Szolnok Megyei Néplap, 1956. április (8. évfolyam, 79-102. szám)
1956-04-01 / 79. szám
VILÁG PROLET ÍRJ AZ EGYESÜLJETEK! Vm. évfolyam, 79. szám, 1956. április 1. vasárnap. MAI SZÁMUNK TARTALMÁBÓL: A Szovjetunió újabb leszerelési javaslata (2. o.) Nemzetközi szemle (2. o.) Irodalom — művészet (4—5. o.) Hírek — sport — keresztrejtvény (6. o.) Új munkasikerekkel köszöntjük hazánk felszabadulásának 11. évfordulóját A két hete tartó felszabadulási műszakon nagyszerű, élénk verseny folyik megyénk üzemeiben. Nem kevesebbről van szó, mint az első negyedéves terv hiánytalan teljesítéséről. Az eredmény máris mutatkozik. Nagyüzemeink közül elsőnek a Törökszentmiklósi Mezőgazdasági Gépgyár fejezte be tervét. Tegnap örömmel jelentették, hogy március 30-ig az üzem készárutervének 106,4 százalékban, befejezett termelési tervének 104,7 százalékban tett eleget. Dicséretet érdemelnek ezért a vállalat munkásai, vezetői műszaki dolgozói. Az „Élüzem” kitüntetés, melyet az ország tizenegy cukorgyára közül egyedül a szolnoki kapott meg, arra kötelezte az üzemet, hogy hasonló jó eredménnyel végezze munkáját a kampány után is. Az első negyedévi karbantartási és felújítási tervének valóban példamutatóan tett eleget. A gyár teljesítménye meghaladta a 122 százalékot — negyedéves tervét két nappal előbb fejezte be. Hazánk felszabadulásának 11. évfordulója tiszteletére a fizikai és műszaki dolgozók teljes számban szocialista kötelezettségvállalást tettek. A munkások 8684 munkaóra megtakarítását vállalták. Ezzel szemben a magas teljesítményszázalékokkal több, mint 19 200 óra megtakarítást értek el, nem kevesebb, mint 60 856 forint értékben. Nagy gondot fordítottak az anyagtakarékosságra is. Az ócska, de még használható anyagok beépítésével 47 400 forint kiadástól mentették meg a vállalatot. Lapu Endre, a Járműjavító személykocsi osztályának fűtésszerelője és brigádja a felszabadulás évfordulójára készülve elvállalták, hogy 6 vasvázas kocsi, 2 árukísérő és 3 poggyászkocsi fűtési munkáit végzik el, ígéretük valóra váltásához közel járnak. Eddig már elkészítették az ígért hat vasvázas kocsit s az árukísérő kocsiból kettőt. Képünkön Lapu Endre brigádvezető, Kiss Pál és Tompa László szerelés közben. A brigád tagja még Fehér Imre és Lakatos József. A szolnoki vasútállomáson jó munkát végez a Ságvári Endre DISZ-brigád. A személyvonatokat állandóan késés nélkül továbbítják — vállalásuk szerint. Tavaly a felszabadulási műszakban ez a brigád munkakitüntetést érdemelt el. Később megkapták a „Kiváló dolgozó’’ jelvényt. A felszabadulási műszakon most is az elsők között járnak. Képünkön Békési István II. vonatvezető, brigádvezető és Cs. Farkas András. I felszabadulási versenyben új textilkari üzem készül az Mezőtúri Pamutszövő hetén A szövő és előkészítő gépek kattogása helyett kopácsolást hallottam, máskor beléptem a Mezőtúri Pamutszövő kapuján. Az udvaron fogaskerék, tengelyek és az alkatrészek tömege hevert. Az első látásra úgy tűnt, hogy itt igen alapos javításhoz foghattak. Mazurek Béla, az üzem helyettes vezetője, akivel először találkoztam a gyárban, mindjárt észrevette kíváncsiságom s megmagyarázta, mi történt. — Nem javítás miatt állunk — mondja mosolyogva. Nagyobb munkába fogtunk. Szereljük az üzemet. Eddig ugyanis a pamutszövő vállalathoz tartoztunk, de április 1-től , a második negyedévtől a háziipari szövetkezet veszi át az üzemet. Körülbelül két hete álltunk le a szövéssel s azóta a szövőgépek leszerelésén dolgozunk. Eddig műszaki szöveteket gyártott üzemünk, ezután „fonalmentéssel” foglalkozunk. A szövőgépeket kiszereljük és helyébe cérnázó, vetülékorsózó, keresztonsózó, motringoló, vetülékcsévélő gépeket állítunk. Azt is elmondja, mi a „fonalmentés.” — A szövő- és fonóipari vállalatoknál munka közben megtörténik, hogy az orsóra csavarodó fonál összekuszálódik. Ezeket újra le kell gombolyítani, átdolgozni. Erre ezekben az üzemekben nincs idő. Nos, helyettük ezt a munkát mi végezzük el. Negyedévenként körülbelül 35—40 tonna fonalat fogunk majd megmenteni s ezzel mintegy 50 háziipari szövetkezetet látunk el anyaggal. Az emeleten szőnyegszövő-gépeket állítunk be. Ezeken torontáli és perzsa szőnyegeket gyártanak. Előreláthatólag április közepén kezdjük meg a termelést újra. Zoltán Zsigmond elvtárssal, az üzem főművezetőjével jártuk végig a munkatermeket s van látnivaló. Az emeleti teremben már a nagytakarítással is végeztek. Két cérnázó áll még itt a helyén, a többit már leszerelték. Az egyik sarokban három-négy asszony szorgalmasan tisztogatja a szövőgépek nyüstrámáit , hiszen ezeket átadják majd másik vállalatnak. A földszinten még 7—8 szövőgép áll, ezeket is folyamatosan leszerelik és más vállalatnak adják át. Az új üzem modernebb, gazdaságosabb lesz a réginél. Eddig a hajtóerőt egy 35 és egy 27 lóerős villanymotor szolgáltatta és transzmisszió közvetítette. Ez azzal a hátránnyal járt, hogy a motorokat járatni kellett akkor is, ha nem ment minden gép. Amikor ott jártunk, pl. egy eszterga és egy köszörű dolgozott s a 27 lóerős nagy motort tartották üzemben, hogy legyen hajtóerő. — A transzmissziókat már leszereltük — mutat a mennyezetre Zoltán elvtárs. Csak azokat a szíjtárcsákat hagytuk még fenn, melyek a karbantartóműhely szerszámgépeinek meghajtásához szükségesek. De végleg megszüntetjük az energiapocsékolást. Az újonnan beszerelt gépeket már nem központi meghajtóművel üzemeltetjük, hanem mindegyik külön villanymotorral jár. Emellett biztonságosabb is lesz a munka és gazdaságosabbá válik a termelés. Javulnak a dolgozók munkakörülményei is. A tágas emeleti teremben a szőnyegszövők kényelmesen dolgozhatnak. Most még csak az a kérdés, mikorra végeznek a nagy munkával. A szerelésen dolgozók vállalták, hogy április 4-a tiszteletére pontos munkával kiszerelik a gépeket. Az új gépek összeállításával és beszerelésével a tervezett határidő előtt két nappal végeznek, így rövidesen megkezdődik újra az élet a „fonatmentő és szőnyegszövő” üzemben s megoldódik ezzel a „Mezőtúri Pamutszövő” évek óta vajúdó problémája. Ez a gyár ugyanis elavult gépeivel és berendezéseivel a többi modern szövőgyárakhoz képest rendkívül alacsony hatásfokkal, kevéssé gazdaságosan működött. A népgazdaság szempontjából nem lett volna célszerű nagy beruházásokkal modernizálni sem, így a dolgozók állandó bizonytalanságban voltak. Gondoltak arra is, hogy leállítják az üzemet, volt, aki azon a véleményen volt, hogy a tanács irányítása alatt tovább működik, de csökkentett létszámmal. A határozatlanság rontotta a dolgozók munkakedvét. Erre azonban tovább semmi ok sincs. Az új üzemben az eddigi 123 munkás helyett 220 dolgozik majd nagyobbrészt lányok és asszonyok. VARGA JÁNOS Elkészült a kínai export A Jászberényi Aprítógépgyár Móri-brigádja ígérete szerint 1 nappal határidő előtt összeszerelte és elkészítette a kínai rendelést: 52 darab flotációs cellát (szénúsztatót). Az üzem többi szerelőbrigádja is alaposan kitesz magáért a felszabadulási műszak napjain. A Palásti szerelőbrigád március 20-ra elkészített egy gumikeverőt, 1 nappal határidő előtt 1 darab kúpos granulátort s péntekre kiadtak még három gépet. A Vaprezsán szerelőcsoport nevét a hónap folyamán kiadott 10-es kőtörő, a három mechanikai úsztató és a három ülepítő dicséri. Élénk a verseny az üzem egész területén s a legutóbbi értékelés megállapította, hogy a legjobb csúcsesztergályos Zaják Árpád 135 százalékkal, a legjobb horizontesztergályos Jedei János 165 százalékkal s a legjobb karosszelesztergályos Sípos István lett 142 százalékkal. A fúrósok közül Molnár József III. az első helyezett. A gyár négy hegesztője Hajós Gyula, Sass László, Soós Vendel és Szebenyi Mária, a Törökszentmiklósi Mezőgépgyár hegesztőivel vállalták a párosversenyt. Ezúton is közüik, hogy március havi tervüket már 26-án befejezték, átlagos teljesítményük 9 százalékkal emelkedett s 100 százalékos minőséggel dolgoztak. Szeretnék tudni, hogy törökszentmiklósi versenytársaik hol tartanak. A Jászberényi Aprítógépgyár azok közé az üzemek közé tartozik, melyek a legkomolyabb tartozásban vannak. Rendkívül fontos gépeket, berendezéseket készítenek itt, nagyrészt exportra. Az április 4-i lelkes készülődés valószínű elősegíti az üzemet abban, hogy csökkentse adósságát A Szolnoki Cellulózé gyár tekercselő brigádja, amelynek tagjai Deák János, Hauser Péter, Deák Ferenc, Hagyó László és Cserényi József, naponta túlteljesíti felszabadulásunk 11. évfordulójára tett vállalását. A brigád áprilisi tiszteletére elhatározta, hogy naponta — a tervén felül — 300 kiló cellulóz- tekerccsel ad át többet a Papírgyárnak. A brigád tagjai vállalásukat az elmúlt hónapban állandóan 130—140 százalékra teljesítették és a 300 kiló helyett naponta 100—450 kiló nyersanyaggal többet adtak a papírgyártáshoz. A képen Deák János és Hauser Péter láthatók munka közben. JKijelent nekünk áftrilis 4. Ehhez a naphoz fűződik üzemünk újjászületése. Tizenegy évvel ezelőtt a romokon új élet fakadt. Mert rom volt bőven ebben az időben. A személykocsiosztályt, a mozdonyosztályt a háború alatt lebombázták. Gépeink, szerszámaink tönkrementek s üzemünk, a Járműjavító közel 50 százalékos kárt szenvedett. A felszabadulás egyben az új munka kezdetét is jelentette. Az ukrán hadsereg és parancsnoka, Malinovszki, nemcsak katonái személyes segítségével, hanem szerszámgépek beállításával is segítette a munka megindulását. Üzemünk dolgozói viszont munkájukkal segítették elő a szovjet katonák végső győzelmét. Így indult a munka közös erővel s az első felszabadulási ünnep óta hatalmas utat tettünk meg új sikerek, új győzelmek felé. Nincs a vasút területén egyetlen olyan hely sem, ahol ne hasznosítottuk volna a szovjet tapasztalatokat, ne vettük volna át élenjáró mozgalmaikat. A kocsiosztályon a kéziszerszámokat korszerű munkagépek egészítik ki A vagonokat villamos emelőgéppel emelik, bognáraink pneumatikus fúrógéppel dolgoznak, korszerű facserejavító részlegünk biztosítja a kocsik gyors felépítését. De nemcsak a termelés területén, hanem szociális, kulturális vonatkozásban is nagy utat tettünk meg. Azelőtt bádogvedrekben mosakodtak munka után, ma korszerű mosdó- és fürdőhelyiségek állnak rendelkezésre. Hatalmas könyvtárunkban megtalálhatók a szépirodalom remekei éppúgy, mint a különféle műszaki könyvek. Amikor a felszabadulás ünnepére készülünk, érdemes visszagondolni az eddig megtett útra s üzemünk dolgozói tudják, hogy a további fejlődés, építés is az ő kezükben van. Örömünknek legméltóbban munkával adhatunk kifejezést. S e téren is sokat tettünk a felszabadulási műszakon. Tervünket előreláthatólag 2 százalékkal túlszárnyaljuk. Futórészlegünk 30-ig 330 kocsit adott ki. Elkészítettünk 30 fővizsgás vagont. Személykocsirészlegünk tervét befejezte. CSEH ZOLTÁN