek az 1953-as esztendő terveinek a megvalósításához. Mindenütt lázas előké­születek folytak. A szol­noki Szigligeti Színház művészei is lelkesen ké­szültek Szilveszterre. Vi­dáman szólt a zongora a próbateremben. Készült a közkedvelt „Szolnoki ha­tosfogat" a tiszaszállíi előadására. A színpa­don volt ". .­.Szilveszter! vidám műsor" próbája: tréfák, dalok hangzanak el a tarka, BUÉK fel­írás­ú függöny előtt.­­rA Vendéglátóipari Vál­lalat üzemeiben is nagy sürgés-forgás volt. Dí­szítették a termeket, hord­ták a pincébe a sörös és boroshordókat, szépen szeletelt húsok vártak a serpenyőre.­ A szolnoki dolgozók válogathattak a jobbnál­­jobb szórakozási lehető­ségek között. Várta őket a színház, a Tisza­ és a Nemzeti Szálló, az Ar­­nyaskert vendéglő és a Fenyő étterem, h­ogy vi­dáman, jókedvvel kezd­jék meg az 3.-as étel. *■ . MW« UM» , 1953 január 1 Megyei téglagyáraink 113,4 százalékra teljesítették tervüket Gerő elvtárs november 29-i be­szédében különösen mélyrehatóan foglalkozott az alapanyagipar fej­lesztésével. Gerő elvtárs szavai ad­tak lendületet a mi munkánknak is. A Szolnokmegyei Téglagyári Egyesülés 1952 december 20-ig évi tervét 113,4 százalékra teljesítette. Az eredmények azt mutatják, hogy megyénk téglagyárainak dolgozói egész éven keresztül keményen har­coltak fogadalmuk valóra váltásáért. Az évi terv befejezése napján vállaltuk, hogy december havi ter­vünket túlteljesítjük s így segítjük elő szocialista iparunk építkezései­­nek építőanyaggal való ellátását. A dolgozók békeakaratát tükrözi vissza az a kezdeményezés, ame­lyet december 21-én, Sztálin elvtárs születésnapján tartott ünnepélyen tettek. Vállalták, hogy december 26-án békeműszakot tartanak. Ezen a műszakon a legjobb eredményt a szolnoki Téglagyár érte el. Jó munkaszervezé­ssel napi tervüket 223,3 százalékra teljesítették és egyetlen igazolatlan távolmaradó sem volt. Az eredmény elérésében különösen kitűnnek Kozma János és Kocsis Lajos kétszeres sztahano­vista kihordók, akik már az 1953. első negyedévi tervükön dolgoznak. Jó eredményt értek el a karcagi Duclos Téglagyár dolgozói, akik napi égetési tervüket 186,2 száza­lékra teljesítették. Ezek az eredmények hozzák lázba azokat a téglagyárakat is, amelyek a versenyben lemaradtak. Érezzék azt, amit a többi dolgo­zók, és jobb munkára lelkesítse őket, hogy minden terven felül le­gyártott tégla előbbre hozza az öt­­éves terv sikeres és mielőbbi be­fejezését. Tanács András üzemi levelező. A Papírgyár főmérnöke az új Az új évről beszélnek legtöbben a Papírgyárban. Mindenki kíváncsian te­kint ötéves tervünk utolsó előtti eszten­deje elé. Bocskó József elvtársat, a gyár főmérnökét nehezen lehet megta­lálni a gyárban. Reggel korán gumi­csizmát húzott, hogy sorra járja a leg­fontosabb üzemrészeket. Bepillant a füstölgő kazánok füzébe, megsimogatja a tekercselődő papírokat, ellenőrzi az új tartályok készítését, melyek a mo­dern pakuratüzeléshez készülnek. Néhány tized választja el a gyárat évi tervének befejezésétől. És most Bocskó elvtárs mindent megmozgat, hogy ez a néhány tized ne üssön csor­bát az üzem becsületén. A tervteljesítésről és az új esztendő terveiről érdeklődünk. __ A mi gyá­runk — mondja — komoly gondokkal küzdött az év során. Új papírgép kezdte meg munkáját, ugyanakkor kazánegy­ségeink nem bővültek. A Román Nép­­köztársaságból érkező pakurával javít­juk meg a szén kalóriatartalmát. Ezzel javítjuk meg a tervteljesítés lehetősé­geit. A jövő évi terv még nagyobb kö­vetelményeket állít elénk, mint az idei. A feladatok nagy részével a műszaki vezetőknek kell megbirkózni. A mi sorainkban kell megszilárdítani a fele­lős, egyszemélyi vezetést. Ha látja­ mindenki, hogy mi van reá bízva, na­gyobb felelősséget érez munkája iránt. Igen feszített tervet valósítottunk meg az évben. Néhány tized választ el ben­nünket a 100 százaléktól, és már 31-e van. Ez a tanulság azt mutatja szá­munkra, hogy az új esztendőben ala­posabb, tervszerűbb munkát kell vé­geznünk. Bátrabban és nagyobb gond­dal kell kezelni az Ajhisszal. Az évre tervez 1952-es évben csak 70 százalékát ve­zettük be a benyújtott újításoknak. Az új évben azonban több papírt kíván az ország. Rajtunk is múlik a kultúrforra­­dalom sikere. És ezt segíteni elsőrendű feladatunk azáltal, hogy több papírt gyártunk. Sok szám és gondolat fordul meg most Bocskó elvtárs fejében. Az új esztendő lehetőségein, feladatain gon­dolkozik. Úgy beszél a jövőről, mintha már szeme előtt játszódott volna le minden. Mintha látta volna már a két szülő Cellulózé- gyárból érkező nyers­anyagokat, melyek csövön érkeznek át a gyárba, az új gépeket, a lázas mun­kaversenyek napjait. Az új évben tudja, hogy tőle nagyon sokat vár a párt, s a gyár minden dolgozója. Sokévi ta­pasztalatával ér f"dzsir.-l­­gyan;i.i­ n­egiz alósitani a jö: " terveit. A Mezőgazdasági Vízépítő Vállalat negyvenhét dolgozója nyerte el a sztahanovista kitüntetést A Mezőgazdasági Vízépítő Vállalat járaladányi munka­helyén negyvenhét kubikosnak adták át a jó munkáért járó legszebb kitüntetést, a sztaha­novista jelvényt, vagy okleve­let. Negyvenheten fogadták meg a kis ünnepségen a csatorna­­építő munkások közül, hogy továbbra is a legjobbak között s mindig a verseny élén har­colnak azért, hogy minél előbb elűzzék az Alföldről az aszály rémét, bőven termővé tegyék földjeinket­. Sztálin elvtárs születésnap­jának tiszteletére, s megelő­zően is dolgozó népünk min­den nagyobb ünnepére lelkes ver­senyszerű munkával s kiváló teljesítményekkel készültek a vállalat dolgozói. Az elsőségért mindig új brigádok indultak harcba s a vetélkedés nyomán szinte szemlátomást nőttek; — hosszabbodtak a csatornák. — Csaknem minden brigád köb­méterekkel szárnyalta túl a kubikos normát. Uj módszerek születtek s a verseny hevében szívesen adták át tapasztala­tukat a fiataloknak az idősebb földmunkások-DQ X Jő munka eredménye nem maradt el. Varjú István bri­gádvezetőnek tűzték először a mellére a munka­ büszke csilla­gát, majd a brigád többi, tag­jai: Varjú József, Stószek István, Garacz Sándor, Szószek József és Regdon Kálmán ka­bátján is ott ragyogott a leg­jobbak jelvénye. Még sokan köszönték meg meleg kézszok­tással a nagy kitüntetést és a sztahanovista oklevelet­. Egyenként mentek ki a Pomázi III. István kubikos brigád tagjai­: — A Pomázi I­­István brigád, a Dobos István brigád, a Csótó István brigád, a Balogh Ferenc brigád,, a Vona B. Tivadar brigád tag­jai vették át élükön a brigád­vezetővel, a pirosszegélyű szta­hanovista okmányt. Egy­ kis meglepetésben is volt részük a kitüntetetteknek. Minden jelvény és oklevél mellé pénzjutalmat is adtak­ Több mint 7000 forinttal jutal­mazta államunk a vállalat leg­jobbjait­. Pély, Jászladány, Jászdózsa és még több jászsági község lehet büszke az őszi esőtől megviselt munkásaira. Ha este hazatérnek, újra meg újra meg­nézegetik a csillogó jelvényt, a tízszer is kisimogatják az ös­­­szegöngyölgetett nagy ok­mányt. Boldogságban telik el az­ év utolsó napja s holnap már mindenki tudja a község­ben, hogy melyik családban vannak a legkiválób férfiak. A kitüntetettek is érzik majd, hogy mi­t jelent sztahanovistá­nak lenni és az új évben még nagyobb kedvvel indulnak munkába az eddigi eredmé­nyek megdöntésére. A mi brigádunk vezet a versenyben Ha végigmegyünk Szolnokon, mindenféle jóval dúsan megrakott kivakatok tárulnak elénk. Jól táplált, rendesen öltözött munkásokat látunk. S ez mind fejlődésünket, eredményeinket bizonyítja. Arról be­szél, hogy a magunk szebb és jobb életéért dolgoztunk az elmúlt évben. Nálunk hihetetlen gyorsasággal nőnek ki a földből a gyárak és állnak a termelés szolgálatába. Üzemeinkben pezseg az élet, örömteli arccal nézünk a jövő felé. Tervünk nem csupán csak álom, hanem megvalósítható. Bátran és merészen merek tervezni. Valamikor, a régi világban az volt az álmom, hogy dolgozhassak. Ma már nagyobb terveim vannak. Három családom van, nagyob­bik kislányom VII. általános iskolába jár. Taníttatni szeretném. Tudom, megvan erre a lehetőség, hiszen a dolgozó ifjúság előtt nyitva állnak a felsőbb iskolák, egyetemek kapui. Meleg ruhát és cipőt a legszebbet sikerült megvennem nekik. A feleségemnek is van egy nagyon szép álma, ami nem elérhetetlen számára sem,­ ha még továbbra is szorgalmasan kiveszi a részét a munkából. Pártunknak tagjelöltje szeretne lenni. Ez lenne a legszebb újesztendei ajándék számára. Nagyon szeretem a munkámat. 21 éve dolgozom a tisztkovácsok­­nál. Nem kis munka. Mindig azon igyekeztem, hogy tervemet túl­teljesítsem. Brigádvezető vagyok. 142 százalékot értünk el , tervünk az volt, hogy ezt az eredményt tartani fogjuk. Sikerült is elérni. Ma a mi brigádunk vezet a versenyben. Az 1953-as évben nagy feladat hárul ránk. Tervem az, hogy még fokozottabb eredményt érjek el, minőségi munkát végezzek, és a selej­­tet teljesen kiküszöböljem. Én tudom­, minden terv annyit ér, amen­­­nyit megvalósítanak belőle és továbbra is harcot indítok érte. Ennek elérésével még szebb, jobb jövő vár majd rám és családomra. CSÁSZÁR ISTVÁN tüzikovács, Szolnok, Járműjavító.

Next