Szolnok Megyei Néplap, 1954. május (6. évfolyam, 103-127. szám)

1954-05-16 / 114. szám

2 SZOLNOKMEGYEI NÉPLAP A Járműjavító üzemi pártbizottsága a kongresszusi versenyért Hazánk, népünk életének nagy eseményére, a pártkongresszusra lelkesen készülnek a Járműjavító dolgozói is. Beszéljenek erről min­den szónál ékesebben a számok, adatok, tények.­­ Első negyedéves tervét 104­9. április havi tervét 110.69 százalékra teljesítette a vál­lalat. — Kongresszusi fogadalmaik megvalósításában május 1-ig idő­arányosan — 120.5 százalékot értek el a dolgozók. S hadd tegyünk eh­hez még egy adatot a legjobb ered­ményt elérő kilenc brigád közül többnek kommunista vezetője van Az eredményeket a valóban szé­les méretekben kibontakozott, ele­ven versennyel érték el a dolgozók. S hogy a verseny nem maradt szűkkörű, a felajánlások nem ma­radtak papíron, az nagy mértékben köszönhető annak, hogy az üzemi pártbizottság rendszeresen foglalkozik a munkaversennyel, komoly elvi és gazdasági tanácso­kat ad a vállalat gazdasági vezetői­nek, a szakszervezetnek, a verseny gazdájának. Most a kongresszusi verseny — . aranyszakaszára“ (így nevezik a dolgozók), a kongresszusi hétre ké­szül az üzem. A legutóbbi pártbi­zottsági ülésen már ennek jegyében számolt be a szakszervezet a ver­seny eddigi tapasztalatairól. A meg­beszélés fényt derített — az ered­mények mellett — a verseny, il­letve az értékelés egyik fogyatékos­ságára is. Az üzemnek meghatáro­zott mennyiségű kocsikat kell na­ponta kiadnia. .A műszaki vezetők többsége ennek ellenére eddig csak a verseny százalékos eredményeivel törődött, mellőzve a naponta elké­szülő kocsik számát. Ez a megálla­pítás is hozzájárult ahhoz, hogy most a kongresszusi hét vállalását darabszámban tették meg a dolgo­zók. Nagyszerű ez a vállalás. A kongresszusi héten mindent nap az eddigi 32 kocsi helyett, 40 kocsit készítenek el. A terven felüli első „békevonatot“ hétfőn, a kongresszusi hét első nap­ján bocsátják útjára. A pártbizottság leszögezte, hogy általában megfelelően foglalkozik a szakszervezet a verseny nyilvá­nosságával.­­Erről személyesen is meggyőződhet bárki, aki a műhe­lyeket körüljárja. A kongresszusi emléklapok mindenütt kint vannak. S külön a legdíszesebb helyen min­den műhelyben egy tábla,, Akik a teljesítésben élenjárnak“ felirattal. Az emléklapokra rávezették a vál­lalásokat s az áprilisi teljesítéseket is. Egyedül a VII. osztály megmun­káló részlege az, ahol még csak a márciusi eredmények vannak az emléklapon.) Hiányos még, — s a pártbizottság felhívta erre a szak­­szervezet figyelmét, — azoknak a dolgozóknak népszerűsítése, akik már teljesítették ötéves tervüket. Pedig ezek különösen megérdemlik, hogy nevükkel, szép eredményük­kel megismerkedjenek munkatár­sak s minél többen kövessék példá­jukat. A pártbizottsági ülés foglalkozott a kongresszusi hét műszaki feltéte­leinek problémáival is. A legna­gyobb veszély az anyaghiány terén a kocsikerék anyagnál van. A fel­sőbb szervek segítsége nélkül nem tudják ezt a problémát megoldani, az egyenletes termelést, a napi 40 kocsit biztosítani. Ezután az alapszervezetek titká­raival, s ezek a pérzbizalmiakkal beszélték meg a feladatokat. A pártbizalmiak munkáját nagymér­tékben megkönnyíti, hogy nemrégen háromnapos pártbizalmi tan­folyamot szervezett az üzemi pártbizottság A tanfolyamon megvitatták a párt­bizalmiakkal, hogyan kell nevel­niük a párttagokat, tagjelölteket. Előadásokban ismertették a kom­munista példamutatás jelentőségét, a termelésben, s a pártbizalmiak ezzel kapcsolatos feladatait. A párttitkárok, a pártcsoportve­zetők után, az összes aktivistákat harcba szólították. A VII./a. osztály aktivistái értekezletén pl. részt vet­­tek a pártonkívüli népnevelők, s a DISZ titkár is. Többek között fel­szólalt itt Jávor László elvtárs üze­mi reszortvezető is, aki felhívta az aktivisták figyelmét arra, hogy „a verseny igazán akkor éri el célját, akkor lesz méltó ünneplése a párt­­kongresszusnak, ha egy percig sem tévesztjük szemetül a munka minő­ségét. Mindent elkövetünk, hogy megálljuk a helyünket abban a versenyben, amit annak a kongres­­­szusi palk tiszteletére indítunk, ahol mindnyájunk érdekében, mindnyá­junk ügyét fogják tárgyalni­. Ez az őszinte szívből jövő verseny­hangulat tapasztalható az üzem egész területén. Nem kétséges, ak­kor lehet elmondani egy pártbizott­ságról, hogy eredményeket ért el a versenyagitáció terén, ha maga a versenyzés, a harc a többtermelé­sért — és tegyük hozzá, a harc a jó eredmények eléréséért — • vérévé vált a dolgozóknak. És, hogy a Jár­műjavítóban ez a helyzet a munká­sok többségénél, beszéljen arról helyettünk két példa: Az üzemben a kongresszusi ver­senyt Lendvai István elvtárs alváz­lakatos indította el. Versenyre hív­ta az alvázlakatos brigádokat s bri­gádja nevében 10 teherfővizsgás­­kocsi terven felüli elkészítését vál­lalta. Fogadalmát a brigád március 1-re 4 kocsival túlteljesítette Lendvai elvtársnak van egy nagy könyvnek is beillő füzete.­­­ Ebben rendben, sorjában megtalálható, hogy a két „legveszélyesebb“ bri­gádnak minden hónapban mennyi a teljesítménye. Szépen egymás alá van írva, a Horváth brigád 50, Dobó brigád 44 és Lendvai brigád 53 ko­csit készített áprilisban.­­ Bár a Lendvai brigád május 1-ig első a brigádok közötti versenyben, a két másik brigád szintén nagyszerű eredményeivel komolyan a sarká­ban halad. És végül írni kell a VII. b osztály faliújság cikkéről, mint a jó ver­senyszellem másik tanújáról. A fa­liújságon van egy cikk, amelyben Hegedűs Károly DISZ tag megbí­rálta Cseh Zoltán üzemi tudósítót, amiért a Néplaphoz írt cikkében nem említette meg a bognár részle­get s a szekrényeseket, akiknél pe­dig valóban vannak dicséretre méltó eredmények. A bírálat jogos volt, hadd pótoljuk most mi a mulasz­tottakat. Simon Béla a májusi első dekádban 142 százalékot, Schnetter Ernő 133 százalékot ért el.­­ Hódi Károly brigádja 145 százalékos át­laggal dolgozik. Hegedűs Károly pedig állandóan 144 százalékon fe­lül teljesít. Gratulálunk eredmé­nyeikhez és további jó munkát kí­vánunk mindnyájuknak. Érjenek el az üzem többi dolgozóival együtt minden eddiginél szebb eredményt — az ünnepi napokban — a kon­gresszusi héten, iin A DALOS KEDVŰ IFJÚSÁG NEVELŐJE Darzótzy László a jászberényi tanítóképző ének- és zeneta­nára. Haja már őszszehajló, az évek hosszú sora és a velejáró ezernyi gond mély barázdákat vontak hom­lokára és az arcára. 68 éves már és 50 éves pedagóguspálya emlékei rajzanak körülötte, amikor a nap­­sugaras májusi délutánon elbeszél­gettünk élete folyásáról. A szerény kis családi tűzhelynél tizenhárman melegedtek, testvérek. Az édesapja pékmester volt. Tőle örökölte a zene iránti szeretetét és a tehetséget. Az apja sokszor, a fá­radságos napi munka után, amikor pihenni tértek a dolgos emberek, meghitt családi környezetben éne­kelt szép dalokat tiszta csengésű hangján.­­ A pék fia, már akkor, gyermekként elhatározta, hogy éle­tét a zenének, a pedagógiának szen­teli. Később nagy öröm érte az ap­ját. Kassán a dalkör, melynek ő is tagja volt, Bánk bán­t adta elő Erkel Ferenc, a híres zeneszerző vezényletével. Erkel a zeneakadé­miára hívta őt, annyira megtetszett neki erőteljes, szép tenor­ hangja. Bármennyire is szeretett volna a kérésnek eleget tenni, nem tudott, mert a családi élet, a mindennapi gond nem engedte el. Otthon ma­radt, sütötte továbbra is a szép pi­ros cipókat, de sokszor visszaemlé­kezett Erkel meleghangú hívósza­vára.­ ­ A pékmester fia már tízéves ■*-*- korában zongorázott és az úri gyermekek nem is sejtették, hogy mit jelent annak a foltosru­hájú fiúcskának, amikor csak egy félórácskát is hagyják játszani. A kisfiú gyermek fantáziájával gyakran ábrándozott arról, hogy egyszer ő is vesz zongorát és nem kell szégyenkeznie, kérnie az ura­kat. Amikor megnőtt, szülei az iglói tanítóképzőbe adták, — gondolván, hogy néhány év múlva végez és keresetet hoz a házhoz. A tanítóképző elvégzése után Kas­sán öt évig tanítóskodott, s közben elvégezte a zeneakadémiát, megsze­rezte a tanári oklevelet, de ekkor már saját zongorája volt, azon ját­szott szíve, lelke minden melegével. Tanítói évei alatt sokat nélkülözött, csak azért, hogy zongorát vásárol­jon, valóra váltsa gyermekkori ál­mait, hogy többé már ne kelljen kölcsön zongorán játszania. A 7. első világháborút végigszen­­­vedte, — tizenhárom hónapig tűzvonalban volt, csak később lett a 39-es honvéd hadosztály karmes­tere. Élete következő és mostani állo­mása is a jászberényi tanítóképző. 1918-ban került ide és azóta 3 év megszakítással itt tanít. Bár már idős ember, mégis fiatalos lendület­tel dolgozik, tanítja az ifjúságot. Hetenként húsz órát ad le, ugyan­úgy mint fiatal kartársai és ezen­felül délutánonként még korrepe­tálja is a diákokat. Legszebb élményei közé tarto­zik, amikor az iglói tanítóképzőben — másodéves hallgató, tizenhatéves fiúcska volt, — tanárai idős tagok­ból álló iparos dalárda vezetésével bízták meg. Az énekpróbákon ő volt a parancsnok, mint a hajóskapitány, engedelmeskedtek is neki, de ha le­jött a pódiumról csak kisfiúcska ma­radt és tisztelte az idős felnőtteket. A nyilvános szerepléskor tanárai is megjelentek és a kis­diák elisme­rést kapott mestereitől. Erre a szép emlékre még most is, hosszú évek után úgy emlékszik, mintha tegnap történt volna. % J­ászberényben nem múlt el mű­­a sorosest dalárda részvétele nél­kül. Most is nagy terveket sző. Ős­­­szel egy újabb dalárdát alakít és azokat is viszi versenyre. A zene, az ének léleknemesítő eszközével meg­tanítja diákjait a szépre. Ha még egyszer választana pályát, akkor is tanár lenne, mert az ifjú­ságot nevelni csak hivatásból lehet és szabad. A pedagógusok munkája nehéz, sok türelmet igényel. Csak­nem minden diák egy-egy külön vi­lág és ezért sokrétű a feladatuk. A vígkedélyű jó öreg bácsi, Ber­­zátzy László ének- és zenetanár, de mindenik pedagógus sok megbe­csülést érdemel, mert ők nevelik jó hazafiakká gyermekeinket, kezükön nyugszik a jövő generáció sorsa. Halmai József. Úttörő-szín­játszók nagy sikere üászárokszálláson A JÁSZÁROKSZÁL­­LÁSI Széchenyi­ általá­­nos iskola növendékei közelmúltban több mint tízszer adták elő Em­őd Tamás .,Mézes­kalács­’ c. mesejátékot. A 300 férőhelyes kul­­turotthont estéről esté­re megtöltötte a kö­zönség. Nemcsak a községben, sőt nem­csak a járásban nyil­vánult meg nagy ér­deklődés, hanem He­ves megye szomszédos helységeiből (Zaránk, Erk, Tamnaőrs, Visznek, stb.) is húszával, har­mincával lőttek a né­zők. Ki vonaton, ki ko­csin, ki gyalog .­­ Fekete László tanár szervezte, rendezte az előadást. Nyolc betét­szám szövegét és zené­jét is maga írta. Ezek szép dallamú, ügyes dalok harmonikusan il­leszkedtek bele a da­rab eredeti zenéjébe. Fáradhatatlan szorga­lommal, a színpadi technika meglepően alapos ismeretével, nagv zenei hozzáértés­sel készítette elő nö­vendékeit az előadásra. AZ ISKOLA tanulói kitettek magukért. Két­hónapos kemény mun­­kájuk eredményét vit­ték színpadra. A kar­ban szereplőket is be­leszámítva, 80 úttörő vette ki részét az elő­adásból és a méltán megérdemelt sikerből. Láttunk a színen II. osztályos apróságokat és ..ng_gy“ VIII. osztá­lyosokat is. Az iskola­­vezetés és az előadás­rendezés külön érde­meként kell megemlí­tenünk, hogy a szerep­lők nemcsak a színját­szásban, hanem a ta­nulásban is kiválnak a többiek közül. A fősze­replők közül Vidra Zsuzsa, Hévér András, André Klára, Szalga Zoltán kitűnő, Ferenc Lajos jeles, Füle Mag­dolna és Forgó Mária jórendű tanuló. Az előadás szép sike­rét az egész iskola kol­lektív munkáj­a bizto­sította. Mindegyik ne­velő vállalt valami­lyen­ feladatot. Ki kell emelnünk­ Tőzsér János ízléses, szép díszleteit, valamint a Csikós Mik­­­lósné által betanított táncokat. A zenekar­ban a nevelők és a szü­lői Munkaközösség tag­­jai játszottak. A szülői munkaközösség ezenfe­lül is kivette részét a munkából. Szülők varr­ták a feltűnően ügyes jelmezeket, szülők vé­gezték az öltöztetést. A jászárokszállási Szé­chenyi­ általános isko­la hagyományos iskolai előadásai ilyen módon válnak a nevelés szer­ves részévé, jelentősen hozzájárulnak a jó is­kolai közösség kialakí­tásához. 1954 május 16. A Francia Nemzetvédelmi Bizottság az indokínai háború fokozására irányuló intézkedéseket vizsgálta pénteki ülésén A francia kormány újabb segélykérelemmel fordult Washingtonhoz Párizs. (MTI.) A Francia Nem­zetvédelmi Bizottság pénteken dél­előtt Coty köztársasági elnök el­nökletével ülést tartott. Az ülésen részt vett a kormány legtöbb tagja, továbbá Ely tábornok, a vezérkari főnökök bizottságának elnöke. Mans, a hadügyminisztérium főtit­kára s részt vettek az ülésen a hadsereg, a haditengerészet és a légierők vezérkari főnökei is. A bizottság ülései titkosak, de mivel a nemzetgyűlés csütörtöki ülése során utalások történtek az ülés napirendjére, a péntek dél­előtti ülés tárgya ismeretessé vált. A Nemzetvédelmi Bizottság tagjai elsősorban bizonyos háborús intéz­kedések előkészítését tárgyalták meg, így haditengerészeti erők és repülőgépek Indo­kínába küldését, a kaszárnyákban és a kikötőkben készültségi állapot elrendelését hogy gyorsan lehessen további egy­­ségeket Indokínába irányítani. Az ülés egyik legfontosabb feladata annak megállapítása volt, hogy mi­lyen módon erősítsék meg az indo­kínai expedíciós hadtestet. Miközben a Nemzetvédelmi Bi­zottság súlyos intézkedések lehető­ségét latolgatta a francia kormány — mint azt jólértesült forrásból megerősítik — újabb segélykéréssel fordult az amerikai kormányhoz, felszólítva, hogy küldjön haladék nélkül katonai segítséget az expe­díciós hadtest számára. Az értesü­lés szerint Eisenhower elnök és az amerikai vezérkar már vizsgálat alá is vette ezt a kérdést. Még nem tudni pontosan, vájjon csak hadi­anyagot és repülőgépeket kért-e a francia kormány, vagy pedig köz­vetlen amerikai katonai beavatko­zást sürgetett-e? Washingtoni hivatalos körök — mielőtt választ adnának a francia kormány e kérdésére — máris több „megjegyzést’­ tettek. Ezek a „meg­jegyzések“ azonban nyugodtan ne­vezhetők követeléseknek. A „megjegyzéseket1’ amerikai ka­tonai körökben teszik, amelyek az­zal vádolják az expedíciós hadtest parancsnokságát, hogy túlságosan „puhány.”1 Bonnet, Franciaország washing­toni nagykövete megbeszélést foly­tatott Dulles-szal, míg Párizsban Dillon amerikai nagykövet és La­­niel miniszterelnök tárgyaltak. E megbeszéléseken nyilván ezeket a problémákat vitatták meg. (MTI.) rL Ez történt a nagyvilágban ! Párizs. (MTI.) Az „AFP“ közölte, hogy pénteken délután a francia külügyminisztériumban tárgyalások kezdődtek Franciaország és India között az indiai területen lévő fran­cia birtokok kérdéséről. * Új Delhi. (MTI.) Mint az „In­­diafo­ 1 jelenti, Nehru indiai minisz­­terelnök beszédet mondott a felső házban, az államok tanácsában Nehru kijelentette: az indiai kor­mány tudomásáb­a hozta az Észak­atlanti Szövetség tagállamainak, hogy egészen nyilvánvaló: az Észak­atlanti szerződés, vagy az angol­­portugál szövetség nem vonatkozik India területén lévő semmiféle bir­tokra. India annak a reményének adott kifejezést,­­ hogy a szóban­­forgó hatalmak „egyetértenek azzal, ahogyan India a helyzetet értel­mezi.“ Nehru a továbbiakban ki­jelen­tette: „India nem engedi meg, hogy területén bármilyen nyugati ha­talom támaszpontokat létesítsen.*1 * Párizs. (MTI­) Hírügynökségi je­lentések szerint Hallstein nyugat­német külügyi államtitkár pénte­ken Párizsba utazott, hogy foly­tassa tanácskozásait Schumann francia külügyi államtitkárral Saar-kérdésről. Bonni hír szerint Hallstein részletesen kifejti az Ade­­nauer-kormány legújabb javaslatait a Saar-vidék „európaizálására“ vo­natkozóan.­ London. (MTI.) Az Angol Béke­védelmi Bizottság nyilatkozatot adott ki és ebben kijelenti, hogy a genfi értekezlet az ázsiai béke re­ményét nyújtja a világ népeinek. A nyilatkozatban kiemeli, hogy még komoly veszélyek fenyegetik ugyan a békét, ezeket azonban le lehet győzni, ha Anglia teljes sú­lyát latba veti ama erőfeszítések mellett, amelyeknek célja békés elintézés elérése az érintett orszá­gok közötti megegyezés útján. Most, amikor a nemzetek képvi­selői egymással találkoznak, itt az idő, hogy Anglia teljes erővel hallassa szavát a nemzetközi fe­szültség enyhítése céljából. * Szófia. (MTI­) A Dimitrovi Népi Ifjúsági Szövetség III. Kongresszu­sának csütörtök délutáni ülésén fel­szólalt Molnár János, a DISZ Köz­ponti Vezetőségének titkára is. Be­szédében hangsúlyozta a Dimitrovi Népi Ifjúsági Szövetség és a DISZ célkitűzéseinek azonosságát. Kije­lentette: — Tanultunk és tanulni fogunk közös példaképünktől, a hős l­enini Komszomoltól.« London. (MTI­) Az angol kongre­­gációs egyház évi gyülekezete nagy többséggel elfogadott határozatában felhívta a kormányt, fontolja meg sürgősen a tömegpusztító fegyverek eltiltását. A határozat egyúttal azt a ko­moly aggodalmat fejezi ki, hogy az atomfegyverekkel folytatott kísér­letek is rendkívül súlyos szenved­é­­­seket és pusztításokat okozhatnak az egész világon.* Montevideo. (TASZSZ­) Az „Im­­prensa Popular’1 jelentése szerint Rio Grande Do Sul brazil á­llam­­ban 15 ezer vasutas sztrájkba lé­­­pett. A sztrájk megbénította a vas­i úti forgalmat. — A sztrájkolók a munkaviszonyok javítását követe­­­­lik. • Varsó (TASZSZ). A PAP hír­­ügynökség közlése szerint a lengyel állambiztonsági szervek a napokban ártalmatlanná tettek egy, az ország területén szerteágazó hálózattal rendelkező kémcsoportot. A csoport élén olyan személyek álltak, akik angol kémiskolát végeztek, majd át­­dobták őket Lengyelország terület­­ére. A letartóztatottaknál 17 revol­­­vert, nagymennyiségű hadianyagot, méreggel töltött ampullákat, — 4 rádióvevőkészüléket teljes tartalék­­alkatrész-készlettel, rejtjelekkel. —< különleges fényképezőgépeket, elké­­szített kémjelentéseket, okmányha­­misításhoz szükséges eszközöket, —* nagyszámú okmányt, — valamint nagyösszegű lengyel és külföldi valutát találtak. A kémcsoport több tagja korábban a Gestapónál dol­­­gozott. A csoport feladata az volt, hogy kémjelentéseket gyűjtsön Len­­gyelország védelmi erejéről, gazda­­­sági és politikai életéről. A kémek­­­nek többízben Adenauer kormánya biztosított lakást, közlekedési eszkö­­zöket és segédszemélyzetet. A kémcsoport bűnös tevékenysé­­gének leleplezésében nagy szerepet játszott a lakosság ébersége.­­ K­e­s­z­o­n (Új Kína). Li Szán Csu tábornok, a katonai fegyverszüneti bizottság koreai-kínai küldöttségén­­ek rangidős tagja a bizottság pén­teki ülésén tiltakozott amiatt, hogy az amerikaiak a koreai fegyverszü­neti egyezmény megszegésével erő­sítésnek minősülő hadianyagot szál­lítanak Dél-Koreába • Párizs (MTI). A tonkini delta­vidéken Phuly közelében a nép­hadsereg erői bekerítették az expe­díciós hadtest egyik zászlóalját. A Hanoiban kiadott közlemény arról számol be, hogy heves harcok zaj­lottak le, s csak légierők bevetésé­vel és erősítések küldésével sikerült kiszabadítani a francia zászlóaljat szorongatott helyzetéből. A közle­mény hangsúlyozza, hogy Phuly városnak, amely háromnegyed rész­ben el van pusztítva, igen nagy stratégiai fontossága van, mivel kulcshelyzetet foglal el a Hanoit Nam Linh-el összekötő útvonalon. A vietnami demokratikus rádió közölte, hogy május 7-én és 8-án a Phuly körüli harcokban az expedí­­ciós hadtestnek 531 katonáját tet­ték harcképtelenné. Tan Hoa-nál harcképtelenné tet­ték az expedíciós hadtest egy má­sik zászlóalját is. (MTI) Párthír Május 18-án, kedden délután 6 órakor Szolnokon, a Pártoktatás Házában előadás lesz „Iparunk időszerű feladatairól“ címmel. —* Előadó: Sebes István elvtárs, az A. É. K.-tÓL

Next