Tiszavidék, 1957. április (2. évfolyam, 78-100. szám)

1957-04-02 / 78.szám

VILÁG PRoLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! Az MSZMP SZOLNOK MEGYEI ELNÖKSÉGE ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJa II. évfolyam, 78. szám. óRA: 50 FILLÉR. Hazaérkezett a Szovjetunióból a magyar kormány- és pártkü­ldöttség — Lelkes fogadtatás a ferihegyi repülőtéren — Dr. Münnich Ferenc és Kádár János beszéde Vasárnap visszaérkezett a Szovjet­unióból a magyar kormány- és pártkül­döttség, amely részt vett a Magyar Forra­dalmi Munkás-Paraszt Kormány, valamint a Szovjet Szocialista Köztársaság Szövet­ségének kormánya közötti tárgyalásokon és pártközi tárgyalásokat folytatott a Szovjetunió Kommunista Pártja képvise­­lőivel. A magyar kormány- és pártküldöttsé­­get Kádár János, az MSZMP Központi Bi­zottságának elnöke, a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány elnöke vezette. A vasárnapi déli órákban a ferihegyi repülőtér hatalmas betonpályáit, a tera­szokat az örömteli várakozás légköre jel­lemezte. Ezrével jöttek el a kormány- és pártküldöttség üdvözlésére a budapesti üzemek, intézmények dolgozói. A repülő­tér betonján felsorakozott a honvédség díszőrsége és a csepeliek zászlajával a budapesti munkásőrség díszezrede. A küldöttség fogadására megjelent Biszku Béla, Marosán György, dr. Mün­­nich Ferenc, Rónai Sándor, az MSZMP In­téző Bizottságának tagjai, Fock Jenő, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, Kossa István pénzügyminiszter, Dögei Imre földművelésügyi miniszter, Doleschall Fri­gyes dr. egészségügyi miniszter, Kiss Ár­pád, az Országos Tervhivatal elnöke, va­lamint a magyar politikai, gazdasági és kulturális élet sok vezető személyisége. Jelen volt a fogadásnál V. V. Asz­­tafjev, a Szovjetunió magyarországi nagy­­követségének ideiglenes ügyvivője, vala­mint a követség tagjai, ott volt a fogadás­nál több budapesti külképviselet vezetője. Pontosan 13 órakor szállt le a repülő­tér kifutójára a párt- és kormányküldött­ség két különrepülőgépe Iljusin mintájú szovjet utasszállító gépek. A hatalmas tö­meg lelkes tapsa közepette szálltak l a repülőgépből a küldöttség tagjai, akiket elsőnek dr. Münnich Ferenc, a kormány első elnökhelyettese, Marosán György ál­­lamminiszter, Biszku Béla belügyminisz­ter, Rónai Sándor, az országgyűlés elnöke az MSZMP Intéző Bizottságának tagjai, valamint V. V. Asztafjev, a Szovjetunió magyarországi nagykövetségének ideigle­nes ügyvivője üdvözöltek. Felhangzott a díszjel, tiszteletadást teljesítettek a honvédség és a munkásőr­ség alakulatai, majd Kádár János, Dobi István, dr. Münnich Ferenc és Révész Géza elléptek a felsorakozott alakulatok előtt és üdvözölték azokat. Felcsendült a Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió himnusza. Majd a megjelentek lelkes ün­neplése közepette lépett a díszemelvényre Kádár János, Dobi István és dr. Münnich Ferenc. Úttörők vörös szekfűcsokrokkal kedveskedtek a kormány és a párt veze­tőinek, akik üdvözölték a diplomáciai tes­tület jelenlévő tagjait és a fogadásukra megjelent személyiségeket. A pártot, a szovjet—magyar barátságot éltették a megjelentek, miközben dr. Münnich Fe­renc, a kormány első elnökhelyettese lé­pett a mikrofonhoz, hogy egész népünk nevében üdvözölje a párt- és a kormány­küldöttséget. Dr. Münnich Ferenc elvtárs beszéde «“ Kedves Elvtársak! Ked­­ves Barátaim! Pártunk és egész dolgozó népünk nagy érdeklődéssel és várakozással figyelte párt és kormánydelegáció moszkvai útját. Az a fogadtatás, amely­ben a világ leghatalmasabb országának vezetői és népe ré­szesített benneteket, kifeje­zésre juttatta a Szovjetunió szocialista politikájának egyik alapvető elvét, hogy a nagy és a kis népek barátsága az egyenlőségen, egymás megbe­csülésén, egymás független államiságának tiszteletben tartásán alapszik. — Ez a fogadtatás közvet­len, meleg, baráti légkört te­remtett, amelyben őszinte gyümölcsöző tárgyalásokat le­hetett folytatni. Dolgozó né­pünk tisztában volt azzal, hogy ezeken a tárgyalásokon napirendre kerül az ellenfor­radalom ütötte sebeink gyó­gyításának kérdése. A Szov­jetunió által eddig nyújtott óriási anyagi és erkölcsi se­gítség és további felemelke­désünk biztosításának problé­mája. A napirendre tűzött kérdések megoldása mellett e tárgyalások célja az is volt,­­ hogy még szorosabbra fűzzük, kimélyítsük országaink szö­vetségi és baráti jóviszonyát. — Örömmel vettük tudomá­sul, hogy a tárgyalások a várt eredm­e­­l jártak. Most már lehetővé válik, hogy a fel­­emelkedés alapfeltételeinek, saját erőfeszítéseink számba­vételével, a nagylelkűen meg­adott baráti segítségre is tá­maszkodva biztosan határoz­zuk m­­i gazdasági életünk­nek azt az irányvonalát, amely országunk szocialista fejlődé­sét, független államiságát, népünk jólétének fokozatos emelését biztosítja. —1 A proletár internaciona­lizmus szellemétől áthatott közös párt és kormánynyi­­latkozatok országaink barát­ságának, pártjaink elvi kö­zösségének történelmi okmá­nyai, bizonyítékai annak, hogy nincs olyan erő, amely letéríthetne bennü­nket a szo­cializmus építésének útjáról, kiléphetne a szocialista tábor eszmei közösségéből. — Az ellenforradalom okozta szörnyű pusztítás ne­héz helyzetet teremtett és bizonyos átmeneti időre lesz szükség, hogy termelő mun­kánkat az október 23. előtti színvonalra hozzuk, annak fo­lyamatos emelkedését bizto­síthassuk. De a Szovjetunió, Kína és a többi szocialista barátunk támogatása meg­sokszorozza erőinket. Pár­tunk és kormányunk határo­zott és céltudatos vezetése mellett, dolgozó népünk ön­tudatos munkájára támasz­kodva feladatainkat sikeresen fogjuk megoldani. Új erő­vel új bizalommal építjük népi demokráciánkat, erősít­jük a proletariátus diktatúrá­ját, mert országunk csak így lehet a szocialista béketábor megbecsült, független, egyen­jogú tasia, csak így teljesítheti, ebben a keretben magasztos nemzetközi felada­tát, a béke védelmét. — Kedves Elvtársak! Ked­ves Barátaink! Dolgozó né­pünk nevében szeretettel kö­szöntünk benneteket szocializ­must építő hazánk földjén. Éljen a magyar szovjet ba­rátság! Ezután Kádár János, a Ma­gyar Forradalmi Munkás-Pa­raszt Kormány elnöke, az MSZMP Központi Bizottságá­nak elnöke, a küldöttség ve­zetője mondott beszédet. 1957. április 3. kedd. l Ö még visszatér is Híradás a füredi járásból dP S PORI TAVASZ A FÖLDEKEN A szép tavaszi időben benépesült a határ. A szántó-vető ember ilyenkor kora reggeltől késő estig kint van a földe­ken. Mindig talál munkát. Abri Endre a kisújszállási Sza­bad Föld II. típusú termelőszövetkezet tagja lovaival a 32 holdas búzavetést boronálja. Agitációs munkánk megjavításával készülünk április 4-re Pártunk életében mindig nagy szerepe volt az agitá­­ciós munkáinak, a dolgozó tömegek felvilágosításának. Pártunk — egyes hibáiktól eltekintve — mindig nagy gondot fordított arra, hogy az időszerű elvi és gyakor­lati kérdésekről a párttagsá­got, a dolgozó tömegeket a valóságnak megfelelően tájé­koztassa. Különösen fontos mostanában, amikor ez az hazánk felszabadulásának 12. évfordulóját. Történelmünk­nek nincs még egy olyan napja, amely oly mélyre­ható változásokat hozott vol­na a dolgozó nép javára, mint éppen április 4. Az el­lenforradalmi agitáció éppen ezt a napot, illetve a Szov­jetuniót próbálta bemocskol­­ni s befeketíteni. Mi elhatároztuk, hogy az évfordulóra való készülést felhasználjuk több olyan kérdés tisztázására, amelyet elvtársaink s a dolgozók még m­­a sem látnak tisztán. Meg kell mondani, hogy közpon­tilag is gyorsabb ütemben lehetne ezt a folyamatot elő­segíteni. Igaza van Révai elvtársnak abban, hogy nem megy megfelelően pl. Nagy Imre és társai revizionista nézeteinek leleplezése. Az évforduló előtti időben végzett politikai munkánk fő célkitűzése: megmagya­rázni, hogy mit köszönhe­tünk a Szovjetuniónak. Mit­ jelent a magyar népnek az 1945-ös felszabadítás, az 1959 november 4-i másodszori fel­szabadítás, valamint gazda­sági segítsége is. Ezzel egy­­időben megbeszéljük a to­vábbi feladatokat a termelő­ezért győzhetett országunk­ban a proletárf­orrad­al­om,­­ ezért nem sikerült az impe­rialisták októberi terve. Be­szélünk arról is, hogy a fel­­szabadulást követő időben ellenforradalmi agitáció ha­tására sok zavar és tisztá­zatlan kérdés van. Most, hogy megünnepeltük március 15-ét, pártnapokon megemlékeztünk a Tanács­­köztársaságról, egy néhány vitás kérdést sik­erült tisz­tázni, így pl. az 1848-as ha­gyományaink helyes értéke­lését stb. Néhány nap múlva szövetkezetek erősítése, az állami­­ és munkafegyelem megjavítása területén. Eddig pártnapokon s egyéni agitá­ció alkalmával beszéltünk e kérdésekről. Vad elvtárs például a ta­nácsnál tartott pártnapon el­mondotta, hogy tulajdonkép­pen 1945 április 4-i felsza­badulásunk után vált lehe­tővé, hogy azokat a célkitű­zéseket, amiért népünk 1848- ban, majd 1919-ben küzdött, megvalósítsuk. Hiába szeret­né az ellenség elhomályosí­tani ennek a napnak a jelen­­tőségét, a valóság az, hogy azóta éllh­etünk s dolgozha­tunk gyárosok és földesuraik nélküli országban. Nagy elvtárs a Dózsa Tsz pártnapján történelmi pél­dákkal igazolta, hogy törté­nelmünk során a szabad­ságért és függetlenségért ví­vott harcunk a legtöbbször azért bukott el — így 1848- ban és 1919-ben is — mert ekkor még egyedül voltunk. 1919-ben még a Szovjetunió erejét is a saját ellenségeivel vívott harc foglalta le. 1848-ban a magyar nép még egyedül állt az európai reak­cióval szemben, de szám­os gyárunk szovjet nyersanyaggal indult meg, az itt levő szovjet elvtársiak, így pl. Vorosilov elvtárs adta az első teherautókat az or­szágos nőszervezetnek, hogy az általuk adott ajándékokat széthordják az éhező, ron­gy­oskodó magyar gyerme­keknek. Ők sürgették a földi osztás minél előbbi megkez­dését is. Az októberi esemél­­yek utáni nehéz gazdasági helyzetünkben a népi de­­­mokráciák mellett elsősorban a Szovjetunió segített. Ez évfordulóra való készü­lést használjuk fel arra is, hogy tisztázzuk a vörös zászló és a vörös csillag je­­­lentőségét. Újra és újra felelevenítjük agitációnkban az országunk­ban ez elmúlt 12 év alatt elért eredményeket s emlékez­tet­ünk arra, hogy hogyan éltek munkásaink és dolgozó parasztságunk a múltban,­­ ugyanis ezt mos­tanában sokan elfelejtették! A helyi példákon kívül jó segítséget ad ehhez pl A­ Horthy-korszak önéletrajza el­tkönyv, valamint fényképei, és egyéb dokumentáció, ami­ket faliújságokon használunk­ fel. Április 4-ről természetesen városi ünnepségen is meg­emlékezünk s megkoszorúz­­­zuk a szovjet hősök emlék­műveit is. Agitációs munkánkon per­­sze sok még a javítani való: nem használjuk még fel az agitáció különfél­e módszereit megfelelően. Ma még párt-­ tagságunk egy részéről nem le­­hetene azt mondani, hogy harcos agitátora is egyben ügyünknek, — de minden­esetre igyekszünk ezen javí­tani s ezzel is elősegíteni az előrehaladást, úgy gazdasági, mint politikai téren, ezzel is­ az ország és népünk ügyét szolgálni NAGY SÁNDORNÉ, Az MSZMP Túrkevei intéző­bizottsága ágit. prop. felelőse ünnepeljük április 4-ét, ma már nem vagyunk egyedül, Latolgatásunk erősítette a magyar—szovjet barátságot — Kádár János elvtárs beszéde — —­ Kedves Mih­mich Elv­társi Kedves Elvtárnak, Ba­rátaink! — A baráti Szovjetunióból hazaérkezett kormány- és pártküldöttség valamennyi tagja és a magam nevében szívből köszönöm mindan­­­nyiuknak a meleg üdvözlő szavakat, a kedves fogadta­tást, amelyben részesítettek bennünket a hazai földön. — Küldöttségünk feladata az volt, hogy a Szovjetunió vezetőivel megtárgyaljuk a szovjet—magyar kapcsolato­kat érintő valamennyi fon­tos, időszerű állami és párt­­kérdést — és megállapodá­sokat hozzunk létre ezekben a kérdésekben. — Küldöttségünk a Szov­jetunióba erkölcsi kötelessé­gének tudta, hogy a szovjet dolgozók tömegeivel közvet­lenül találkozzék és elmond­ja nekik, mi történt nálunk, hogy látjuk helyzetünket s köszönetet mondjunk a szov­jet dolgozóknak azért a sok­oldalú segítségért, amelyet a Szovjetunió a Magyar Nép­­— Kedves Elvtársak! — Küldöttségünk azt ta­pasztalta, hogy a szovjet nép a Magyar Népköztársaság iránt igaz barátságot, gond­jainkat megértő magatartást tanúsít, s államaink szocia­lista jellegű kapcsolatában az egyenjogú ág, a függet­lenség és szuverenitás lenini elveit tiszteletben tartja és gyakorlatilag alkalmazza. köztársaságnak fennállása óta, legutóbb az októberi im­perialista és ellenforradalmi támadás idején nyújtott. — Célunk volt, hogy hiva­talos tárgyalásaink és a szov­jet dolgozókkal való közvet­len találkozások eredménye­képpen . A pártjaink között tár­gyalásaink során a Szovjet­unió Kommunista Pártja és a Magyar Szocialista Mun­káspárt viszonyában az esz­mei, politikai egység és egyet­értés, a proletárinternaciona­­lista testvéri kapcsolat érvé­nyesült. — A szovjet munkásokkal, kolhozparasztokkal, értelmi­ségi dolgozókkal Moszkvá­ban, Leningrádban, Szverd­­lovszkban, Sztálingrádban, Kievben történt találkozá­saink küldöttségünk minden egyes tagját szíve mélyéig meghatotta. Küldöttségünk nemcsak látta és hallotta, hanem mindenütt, amerre csak járt érezte is, hogy a Szovjet Köztársaság feszült figyelemmel, igaz baráti sze­retettel és együttérzéssel kí­sérik a magyar nép, a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt, a Magyar Népköztársaság harcát, gondjait. — Nagy örömmel teszünk eleget most hazaérkezésünk első percében a legkülönbö­zőbb foglalkozású szovjet dol­­gozók százszor és százfélekép­pen hozzánk juttatott kéré­sének és megbízatásának is: a szovjet emberek forró, test­véri üdvözletüket küldik a magyar munkásoknak, pa­rasztoknak, értelmiségiek­nek, nőknek, fiataloknak, egész népünknek. (Taps.) Azt kívánják, hogy sok sikert ér­jünk el a szocializmus építé­sében, népünk egészségben és boldogságban éljen, s virágoz­zék hazánk, a Magyar Nép­­köztársaság ! — Elmondhatjuk, hogy párt és kormányküldöttsé­günknek a Szovjetunióban tett látogatása és ott végzett munkája nyomán sikerült el­mélyíteni és erősíteni a ma­gyar szovjet barátságot. — (Taps). — Kedves Elvtársak, Barátaink! — A kormányok és pártok közötti moszkvai tárgyalások eredményeit Önök a közzétett két egyezmény szövegével már ismerik. A tárgyalások várakozásnak megfelelően a legnagyobb mértékben siker­rel jártak. A megállapodá­sok a két ország, a két nép a két párt kölcsönös kapcso­latait erősítik, a magyar nép érdekeit jól szolgálják és problémáink megoldását igen kedvezően elősegítik. — Teljes egyetértés van a magyar és szovjet kormány, a Magyar Szocialista Munkás­párt és a Szovjetunió Kom­munista Pártja Központi Bi­zottsága között, az összes megtárgyalt politikai kérdés­ben. — A szovjet elv­társak tel­jesen egyetértenek velünk ab­ban az értékelésben, ame­lyet pártunk a régi vezetés hibáival kapcsolatban kiala­kított. Egyetértenek velünk abban is, hogy munkánkban nagy figyelmet szentelünk a pártálét lenini szabályainak betartására, hogl a törvényes­ség, a tömegekhez való vi­szony területén a múltban elkövetett hibák kiújulását mindenképpen megakadá­lyozzuk. — Teljes az összhang a Nagy Imre — Losonczy féle csoport áruló szerepének szi­gorú megítélésében — helyes­lik harcunkat, melyet a párt, és a Népköztársaság erejét aláásó revizionista nézetek ellen, az o­sztályellenség és az imperialisták aknamunká­ja ellen folytatunk, a párt for­radalmi egységének a Nép­­köztársaság állama, a ma­gyar proletárdiktatúra meg­erősítéséért, az ellenforrada­­lom erőinek teljes szétzúzásá­ért. (Tans.) (Folytatása a 2-ik oldalon) megerősítjük a magyar-szovjet barátságot

Next