Szolnok Megyei Néplap, 1955. május (7. évfolyam, 102-126. szám)

1955-05-01 / 102. szám

Nyugat-Németország felfegyverzése ellen küzdő legyőzhetetlen békemozgalma! rmn.......................................................... ............................................................................................................. ............................................................4......................................................... ..................................................... . .t.tii. rl i ■ [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK]— ' — Szovjet május Novocserkaszk, ez a Dom alsó folyása mentén fekvő, több mint százezer lakosú város, Solohovmak, a „Csendes Don” című művéből volt ismeretes előttem. Párszáz orosz szó birtokában, s a könyvből szerzett „helyismerettel” indultam el néhány diáktársammal öt és fél évvel ezelőtt a doni kozákok városába, hogy az ottani állattenyésztési egyetemen tanuljak. Az ősz, a tél eltelte után, elérkezett a tavasz, s vele együtt közeledett május elseje. Nagyon türelmetlenül vártuk a világ proletáriátusának e nagy nemzetközi ünnepét. Roppant kíváncsiak voltunk, hogyan ünnepüik meg a világ első szocialista államának népei. Az ünnepre való készülődés általában már április végén kezdődött. A város már napokk elseje előtt ünnepi díszt öltött; az utcákon hatalmas transzparenseken a kommunista párt jelszavai, a párt és kormány vezetőinek fényképei voltak láthatók. Már ezekben a napokban a postahivatalok a táviratok százezreit továbbították, a szovjet emberek tradícióinak megfelelően, köszöntötték a munka élenjáróit. De nemcsak munkában és külsőségekben nyilvánult meg a készülődés, hanem bensőséges családi ünnepségekben is. Szovjet diák barátaink nem egy esetben hívtak meg bennünket szüleik lakására ünnepi ebédre, ahol a szovjet-magyar barátságra ürítettük poharainkat. A nagy nap reggelén — mint az egész országban —• Novocserkaszk is zene- és énekszóra ébredt. A felvonuláson ott volt a város aprajanagyja. A gyárak munkásai, a pionírok, a felsőbb iskolák hallgatói, a kolhozok és szovhozok dolgozói, a Szuvorov katonai iskola növendékei. Dalolt és táncolt az egész város, mintegy demonstrálva a szovjet nép életerejét, alkotókészségét. Feltűnt nekem, hogy milyen sokapró gyermek van a felvonulókkal. Apjuk nyakában ülve, ünnepi öltözetükben, mint legkedvesebb, legszebb virágok virítottak. Különösen tetszettek nekem a városkörnyéki kolhozok tagjainak csoportjai. Ha a menet valahol megállt, ők pillanatok alatt kört alakítottak, megszólalt a baján (harmonikaszerű orosz hangszer) s már ropták is a táncot. És hogy táncoltak! Ezt tollal, papíron nem lehet illusztrálni. Ezt látni kellett volna! Azt az elragadó életörömet, amely táncukban, önfeledt vidám dalaikban kifejezésre jutott. Nem volt kevésbbé érdekes az ifjúság felvonulása sem, pontosabban a mi egyetemiünk diákjaié. Egy-egy várakozást mi is énekre, táncra használtuk fel. A zenét saját zenekarunk szolgáltatta. S a diákokkal eleinte körülálltuk őket, s a zene ütemére tapsolva, figyeltük a táncot, de csak addig, amíg valamelyik szovjet lányka előttünk nem kezdett táncolni. Mivel ez közismert formája náluk a tánckérésnek, nem sokat szabódhattunk. A végén aztán egészen belejöttünk mi is a „hopáh“-ba. Aztán együtt haladtunk ismét, kart karba öltve, a Gorszovjet (városi tanácsház) előtti téren felállított tribün felé, ahol a városi, a párt- és a tanácsvezetők fogadták az ünneplő tömeg köszöntését. ’’Éljen a dicső szovjet ifjúság! —Éljen a népek közötti barátság!” kiáltották a megafonost. A Szovjetunió május elsejei ünnepségei felejthetetlen élményt nyújtottak mindnyájunknak. Kínaiaknak, németeknek, lengyeleknek, magyaroknak, románoknak, cseheknek, albánoknak. Hiszen a nagy szovjet országban a nemzetközi szolidaritás igen kézzelfogható bizonyítéka mi magunk voltunk. Mi, más országok fiai, akik náluk tanultunk, s akiket szeretetük, barátságuk számtalan jelével halmoztak el. S hogy együtt vonultunk velük a nemzetközi munkásosztály nagy ünnepén, az mélyebben véste a mi szívünkbe is a nemzetközi összetartás erejét. GÁL JÓZSEF Szolnok ISO százalékos átlaggal már 23-ára teljesítették ígéretüket ZSÍROS ISTVÁN, a Járműjavító mozdonyosztályán dolgozik brigádjával. Mint tűzszekrénylakatosok egy 375 sorozatú mozdony füstszekrény munkáinak elvégzését vállalták május 1 tiszteletére. 150 százalékos átlagteljesítménnyel Ígéretüket már április 23-án valóra váltották. A hó végéig hátralévő időben még ígéretet tettek 10 411-es mozdonyhoz való tüzelőajtó elkészítésére. Képünk ZSÍROS ISTVÁN brigádvezetőt ábrázolja munka közben. Levegőfúróval dolgozik egy mozdonyon. MOSZKVA KÖSZÖNI ! MÁJUS ELSEJÉN A világ első szocialista államának fővárosa is ünnepi díszbe öltözik ezen a napon. Száz és százezrek menetelnek a Vörös téren. Képünk az egyik ilyen felvonulást örökíti meg. TÍZÉVES KRÓNIKA Ma 10 éve, 1945 május 1-én jelent meg a felszabadulás után az első újság Szolnokon: a „Tiszavidék.” Lapozzuk fel a tíz esztendős krónikát, ma, amikor a 11. szabad május elsejét ünnepeljük. Nem árt emlékezni, hárman indultunk el ! Az első számban az első cikk: „Vármegyénkben befejeződött a földosztás.6* A cikknek egyik bekezdése a következőképpen szól: „Egyes helyeken vontatottan indult a földosztás. Volt olyan falu, ahol az első összejövetelen mindössze két asszony jelent meg. Működött a megfélemlítés, a reakció felütötte a fejét, próbálta félrevezetni az embereket. Volt szolgabíró, aki a járási megbízottak megbízólevelét nem akarta kiadni. Tiszaroffon a községházán nem adtak helyet a földosztó bizottságnak. De a Kommunista Párt a legjobb embereit küldte a falvakba, ezek eloszlatták a bizalmatlanságot és a múltban ezerszer becsapott nép megérezte, hogy most az egyszer az egész ország sorsának intézői állnak mellette. Nem volt telekkönyv, mérnök, ügyvéd, a földosztás mégis ment, mint a karikacsapás." Egy másik cikk arról szól, hogy Szolnokon a Hősök terén és a gimnázium előtt emlékművet állítottak a hősi szovjet katonáknak. Idézzünk : „Ukrán kolhozparasztok, moszkvai, gorkiji munkások, technikusok, szibériaiak haltak meg azért, hogy ne legyünk német gyarmat és hogy független ország maradhassunk." Kilenc nappal a háború befejezése előtt az újság a következő híradást adja a frontról: „Az oroszok körülzárták Berlint, benyomultak a nácik fővárosába. Elfoglalták Stettint és Brünnt. Széles frontszakaszon összetalálkoztak a szövetséges hadseregek.” Egy harmadik hír a felszabadítónkról: „A Vörös Hadsereg gondoskodásának tudható be, hogy ma már 749 traktor szántja a német rablóktól megszabadult vármegyénk földjét. A Vörös Hadsereg eddig 776 mázsa benzint, 7687 mázsa petróleumot, 441 mázsa kenőolajat adott a tavaszi mezőgazdasági munkákhoz Milyen volt az élet Szolnokon és a megyében? Erre több cikk világít rá, íme az első: „Salgótarján felszabadítása után megkezdődött a villamoscentrálé helyreállítási munkája. A vezeték Hatvanig elkészült. Szolnok is valószínűleg villamosáramhoz jut még ebben a hónapban is a közlekedés? „Újszász—Vámosgyörk vasútvonal rövid időn belül történő helyreállításával Jászapáti és környéke újból bekapcsolódik Szolnok forgalmába Feltűnő szedéssel egy ujjongó bejelentés: Lesz étolaj. A híradás első mondata így kezdődik: „A közellátási kormánybiztos új rendelete véget vet az olajüzérkedésnek Végül két hír álljon itt emlékeztetőül arra, hogy a felszabadulás után a munkásosztály milyen hősi erőfeszítéseket tett, hogy hazánkban ismét megindulhasson az élet. Az első cikk címe: „Megfeszített erővel dolgozik a szolnoki Fűtői ház.’“ így kezdődik: „A szolnoki Fűtőház hatalmas telepe műhelyeinek, épületeinek javarésze rom, még látszanak a föld felszakított sebei, itt-ott tört sínszálak ágaskodnak vadlóan. A romok között azonban új élet zsendül. Serény munkáskezek szerelik, javítják, olajozzák a mozdonyóriásokat . . . „Végigjártuk a szolnoki gyárakat. A tőke vár, a munkásság dolgozik — így lehetne talán megfogalmazni a látottakat. A Gulyás-malom építkezése nemsokára befejeződik. A Hungária-malom is néhány hónapos munkával működésképes lesz. A Cukorgyár most is élen halad a jó munkában, többet kívánnak elvégezni a jövőben. A dolgozók újjáépítési versenyben állnak," Hős munkásosztályunk vezetésével előre! A TIZENEGYEDIK szabad májust ünnepeljük. Büszkén, boldog szívvel nézzük az utcán hömpölygő ezreket, a címeket, a feliratokat, melyekből mint nyitott könyvből olvashatjuk munkásosztályunk, üzemeink jelenét. A hatalmas seregszemle, a május 1-i felvonulások mérete évről-évre mutatja, mennyivel erősödtünk, mennyivel gyarapodtunk, mennyivel izmosodtak gyáraink, vállalataink. Nagyszerű alkalom május elseje minden esztendőben arra, hogy felmérjük erőnket, fejlődésünket. Szívesen dicsekszünk el ezzel mindannyian. % A FELSZABADULÁS előtt, ha egyáltalán megengedték volna is a nyilvános felvonulást, nemigen tudtunk volna mutatni mást, mint saját szegénységünket, iparunk halódását. A szolnokiak sokat tudnának beszélni erről. Mennyi reményt, bizakodást adott a munkanélkülieknek a harmincas években a szolnoki Papírgyár felépítésének terve. A néhány tagú tőkés vállalkozó csoportnak azonban épp ez volt a legkevesebb, s számításaiknál figyelembe vették ugyan az olcsó munkaerőt, a cukorgyár előtt rendőrkordonnal hadakozó munkanélkülieket, aranyban mérték e helyzet leendő hasznát. Csak a leglelkesebb városatyák előtt jöhetett számításba a terv úgy is, mint munkaalkalom. Szolnokon 1947-ig nem volt más számottevő üzem, mint a három hónapot dolgozó Cukorgyár, meg a MÁV műhely. A megyében sem volt más, mint néhány téglagyár, melyek a válság éveiben rendeléshiányában egymásután állították le a munkát. Törökszentmiklóson kisműhelyi keretek között dolgozott a Lábassi-féle gépgyár. Erős munkásosztály volt megyénkben, de számbelileg kicsi. Nem is akarták az ország urai növelni — s mereven szembehelyezkedtek minden vállalkozással, mely szaporíthatná a proletárok számát. Csupán a csehszlovák Ba+a tevékenykedett arannyal, részvényekkel s a negyvenes évek elején Martfűn elkezdett építkezni, 1943- ban már dolgozott a gyár, a MA az első ötéves terv, a megelőző hároméves terv eredményeit mérlegelhetjük. Új gyárak, tervalkotások új munkásgárdája vonul fel. A Bútorgyár, a Tiszamenti Vegyiművek, a Cellulózegyár, a Szolnok megyei Mezőgazdasági Gépjavító alkotó tervünk szülötted. Jászberény vasas város lett. Az Aprítógépgyár, a külső gyár gépiparunk büszkeségei. Jászberényből a világ sok tájára bányagépek, törőberendezések indulnak útnak. Traktorhengerek, boronák, alumíniumedények ezrei készülnek itt minden hónapban. A régi gyárakra sem lehetne már ráismerni, a Cukorgyár hatalmas raktárhelyiséggel, új berendezésekkel gazdagodott s ami a termelését illeti, többszöröse a réginek. A Mezőgépgyárban a kisműhelyi munka helyett szériában gyártják a legmodernebb mezőgazdasági gépeket. A Papírgyáriban is hatalmasat növekedett a termelés volumene. MINDEZZEL méltán dicsekedhethetünk s méginkább a jövő távlatéval Jövőre új ötéves tervet kezdünk. Bár a perspektivikus tervek nem készültek még el, minden üzem komoly fejlődésre számít. Legjobban talán a Tisza Cipőgyár fog kiépülni az elkövetkezendő években. Előjelei máris láthatók. A megkezdett kultúrterem a legnagyobb ilyen létesítmény lesz a megyében. Tovább épül, bővül a lakótelep s mindenekelőtt természetesen maga az üzem. Szó van arról,— s már a tervek kidolgozása és jóváhagyása a közvetlen feladatot képezi, — hogy a könnyűipar szocialista városa épül fel Martfűn. Különösen a Gumigyár bővül majd. A szociális, kulturális létesítmények építése, — melyek a jövőt szolgálják majd — már elkezdődött. Nincs olyan üzem, mely ne kapna valamit a tervtől, — mely megállna fejlődésében. A Papírgyár és a Cellulózegyár kultúrtermet, szociális célokat szolgáló épületet kap. A Bútorgyár a termelése jelentős kibővítését tervezi, a munkásszálló és szociális létesítmények építését. Sor kerül nagy építkezésekre a Tiszamenti Vegyiművekben is. Mindez olyan bíztató jövőt ígér, amiért érdemes dolgozni. Új mezőgazdasági termelőszövetkezet alakult Mesterszálláson Mesterszálláson a község vezetői a meglévő közös gazdaságok eredményeinek széleskörű ismertetésével elérték, hogy pénteken este Rákóczi néven új mezőgazdasági termelőszövetkezet alakult. Tizenkét tag 221 hold földdel lépett a nagyüzemi gazdálkodás útjára. HEGEDŰS ISTVÁN középparaszt lett az új tsz elnöke. A tagok máris megkezdték a közös munkát, a kukorica vetését.