Szolnok Megyei Néplap, 1955. január (7. évfolyam, 1-25. szám)
1955-01-01 / 1. szám
2 SZOLNOKMEGYEI NÉPLAP MÚLT Régi szolnoki újságokban lapozgattunk, s onnan írtuk ki — szó szerint — egy pár sort. Idézzük mellé a jelent, a tények, számok megdönthetetlen erejével, s az emberek szilárd, megcáfolhatatlan, mindennél ékesebben beszélő, maguk küldte írásaival — leveleikkel. Nemzeti jövőnk, 1938. január 29. „Magyarországból az idén kb. hatezer magyar mezőgazdasági munkás, 5.7 . fog Németországba kimenni mezőgazdasági munkára, akiket ezúttal egy-két tartományba fognak összevonni, hogy ezáltal egységesebb, könnyebb legyen vezetésük és ellenőrzésük. A toborzás február 11-ike felé kezdik meg. Az 1939. november 7-i számban.......... a mezőgazdasági cselédek, a földnélküli mezőgazdasági munkások, a törpebirtokosok és ezek családtagjai egy 3 milliós tömeget tesznek ki. Mivel azonban annyi föld nincsen Magyarországon, hogy mindenkinek életképes nagyságú üzemet lehetne juttatni...“ 1954. A megyei tanács mezőgazdasági osztályának hivatalos adataiból Csak megyénkben 4392 gazdasági cseléd, 14.483 mezőgazdasági munkás, 5.7X1 törpebirtokos, 876 kisbirtokos, ezenkívül mezőgazdasági iparosok és mások kaptak földet. A föld azé lett, aki megműveli, s jutott mindenkinek. Összesen 182.916 katasztrális hold fiúdót osztottunk fel. A kormányprogramm után a tartalékföldekből ki-haszonbérbe és haszonbérbe adtunk még 38.432 kh. földet. Nép'ap 1953. október 27. „Itt szeretném elmondani, hogy milyen sok jót kaptam én a felszabadulás óta államunktól. Először földhöz juttatott mint sokszázezer dolgozó parasztot. 15 hold földön gazdálkodom. Az idén 10 százalékos beadási kedvezményben részesültem, amiből az árbszállítás óta még többet tudok vásárolni. Még ezen felül is sokat juttatott államunk nem csak nekem, hanem minden dolgozó paraszttársamnak. (Gőz István, Törökszentmiklós, Kusán dűlő)“. Nemzeti Jövőnk 1938. november 16. „A város hozzálát a téli napköziotthonok felállításához, sajnos azonban mindezideig nem sikerült megfelelő helyiségekre akadnia. Szolnok város területén 1954-ben 15 napköziotthonos óvoda és napköziotthon működik. Nemzeti Jövőnk 1938. november 22. ,,Mezőtúron erőteljes mozgalom indult meg közkórház felállítására, hiszen tarthatatlan állapot az, hogy 330.000 kh. terület 160.000 főnyi lakossága tovább is kórház nélkül maradjon“. Kórházat csak a felszabadulás után kapott Mezőtúr. Jelenleg 170 ággyal működik. Néplap 1953. november 3. „Az elmúlt esztendőkben megváltozott Mezőtúr. A vasútállomás mellett park köszönti az érkezőket. A szűkös lakásviszonyok felszámolása érdekében a Béketelepen 71 új lakást építünk. A telepen elkészültek a gyaloilátok. Az újvárosi orvosi lakás, a Haladás tsz. bekötőútja, az új mentőkocsi, a kórház új, korszerű belgyógyászati részlege, befogadóképességének növekedése. — egy-egy állomása a város fejlődésének. TJ f bölcsődék és napköziotthonok létesültek. Jelenleg a Rákóczi úton épül egy hetvenöt személyes óvoda. (Molnár Ernő Mezőtúr) Nemzeti Jövőnk 1938. augusztus 22. „A katolikus karitász Szent Ferenc utcai helyiségében, hétfőn délben megnyílt az „egytál étel“ akció ahol 400 rászorult kap az Eucharisztikus kongresszus hetében ebédet.“ Ugyanabban a számban... „A helyőrség tisztikara f. hó 28-án, szombat este bajtársi vacsorát rendez... A vacsora kezdete f. hó 28-án este pontban 8 órakor, öltözet, formaruha, vagy sötét utcai ruha. Ételsor: gulyás és túróscsusza“. Nemzeti Jövőnk 1937. november 10. szerda. „... a Szolnoki Papírgyár üzemét egyébként ezen a héten leállították és ezzel kapcsolatban 1600 munkás elbocsájtása vált szükségessé. A Szolnoki Papírgyár üzembeszüntetésére azért került sort, mert az ezévi belföldi papírszükséglet már le van fedezve és így megrendelésekre ez idő szerint a gyár nem is számíthat“. Néplap 1953. december 28. „Az 1953-as tervév végéhez közeledünk. A Papírgyár dolgozói már az 1954. év megkezdésére készülnek. Az új tervév még nagyobb feladatok elé állítja üzemünk minden dolgozóját, hisz még több papírt kell gyártani a népgazdaság részére. Jobb munkára serkent bennünket az is, hogy a Szalmacellulózegyár már üzemiben lesz az új tervévben. (Gál Pál igazgató)“ Nemzeti Jövőnk 1938. szeptember 3. „Helyszűke miatt több mint 100 szolnoki diákot nem vettek fel a polgári fiúiskolába.“ Néplap 1953. október 30. ,,A nyáron jelentkeztem felvételre a tiszaföldvári gimnáziumba. A beiratkozásikor megtudtuk, olyan sok a jelentkező az első osztályba, hogy két első osztályt kellene indítani. Ehhez azonban a gimnáziumban nincs elegendő tanterem. Amikor az iskolaév megkezdődött mégis minket már kész tanterem várt. Az iskola szomszédságában lévő épület egyik helyiségét építették át és rendezték be tanteremnek. Bizony sok gonddal, vesződséggel járt mindez azoknak, akik fáradoztak megvalósításért. Az új tanterem létrehozásában is tükröződik államunk gondoskodása rólunk, az ifjúságról. Ha ez a tanterem nem nyílt volna meg harminchattal kevesebb tanulót vehettek volna fel az iskolába. (Szabó Karelin 1/b. o. Tiszaföldvárl. Nemzeti Jövőnk 1936. június 17. „A Fogoly u. 4. sz. házban lakik hat apró gyermekével Nobik Antalné munkás asszony. A legkisebb gyermek 5 hónapos, a legidősebb tízéves. Férje hónapok óta kórházban fekszik, s a szerencsétlen asszony azóta a legelképesztőbb nyomorban sínylődik családjával.“ (öngyilkossági kísérlete után így beszélt) „Pénteken egy pengő segélyt kaptam a várostól. Hat gyermeknek kellett enni adni belőle. Ma reggel már egy falat kenyér sem volt a háznál. A szívem majd megszakadt, amikor azt kellett mondani az éhségről panaszkodó gyermekeimnek, hogy — nincs“. Néplap 1953. október 22. „Nem is tudom, hogyan köszönhetem meg államunknak szerető gondoskodását, amelyben minket nagycsaládos anyákat részesít. — A múltban szenvedés, nyomorúság, szégyen volt sok gyermeket nevelni Népi demokratikus kormányunk pedig segít és megbecsüléssel vesz körül bennünket. Kapjuk rendesen a családi pótlékot s amiért hét gyermeket neveltem fel ezer forint jutalmat kaptam.. a napokban... (Pozsonyi Istvánné, Túrkeve)“. 1955 január 1. Az utolsó szót a francia nép mondja *ki Valamennyien leültet a széles asztal köré. Az ablakon túl a ?? " januári nap világított. Párizs zümmögött. A tárgyalás francia elnöke megsimoítatta ősz haját. Tenyere megizzadt. Hangira kissé megremegett, amikor a hadüayminisztérium és a vezérkar nevében üdvözölte a két német vendéget. Jacques Momlbert alezredes úgy fordított franciából németre, mint egy pontosan működő automata- A francia tábornok halkan beszélt. Elhatároztatott, hogy gyakorlatban is mérlegelni kell a nyugatnémet katonai egységek besorolását a nyugati haderőkbe. A tolmács fordított, de közben, valami más jutott eszébe. Tizennyolc éves Nyelveket tanul a Sorbonnne-on. Párizsból gyakran utazik a nagybátyjához Cambrai melletti faluba. Odavonzza a tanító leánya, Josephine, a legszebb flamdriai szőkeség, akit csak valaha is látott-Hitler Adolf gépesített hadainak utolsó kis alakulata vonult ki. Az első motorkerékpár kocsijában a halálfejes parancsnok ült. Megállást intett és leszállt. A tanító tyúkjai megnyerték tetszését. Géppisztolyából lövöldözni kezdett rájuk. A fiú — a tolmács— látta, hogy Josephine kiszalad, kiabál és öklével fenyegetődzik. — Nicht, nicht, du Schwein! A tiszt a lányra nézett, a géppisztolyt óvatosan az oldalkocsi fenekére helyezte. Ezután kinyujtotta hosszú karját és elkapta Josephine torkát. A lány már nem kiáltozott. A német körülnézett és az iskola mellett egy sarokkövet pillantott meg. Josephinet nyakánál Joev egészen a sarokkőig vonszolta, azután szó nélkül többször egymásután a kőhöz verte a fejét. Mire a fiú kirohant a ház elé a lány holtan feküdt a sarokkő mellett. A férfi, aki agyonverte, éppen akkor ült fel a kerékpárra. Mombart alezredes, a tolmács már nem hallotta a tárgyalást. Sápadt volt és úgy látszott, alig áll a lábán. Mégis biztos kézzel az asztalra hajtotta tőrét és kiment. Még aznap délben visszautazott Flandriába. A ^írji hó ájjt.*’ ... (F. KUBKA‘ R'^almas tarealas c. novellaia Doi). És most 1954 végén a francia nemzetgyűlés megszavazta az új Wehrmacht felállítását. Vannak Franciaország mostani urai között olyanok, akik azt hiszik, hogy Mombert alezredes, partizánparancsnok távozása a francia vezérkarból nem jelent semmit. Csalással és fenyegetőzéssel, zsarolással és machinációkkal szavaztak a nép ellen. A francia nép ellen, mely még nem felejtette el a Josephinek halálát, a röhögő gyilkosokat. Nemcsak Mombert alezredes nem felejtett. Bizonyítja, hogy a szánalmas többséget is igen nehezen sikerült megszerezniük az amerikai politikai francia szekértolóinak. Pedig mint annyiszor már, most sem riadtak vissza semmiféle „érvektől’1. S persze nem kellett egyedül „küzdeniök“. Volt egykét jó szava a képviselőkhöz Washingtonnak és Angliának. — Washington mi mással hozakodhatott volna elő, mint a fegyverekkel, mint azzal, hogy ha nem szavaznak, akkor is felfegyverzi Nyugat-Németországot, csak éppen az Európai Unión keretein kívül. Ez persze nem igaz, hiszen Franciaország belegyezése nélkül nem történhet meg; vétójoga van az Atlanti Tanácsban s egyike a Nyugat-Németországot megszállva tartó országoknak. Anglia ijesztgetései furcsák. „Elutasítás esetén magára hagyja a német militarizmussal szemben Franciaországot”. — Mi lenne, ha nem lenne ilyen militarizmus? — kérdi joggal a francia nép, amelynek harca a szavazás után sem szűnt meg, sőt minden eddiginél magasabbra fog lángolni, ahogyan ezt az utolsó két nap fokozódó tüntetései, tiltakozásai igazolják. A végleges döntés persze a nép kezében van. A nép pedig nem várja ölbe tett keze ki kell hogy ismét rombolás, pusztítás, a francia hazafiak legjobbjainak gyilkolása, a haza vérbefojtása bekövetkezzék. Szavaztak a nép akarata ellen, de a Combat című francia lap szavai nagyon is híven fejezik ki a való helyzetet: „Nagyon is vakmerőnek kell lennie annak, aki azt akarná állítani, hogy ez a bizalmi szavazás, akármilyen formában is, a francia nép igazi akaratának kifejezője. Nyugat Berlinben állomásozó francia tisztek tiltakozása Nyugat-Németország felfegyverzése ellen Berlin (ADN) a Nyugat-Berlin francia övezetében állomásozó francia haderők katonái és tisztjei napok óta élénken tárgyalják a francia nemzetgyűlés ratifikációs vitáját. A katonák és a tisztek nagy része félreérthetetlenül kijelentette, hogy szembehelyezkedik Nyugat-Németország újrafelfegyverzésével. Rámutattak, hogy nem hajlandók az oradouri gyilkosokkal együtt szolgálni a NATO tábornokok parancsnoksága alatt. (MTI). Baksa Jani bácsi a tanácsválasztásokat követő hét csütörtökén odaszólt a legkisebb fiának, Gyurkának: — Hallod-e. Menj végig az utcán, szólj be a szomszédokhoz, hogy holnap estére egy kis tanyázásra elvárom őket. Gyurka már ugrott is, mint a kötélen a csikó. — Várjál te, — mordult rá az apja. — Még nem soroltam el mindent. Mondd meg mindegyiknek külön-külön, hogy fontos dologról lesz szó. A gyerek keze már a kilincsen volt, úgy hadarta: — Megmondom, hogy fontos dologról lesz szó. — És lenyomta a kilincset. — Hová szaladsz be? Ha Nagy Jóska nem lesz odahaza, akkor mond meg az anyjának, hogy ő jöjjön el a tanyázásra. Na mostmár mehetsz. Másnap este a rövid utca lakói *— számszerint tízen — ott üldögéltek a házban. «Baksa néni szíves unszolása nyomán komótosan rágva a tavalyi szárazkolbászt. Valamirevaló parasztember ilyenkor dicséri a kolbászt, elmeséli, hogy éppen most húsz esztendeje 1934. decemberében milyen is volt az időjárás, hányat fialt az előhasú kocája, szóval mindenről beszél, csak éppen arról nem, ami legjobban fúrta az oldalát, hogy hát Baksa bátyánk miért is hívatta őket tanyázásra. Mindennek sora van, mint a jó disznótornak. Egyszer annak is eljött az ideje, hogy Jani bácsi elhozakodjon a dologgal. Elő is hozakodott, csak hát a többiek először nem vették észre. — Esős telünk van — így Jani bácsi. — Bolond egy idő. — Bólogatott Bencze sógor. A JARDA — Ilyet sem értem mostanában. — Csóválta a fejét az öreg Nagy. — Ronda nagy sár van — srófolt egyet Baksa. — Még a kutyának is csizma kéne, hogy a kerítéshez m énjen ugatni: nevetett a harmadik szomszéd, a hosszú Fehér Bálint. — Járda meg nincsen vezette kézen a gondolatokat Jani bácsi. Erre vagy öten, hatan horkantottak fel egyszerre. • — Hiába kérjük évek óta. — Nincs arra a tanácsnak gondja. — Bezzeg a Lejtő utcát kikövezték. — Belenyuvadunk ebbe a sárba. Mikor a vendégek kifogytak a szuszból, Baksa bácsi kibökte: — Járdát kéne csinálni. A többiek rámeredtek, ő meg gyorsan tovább: — Téglát ad a tanács, mi meg a munkát. Ki-ki megcsinálja a maga portája előtt. — Csend lett. Nemc kis dolog az ilyesmi. Jó, jó, nem nagy fáradtság azt a két sor téglát lerakni, de hát... Mi csináljuk, mikor addig az államtól vártuk? A vendégek először a csizmájukat nézték, de azok is csak azt mondták, hogy nagyon elkelne a járda, így inkább feljebb emelték a fejüket és a falat kémlelték, mintha a fényképen lévő fiatal Baksa közvitéztől várnának tanácsot. Baksa bátyánk tudta, hogy ilyenkor a hosszú gondolkodás rossz tanácsadó. Hát megszólalt: — Magunknak csináljuk. Hát ez igaz, mert végeredményben egy kis munkával meg lehet csinálni a járdát, hanem inkább arról van szó, hogy feladják-e azt a régi álláspontjukat, hogy csináltassa meg a község. Ez motoszkált a fejekbe, de szólni senki sem szólt. — A hosszú utcabeliek már tegnap elhatározták, hogy megcsinálják, — vetette oda Jani bácsi. Ez már mindjárt más. Ha a hosszú utcabeliek megcsinálják, akkor a rövid utcabeliek sem maradhatnak szégyenben. Utóvégre itt is laknak olyan jó gazdaemberek, mint ott. (W. Nagymé menten ki is mondta: — Miért ne csinálnánk? Nem kerül pénzbe. Ha asszonnyi beszéd, mégis csak okos, mert ez a dolog veleje. Meg félidő van, úgyis ráérünk, kontrázott Bencze sógor. Ez is igaz, tehát rá lehet bólintani, az egész járdacsinálási ügyre. Még örülnek is, hogy nem kell semi egymással, sem önmagunkkal hosszasan vitázni. Még hátra volt a téglaszállítás. özv. Nagyné egyszeriben kibökte. • Akinek kocsija, lova van, az hordja ide a téglát. A Jóska is hoz egy fordulóval. Ezzel a járdaügy el lett döntve, illetve. i ? Nagy Jóska mikor késő este hazajött a fuvarból, akkor tudta meg a dolgot. Egy darabig nem szólt semmit, csak egyre morcosabb kémpel villázta a túróstésztát. Végül mikor már ráncot vetett a homloka is, mogorván kibökte: ■— Már pedig én nem hozok téglát, nem építek járdát. — Az anyja megrökönyödött: — Miért már te? ■— Mert nem mulasztok el egy napi fuvart.s. Mert csináltassa meg a tanács a járdát. Annak a dolga. Nem volt rossz gyerek ez a Jóska, csak hát a maga fiatalságában kissé rátarti és önfejű. Ha egyszer valamit a fejébe vett, nehéz volt onnét kiverni, így aztán a rövid utcabeliek nélküle fogtak hozzá a járdacsináláshoz. Karácsony előtt egy héttel, már minden ház előtt le volt rakva a tégla, csak a Nagyék portája szégyenkezett a gazda miatt. Karácsony vasárnapján bál volt a gazdakörben. Nagy Jóska, mint afféle javalegény felhúzta az új ünneplőjét, meg a tükröscsizmát. Szóval kihúzta magát. Amint belépett a gazdakörbe, Baksa bácsiba ütközött. Az végig nézett rajta és hümmögött. *— Szép új ünneplőd van Jóska, de a csizmád bizony nagyon sáros. Mi az tjnálatok nincsen járda? Jóska úgy kerülte az utcabelieit, mint puli a botot, amellyel egyszer a vékonyára húztak. Csak éppen a szomszédját nem kerülte el, a Bencze Pannit. Mert Jóska csak elámult, amikor meglátta. Olyanok ezek a 16—17 éves lányok, mint a muskátlik. Este még csak zöld bimbó látszik belőle, reggelre meg pirosban lángol az egész. Hát máról hol napra ilyen gyönyörűséges virágszálló szépült ez a Bencze Panni. Jóska nem győzte rámereszteni a szemét. Éjfél körül meg már úgy bizsergett a szive, ha tánc közbe Panni dereka köré fogta a karját, mintha. Egy óra körül Jóska és Panni együtt indultak hazafelé. Hejde nagy áldás ilyenkor a sári Mert hát átkelőknél, sötétebb utcarészeknél meg lehet fogni Panni kezét, a vállát. •— Ide lépj Panni.. — Megfoglak, nehogy elcsússz. — Itt a kezem, majd átvezetlek. Hanem a Rövid utcában a Jóska mérgelődni kezdett magában: „A mindenségit, hogy milyen keskenyre csinálták ezt a járdát. Nem fér el rajta két ember egymás mellett“. Csak akkor derült fel amikor a maga portája elé értek. Itt nincsen tégla, a járda egész szélességében járni lehet. Ennélfogva oda lehet menni Panni mellé, s azt mondani: 1— Ta Panni én... De Panni sohasem tudta meg, hogy Jóska akkor este mit akart mondani. Ugyanis a hosszú legény a következő pillanatban elcsúszott, teljes hosszában elvágódott, és ... S belehempergőzött a vizesárokba. Panni rémülten állt meg, nézte a pocsolyából kikecmerg,ő legényt. Először komoly sajnálkozással, azután hamvas arca egyre jobban kerekedett, pirosodott, végül kipukkadt a nevetés. Nevetett, nevetett, pedig nem is akarta. Harmadnap látják a szomszédok, hogy a Jóska a két szürkéjével téglát fuvaroz a házhoz. A negyedik napon ott térdepel a portájuk előtt, s rakja a téglát. De nem kétsorosan, hanem négyesível. Nem egyszemélyes, hanem kétszemélyes járdát épít... Baksa bácsi szerint azért, mert Szilveszterkor is haza kell kisérni a Pannit. Baksa bácsi pedig okos ember, nem véletlenül választották tanácsuknak.i 1 Tóth Kornél