Szolnok Megyei Néplap, 1954. október (6. évfolyam, 232-258. szám)

1954-10-01 / 232. szám

j1 ■i54 október -------------ni ii—■ SZOLNOKMEGYEI NÉPLAP „Örömmel és meggyőződéssel veszek részt a Hazafias Népfront munkájában”” Irta­t Gaál látván, törökmiklósi ref. lelkipásztor, a nagykunsági ref. egyházmegye esperese /N­épköztársaságunk kormányá­nak bölcs intézkedése és az egész magyar nemzethez intézett felhívása nyomán egyre nagyobb lendületet vesz a Hazafias Nép­front kialakulása. Nemzetünk élete és jövője mindnyájunk kötelessé­gévé teszi, hogy a Hazafias Nép­front értelmében rejlő eszmét szol­gáljuk, arról beszéljünk, írjunk s azért boldog odaadással dolgozzunk, örömmel és meggyőződéssel teszem ezt én is és tegye minden magyar ember, aki önmagát, családját és hazáját egyformán szereti s nem­csak benne és belőle akar élni, ha­nem érte is. Új, szociális életünkben és beren­dezkedésünkben nemcsak a munka, hanem az élet és a hatalom is az egész népé. A Hazafias Népfront a magyar nemzetnek olyan népi egy­ségét valósítja meg, amely magá­ban foglalja a nemzet minden, ha­záját szerető és dolgozó tagját. A Hazafias Népfront nemzetünk tör­ténelmében az első, mindenki szá­mára lehetséges és mindenkire ki­terjedő olyan demokratikus tömeg­­mozgalom, amelyben ott lüktet a nemzet egész politikai, gazdasági és társadalmi élete. A Hazafias Népfront nem idő­­szakonként és alkalmilag megjelenő mozgalom és erő, hanem állandó folyamat és forrása, alapja, irányítója nemzeti életünknek, egész államhatalmi szervezetünk­nek. Minél erősebb lesz a Hazafias Népfront nemzeti egysége, annál sikeresebben fogjuk megoldani nagy nemzeti feladatainkat. Min­den hazáját szerető magyar ember tekintse hát saját ügyének nemzete e közös ügyét, nemzete szabadsá­gát, békességét és boldogulását. A Hazafias Népfront állandó te­vékenységében a tanácsok be tud­ják majd tölteni azt a nagy fel­adatot, hogy vezetői munkájukban egyre erősebben és határozottabban szolgálhassák a község, a járás, a megye és az egész nép javát. A ta­nácsok és a dolgozó nép együtt­működésében nem a rendelkezés és a kényszerűség, hanem a megértés s a bizalom lesz az uralkodó elv: együtt dolgozni egymásért, minden dolgozó magyarért, az egész ha­záért." A Hazafias Népfront megala­kulása nem szervezeti ügy s mély történelmi, politikai és nem­zetgazdasági tartalma van. Ez nem egy eltalált gondolat, nem propa­ganda szava, nem az emberi élet felett járó ideál, hanem a magyar lélek mélyén élő nemzeti eszme, mely folytonos vágyakozásban és várakozásban megvalósításra tö­rekszik s a történelem folyamán mindig fellobogott, nem egyszer megrendítő detonációkban tört elő, valahányszor megérezte, hogy az életről, a szabadságról, a boldogu­lásról, a jövőről van szó. Külön kell gondolnunk arra és állandóan szemünk előtt kell tarta­nunk, hogy abban a nagy világ­égésben és borzalmas vajúdásban, amelyben benne voltunk és benne égtünk mi is, a mi forradalmunk, a mi átalakulásunk általában békés körülmények között zajlott le és fokozatosan történt a romok elta­karítása, az építés megkezdése, az új politikai, gazdasági és társadal­mi rend építése s mindezek egyre erősebben olyan hatalmas iramot vettek, révükön olyan nagyszerű eredményeket értünk el, amilye­nekre ezelőtt tíz esztendővel még az optimisták sem mertek gon­dolni. A­z átalakulás természetes rend­­­­je, hogy ez sok küzdelemmel, sok áldozattal, sok lemondással és verejtékkel történt. Tíz esztendő távlatából nézve azonban ezt a gi­gantikus munkát, boldogan állapít­hatjuk meg, hogy nem volt hiába­való. Az eredmények nagyszerűen­­nagyok. A magyar dolgozó nép, an­nak minden rétege, verejtékében egyre inkább összeforrott, érzésben, egymás szeretetében, becsülésében és segítésében összekovácsolódott, s most, amikor eljött az ideje, mind­ez a Hazafias Népfront megalkotá­sában teljesedik ki. Igen, együtt, egymásért, a ha­j­ó, A „f f JPz az új s a jövő életét adó nemzeti eszme, amelynek je­gyében teljes átérzéss­el, együtt munkálkodva dolgozunk tovább mindnyájunk és hazánk boldogabb és békés életéért, így és ebben látom én a Hazafias Népfront mély értelmét, nagy je­lentőségét.­ A Hazafias Népfront megvalósításáért kezet kell fognia egymással minden magyar ember­nek, aki hazáját szereti, tekintet nélkül arra, milyen világnézetet vall, milyen hitben él, milyen a pártpolitikai meggyőződése. Aki az eke szarvára teszi a kezét és nem előre tekint, hanem hátra néz, nem alkalmas a jövendő életre. Emlé­kezvén a múltra, nekidőlve cél­egyenest igyekszünk előre, erős hit­ben és folytonos munkában. A Hazafias Népfrontban így kell akarnunk békénket és jövendő boldogabb, szebb életünket és akkor erősek leszünk, képesek en­nek az életnek a megvalósítására. Nemzetünk egyik nagy költője mondta: „Tudod, mi az erő? *— Akarat — mely előbb vagy utóbb, de győzelmet arat!!’ S a Hazafias Népfront akarásá­ban már benne rejlenek hazáját forrón szerető népünk munkájának további győzelmei is. Új vezetőséget választanak kisipari szövetkezeteink­ ­ Kisipari­ szövetkezeteink újult erővel fognak megnagyobbodott fel­adataik valóraváltásáh­oz. A mun­ka és a szervezeti élet megjavítá­sához kell vezetni a vezetőségvá­lasztó közgyűléseknek, melyek a napokban folynak. Néhány helyen — közte a mező­túri Mezőgazdasági Felszerelést Gyártó KTSZ-ben is — megtartot­ták már a vezetőségválasztást. A közgyűléseknek feladatuk az is, hogy értékeljék az eddigi munkát s a tagok széleskörű aktivitásával megszabják a jövő feladatokat. A mezőtúri KTSZ-ben — kisebb hibáktól eltekintve — jó munkát végzett a vezetőség válasz­tó köz­gyűlés. Az elnök részletesen ismer­tette a tagsággal az elmúlt két év munkáját, beszélt a fejlődésről és a hibákról._______ | A szövetkezet­­ igyekezett mun­kájával segítséget adni a nagy tsz­­város dolgozó parasztságának. Létrehoztak egy kovácsműhelyt be­épített tűzhellyel és villanyfuttató­­val. Készült egy patkolószín, új he­lyiséget létesítettek a szíjgyártó­részlegnek, kibővítették a lakatos­műhelyt. Két év alatt a termelési érték egymillió forinttal nőtt. A szövetkezet erősödésével, a munka fokozódásával 71.000 forintról 130 ezer forintra emelkedett két év alatt a szövetkezeti nyereség, mely­nek nagy részét tartalékolásra, üzembővítésre fordíthatták. A dol­gozók egészségvédelmére, csupán az év első felében 10.000 forintot költöttek. Jelentősen javult az anyagellátás is. A szövetkezet jó eredményeit, fel­halmozását nagyban elősegítette az, hogy az általános költséget, az utóbbi időiben 4,6 százalékra, az előző évinek csaknem felére sike­rült leszorítani.­­ Az elnök­­ beszámolója további részében a legnagyobb hibák kö­zött említette meg a munkafegye­lem lazaságát, a tagok önkényes távolmaradását és egyesek érdek­telenségét a szövetkezet ügye iránt. A közgyűlés hibája volt, hogy ke­vés szó esett a munk­a­versenyről. A beszámolóból és a hozzászólások­ból sem derült ki, hogy a szövet­kezet nem lehet megelégedett az eddigi eredménnyel, nem szabta meg, mit tesznek majd a jövőben a lakosság szükségletének fokozot­tabb kielégítéséért, milyen célokat títmnek, masnik álé.­­ A közgyűlés a vita után újjá­választotta a szövetkezet vezetősé­gét és felügyelőbizottságát. Szabó Lajost, a régi, tapasztalt elnököt, csakúgy mint a szövetkezet jó munkát végzett vezetőségi tagjait újra beválasztották a vezetőségbe. Az új vezetőség tartsa feladatá­nak a munkafegyelem megszilárdí­tását, az eredményes gazdálkodást. Ne tévessze szem elől, hogy jó munkát cs­ak akkor végezhet, ha intézkedéseinél kikéri a tagok vé­leményét. TÓTH FERENC KISZÖV elnöke. •» «1 Az Ünnepi Könyvhét megyei eseményei Az Ünnepi Könyvhéten több íróvendége lesz megyénknek. Szol­nokon a Szigligeti Színházban tartandó irodalmi esten Sarkadi Imre szólal fel. Előadása után a színház művészei szolnoki írók és költők műveiből adnak elő. Kisújszálláson Szabó Pál, Jászberényben Szebe­­rényi Lehel, Abádszalókon Vihar Béla, Karcagon Dobozy Imre tart előadást irodalmi est keretében. A Megyei Könyvtár a mai magyar könyvkiadás bemutatása cél­jából könyvkiállítást rendez olvasótermében, melyet egy hétig lehet látogatni. Ugyanitt olvasó-megbeszélést is tartanak. A megye nép­könyvtárai csaknem kivétel nélkül kiállításokat és könyvismertető előadásokat rendeznek az Ünnepi Könyvhéten. A Társadalom- és Természettudományi Ismeretterjesztő Társulat megyei szervezete minden járásban egy-egy mezőgazdasági szakkönyv ismertető előadást rendez, ezzel vesz részt az Ünnepi Könyvhét ren­dezvényeiben. Szolnokon öt könyvsátrat állítanak fel a tömegszervezetek.­­ A vasútállomáson a Vasutas Szakszervezet, a városi tanács előtt az MNDSZ városi szervezete, az Úttörőház előtt az úttörők, a városi párt­­bizottság előtt a DISZ, a Kossuth Lajos­ utcában pedig az Állami Könyvesbolt. ____ A vasút és a szállítófelek jó együttműködése elősegíti a tervteljesítést Az őszi forgalomban szállításra kerülő áruk jelentős részét képezi a cukorrépa. Az idei bő termés, valamint az előszállítások elmara­dása különösen nagy feladatok elé állítja a szolnoki vasútállomás dol­gozóit. A Szolnoki Cukorgyár üze­mének folyamatossága ugyanis megkívánja, hogy egy percre se áll­janak meg a vasúti kocsikban to­vábbított répa- és mészküldemé­­nye­k. E nagy feladat végrehajtásának előfeltétele a szolnoki Vasútállo­más és a Cukorgyár dolgozói kö­zötti jó együttm­űsködés. Már jóval a kampány megindulása előtt kom­plex brigád szerződést­­ kötöttünk a Cukorgyár dolgozóival, melyben vállaltuk a grafikonos kiszol­gálást, míg a gyár a rakodási idő feltétlen betartására tett ígéretet. Az őszi gyártási idény megindu­lása után, — az eddigi munka alap­ján — megállapítható, hogy­­ a jó együttműködés mennyivel m­­eg­­könnyíti munkánkat. A különböző irányokból érkező cukorrépakülde­­ményeket naponként háromszor to­latjuk ki a gyárba, így elértük, hogy nagyobb torlódás nem fordult elő, s a gyár munkája is jelentő­sen előrehaladt. Az iparvágány há­lózatának szűk keresztmetszete azonban megköveteli, hogy a ko­csikat is időben kirakják. A gyár dolgozóinak ki kell küszöbölni az olyan hibát, ami például augusz­tus 3­0-án előfordult: 48 kocsiból 36-ot nem raktak ki idejében. Ez akadályozta a vas­utasok munkáját, de hátrányo­san befolyásolta a kocsiforduló alakulását is, melynek leszorí­tása, csökkentése népgazdasági érdek. A Megyei Tanács Közlekedési Osz­tályának kell segítséget adni­­ ah­hoz, hogy az ilyen hibákat azonnal kiküszöbölhessék. A várható októberi nagyobb szál­lítások zökkenőmentes lebonyolí­tása érdekében már tettünk előké­születeket. A gyár eddigi három­szoros kiszolgálása kevésnek bizo­nyult, ezért rátértünk arra, hogy naponta négyszer húzatjuk ki a ré­pát szállító teherkocsikat. Az üzem dolgozóival közösen megbeszéltük, hogy milyen időpontban legalkal­masabb a vonatok közlekedtetése, s a megállapodást grafikonra rög­zítve terveztük be. A dolgozók az egy-egy menet között rakott kocsikat kiürítik s így lehetővé válik, hogy az üres kocsikat vissza is hozza ugyanaz a járat. Nem kis feladat lesz ennek vég­rehajtása, de minden nehézség el­lenére is teljesíteni akarjuk válla­lásunkat. A gyár dolgozóitól is na­gyobb segítséget várunk. Különö­sen az űrszelvényeik biztosításával törődjenek többet. Az V. és VIII. csonka,­­ valamint a VI. és VII. fogadó vágány mellett a kötelező­­ űrszelvény nincs meg. A kirakott mészkő annyira közel van a vágá­nyokhoz, hogy a tolatást csaknem lehetetlenné teszi. Molnár István I., a tolató brigád vezetője így be­szél erről: „Ez a hanyagság nemcsak megnehezíti és lassítja munkánkat, hanem életünket is veszélyezteti. A kocsik össze- és szétakasztása miatt be kell bújni a vagonok közé, ez azon­ban a síneket kísérő mészkőgát miatt szinte akrobata-mutat­ványt követel meg tőlün­k. Bizony, a legkisebb megcsúszás is halálos balesettel járhat.“ Kiss József I. mozdonyvezető elmondja, hogy gépének hangercsapját az űrszelvénybe ömlő mészkő össze­törte. Többórás munkakiesés ke­letkezett emiatt.­­ Mindezek megszüntetése fontos a tél beállta előtt.­­ Sokféle nehézséget és akadályt kell leküzdenünk hogy elődét te­gyünk komplex brigád szerz­ődésben vállalt kötelezettségeinknek­. Dolgo­zóink jó együttműködései és helyt­állása azonban biztosíték arra, hogy eredményesen végezzük el ezt a munkát is. Nekünk is hoz­zá kell já­rulnunk ahhoz, hogy ered­őr­­nyékét érjen el az üzem, több pukor se­gítse elő a dolgozók bővebb ellátá­sát, a kormányprogramm megvaló­sítását, Nagy József, intéző. Mikszáth Kálmán „Két vá­­lasztás Magyarországon" c. regényében éles szatírával leplezi le a korabeli kép­viselőválasztásokat. A re­gényből közöljük az alábbi részletet: — Jön! Jön! Kevés vártatva be is jön Röszkey. Egy-két éljen sza­lad el az ajkakról s utat nyit neki a tömeg, mint egy im­­perátornak. Síri csönd támad; hallani lehet, amint a cipői ropognak míg hátravetett fejjel, a so­kaságot átszegő pillantással­­ épked föl az emelkedettebb helyre, hol bálok alkalmával a Lupi bandája szokott ját­szani s hol most egy asztal­ka s egy karszék áll vizes pohárral, csengelyűvel. — Halljuk Halljuk! — Tisztelt polgártársaim, édes szülővárosom szülöttei! — Istenem, de szép! — jegyzi meg Vinkóczy uram és csöndesen csóválja a fejét. — Hogy bírja így kigondolni? — Pszt, pszt! Tényleg szép hangja van a polgármesternek, hajlékony, fülbemászó s ott tudja meg­­ríkatni az embereket vagy felbőszíteni, ahol akarja. — Szomorú szívvel jöttem haza az ország fővárosából — kezdte Röszkey (és egy légy­­ Öpülését meg lehetett volna hallani, de mer is a légy rö­pülni, mikor ő beszél?) —­ mert egy nagy kötelességet rótt rám a magas kormány. Egy nagy kötelességet, mely az elválás szomorú gondola­tával tölt el. A kormány el akar önöktől szakítani. — Éljen! — szólt egy ta­pintatlan hang. — Marha! — felelt rá egy másik hang. — Méltóztassanak nyugod­tan kihallgatni, tisztelt pol­gártársaim — folytatá — és csak azután határozni. Ma­gyarországra nagy és válsá­gos idők következnek s vá­rosunk jövője a következő országgyűléstől függ. Oly nagyszabású tervek vannak készülőben, melyek városunk léte és nem léte, megsemmi­sülése vagy pedig hatalmas felvirágzása fölött döntenek. Látom lelki szemeimmel kö­zönséges, kihalt faluvá tör­­pülni szeretett Körtvélyesün­­ket az egyik oldalon és látom a másikon a márványos pa­lotákat, melyek kacéran né­zegetik magukat a Kemese átbarázdált tükrében. (Zajos éljenzés.) Arról van ugyanis szó, hogy a Kemese folyam hajózhatóvá tétessék s ez esetben nem nehéz kiszínez­ni a messze jövő képéből azon részt, mely könnyen va­lósággá lesz, habár talán csak akkor, midőn a mi csont­jaink már rég a temetőben porladoznak az­ apáinké mel­lett. Azt a részt, hogy a Tu­dás tava mellett, hol most a vityillók állanak, tündér­­kéj­lakok fognak övezni egy vi­lágfürdőt. (Általános tetszés.) Más megoldandó kérdések is vannak, de ezekhez kemény, tapasztalt emberünk kell, hogy a gáton álljon, nyitott szemekkel és erős szereteté­­vel a talajnak, melyben a bölcsőnk ringott.­­— Igaz, úgy van! *— Tisztelt polgártársaim, öt nap múlva lesz a képvi­selőválasztás és nekünk van jelöltünk, derék, jellemes férfiú, szép tehetségekkel. Őt mi már kijelöltük, elfogad­tuk. De azt mondják Róma bölcsei: Necissitas frangit le­gem. A szokás szent — de a törvény még szentebb. És még a törvényt is összetöri a szükség. A szükség pedig azt követeli ezúttal, hogy törjük össze a szokást. A hallgatók a lélegzetüket is visszafojtották, csak Gál Márton, a kovács, nem átalt közbeszólni, a kezeit föl­emelve: — Hát törjük! Alig várta a nagy ökleivel, h­ogy valamit összetörhessen. — A szokás az, hogy akit az értekezlet kijelöl, amellett meg is marad, ámbátor az értekezlet, mely Kovinyit je­lölte, nem volt egészen sza­bályszerű, magam sem vol­tam rá meghíva és nem vet­tem­'Benne részt, de ha száz­szor szabályszerű lett volna is (a szónok hangja most dörgővé vált és hatalmassá). Kovinyi nekünk most nem elegendő. Sajátos hullámzás keletke­zett. Az emberek tanácstala­nul néztek össze. — Ha nem tudok egy em­bert — folytatá ellágyultan —, aki egy lábával a sír szé­lén, kész magát öreg napjai­ra kitépni családja karjaiból, itthagyni mindenét és odaáll­ni, ahová e bekövetkező ne­héz időkben a város iránti szeretete és a kötelesség pa­rancsolja. Ez az ember, tisz­telt polgártársaim. — Ki az, ki? — ordítá lá­zasan­­ száz és száz szál egy­szerre. — Én, Röszkey Pál. A meghökkenés kínos csön­­dessége állt be egy másod­perc feléig, aztán egyszerre kitört egy éljenorkán, amely­hez foghatót még nem hal­lottak a körtvélyesiek, még tán vakolat is hullott a fia­­lakról. Csak egyetlen ember, egy cingár, vékony úrfi or­dító, mint a megsebzett vad: — Egy Flcquet ide, hogy jelölhessem! — és a könyöké­vel vert magának utat kifelé (alkalmasint, hogy egy pus­kát hozzon hazulról). De ez a szezéna elveszett a zsivajban. A szónok ott állt diadalmasan, villogó szemeit még egyszer végighordozá az egybegyűlteken: — Ha csak egy ember van is, aki engem nem akar — mondá harsányan és vészjós­lón — emelje föl a szavát és én itthon maradok. Persze tudta, hogy senki se olyan bolond a szavát emelni — mert azt most menten összezúznák. És mégis ... Hogy meghűlt a vér mindenkiben. Egy idét­len, furcsa hang kiáltá a te­rem esv szögletéből: — Éljen Kovinyi, Éljen Kovinyi, Éljen Kovinyi! A körtvélyesi diktátor hom­loka ráncba vonód­ik és vér­be borult szemeit abba az irányba indítá. Mások is ro­hantak arrafelé. „Alávalóság! Szemtelenség! Ki tette azt? Jaj neki!“ Hát ott állt reszketve a szögletb­en, mint a kocsonya egy öreges úr, a városi al­­számvevő, Tóth Ferenc uram a kétfelé vált köpenyege alatt egy seregéllyel, melyet egy hétig tanított nagy fá­radsággal kedves meglepeté­sül a polgármester úr őnagy­­ságának a veje megéljenzé­­sére s az oktalan állat melynek eddig a száját tar­totta, most amint véletlen el­csúszott a keze a szájáról ügyet se vetvén a politika helyzet megváltozott voltára szerencsétlenül elszólta ma­gát s íme kitűnt, hogy a sze­gény embernek nem val­ó stréberség, mert ő nála az is visszájára fordul. A seregélynek ugyan legott ő maga kitekerte a nyakát de vájjon ezzel jóvá tette-e : kellemetlen érzést, melyet­­ hatalmas embernek okozott. Nem lesz-e bent vájjon a hol­napi lapokban, hogy egy ál­dozata már van a kormány­­párti erőszakoskodásnak Körtvélyesen, egy ártatlan lény hűlt teteme. S mi volt bűne a boldogultn­ak? Hogy nem akarta Röszkeyt élje­nezni. IlKSZÁM KÁLMÁR! Röszkey Pál választási beszéde

Next