Szolnok Megyei Néplap, 1955. február (7. évfolyam, 26-49. szám)

1955-02-01 / 26. szám

1955 február 1. SZOLNOKMEGYEI NÉPLAP A begyűjtési miniszter rendelete a beadási kötelezettség elengedésének szabályozásáról A begyűjtési miniszter az Elnöki Tanács 1953. évi 27. sz. törvényerejű rendeletében foglalt felhatalmazás alapján az alábbiak szerint szabályozta öregség, munkaképtelenség és első tényleges katonai szolgálat esetén a beadási kötelelezettség elengedését. Termény- és húsbeadási kedvezményre jogosultak a 65. életévüket betöltött férfiak, illetőleg a 60. életévüket betöltött nők, továbbá a munkaképtelen, vagy az első tényleges katonai szolgálatot teljesítő beadásra kötelezett termelők abban az esetben, ha nincs munkaképes, illetve önálló keresettel rendelkező, eltartásra kötelezhető családtagja. E feltételek esetén is figyelemmel kell lenni a termelő családi és szociális helyzetére. Nem lehet kedvezményben részesíteni többek között azt a termelőt, aki maga vagy akinek munkaképes családtagja munkaviszonyban áll, vagy aki rendszeres pénzbeni vagy természetbeni juttatásra jogosult (kivéve a nyugdíjat, kegydíjat, rokkantsági és baleseti járulékot), aki földjét részben haszonbérbe adja, vagy maga vesz bérbe földet továbbá, ha ipari vagy kereskedelmi tevékenységet folytat. Három katasztrális holdon aluli szántó- és rétterület után a teljes termény- és húsbeadási kötelezettséget, három katasztrális holdat meghaladó szántó- és rétterület esetén a termény- és húsbeadási kötelezettség három katasztrális holdra eső mennyiségét kell elengedni az állami tartalékföldekből haszonbérelt terület után megállapított kedvezményes termény- és húsbeadási kötelezettséget nem lehet törölni. Munkaképtelennek azt a beadásra kötelezett termelőt kell tekinteni, aki egészségi állapota miatt rendszeresen (előreláthatólag egy éven át) nem tud mezőgazdasági munkát végezni. A kérelmet a megfelelő igazolásokkal együtt minden évben február 10-ig kell a begyűjtési megbízotthoz benyújtani. Az elengedés ügyében az illetékes járási, vagy városi begyűjtési hivatal nyolc napon belül, fellebezés esetén végső fokon a Megyei Begyűjtési Hivatal dönt. A kedvezményekhez szükséges korhatárt személyi igazolvánnyal, vagy anyakönyvi kivonattal, a katonai szolgálatot az illetékes katonai parancsnokság igazolványával, a munkaképtelenséget pedig orvosi bizonyítvánnyal kell igazolni. Ha a kedvezményre jogosult beadási kötelezettségét már korábban teljesítette, a túlteljesítést — a termelő kívánsága szerint — vagy szabad felvásárlási áron kell kifizetni, vagy a következő évi kötelezettségnek javára kell leszámítani. Ezek a rendelkezések csak azokra a termelőkre vonatkoznak, akik a többéves begyűjtési rendszer életbelépésekor (1954. január 1-én) beadásra kötelezett termelők voltak, kivéve azokat, akik az időpont után öröklés jogcímen tulajdonukba került ingatlanuk alapján váltak beadásra kötelezettekké. (MTI). A tiszafüred-kócsi állami gazdaságban befejezték a gépjavítást A tiszafüred-kócsi állami gazdaságban nemrég szakszervezeti napot tartottak. A felszabadulási verseny élenjáróit, Mester Lajost, Ferenczi Elemért a gépjavító brigád legjobbjait megjutalmazták. A gazdaságban ugyanis január 25-re befejezték a téli gépjavítást. Háromhónapos méhész továbbképző tanfolyamot indít a földművelésügyi minisztérium A Földművelésügyi Minisztérium szakoktatási főigazgatósága február 14-től május 13-ig háromhónapos méhész továbbképző tanfolyamot indít a lengyeli Mezőgazdasági Szakiskolában. A tanfolyamon az oktatás és az ellátás ingyenes. A felvételhez szükséges, hogy a jelentkezőnek legalább hat elemiiskolai végzettsége legyen, továbbá kétéves méhészeti gyakorlattal rendelkezzen. Jelentkezni lehet 17 —48 éves korig. A felvételi kérelmeket a lengyeli (Tolna megye) Mezőgazdasági Szakiskola igazgatóságához kell írásban eljuttatni. A kérelemhez csatolni kell egy részletes önéletrajzot, az egyéni méhészeknél a tanács, vagy a méhész szakcsoport, a termelőszövetkezeti tagoknál a termelőszövetkezet, állami gazdasági dolgozóknál pedig az állami gazdaság vezetőségének írásbeli javaslatát. (MTI' A tiszaőrsi traktorosok segíenek a tsz-ek gépjavításában A tiszaőrsi gépállomás traktoristái, szerelői pár napon belül befejezik a gépjavítást. Néhány brigád már elvégezte a rábízott feladatot, s azok most a termelőszövetkezeteknek segítenek a vetőgépek, boronák s egyéb munkaeszközök kijavításában. Időszerű teendők a juhászatban | Juhászataink számára a január és a február hónap a legnehezebb. Jeges, havas időben a legeltetést nem tudjuk megoldani. Éppen ezért fontos, hogy a körülményekhez képest jobban takarmányozzunk. Minden anyának juttassunk naponta legalább egy kg szalmát, 30 dkg szemes abrakot. Kompakt takarmányból 15—20 dkg-ot. Az első negyedévi kompakt takarmány szállítását megkezdte a Terményőrlemény Vállalat. A juhtenyésztés és gyapjútermelés alapja a jó és bőséges takarmányozás. Ez segíti hozzá az anyajuhokat, erős, egészséges bárányok elléséhez. A jó előkészítés azt biztosítja, hogy a bárányok normális fejlődésükhöz elegendő mennyiségű és jó minőségű tejet kapjanak. Az előkészítés jelentőségét felismerték juhászaink, s ennek köszönhető, hogy Retter György és Márki Elek juhászok országos hírű eredményeket értek el. Az ellés a téli időszakra esik. Ezért óvni kell a vemhes és ellő anyáinkat. A hodályokban bővebben almozzunk, a padlásolatlan hodályokat szükség szerint kukoricaszárral padlásoljuk le. A keresztajtós hodályok egyik ajtaját minden alkalommal tartsuk zárva. Ne legyen huzatos. Az itatóvályúkihoz vezető utakat szórjuk el szalmával, vagy szalmás trágyával. Az ivóvíz legyen tiszta, szagtalan és sohasem hidegebb plusz 15, 12 C-foknál. Sok esetben a hideg ivóvíz okozza az anyák hasmenését, s legtöbb esetben elvetélés lesz a vigyázatlanság következménye. 11 tiszaszentimrei Fehér Imre tsz-ben a vetőmagot tisztítják A tiszafüredi járás mezőgazdasági termelőszövetkezetei közül különösen a Gerő Ernő tsz és a Fehér Imre tsz tagjai készülnek a legszorgalmasabban a tavaszi munkára. A két közös gazdaságban a a télen át felgyűlt istállótrágyát mind kihordták, s hamarosan végeznek a tavaszi vetőmagvak tisztításával is. A felszabadulás ünnepére tett vállalások teljesítésében különösen jó példát mutat Rédei László párttitkár és Lestár Mihály népfrontbizottsági tag. Mindketten a Gerő Ernő tsz-ben dolgoznak. Szimpatikus találmány Ki tudna 50 négyzetméter padlót egy óra alatt felkefélni? Senki sem jelentkezik? De mégis! Itt a legújabb szovjet találmány, a „F—2“ elnevezésű apró csodagép. Port szív, padlót kefél, s míg a háziasszony kényelmesen irányítja egy karosszékből, kitakarítja az egész lakást. A szovjet tudősök egy másik újdonsággal is meglepték a háziasszonyokat. Villanyvasaló belsejébe másfélpohárnyi tartályt rejtettek. A kis tartályba vizet kell önteni s a vasaló malga „spricceli“ be az anyagot. Ugyanis a vasaló alján apró lyukacskák vannak s az itt kiszabaduló forró pára benedvesíti a ruhát. „Neki a tollal" VÁGÓHÍDI „ÖRÖMÖK“ Azt gondolják Kedves Olvasóink, hogy a hentesek nem értenek a tatarozási munkákhoz? ] Dehogynem. Legalább is a szolnoki vágóhíd mesterei. A hét első három napján ugyanis — mivel ekkor nem szállít élőállatot az Állatforgalmi V. — jobb híján ilyesmivel foglalkoztatják őket. Na, azért nem kell mérgelődni, nem mindig ilyen rossz az „áruelosztás”. Igaz, hogy december 20-ig nem kaptak élőállatot, de az év utolsó napjaiban pótolták velük szemben ezt a mulasztást. December 30—31-én például 228 sertést és 52 marhát kaptak. A tervszerűtlenségnek ilyen mintapéldája mellett „tervszerűt” is tettek az illetékesek. A töméntelen hús egy részét ugyanis elszállították a kecskeméti hűtőházba. Most meg onnan hozzák vissza az árut. Egy mázsa hús fuvarköltsége 60 forintba kerül. Hozzájön még ehhez a sofőr, a kocsikísérő, a rakodómunkások bére, a sok túlóraköltség, a hűtőház üzemeltetése. S mi haszna az egésznek? — Az, hogy a szolnokiak friss hús helyett fagyasztottat vásárolhatnak. Az Élelmiszeripari Minisztérium illetékes osztályának nagyobb gonddal kell végezni az irányítást, hogy a fent említett hibák mielőbb megszűnjenek.* Nevetséges dolgokat is lehet tapasztalni. A Budapesti Állatértékesítő Vállalat vezetői a szolnoki célgazdaság exportra menő marháit távoli vágóhidakra „diszponálják”, s a szolnoki vágóhídra kétszáz kilométerről szállítanak ilyen állatokat. Számtalanszor kifogásolták már ezt a helybeliek. A „meggyőző” válasz sem maradt el: „Azért szállítjuk ilyen messzire az állatokat, hogy kikoplaltassuk őket, mert a kérődzés közben levágott jószág húsa nedvdús és nem alkalmas fagyasztásra.” A szolnokiak azonban makacs emberek. Erre, az íróasztal mellett többheti kemény gondolkozással kiagyalt zseniális elméletre mindössze azt válaszolják: Vágás előtt egy napig ne adjanak enni az állatoknak, s akkor helyben is le lehet vágni azokat. Igen ám, de akkor az Állatértékesítő V. nem tudná szállítási tervét teljesíteni s — megtakaríthatna jópárezer forintot a népgazdaságnak. * Ha már a helytelen intézkedéseket tűztük tollhegyre, említsük meg a szénelosztást is. Hosszú időn keresztül porszénnel látták el a vágóhidat. S mi lett a következménye? — Zsírsütésnél a nagy rostélyok közötti két-három ujjnyi résen lehullik a porszén, nehéz a tüzelés. A dolgozók úgy segítenek a dolgon, hogy ha a vezető nem látja zsírral locsolják, vagy ipari tepertővel szítják a tüzet. Cseppet sem nevezhető ez gazdaságosnak, főleg akkor nem, ha tekintetbe vesszük, hogy a porszenet igénylő téglagyári üzemeknek meg darabos szenet küldenek, s azok kalapácssal verik azt szét. A dolgozók csizmaellátását sem oldották meg. (A megyei tanács ipari osztálya végzi.) Takarékossági okokból a csizmák szárát vászonból készítették. A vászon egy-kettőre átnedvesedik, befolyik rajta a víz. Kellemesnek egyáltalán nem mondható ez, azonkívül a lábbeli is hamar tönkremegy. Horváth Illés sztahanovista csizmája például 3 és fél hónap alatt elpusztult, Kulima Pálé meg összeszáradt, nem tudja használni. — összegezve: ez nem takarékosság, vászonszárú csizma nem jó a vágóhídi mukára. Simon Béla. 3 A Magyar Dolgozók Pártja Szolnok megyei Végrehajtóbizottsága üdvözlete a magyar sajtó napja alkalmából A magyar sajtó napja alkalmából szeretettel üdvözöjük megyénk lapjait, — a Szolnokmegyei Néplapot, az Új Útont, Új Kunságot, a Tisza Cipőgyár és a Járműjavító üzemi lapját, — e lapok munkatársait. E lapok és munkatársaik nagy munkát végeztek az elmúlt időben a párt politikai és gazdasági célkitűzéseinek végrehajtásában, a dolgozók érdekeinek következetes védelmében. Nap, mint nap magyarázták pártunk és kormányunk politikáját, lelkesítették a feladatok végrehajtására s a bírálat kemény hangján leplezték le a visszásságokat, segítették megoldani egyes emberek és megyénk egészének gondjait, bajait. Érvényre jutatták a dolgozók véleményét, ezzel és pártunk politikájának megmagyarázásával szilárdították a párt és a dolgozók közötti kapcsolatot. E lapok munkatársai, dolgozói, levelezői lelkiismeretes, fáradságot nem ismerő munkájukkal érték el ezeket az eredményeket. Elősegítették, hogy a felszabadult magyar sajtóalkotó részese lett új életünk építésének. Ezen az úton haladva legyen megyénk minden lapja még bátrabb, még következetesebb szószólója az igazságnak, még harcosabb hirdetője pártunk politikájának. Legyen bátor bírálója a nehézségeknek, képviselje a dolgozók érdekeit, de ugyanakkor bátran és pártosan harcoljon a téves nézetek, a párt politikájának elferdítése ellen. Vegye észre a hibákat, de lássa meg és ismertesse az eredményeket is. Kívánunk a sajtó dolgozóinak továbbra is jó munkát. MDF SZOLNOK MEGYEI VÉGREHAJTÓ BIZOTTSÁG, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának üdvözlete KEDVES ELVTÁRSAK! A „Magyar sajtó napja“ alkalmából meleg szeretettel üdvözöljük a szerkesztőség és a kiadóhivatal minden munkatársát, a lapot előállító nyomda dolgozóit, a lap terjesztőit és levelezőit. Kívánjuk, hogy lapjuk végezzen további eredményes munkát pártunk, kormányunk politikájának megvalósítására, a nemzeti egység megszilárdítására, a Hazafias Népfront-mozgalom továbbfejlesztésére, hazánk erősítésére, a béke védelmére. Hazafias üdvözlettel: JÁNOSI FERENC SZABÓ PÁL a Hazafias Népfront Országos Tanácsának a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára, elnöke. A magyar sajtó napján február elsején minden esztendőben arra a napra emlékez * * zunk, amikor 1942-ben egy kis budafoki házból első útjára indult a Magyar Kommunista Párt lapjának, az illegális Szabad Népnek első száma. A Szabad Nép nemcsak a hírközlés egyszerű szerve volt, hanem igaz, félreérthetetlen, nyílt szavával tevékeny részese és harcosa is annak a nagyszerű és áldozatos küzdelemnek, amelyet — az elnyomott nép igazságát hírdetve — a párt folytatott a szabadságért, a függetlenségért, a békéért — a fasiszta rémuralom ellen. Dolgozó népünk hálával és tisztelettel gondol az illegális Szabad Nép szerkesztőire és terjesztőire, akik a háború zűrzavarában utat mutattak s akik közül sokan, mint Rózsa Ferenc — és később Ságvári Endre —a életüket adták a szabadságért. A felszabadulás óta eltelt tíz év alatt a Szabad Nép nyomadékán haladó magyar sajtó nevelte, tanította, harcba ve* tette, mindennap újabb és újabb győzelmekre lelkesítette a dolgozókat. Az olvasók száma állandóan növekedett s lapjaink _ a Szolnokmegyei Néplap is — arra törekedtek, hogy a dolgozó nép, a béke és a szocializmus ügyét szolgálják. S a lap megfelelt ennek a hivatásának, ha nem is maradéktalanul. Nagyszerű eredményeinkre támaszkodva érvekkel, bizonyítékokkal szól mindennap a megye dolgozóihoz s az a célja, hogy — a megye minden dolgozójához szólva — hatásos, jó fegyvere legyen a párt és a kormány politikája megvalósításának. Hogyan válhat ilyen fegyverré? Elsősorban azáltal, ha állandó és következetes harcot folytat közéletünk demokratizmusának szélesítéséért, a törvényesség szilárddá tételéért, ha jobban törődik az emberek mindennapi dolgaival. Ezen a téren a lap állandóan javuló munkát végez. Példákkal lehetne bizonyítani, elég azonban csak egyet megemlíteni, azt, hogy szívósan és következetesen küzd a lakáskérdés enyhítéséért. Az ilyen irányú munka komoly mértékben erősíti a kapcsolatot a tömegekkel. A dolgozók bizalommal fordulnak a szerkesztőséghez s egyre növekvő bizalommal, amit szemléltetően bizonyít az is, hogy az elmúlt esztendőben mintegy 12.000 levélben számoltak be munkájukról, tettek javaslatokat, kérték panaszuk elintézését. Szép és fontos feladatának tekinti a lap, hogy a Hazafias Népfront mozgalom kibontakozása során születő friss, öntevékeny a nép akaratából történő kezdeményezések valóraváltását segítse. Az a törekvése, hogy megmutassa a születő útat, mindazt ami fejlődik, előremutat, s küzdjön a fejlődést akadályozó törekvések ellen. Ezen a téren még sok tennivaló van. Az igazsághoz híven keményebben kell bírálnia, lelepleznie a hátrahúzódó a fejlődést gátló okokat annak érdekében, hogy a dolgozót bizalma és ragaszkodása a párt iránt tovább növekedjék. § ma, felszabadulásunk tizedik évfordulója előtt a Szolnokmegyei Néplapnak az is célja, hogy megmutassa, honnan, milyen mélyről indult el népünk — a párt vezetésével erejének megfeszítésével milyen nagyszerű eredményeket ért el s milyen gazdag lesz munkájának a gyümölcse, ha pártunk és kormányunk útmutatását követi. A lap újságírói a magyar újságírás haladó hagyományainak és a szemét sajtónak a példáján akarnak megfelelni nemes és szép feladatuknak. iÄ’TXA TM>vas szilárd szobámba. — Régi harcos medve vagyok — kezdte —■, már tizenkilencben is az voltam. Most szerkesztő úr támogatását kérem, mert égbekiáltó igazságtalanság történt velem... — Sajnálom — mondtam ridegen — lakásügyekkel nem foglalkozom. — Nem arról van szó — dörmögte, mire nyomban érdekelni kezdett az ügy, már tudniillik, hogy mi lehet az, ami disznóság, és mégsem lakásügy. Az ilyesmit meg kell becsülni, mert ritkán fordul elő. A medve mesélni kezdett és szavai nyomán valóban egy nehéz élet minden keserve feltárult előttem, clgazságot a Mackónak! — Negyven éve foglalkozom időjóslással — mondotta —, ami meglehetősen komplikált dolog, nagy szakértelmet és felelősségérzetet kíván meg. Ez úgy történik, hogy Gyertyaszentelőkor felkelek és kimegyek a barlangomból. Már ez sem könnyű dolog, hiszen szerkesztő elvtárs tudja, milyen nehéz felkelni, de az igazi komplikáció csak ezután jön. Szétnézek és ha süt a nap, akkor visszamegyek a barlangomba, ha viszont cidri van szó, azért mégse lesz hideg, mert hogy nincs rám szükség, azért van a meteorológus, hogy az bujákkor kintmaradok. Hidegekre menő munka ez kérem. Megmutatta, hogy szokott szétnézni, tényleg imponáló gyorsasággal csinálja. — Nem is volt idáig semmi baj — folytatta — nem létezett, hogy én eltévesztettem volna a dolgot. Csináltam az inflációban is, értéktelen papírpénzért, amin még medvecukrot se tudtam venni. Az idén aztán kitalálták, hogy blöffölök, hogy hiába megyek visjon ki a barlangjából, elvégre az is vissza tud menni. Hát én szívből kívánom neki, de lám, nekem volt igazam, hiszen magát is majd megveszi az isten hidege. Tényleg, az isten hidege éppen alkudozott rám, s bár megvételre nem került sor, egészen vörös volt az orrom. Megígértem a medvének, hogy mindent megteszek rehabilitálására, elvégre mégsem járja, hogy négy-öt talpig higanyba öltözött meteorológus megcáfoljon egy védtelen medvét. Ezúton ajánlom az illetékeseknek, hogy nevezzék ki a medvét kormánybiztosnak a Meteorológiai Intézet élére. Elvégre a demokráciának sem közömbös, hogy mi történik a hideggel.