Szolnok Megyei Néplap, 1956. február (8. évfolyam, 27-51. szám)
1956-02-01 / 27. szám
A magyar sajtó ünnepén Tizennégy esztendeje jelent meg az illegális Szabad Nép első száma. Nagyon, nagyon nehéz volt akkor őszinte szót kimondani, még nehezebb volt az igazságot papírra nyomatok Nem volt sajtószabadság. Úri elnyomóink a fasiszta háború szennyébe taszították népünket, Őrült háborús kalandorok nemzetünk létét tették kockára. 1172 különböző újság, közte 25 budapesti napilap, 16 kormánylap, a rádió, a szószék, az elhangzani engedett szó mind arról beszélt, hogy a német fasiszta elnyomók és magyar csatlósaik rémuralma örök, hogy legyőzhetetlenek. Halálos kockázattal járt akkor a nép ügyéért harcolni, kommunistának lenni. Vértanúk vére festette akkor a párt útját. A kilátástalanság gazos rengetegébe a párt vágott utat. Zászlója, az illegális Szabad Nép kitört a párt köré vont tömör gyűrűből. Eljutott a tömegekhez, zászlajára írva hirdette a szabadság, a függetlenség, a demokrácia jelszavát Megtanulták belőle a háborúellenes nemzeti ellenállás, a szabotázs, a fegyveres akciók jelszavait és azokat gyakorlattá is változtatták. Az illegális Szabad Nép első vezércikkét a felejthetetlen vértanú, Schönherz Zoltán elvtárs írta. ,,Szabad Nép szabad országban — így kezdődött a cikk — pártlapunk neve jelképezi azt a történelmi feladatot, amely elé a politikai fejlődés a magyar népet és annak hivatott vezetőjét, a Kommunisták Magyarországi Pártját állította.” Apiró, könnyen eldugható, szükség esetén le is nyelhető papírdarabra, ceruzával íródtak a cikk sorai. Úgy jutottak el Rózsa Ferenc elvtárshoz, a Szabad Nép első szerkesztőjéhez. Ez a sovány, kissé hajlotti hátú ember, szeme alatt a gyakori éjszakázás barázdáival, mindig vidáman csillogó szemével maga juttatta el a kéziratokat a gépírónak. Az stencilre gépelte s egy összekötőn keresztül a kész anyagot a nyomdába küldte. Ócska, nyikorgó sokszorosítógépem készült az illegális Szabad Nép. Pokrócot tettek a gép alá, olajozták munka közben, hogy ne csináljon feltűnő zajt. A szerkesztőséget, a nyomdát, a terjesztő apparátust Rózsa Ferenc elvtárs irányította. Aki ezen a vonalon dolgozott, megszakította régebbi mozgalmi, baráti kapcsolatait, így védte magát a lebukás veszélyétől. Nehéz élet, nehéz munka volt ez. Sokszor kellett hazudni elvtársiknak is, miért nem járnak a szakszervezetbe, a szokásos kirándulásokra. Vállalni kellett néha a lenézést is a „gyáva“ jelzőt, hogy rendkívül fontos beosztásuk ki ne tudódjon. A nyugodt lelkiismeret, a párt becsülése és annak mélységes tudata, hogy a szenvedő népet, a hazát szolgálják, erőt adott a sajtóronalom dolgozó elvtársaknak. A budafoki kecskeólból néhány száz példányban indult útjára a Szabad Nép. Éjszakánként csempészték át a budafoki vámon Budapestre. Hiába törte magát sokezer Horthy kopó a Szabad Nép megkaparintásáért, a legvadabb terror sem tudta kicsavarni az elvtársak kezéből a kommunista sajtó éles fegyverét. A párt lapja lelkesített és vádolt, nevelt és leleplezett, szervezett a béke ügyének, a független, szabad, demokratikus Magyarországért folyó küzdelemnek, a Szovjetunióval, a világ dolgozóival való szövetségnek új és új harcosokat a fasizmus pokoli tüzében is. „Ha az életedbe is kerül, akkor se valljál semmit a lapról" mondta munkatársainak Rózsa elvtárs, aki a Szabad Népért oda is adta a legnagyobbat, amit ember adhat, az életét. Hiába rúgták, ütlegelték, villanyozták leromlott testét, mikor elfogták, egy szót sem vallott a lapról, a pártról. Pedig de tajtékozva faggatták tőle a kopók a példányszámot, az elosztási tervet, hiszen abból az illegális párt valóságos erejére következtethettek volna. 1944. teléig a Szabad Nép a nemzeti ellenállás agitátora és szervezője volt. Emelte pártunk befolyását és tekintélyét, ezrével szerzett új híveket pártunk politikájának, előkészítette a talajt pártunk felszabadulás utáni gyors növekedéséhez. Soha nem halványuló tisztelettel emlékezünk a vértanúkra és az illegális Szabad Népre. A tizennégy évvel ezelőtti pártlap előállítási helye a budafoki kecskééi volt, — ma Budapest szívében modern palotában írják, szerkesztik, nyomják a Szabad Népet. Amikor a zúgó rotációsgépekről százezrével ömlő Szabad Népre gondolunk, meghatottsággal simogatja meg képzeletünk az egykori csikorgó sokszorosítógépet. Tizennégy évvel ezelőtt kézbecsúsztatva adták tovább, a törött gyánaablakon bedobva terjesztették, eldugták a munkások szerszámos ládájába vagy borítékba zárva küldték postán a Szabad Népet Ma mindennap ott fehérült százezrek asztalán. A párt tanítása, útmutatása világít hasábjairól. Befolyása* szeretete a nép körében sokkal nagyobb, mint bármely más újságé a magyar sajtó történetében. Népünk azokban a harcokban forrott össze a Szabad Néppel, amelyeket a belső és külső ellenség ellen, az új életért, a szocializmus építéséért vívott. Milliók ismerték meg bátorságát, őszinte bírálartát, következetességét és hűségét a nép ügyéhez. A Szabad Nép ma már nem egyedül harcol. A magyar sajtó napjának megünneplésérő hozott minisztertanácsi határozat annak a szeretetnek és megbecsülésnek a kifejezése, melyet népünk az egész haladó magyar sajtó iránt tanúsít. Népi demokráciánk sajtója pártunk útmutatását követve a tömegnevelés és a nemzetnevelés egyik legfontosabb eszközévé vált. Azért fejlődhet így, mert szabad. Szabad a mi sajtónk. Szabad minden reakciós korlátozástól, üzleti szemponttól. Szabadon hirdetheti az igazságot. Szabadon bírálhat, sőt ez kötelessége és semmiféle más szempontra nem kell tekintettel lennie, mint a haza, a nép, az emberi haladás érdekeire. A nyomdák, a papírgyárak a nép kezében vannak s az újságírók soha nem álltak közelebb a néphez, mint most. A sajtó és annak munkatársai mentesek az anyagi gondoktól. Szabadon tanulhatnak haladó hagyományainkból, a világ legfejlettebb sajtójának, a szovjet sajtónak példáiból. Népünk teljes anyagi és erkölcsi megbecsülésben részesíti az újságírókat. A kommunista sajtó igazságszeretete, néphez való hűsége vonzotta az olvasók millióit a párt ügyéhez, ami mindig egyet jelent a dolgozó nép érdekeivel. A szovjet sajtó, az illegális kommunista magyar sajtó, a Szabad Nép pédája nyomán tartja szívügyének a Szolnok megyei Néplap szerkesztősége is a munkásparaszt levelezőikkel való foglalkozást. A levelezőkkel kiépített egyre mélyülő kapcsolat bizonyítéka: a laphoz érkező levelek hónapról-hónapra, évről-évre növekvő száma. Míg például 1949- ben november 1-től 40 levelet kapott összesen szerkesztőségünk, 1950. tavaszán havonta átlagosan 200-ra emelkedett ez a szám. 1955-ben már 8371 levél érkezett a Szolnok megyei Néplaphoz s ez év eliő hónapjában MAI SZÁMUNK TARTALMÁBÓL A Szovjetunió 1955. évi állami népgazdaságfejlesztési terve teljesítésének eredményei (2. o.) A magyar sajtó hősi múltjából (2. o.) Törökszentmiklós dolgozó parasztjai a felemelkedés útján (3. o.) Tiszazugi krónika (4. o.) Szolnok megyei Levelező i Központi Vezetőség üdvözlete a Társadalmi Szemle megjelenésének tizedik évfordulójára A Társadalmi Szemle tizedik évfordulójára az MDP Központi Vezetősége az alábbi levelet intézte a Társadalmi Szemléhez: Tíz évvel ezelőtt, amikor a Társadalmi Szemle első száma megjelent, pártunk azt a feladatot tűzte elméleti folyóiratunk elé, hogy ismertesse és terjessze a marxista— leninista világnézetet, s magyarázza meg jelentőségét a magyar dolgozóknak; tartsa ébren és ápolja népünk haladó hagyományait, tárja fel és bírálja bátran munkánk fogyatékosságait, de mindenekelőtt alkalmazza a magyarországi viszonyokra és fejlessze tovább a marxizmus—leninizmus tanításit. Rendkívül fontos és időszerű feladatok voltak ezek. Akkoriban még pártunk tagjainak nagy része nem ismerte a kommunista elméletet, nem látta, hogy a dolgozó nép harcának vezetéséhez nélkülözhetetlen a marxizmus—leninizmus elmélete. Tíz év alatt nagy eredményeket értünk el hazánk szocialista átalakításának az állami és gazdasági építőmunkának minden területén. Ennek megfelelően nőtt párttagságunk és dolgozó népünk politikai tapasztalata és képzettsége. A népi demokratikus állam megteremtéséért és megszilárdításáért, a népgazdaság újjáépítéséért és fejlesztésért folytatott sikeres harcunk széles tömegeket győzött meg pártunk politikájának és világnézetének helyességéről, s százezrekben keltette fel a marxizmus—leninizmus iránti érdeklődést. A Társadalmi Szemle sokat tett a kommunista és a pártonkívüli dolgozók politikai öntudatának, marxista—leninista világnézetének fejlesztésében. Következetesen ismertette főként a marxizmus—leninizmus igazságait, addig elért tudományos eredményeit. A felszabadulás utáni első esztendőkben még nem tudta eléggé hazánk viszonyaira alkalmazni a munkásmozgalom nagy tanítóinak, Marxnak, Engelsnek, Leninnek és Sztálinnak a tanításait. Az utóbbi években e téren ért el bizonyos eredményeket, bár a Központi Vezetőség múlt év novemberi kibővített ülése joggal állapította meg, hogy az ideológiai munka és ezen belül a Társadalmi Szemle munkája elmaradt a párt és a népi demokrácia általános fejlődésétől. Ma a pártmunka és egyben egész további fejlődésünk egyik kulcskérdése az, hogy minél előbb megszűnjön az ideológiai munka viszonylagos elmaradottsága. Meg kell akadályozni, hogy a munkásosztály világnézetétől idegen nézetek tért nyerjenek a párt soraiban, s fékezzék a második ötéves terv végrehajtását és a szocializmus építését hazánkban. Szocializmust építő hazánkban még vanak olyan rétegek és osztálymaradványok, amelyek gazdasági helyzetüknél vagy múltjuknál fogva hordozói és terjesztői a kispolgári, sőt a kapitalista gondolkodásnak. Ezért szakadatlanul szem előtt kell tartanunk és nem szabad lebecsülnünk a kapitalista ideológiai befolyást. A békés egymás mellett élés eszméje nem zárja ki, hanem feltételezi, sőt megköveteli a mi szocialista világnézetünk és a burzsoá ideológia közötti szakadatlan eszmei harcot. A burzsoá és a kispolgári nézetek elleni ideológiai állandó küzdelem azonban csak egyik feladata az elméleti munkának. A marxizmus —leninizmus tanításai alapján meg kell vizsgálni a népi demokrácia közel 900 a beérkezett levelek száma.A leveleket megbecsüli a szerkesztővé, s bár még vannak hibák a válaszadás gyorsasága körül, a levelezők írásait éppen olyan elbírálásban részesítik, mint a hivatásos újságírók cikkeit. A Szolnok megyei Néplap szerkesztősége büszke levelezőinek nagy és hűséges táborára. Büszke arra, hogy a közvélemény parancsfejlődésének új jelenségeit, s meg kell oldani a szocialista építés sajátos kérdéseit. Gondosan elemezni kell a Szovjetunió és a népi demokratikus országok eredményeit és tapasztalatait is, ami hatalmas segítséget ad elméleti problémáink megoldásához. Ezzel párhuzamosan önálló, alkotó ideológiai munkát kell folytatni, tovább kell fejleszteni a marxizmus—leninizmus tanítását. Tisztázni kell egyrészt azt is, hogy a szocialista építés más országokban feltárt objektív törvényszerűségei közül melyek az általános érvényűek, nálunk is alkalmazhatók, másrészt milyen sajátos vonásai vannak történelmünkből és körülményeinkből eredően a mi fejlődésünknek. Csak ez a kettős elemzés és tanulmányozás adhat helyes következtetéseket, helyes megoldásokat. Életünknek nincs egyetlen olyan területe sem, amely állandóan ne nyújtana új meg új, megoldásra váró elvi problémákat. Népgazdaságunk egyik legfőbb feladata ma a dolgozó nép életszínvonalának szakadatlan növelése mellett mindenekelőtt a szocialista ipar műszaki fejlesztése. E nagy és sokrétű feladatok a munkásokat és a gazdasági vezetőket, az egyes iparágakat és a népgazdaság egészét érintő sok elvi kérdést vetnek fel — egyebek között — a nemzeti jövedelem helyes elosztásának, a tervezésnek, a munkaszervezésnek különböző kérdéseit. A termelőszövetkezeti mozgalom fejlődése forradalmi változásokat idéz elő a parasztság helyzetében és gondolkodásában, de kihat egész gazdasági és politikai életünkre. Elméleti munkánknak nemcsak elemeznie kell ezt a hatalmas átalakulást, hanem útmutatásaival segítenie is. Magasabb elvi-politikai színvonala kell emelni a pártmunkát mélyrehatóan elemezve és általánosítva annak gazdag tapasztalatait. Meg kell világítani a nemzetközi politikai és gazdasági életben végbemenő változások irányát és jelentőségét, a békeszerető erőt növekedését, az imperialista tábor belső ellentmondásait, az évszázados gyarmati rendszer felszámolásának feltartóztathatatlan menetét Tisztázni kell a szocialista államépítés és jog számos kérdését. Az eddiginél jóval nagyobb figyelmet kell fordítani dolgozó népünk szocialista erkölcsének fejlesztésére, a burzsoá erkölcs még meglevő maradványainak leküzdésére. Kulturális életünkben sok még a tisztázatlan és helytelen nézet, melyet el kell oszlatni, hogy ezzel is erőteljesen elősegítsük a népet nevelő szocialista kultúra fejlődését. Mind e feladatok megoldásában jelentős szerep vár a Társadalmi Szemlére A Társadalmi Szemle munkájának fontos része, hogy kritikailag elemezze és értékelje a tudományok, a politikai gazdaságtan, a filozófia, a történettudomány és a természettudományok fejlődését, módszereit és új eredményeit. Mind e tudományágak fejlődése parancsolóan megköveteli a párt elméleti folyóiratának bíráló és útmutató segítségét. Tudományos szakembereinkre ma inkább, mint valaha Hanák Sztálin szavai: „Van egy tudományág, amelynek ismerete feltétlenül kötelező minden tudományág bolsevikjai számára — ez a marxista-leninista társadalomnokainak’’ segítségével szolgálhatja a nép, a párt ügyét s írhat hős munkásosztályunk soha nem lankadó lelkesedéséről, áldozatkészségéről, népszerűsítheti a legkivállóbbakat s munkamódszereiket. A Szolnok megyei Néplap munkatársai szívvel-lélekkel részt vállalnak a dolgozó parasztságnak a mezőgazdaság szocialista útjára való átvezetéséből. Büszkék arra, hogy ott lehettek a szövetkezeti városok, Túrkeve, tudomány, a társadalom fejlődési törvényeiről, a proletárforradalom fejlődési törvényeiről, a szocialista építés fejlődési törvényeiről, a kommunizmus győzelméről szóló tudomány A Társadalmi Szemlének tehát — mint ideológiai munkánk egyéb szerveinek is — állandó, szoros kapcsolatban kell lennie a mindennapi gyakorlattal. Figyelemmel kell kísérnie a politikai, gazdasági, kulturális és tudományos élet jelenségeit, rá kell irányítania az elmélet fényszóróját szocialista jövőnk egészséges, életerős hajtásaira, és segítenie kell a pártnak a haladásunkat akadályozó, a múltba visszahúzó tényezők eltakarításában. A marxi—beini elmélet nem szobatudomány, nem elvont spekuláció, hanem vezérfonal a cselekvésre, a gyakorlati élet alakításának, a szocializmus építésének fontos fegyvere. Ezért elméleti munkánknak a szocializmust építő munkások, dolgozó parasztok és értelmiségiek mindennapi erőfeszítéseivel eleven kölcsönhatásban kell fejlődnie. Az elméleti munka csak akkor lehet a szocialista építés gyakorlatának aktív tényezője, ha szenvedélyesen harcol pártunk igazáért. Meg kell fogadnunk Lenin tanácsát: „Kevesebbet vitatkozzunk a szavakon/’ Elméleti munkánknak pártszerűen harcosnak és vitatkozónak kell lennie: vitatkoznia kell ellenségeinkkel, de barátainkkal és sokszor elvtársainkkal is, ha helytelen nézeteket képviselnek. Ezek a viták ne elvont igazságok, dogmává merevített tételek értelmezése körül folyjanak, hanem elsősorban az élet által felvetett aktuális problémáknak a marxizmus—leninizmus szellemében történő tisztázását célozzák. A marxista-leninista elmélet alkalmazásához és továbbfejlesztéséhez nemcsak elméleti tudás szükséges, hanem forradalmi bátorság is: bátorság arra, hogy eddig még ismeretlen összefüggéseket tárjanak fel, bátorság annak kimutatására, hogy a mai körülmények között milyen új módon érvényesülnek vagy módosulnak egyes klasszikus tételek. Bátran le kell leplezni az áligazságokat és bírálni a féligazságokat, bármennyire megszokottá váltak is azok. A Társadalmi Szemle már ért el eredményeket az ideológiai munkával szemben támasztott ezen követelmények teljesítésében. A jövőben még többet kell tennie azért, hogy a marxizmus—leninizmus aktív elsajátításának és alkotó módon való alkalmazásának, továbbfejlesztésének iskolájává váljék, s egyben példamutatásával pártos szellemi önállóságra és bátorságra neveljen. Működésének tizedik évfordulóján azt kívánjuk a Társadalmi Szemlének, hogy dolgozzék eredményesen e feladatok teljesítésén, töltse be fontos hivatását, járuljon hozzá pártunk erősítéséhez, ideológiai munkájának fejlődéséhez, s minden téren segítse dolgozó népünket, hogy még nagyobb sikereket érjen el a béke megvédéséért, a szocializmus felépítéséért folytatott harcában. A MAGYAR DOLGOZÓK PÁRTJA KÖZPONTI VEZETŐSÉGE Karcag, Kisújszállás, Mezőtúr és az egyre növekvő számú szövetkezeti községek alakulásánál. A magyar sajtó mai ünnepén " azzal a fogadalommal köszönjük meg népünk, pártunk szeretetét, megbecsülését, hogy a magyar sajtó legjobb hagyományait továbbfejlesztve, a szovjet sajtó példáit követve harcolunk tollunkkal a dolgozó nép további erősítéséért, felvirágoztatásáért és a szocializmus végső győzelméért.. . yy~* - -