Tiszavidék, 1957. március (2. évfolyam, 51-77. szám)

1957-03-01 / 51.szám

* ß Magyar Szocialista Munkáspárt Ideiglenes Központi Bizottságának ülése (Folytatás az első oldalról) látják, hogy ha a munkás­osztály, a parasztság és az értelmiség egy része az el­lenforradalmi támadás nap­jaiban meg is volt zavarodva, a többség kitartott a szocia­lizmus és a népi államhata­lom mellett A dolgozók át­menetileg megtévesztett ré­sze is, pártunk felvilágosító A kormstíiy tevékenysége az ország életének rendbe­hozatal terén az elmúlt két és hónap alatt jelenté­keny eredményeket ért el. A közrendet és közbizton­ságot, melyet az ellenforra­dalmi fegyveres bandák és e bandákban nagyszámban aktivizálódott, börtönből ki­szabadított fasiszta és közön­séges bűnözők megbontottak és veszélyeztettek, sikerült helyreállítani. Ezt követően az országban megindult a közlekedés és a mindennapi termelőmunka folyamata ren­des mederben folyik. E munkában a belügyi és honvédségi szervek — azo­kon belül különöse­n a kar­hatalmi szervek — megállot­tá­k helyüket, híven teljesí­tették kötelességüket. Foko­zottan javítják munkájukat a kezdetben bizonytalankodó igazságügyi szervek is. Az államigazgatási szervek (mi­nisztériumok, tanácsok) mun­kája is jelentős haladást ért el. Mindennek eredménye­képpen a kormányszervek és a tanácsigazgatási szervek irányító munkája s ezzel együtt tekintélyük az állam­polgárok előtt megszilárdult. Ehhez hozzájárult, hogy az ellenforradalommal szem­beni erélyes adminisztratív intézkedésekkel párhuzamo­san az államigazgatás terén is komoly lépés történt a bürokratizmus csökkentésére. A minisztériumok egy részé­nek összevonása, a központi hivatalok tisztviselői létszá­mának mintegy 45 százalé­kos, a megyei és járási taná­csok appar­átusának mintegy 40 százalékos csökkentése — helyesen — a községi taná­csok tisztviselői létszámának mintegy 4500 fővel való nö­velésével együtt került, illet­ve kerül végrehajtásra. A határozat megtorló rend­szabályok alkalmazása az el­lenforradalmárokkal szemben s ezzel egyidejűleg az állam bürokratikus kinövéseinek le­faragása erősíti a diktatúrát az osztályellenséggel szem­ben és ugyanakkor biztosítja a szocialista demokrácia to­vábbfejlesztését a dolgozó tö­megek sová­n. Habár az ellenforradalom döntő vereséget szenvedett és kudarcra van ítélve minden provokációs kísérlete, a jövő­ben is szükség van az állami szervek és a dolgozó nép éberségére és elszántságára az ellenforradalom minden mozgolódásával szemben. Az ellenforradalom erői ugyanis, amelyeket a nyugati imperialista körök anyagi eszközökkel és uszító propa­­gandahadjárattal támogattak és támogatnak, nem adták fel a harcot. Szétszórt erői illegalitásba vonulva, titko­san szervezkednek, újabb provokációkkal próbálkoznak, rém- és álhírek terjesztése­A magyar népnek, a mun­kásoknak, parasztoknak, ér­telmiségieknek a párt és a kormány kezdeményezése nyomán elért egyik döntő si­kere az ellenforradalmi táma­dás következtében megbénult termelőmunka megindítása és gazdasági élet helyreállítá­sa. A termelőmunkában a bányász elvtársak haladnak élen. A széntermelés lendü­letes emelkedése, a napi 60 ezer tonnás termelési szint­es­ése a gazdasági élet vérke­ringése megindításának leg­jobb előfeltételét teremtette meg. A széntermelés emelke­dése nyomán megindult a normális termé'«*-« mind a ne­héz- mind a könnyűipar'Han A '"'1 r dolgozó parasztság szolgai munkája az ellenforradalmi ténykedések lelepleződése és a népi hatalom megszilárdulása eredményeként, vagy már ki­szabadult, vagy pedig kisza­­badulóban van az ellenforra­dalom eszmei-politikai befo­lyása alól. Az ellenforradalom ideoló­giájának, pártellenes, mun­kásosztályellenes, szovjet­tel igyekeznek gátolni a nép békés, alkotó munkájának fejlődését, a sebek begyógyí­­tásának munkáját. Január­ban például a klerikális reak­ció a hitoktatás ürügyén po­litikai támadást szervezett az iskolákban a népi demokra­tikus rendszer ellen. A Központi Bizottság véle­ménye szerint az államigaz­­agtási szervek munkája te­rületén erősíteni kell a kor­mány irányító tevékenysé­gét, hogy a Minisztertanács s a különböző állami szervek kielégítően megoldhassák a rendes kerékvágásba került államélet sokrétű feladatát. Az ország életének stabili­zálása elérte azt a fokot, amikor az államigazgatási szervek működése mellett időszerűvé vált az államha­talmi szervek rendes, alkot­mányos tevékenységének megkezdése, illetve folyta­tása. A kormányzati és állam­hatalmi szervek munkájával kapcsolatban, a következő intézkedésekre van szükség: 1. Szervezettebbé kell tenni a minisztériumok, főhatósá­gok, valamint a budapesti és megyei tanácsok vezetői­nek irányítását, tájékoztatá­sát és feladataik ellátása köz­ben több segítséget k­ell nyújtani részükre. 2. Az államigazgatási szer­vek munkájának további ja­vítása érdekében a jelenlegi helyzetben különösen fontos a vezetés megerősítése. 3. Főleg három területre kell nagy figyelmet fordí­tani: a) a­­ közoktatásügyi és kulturális, b) az állami ter­vezés és gazdasági vezetés, c) a belügyi, honvédelmi és igazságügyi kérdésekre. 4. Mind az államigazgatási, mind a társadalmi munka te­rületén meg kell tenni min­den szükséges intézkedést, hogy a munkásőrség, amely­nek szervezése ezekben a na­pokban kezdődik, az üzemek­ben, a bányákban, az állami gazdaságokban és termelő­szövetkezetekben, a munkás­paraszt államunk, szocialista rendünk és népünk vagyoná­nak erős védelmező erejévé váljon minden ellenforradal­mi támadási kísérlettel szem­ben. 5. Az ország törvényes rendjének helyreállítása le­hetővé és egyben szükségessé teszi, hogy a Magyar Népköz­társaság legfőbb államha­talmi szene, az országgyű­lés minél előbb megkezdje törvényhozó tevékenységét. Ennek elősegítésére az or­szággyűlés valamennyi szer­vének haladéktalanul el kell kezdenie munkáját. Az El­nöki Tanácsban és a kor­mányban dolgozó párttagok kezdeményezték azoknak a jelentéseknek és törvényja­vaslatoknak kidolgozását, amelyeket az alkotmány szá­mos munkája eredményeként nagyobb törést nem is szen­vedett. A vasút, valamint a közlekedés és szállítás más terül­etén a személy- és teher­forgalom helyreállt és állan­dóan fejlődik. A közellátás a rendkívüli események ellené­re mindvégig kielégítő volt, sőt sok téren meghaladta a korábbi évek színvonalát. Az állami bolti kiskereske­delem ez­ év januárjában 10 százalékkal, a szövetkezeti kiskereskedelem 22 százalék­kal több árut adott el, mint a múlt év januárjában. A közellát­­s színvonalának fenntartásában, a gazdasági vérkeringés megindításában, az ország fizetőképességének biztosításában s­aját erőfeszí­­­téseink mösa­tt döntő szerepe volt a testvéri szocialista or­szágok segítségének. Különö­sen a szovjet nép a gazdasági terén is igen unióellenes nézeteinek („nem­zeti kommunizmus”, „semle­gesség”, stb.) végleges meg­semmisítése pártunktól ko­moly további eszmei munkát és politikai agitációt követel. A folyamat meggyorsítása ér­dekében folytatni kell aktíva­értekezletek, nyilvános párt­napok, gyűlések tartását. mint az országgyűlés elé kell terjeszteni. 6. A budapesti, megyei, já­rási és a helyi tanácsok (Bu­dapest és más városok kerü­leti, illetve községi tanácsai) a törvényben előírt módon és hatáskörben készítsék elő és hívják össze teljes ülésüket. 7. A Magyar Szocialista Munkáspárt azon tagjai, akik az országgyűlésben s annak különböző bizottságaiban, a tanácsi szervekben s a taná­csok végrehajtó bizottságai­ban tagként helyet foglalnak, a megfelelő pártszervek irá­nyítása mellett az említett ál­lamhatalmi szervek munká­jának megkezdése előtt ülje­nek össze, alakítsák meg párt­csoportjukat, tárgyalják meg az alkotmányos munka meg­felelő politikai előkészítésé­nek kérdéseit, a napirendre kerülő konkrét kérdéseket és határozzák meg a pártcsoport tagjaira kötelező egységes ál­láspontot. 8. A Központi Bizottság üd­vözli a Hazafias Népfront me­gyei képviselőcsoportjainak már megkezdett működését. A képviselőcsoportok ülései általában igen pozitívek. Hasznos tevékenységet foly­tat máris a Magyar Nép­­köztársaság és választóik ja­vára képviselői munkája so­rán a képviselők egész sora. Javasoljuk, hogy a képviselői csoportok munkáját a Haza­fias Népfront helyi bizottságai továbbra is rendszeresen irá­nyítsák. A Központi Bizottság véle­ménye szerint szükséges a­­ hazafias Népfront Országos Tanácsa, valamint annak El­nöksége munkájának megin­dítása is. A súlyos próbatétel idején a népfront szerveiben műkö­dő vezetők közül néhányan magatartásukkal méltatlanná váltak a dolgozó nép bizal­mára. Ugyanakkor örvende­tes módon kitűnt az is, hogy az előbbieknél jóval nagyobb azoknak a száma, akik ko­rábban nem voltak ismert po­litikai vezetők, de az ellen­­forradalom támadása idején a szocialista forradalom hűsé­ges védelmezőinek bizonyul­tak. Helyes, ha az ilyen em­berek szerepet kapnak a Ha­zafias Népfront legmagasabb vezető szerveiben­ is. Szüksé­gessé vált az is, hogy a Haza­fias Népfront vezetésében, különböző szerveinek szemé­lyi összetételében változtatá­sokat hajtsunk végre és a népfront munkájába nagyobb mértékben vonjanak be a néphatalomhoz hű különböző pártállású és pártonkívüli személyeket. A Hazafias Népire­>ntot a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottsága, mint a kommunista és pár­­tonkívüli hazafiak tömörülé­sét nagyra értékeli és ennek megfelelően úgy véli, hogy be kell töltenie az ország közéletében azt a megtisztelő helyet, amely megilleti, nagy részt vállalt magára. Február 1-ig a testvéri or­szágokból 700 millió forint értékű segítség érkezett, s to­vábbi 200 millió forint értékű segítség szállítása indult meg hazáinkba. Még a térítés nél­küli segítségnyújtásnál is na­gyobb értékű támogatást je­­lent számunkra a szocialista országok által nyújtott, illet­ve kilátásba helyezett mint­egy 300 millió dollár értékű járuhitel, továbbá a Szovjet­unió 60 millió dollár, Kína 25 millió dollár összegű szabad devizában nyújtott hitel segít­­sége. Népünk munkája és a szo­cialista országoknak a prole­­tárinternaciona­lizmus szere­mében n­yújtott testvéri segít­sége, együttesen hozzásegí­tett bennünket ahhoz, hogy pénzünk szilárdságát bizto­sítsuk, s a­ nagyobb­ ak­ármi m­unkanélkü­lisége­t elkerül­jük. A Központi Bizottság meg­állapítja, hogy az Intéző Bi­zottság és a Minisztertanács által kezdeményezett párt- és kormány­intézkedések az ipar, a mezőgazdaság, a közlekedés és kereskedelem vonalán, a termelési s a gazdasági élet helyreállítására általában, mint ezt a gyakorlati élet iga­zolta, helyesek voltak. Sikereink mellett látnunk kell hiányosságainkat is. Még hozzá sem kezdhettünk a korábban is súlyos teher­nek érzett bajok orvoslásá­hoz, már újabb nehézségek jelentkeznek. Az ipar terme­lési költségei az ellenforrada­lom előtti időkhöz képest, részben az indokolt béreme­lések, még inkább azonban egyéb okok, éspedig főleg a meglazult munkafegyelem, a teljesítménybérezés indoko­latlan felszámolása, a teljesít­mények csökkenése és a tel­jesítőképesség rossz kihasz­nálása következtében nagy­mértékben emelkedtek, így az államnak az iparból a ko­rábbinál jóval kevesebb a be­vétele. De a meglazult állami fegyelem következtében csök­kent a lakosság adófizetése is Ezeket a hiányosságokat sür­gősen ki kell küszöbölnünk ahhoz, hogy a baráti orszá­gok nagyszabású segítségét é­szerűen felhasználva, tar­tósan biztosítani tudjuk a vá­sárlóerő és az árualap egyen­súlyát, a költségvetés egyen­súlyát, és a külkereskedelem egyensúlyát, s ily módon megvédjük népünket egy esetleges pénzromlás veszé­lyétől Mindez elengedhetetlen fel­tétele annak hogy teljes erő­vel hozzájárulhassunk nép-Az új viszonyok között a tömegszervezetekben végzen­dő munka — a párt tömeg­­kacsolatai szempontjából — visszanyerte azt a nagy fon­tosságot, melyet Lenin tulaj­donított neki. A párt taglét­számának a munkásosztály tömegeihez viszonyított rend­ellenes magas aránya meg­szűnt. Ezért van most külö­nös jelentősége annak, hogy a pártnak az általános célkitű­zéseiért folytatott harcát — a pártszervezetek közvetlen munkáján kívül — kiegészít­sük a különböző tömegszer­vezeteken keresztül a töme­gekkel kiépített sokoldalú új kapcsolatokkal. Külön nagy figyelmet kíván e munka azért is, mert pártunk — sza­kítva a rossz, adminisztratív és bürokratikus vezetési mód­szerekkel — most alakítja ki a tömegszervezetek­kel kap­csolatban az ideológiai és po­litikai vezetésnek azokat az új formáit, amelyek a párt befolyásának érvényesítése mellett biztosítják a tömeg­szervezetek működésének ön­állóságát is. A Központi Bizottság de­cemberi ülése óta végzett munkánk ezen a téren is eredményes volt, jóllehet né­hány fontos feladat megoldá­sa még hátra van. Melyek ezek a feladatok? 1. A munkásosztály politi­kai erődjeiben, az üzemek­ben, bányákban és állami gazdaságokban az elmúlt két és fél hónap alatt a helyzet előnyünkre gyökeresen meg­változott. Minden fontos he­lyen megalakult, működik és fejlődik a pártszervezet. A munkásosztály régi, hagyo­mányos érdekképviselete, a szakszervezet is újjászervező­dött és megkezdte rendes te­vékenységét. A munkástaná­csok többsége is fokozatosan megtalálja a törvényes ren­deletekben előírt hasznos te­vékenységének körét és for­máit. Most fontos feladat, hogy a kommunisták politikai irányításával mindenütt ki­alakuljon a pártszervezet, a szakszervezet és a munkásta­nács egymást szervesen kiegé­szítő, önálló és ugyanakkor­­ összefüggő munkája. 2. A szakszervezetekkel kapcsolatban ma a legfonto­sabb feladat az, hogy a mun­kásosztály e régi szervezeteit — rendeltetésszerű feladatuk a dolgozók érdekvédelmének ellátásán keresztül — a m­unk­áshat­alom szilárd time­szává tegyük. Pártunk politi­kájának fontos elvi alapja e munkásosztály politikai egy­sége.. Htefntífhrm gazdaság­unk termelési szer­kezetének átalakításához, a gazdasági vezetés decentrali­zálásához, megjavításához, valamint a leghaladottabb ipari országokkal szemben fennálló technikai elmara­dottságunk felszámolásához és ezzel biztos alapot teremt­sünk legfőbb célunk, a dol­gozó nép életszínvonalának és életkörülményeinek to­vábbi következetes javítása számára. Gazdasági téren a kommu­nisták és főleg a kommunista vezetők fő feladatai ma a következők: 1. A szocialista bérezés el­vének helyes alkalmazásával, a teljesítmény nélkül történő bérkifizetések megszüntetésé­vel a munkafegyelem megszi­lárdításával és a termelés ész­szerű megszervezésével bizto­sítani kell a munka termelé­kenységének növelését és a termelési költségek lényeges csökkentését. 2. Vissza kell álítani az adófegyelmet, biztosítani kell a lakosság adóinak pontos be­fizetését. 3. A szocialista tervgazda­ság elvének érvényesítése mellett meg kell valósítani a gazdasági vezetés decentrali­zálását a vállalatok, állami gazdaságok, a termelőszövet­kezetek önálló gazdasági ve­zetésének fejlesztését. Érvényesíteni kell a terme­lőüzemekben egyrészről az igazgatók, főmérnökök, fő­­agronómusok, főkönyvelők útján a központi irányítást másrészről biztosítani kell a munkástanácsoknak ezt ki­egészítő szerepét az üzemek igazgatásában. 4. Hozzá kell fogni a hazai adottságokra épülő és helyes arányok kialakítását biztosító új — 1958 január elejével kezdődő — hároméves terv ki­dolgozásához. Ugyanakkor egyes népgazdasági ágakban, ahol ez a helyes fejlesztés ér­dekében szükséges (energia­biztosítás, városfejlesztés) hosszabb időre (10—15 év) szóló távlati terveket is kell készíteni. 5. A mezőgazdasági terme­lés fejlesztése s egyben a köz­ellátás zavartalansága céljá­ból ki kell dolgozni az állami szabadfelvásárlás és a szerző­déses termelés megfelelő fej­lesztését. A mezőgazdasági ár­rendszernek a közérdek figye­lembevételével serkentenie kell a termelési kedvet. 6. A mezőgazdasági terme­lés általános és főleg szocia­lista irányú fejlesztése előse­gítésére párt- és állami szer­veink nyújtsanak kellő támo­gatást az állami gazdaságok dolgozóinak, valamint a ter­melőszövetkezeteknek, hogy gazdaságaikat fejleszthessék és gazdaságossá tehessék. 7. A mezőgazdaság helyes irányú fejlesztését egy mi­előbb elkészítendő mezőgaz­dasági program kidolgozásá­val is biztosítani kell. 8. A Központi Bizottság he­lyesli a kormány eddigi bér­ügyi intézkedéseit, a bányá­szok és ipari munkások béré­nek emelését és szükséges­nek tartja a dolgozók számos további kategóriájának, s el­sősorban a műszaki értelmisé­giek és a pedagógusok kere­seti viszonyainak rendezését. A bérügyi intézkedések mér­tékének és időpontjának meg­állapításánál azonban mindig mérlegelni kell a bérből és fizetésből élők legfőbb gazda­sági érd­ekének, a forint ér­tékállandóságának védelmét, be kell néznünk bizonyos — * az ellenforradalmi hullám i üledékeként visszamaradt —­­ kezdvezőtlen jelenségekkel és ■ le kell küzdenünk azokat. Ar­ról van szó, hogy egyes szak­ • szervezetek központjaiban is, ■ több helyi szakszervezeti cso­­­­portban is a­ munkásosztály j egységével szembenálló, azt­­ bomlasztó) jobboldali szociál- ■ demokrata törekvések érvé­nyesülnek, melyeket külföldi imperialista körök is szítá­­­­nak. Ezek leleplezése és elszi­getelése egyik legfontosabb­­ feladatunk. 3. A munkástanácsokkal­­ kapcsolatban egyfelől még mindig az a legfőbb feladat,­­ hogy a bennük érvényesülő idegen vagy ellenséges politi­kai befolyás maradványait is megszüntessük. Másrészről vi­szont küzdeni kell a munkás­­tanácsokkal szemben egyes helyeken még megnyilvánuló szektás elzárkózás helytelen politikája ellen is. Tudatában kell lenni annak is, hogy a munkástanácsok hatásos és erős fegyverré válhatnak, ha működésüket a magyar viszo­nyoknak megfelelően fejleszt­­jük ki, segítséget nyújthatnak az üzemigazgatás bürokrati­kus vonásainak leküzdésében, a gazdaságosság, és a terme­lés színvonalának javításában az önköltség csökkentésében, a termelékenység növelésé­ben és mindezeken keresztül a dolgozók életszínvonalának reális emelésében. A termelés kettős irányítá­sának elkerülése érdekében meg kell találni a módját an­nak, hogy a pártszervezetek közvetlenül csak a termelés néhány legalapvetőbb kérdé­sével foglal­kozzanak, a ter­melés részkérdéseinek ellen­őrzése pedig közvetve, a mun­kástanácsokon keresztül való­suljon meg. 4. A nők közötti politikai munka általános követelmé­nye továbbra is az, hogy ha­zánk öntudatos dolgozó as­­­szonyai és leányai a társadal­mi és állami élet minden te­rületén, így a pártban és a szakszervezetekben, az álla­mi és más funkciókban is megfelelő mértékben képvi­selve legyenek, s aktív szere­pet játsszanak. A nők között külön politi­kai munka ma az újonnan szervezett Országos Nőbizott­ság irányításával folyik. He­­tek óta megjelenik a „Nők r­avja” is. A Központi Bizott­­sák­ szükségesnek tartja, hogy p­olitikai jel­vény agyanakkor a dolgozó nők különleges kér­déseit is napirenden tartó nő­mozgalmi szervezet alakul­­­ m E.sam­e2«<■ működésének elvi alapjait s a gyakorlati megvalósításra irányuló el­gondolásokat sürgősen ki kell dolgozni. 5. A párt politikai munká­jának egyik központi kérdése ma és a jövőben mégin­kább az ifjúság erkölcsi-politikai nevelésének és általában az ifjúság jelenéről és jövőjéről való gondoskodás kérdése. Az ellenforradalom csak önmagát ámítja és csapja be, amikor azt állítja, hogy a magyar ifjúság nagy része az ő oldalán áll, vagy állt. Az azonban kétségtelen, hogy az ifjúság soraiban nagymérték­ben rombolt az eszmei zavar, a nacionalizmus és más bur­­zsoá nézetek. A magyar ifjú­ság ma működő úgynevezett rétegszervezetei (Forradalmi Ifjúmunkás Szövetség, EPOSZ, MEFESZ, Diákszö­vetség) élén az ifjúság leg­jobbjai eredményes munkát végeztek eddig is azért, hogy az ifjúság egy részénél érvé­nyesült ellenforradalmi befo­lyást leküzdjék. Ez a munka azonban még nem fejeződött be, ezt még továbbra is foly­tatni kell. A párt Központi Bizottsá­gának az a nézete, hogy az új, marxista—leninista világné­zetű kommunista nemzedék nevelése érdekében, továbbá azért, hogy a rétegszerveze­tekre tagolódott ifjúsági moz­galomnak átfogó politikai irá­nyító szerve is legyen, szük­séges létrehozni egy kommu­nista ifjúsági szövetséget. A­ feladat megoldását a magyar kommunista mozgalom nagy kérdéseként kell tekinteni és megfelelő előkészítés után a Központi Bizottság e kérdés megvitatására összehívott ülé­sén kell megtárgyalni. 6. A Központi Bizottság he­lyesli és teljes mértékben tá­mogatja az Intéző Bizottság által elfoglalt, és a pedagógu­sok február 11-i őrsz­á­gos megbeszélésén is elfogadott álláspontot, hogy a magyar n­­örőmozgalmat újjá kell szervezni. Az if­júság e szer­kezeténél a jövőben építeni kell az úttörőmozgalom ne­mes és kedves hagyományai­­ra, s a­ múlt gyakorlat­áb­oi fel­tétlenül ki kell küszöbölni a formális és felesleges, nem­egyszer eggyenesen káros vo­násokat. Az úttörőmozgalom a jövő­ben ne legyen sem napi poli­­tiká"dl­­foglak­ozó szervezet, sem pedig a gyermek szabad­idejét teljesen igénybevevő második iskolai elfoglaltság. IFoMatá*»-si SüMt­i*WWw»l 111. Az államigazgatás és államhatalmi szervek munkája IV. A gazdasági munka területén Y. 4 tömegszermeli munka területén 2 /tíiavidéJte 1 957-„ ntárelug 1«

Next