Szolnok Megyei Néplap, 1955. augusztus (7. évfolyam, 180-204. szám)

1955-08-02 / 180. szám

Szefinkmegyei | A*' M­EGY EL P­A­RTBIZOTTS.Á GE­ S A. fvl EG­YE,I 'E^M.eS';€ vA‘Pá:^] V». évfolyam. 180. szám * Ára £>fi fillér 1955. augusztus 2., kedd Meggyőző politikai munkát a cséplőgépeknél A gabonabetakarítás közepén járunk, előtt­ünk a cséplés jórésze. A munkaterület a gabonaföldekről egyre inkább a cséplőgéphez tolódik át. Azoknál kell lankadatlan erővel fára­doznunk, hogy a hosszú hónapok nehéz munkájával megtermelt, dús termést hozó gabona minél előbb raktárakba kerüljön, majd kenyér legyen belőle-A rémkváró feladat cseppet sem lekicsinylendő. Lelkesítő, meggyőző politikai munkát, gondos irányítást követel. — Nem kisebb dologról van szó, mint a szemveszteség csökkentése érdekében gyorsan befejezni a cséplést, teljesíteni az állampol­gári kötelezettséget és — mivel alkalom van munka közben a csépeltető gazdákkal beszélgetni — utat mutatni a szövetkezésre, a nagyüzemi gazdálkodásra való áttérésre. Természetesen ezek mel­lett ezernyi, apróbbnak tűnő, mégis­­ fontos feladat vár megoldásra. Mindezeknek mindegyik cséplőgépnél eleget tenni és eleget tétetni a községi pártbizottságok és a helyi tanácsok a népnevelők segít­sége nélkül képtelenek, k­­özségi pártbizottságaink jórésze helyesen­ ismerte fel ezt, I­ nagy gondot fordított a népnevelőik kiválogatására és fel­készítésére. Akadnak azonban kivételek is jócskán. Jászapátiban például a 11 cséplőcsapatnál nincs szervezett népne­velő hálózat. Egyes helyeken meg azt vallják, hogy „nincs idő az agitációs mun­kára.’1 így vélekedik a Fegyvernek-Újvásártéren cséplő Csontos József párttag traktoros is. Való igaz, hogy az ottani cséplőcsapat tagjai hajnaltól késő estig fáradhatatlan szorgalommal dolgoznak, nem igen van szabadidejük. E­bédre is alig szentelnek röpke ne­gyedórát, így aztán nem csoda, ha a 117 mázsa napi norma helyett­­ 256 mázsás napi teljesítményt is elértek már. Keresnek is szépen, naponta 50—60 kiló terményt. „A következő napokban azonban már csökken a kereset, — mondotta Köpösdi­ Pál munkacsapat­­vezető. Az egyéni gazdák ugyanis késlekedtek a hordással, mond­ván, hogy „a megázott gabona belülied az asz­tagban" így aztán várakoztak, s közben újra megázott gabonájuk a szántóföldeken. A hordás elhúzódása gátolja a cséplőcsapat munkáját is, csökken keresetük. A népnevelő munka, a hordás sürgetése tehát szemé­lyes érdekükben is fontos lett volna, Tiszabőn már nagyobb gondot fordítanak a népnevelők fel­készítésére. Az iskolán levő párttitkár helyett felelőssé­get érez ezért Ollé elvtárs, a községi tanács elnöke is. Jórészt en­nek köszönhető, hogy a gazdák a géptől teljesítik beadási kötele­zettségüket s a szabad felvásárlásnak is eleget tesznek. Megfelelő érveket kaptak a népnevelőik. A gabonafelvásárlással kapcsolat­ban — amellett, hogy elmondják a gazdálkodóknak: a spekuláció megszüntetése miatt szükséges ez — megemlítik, jól járnak az egyéniek is ezáltal. Tavalyi példákkal bizonyítják igazukat. Az el­múlt évben Hegedűs Imre 13 holdas paraszt — s még egy páran — a téli hónapokra raktározta el gabonáját, mondván, hogy „akkor több pénzt adnak érte.“ S mi lett a vége? Piacozni kellett nekik, munkanapot, fogaterőt pazarolni, hogy 250—300 forintért eladhas­sák gabonájukat. Most meg az állam szép összegért megveszi. Nem is sokat tétlenkednek a dolgozó parasztok. Ecsédi Pál, az I. típusú Dózsa TSZCS tagja 21 mázsa búzát adott el szabadáron az államnak. A cséplőgépnél végzett népnevelő munka nem lehet teljes a termelőszövetkezetek érdekében kifejtett agitáció nélkül. Az ed­digi tapasztalatok szerint ezen a téren van a legnagyobb hiányos­ság. A cséplőcsapatok tag­jai zömével az egyénileg gazdálkodók kö­zül kerülnek ki, s így eleve nem tudnak teljes szívvel agitálni a tsz fejlesztés érdekében. A községi pártbizottságoknak ezért fo­kozott gondot kell fordítaniok erre a kérdésre. A nagyüzemi gaz­dálkodás fölénye ma már minden téren bebizonyosodott, szüksé­ges, hogy minden lehetőséget kihasználva küzdj­ünk gyors térhódí­tásáért.­­ M­indenekelőtt a népnevelők felülbírálását, kiválogatását, határozatlanságuk megszüntetését kell megoldani, hogy választ tudjanak adni a felvetődő kérdésekre. Holló Imre tisza­­gyendai egyénileg gazdálkodó azt hangoztatta: „Szikes talajon a tsz sem tud sokkal többet termelni.” Mikor a talajjavításra utaltak, azt mondta: „Miért nem javítja az egyénieket is az állam?“­ Erre a kérdésre már adós, maradt a népnevelő a válasszal. Pedig fel­hozhatta volna, hogy a szétszórt parcellákon körülményes az ilyen munka, meg hogy a talajjavítás tetemes összegbe kerül. Magától értetődik, hogy az állam azokat támogatja, akik hasonló adottsá­gok mellett az egész ország javára 2—3 mázsával többet termel­nek holdanként, mint az egyéniek. Sok feladat adódik tehát a cséplésnél, így például ügyelni kell a munka minőségére, hogy ne maradjon sok szem a kalászok­ban, hiszen ezáltal a termelők is, az ország is károsodik. Emlékez­tetni kell a dolgozó parasztokat arra, hogy viszonzásul a gyárak­ból kapott ipari cikkekért felelősséget kell érezniök nemcsak a ma­guk, hanem valamennyi dolgozó kenyeréért, s géptől kell teljesí­teni­ük a beadást. Szem előtt kell tartani azt is, hogy egyesek — fő­ként az ellenséges elemek — igyekeznek megvesztegetéssel, csa­lással kevesebb termést feltüntetni a ténylegesnél, s „elfeketézni" az így nyert felesleget. A törvény szigorával kel lesújtani az ilye­nekre.Számtalan példát felhozhatnánk arra vonatkozóan, hogy a cséplőcsapat tagjainak is fontos a népnevelők műkö­dése. A bátorszöllői cséplőcsapat tagjainak sem kellet volna július 30-án így panaszkodni, ha a népnevelőjük szoros kapcsolatot tart a pártbizottsággal: „Csak azt fájlaljuk, hogy mi, akik még július 18-án beszállítottuk az államnak járó részt, nem kaptuk meg a gyorsbeadási prémiumot, sem a minőségi felárat, pedig 83,6 faj­súlyú volt a búzánk.­­A községi pártbizottságoknak le kell szűrni az elmondottak­ból a tanulságot, s a népnevelők egyszeri kioktatása helyett ál­­andó kapcsolatot kell velük tartani. TÁVIRAT Az országos begyűjtési versenyt kerdm­ényelő karcagi üamiazüeh Termelőszövetkezet kenyér- és alkarmány-gabon­a, valamint szabad felvásárlási ter­hét augusztus 1-re száz százalékig teljesítette. A ter­melőszövetkezet ezenkívül a vállalt határidő előtt 29 nappal eleget tett az élőállat és állati termékek be­gyűjtési tervének is. BEGYŰJTÉSI HIVATAL, Karcag.J Szászberek — termelőszövetkezeti község­ — Juhaáss­ Imréné elvtársnő öesséde Szászberek község vasárnap zászlódíszbe öltözött. Ünnepélyesek, vidámak voltak­ az emberek is, akiknek életében történelmi jelen­tőségű változást hozott ez a nap Községük termelőszövetkezeti köz­ség lett. A termelőszövetkezeti nagygyű­lés előadója Juhász Imrénél elv­­társnő, a megyei tanács elnöke üd­vözlő szavai után többek között a következőket mondotta: — További fejlődésüket alapoz­ták meg a község dolgozó parasztjai azzal,­­hogy elindultak a nagyüzemi gazdálkodás, a felemelkedés útján. Fejlett nehéziparunk, mezőgazda­­sági gépiparunk, modern gépállo­másaink, műtrágya-gyártásunk, képzett mezőgazdasági szakembe­reink s még egy egész sor tényező teremtette meg az alapot ahhoz, hogy dolgozó parasztságunk boldo­gulására, egész népünk életének szebbé tételére megteremthetjük a szocialista mezőgazdaságot. — Szerte az országban és itt, me­gyénkben is a dolgozó parasztok százai térnek rá a társas gazdálko­dás útjára. Az utóbbi hónapokban megyénkben 32 termelőszövetkezet, illetve tszcs alakult. Kengyel a múlt hetekben lett termelőszövetkezeti község. Szászbereken az 1949-ben alakult s ma már milliomos Béke TSZ mellett az idén az Ezüst Ka­lász és az Új Élet TSZ alakult . Termelőszövetkezeteinkben a gépi művelés, a műtrágya haszná­lata a szakszerű gazdálkodás ered­ményeként gazdag termést takarí­tanak be. A szászbereki Béke TSZ átlagtermése búzából 2—3 mázsá­val több lesz, mint az egyéni gaz­dáké. Ezek a tények egyre több dolgozó parasztot juttatnak elhatá­rozásra. Ezért lépett be Gazdag Jó­zsef 8 holdas középparaszt is két lóval, kocsival, összes gazdasági fel­szereléssel a Béke Termelőszövet­kezetbe, ahol a bátyja már régeb­ben tag. A belépését követő napon már a tsz közös gabonáját hordta a tarlóról. Gara László és Serfőző Lajos 12 holdas középparasztok és a többiek is helyesen választották a szövetkezeti gazdálkodást. — A termelőszövetkezetben dolgozó szorgalmas tsz-tagok élete nyugodtabb és gondtalanabb, mint az egyéni gazdáké. A Béke TSZ tagjai közül tizenegyen építettek házat és egyre többen vásárolnak bútort, rádiót, kerékpárt. A közös­ből származó jövedelmüket gyara­pítja a háztáji tehén, a sertés- és a baromfiállomány is. A közös gaz­daságokban az asszonyok, a lányok és az idősebbek is megtalálják a nekik megfelelő munkát.­­ Ezek az eredmények győzték meg a szászbereki dolgozó parasz­tokat. Eloszlatták a közös gazdál­kodás iránti kételyeiket. A legjobb gazdák tömegesen léptek a szövet­kezetbe, vagy alakítottak új, közös gazdaságokat. Lelkes taps szakította félbe Ju­hász elvtársnő szavait, amikor be­jelentette, hogy Szászbereken a földműveléssel foglalkozó családok 71 százaléka lépett be a termelőszö­vetkezetekbe s ma már a község földterületének 70 százaléka tarto­zik a szövetkezeti gazdaságokhoz, így Szászberek, az alig ötéves új község csatlakozott az élenjáró szövetkezeti városok és községek sorához, s termelőszövetkezeti köz­ség lett. — Mindenki tudja — folytatta Juhászaié elvtársnő —, nem kis do­log az, amikor a község életében ilyen átalakulás megy végbe. A kommunisták, akik a belépésnél élenjártak, a munkában is mutas­sanak példát. A tanácstagoktól is azt várják választóik, hogy mint szövetkezeti tagok is megállják he­lyüket. Nagyon fontos, hogy az új tsz községben, amelyre egész me­gyénk s az ország is felfigyel, gyor­sítsák meg a hordást, a cséplést és a termelők becsülettel tegyenek ele­get állam iránti kötelezettségüknek. A jövő évi termés érdekében hord­janak ki minden trágyát s már most gondoskodjanak a közös állatállo­mány takarmányszükségletének biz­tosításáról. Tapasztalatszerzés céljá­ból látogassanak el más termelő­­szövetkezetekbe, hogy a helyes mód­szereket saját gazdaságukban ered­ményesen alkalmazhassák. — Helyesen indultak el a közös úton a múlt héten alakult Új Élet TSZ tagjai. A belépési nyilatkoza­­tokon még jóformán meg sem szá­radt a tinta, amikor az új belépők földjein két traktor végezte a tarló­­házazási munkát. A korábban ala­kult Ezüst Kalász TSZ-ben a nö­vényápolási és betakarítási munkák mellett már az építkezést is meg­kezdték. Baromfiólat építettek s már közös istállójuk is van. To­­vábra is támaszkodjék a szövetkezet vezetősége a tagok bölcsességére, az egyénileg dolgozó parasztként ír, eredményesen gazdálkodók javas­lataira. Ott jó a szövetkezet ered­ménye, ott nincs baj a csoporton belül az egyetértéssel, ahol betart­ják a szövetkezeti demokráciát, is­merik az alapszabályt, s ahol rá­termett, köztiszteletben álló, hatá­rozott, keménykezű vezetőt válasz­tanak a közös gazadság élére. — Bízom abban — fejezte be sza­vait Juhász elvtársnő — hogy Szász­berek termelőszövetkezeti község, mint ahogy a tsz fejlesztésben, a gazdálkodásban, az eredményekben is élen fog járni. Ehhez kívánok a párt és a tanács nevében sok sikert, erőt, egészséget. A na­­f­ygyűlés részvevői közül P. Lázár János hozzászólásában elmon­dotta, hogy ez év tavaszán lépett be a Béke Termelőszövetkezetbe. Elő­legként ekkor 10 mázsa búzát ka­pott. Lányával együtt dolgozik s ed­dig 170 munkaegységük van. Büsz­kén mondotta, hogy már 20 mázsa búza van a kamrájában. Széles János, a Béke TSZ alapító tagja arról beszélt, hogy egyéni gaz­da korában föld termése sokszor még a fuvarosokat sem futatta ki. Mivel igája nem volt, nem tudta kellően művelni a földet s ezt a család sínylette meg. Amióta a ter­melőszövetkezetben van, könnyebb az életük. Simon Imre, az Új Élet TSZ el­nöke terveikről beszél. Arról, hogy már jövőre bolgár­ kertészetet ala­kítanak és rizstermeléssel is foglal­koznak. Az a cél vezérli, hogy egyé­ni dolgozó paraszt korában szerzett tapasztalatát a közösség érdekében hasznosítsa. A termelőszövetkezeti nagygyű­lést színvonalas kultúrműsor követ­te. A szolnoki népi zenekar, a Pe­tőfi Kultúrotthon tánc­csoportja és Tóvizi Mária, a Központi Énekkar tagja aratott nagy sikert. A szász­bereki úttörők és DISZ fiatalok, va­lamint az újszászi földművesszövet­kezet tánc­csoportja is megérdemel­ten kapott sok tapsot. Új termelőszövetkezet alakult Kőtelken és Besenyszögön A szolnoki járásban a jól mű­ködő termelőszövetkezetek eredmé­nyeinek láttán egyre több dolgozó paraszt tér rá a nagyüzemi gazdál­kodás útjára. Vasárnap újabb be­lépőkkel gazdagodtak a beseny­­szögi termelőszövetkezetek. A Győ­zelem TSZ-be hat, a Lenin TSZ-be pedig négy dolgozó paraszt lépett be. A rákócziújfalui Új Élet TSZ szintén négy taggal erősödött ezen a napon. Besenyszögön Ezüst Kalász né­ven tíz középparaszt új mezőgaz­dasági termelőszövetkeztet alakí­tott, földterületük 112 hold. Kőtel­ken szintén új mezőgazdasági tsz alakult vasárnap. A tíz tag 45 hold földdel kezdte meg a közös gazdál­kodás létrehozását. Az új termelő­szövetkezet az Új Barázda nevet vette fel. Kőtelken és Betenyszö­­gön is tovább folytatják a szerve­zést és a felvilágosító munkát a tsz-be lépett dolgozó parasztok, hogy taglétszámuk és földterületük is tovább növekedjék. Újabb kulturális és szociális létesítmények Műszaki klub Szolnokon A napokban nyitotta meg kapuit Tisza A. u. 1. sz. alatt a Megyei Építővállalat és az Épí­tők Szakszervezetének kezelésében az­ építők műszaki klubja. Otthonosan berende­zett helyiségeiben ka­pott helyet a 3000 köte­tes központi könyvtár. Palai Ferenc könyvtá­ros elmondja, hogy a műszaki és szakmai is­mereteket bővítő szak­könyvek mellett a poli­tikai és szépirodalmi könyvek is megtalálha­tók itt. A kényelmesen berendezett olvasóte­remben szakmai folyó­iratok mellett a napi és hetilapokat is olvashat­ták a dolgozók. A klub helyiségeiben sok lehetőség van a szórakozásra. A sakk, ping-pong és billiárd­­asztal külön-külön szo­bákban elhelyezve áll. — De nem csak szó­rakozásukat találják itt meg munkásaink. A klubot a szakmai fejlő­dés fellegvárává kíván­juk tenni — mondja Patai elvtárs. — Ter­vünk, hogy az oktatási idény kezdetekor szín­vonalas szakmai vitákat szervezünk legjobb szakembereink bevoná­sával, mert mi is hozzá akarunk járulni az új munkamódszerek elter­jesztéséhez. Ezért ha­vonta egy-két alkalom­mal felkérünk egy-egy sztahanovistát arra, hogy ismertesse mun­kamódszerét. A szak­mai előadások és viták mellett ismeretterjesztő előadásokat, könyvan­­kétokat és egyéb olyan rendezvényeket szerve­zünk, amelyek az építő­ipari dolgozók érdeklő­dési körének megfelel­nek. Szándékunkban áll még különböző szakkö­rök létrehozása. Ezek lehetővé teszik nevelő­­munkánk kiszélesítését. Étkezde — munkásssálló A Szolnok megyei Tatarozó Válla­lat dolgozói jó munkájuk eredmé­nyeként új szociális intézményeket kaptak. Az első negyedévben 51 000 forintos költséggel létrehozták Szol­nokon az üzemi étkezdét. A konyha dolgozói, mint a panaszkönyv — in­kább dicséretkönyv — bejegyzései bizonyítják, ízletes ételek készítésé­vel járulnak hozzá az ellátáshoz. Az egyik bejegyzés így szól: ..Jó konyháért, jó munkát adunk.” Alá­írásként egy egész brigád névsorát találjuk. Nemcsak az étkezdével bővült a Tatarozó Vállalat dolgozóinak szo­ciális ellátottsága. Más új létesít­mény építése is megkezdődött. November 1-ére beköltözhetővé válik a korszerű, egyemeletes mun­kásszállás az Ostor­ utcában. Az épület a lakberendezési tárgyak nél­kül 637 400 forintba kerül. Az új szálláson barátságos négy-hat főt befogadó lakószobák sorakoznak egymás mellett. Berendezésük ott­honos és kényelmes lesz. Az egész­ségügyi követelményekről sem fe­ledkeztek meg az épület tervezői. A tisztálkodáshoz hideg-melegvizes zuhanyozó és kádfürdő áll majd a munkából hazatérők rendelkezé­sére. A pihenés óráit a földszinten és az emeleten szépen berendezett társalgóban tölthetik. Itt a szépiro­dalmi és szakmai könyveken kívül folyóiratok, napilapok és társasjá­tékok teszik színesebbé az esti órá­kat. Ez az új létesítmény is államunk­nak az emberről való gondoskodá­sát bizonyítja.

Next