Tiszavidék, 1957. május (2. évfolyam, 101-126. szám)
1957-05-01 / 101. szám
IBSÁG PROLETÁRJAI BOTESÖVETEKt > Is mfémi — Júféi 1 fwhit AZ MSZMP SZOLNOK MEGYEI ELNÖKSÉGE ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJa n. évfolyam, 101. raám, 1951. május 1. szerd*. MÁJUS ELSEJE A DOLGOZÓK NEMZETKÖZI ÖSSZEFOGÁSÁNAK NAPJA köztudomású, ho a hazánki nemzetközi munkás osztály ebben az esztendőben hatvanhetedezer ünnepli május elsejét, a proletár osztálykövetelések, a proletárszoldaritás, a proletár nemzetköziség hagyagyományos ünnepét és holci napját. Amikor a nemzetközi munkásosztály 1890-ben először lépett fel egységesen a tőkés kizsákmányolás és elnyomás ellen, amikor május elsejét a nemzetközi, proletárszolidaritás harci ünnepévé avatta, még sokat hittek az adott társadalmi rend, a kapitalizmus szilárdságában és tartósságában. A kapitalizmus azonban, már akkor elöregedett, utolsó szakaszába ment át — az imperializmusba, amely a népek többségének maroknyi monopoliséta által történő leigázását, a kizsákmányolásnak és a dolgozók nyomorának mérhetetlen fokozódódását hozta a világra. Azóta május elsejének ismételt megünneplése egyrészről tiltakozást jelentett az ember’ télen elnyomás és a nyomor ellen, másrészről kifejezője nőtt annak, hogy a világ dolgozóinak szívében kitéphetetlenül mély gyökereket eresztett Marx és Engels ismert felhívása: Világ proletárjai egyesüljetek! Az időközben eltelt 67 esztendő alatt hatalmas változások történtek a nemzetközi küzdőtéren, változások az osztályerők viszonyában. Hazánk ipari városaiban is piros zászlókkal vonultak fel a munkások 1890-ben a parasztság rokonszenvétől kísérve, akik Orosházáról egy küldöttséget indítottak Budapestre, ezzel is kifejezésre juttatva együttérzésüket, szolidaritásukat. Azóta a dolgozók nemzetközi összefogásának nagy ünnepe, szerte a világon évenként megismétlődik és hosszú évtizedek kemény harcai során megerősödött a munkásosztály egysége. Köztudomású, hogy sok május elsején visszhangzottak az utcák azóta a munkásság jogos követeléseit és a nemzetközi burzsoázia — nem válogatva az eszközökben — nagy erőfeszítésekkel igyekezett az igazságot vérbe fojtani. Sok május elsején festette munkások vére pirosra az utcák kövezetét, és mégis a harcokban forrt egybe a munkásosztály, ezekben a harcokban erősödött a kommunizmus és a nemzetközi proletárszolidaritás eszméjet. Mint Lenin, a nagy gondolkodó mondotta, május elseje a Nagy Októberi Szocialista Forradalom, győzelme előtt azoknak a vágyálmoknak és reményeknek az ünnepe volt, amelyek a nemzetközi munkásmozgalom történtéhez, e mozgalom eszményeihez, a békéhez és a szocializmushoz fűződtek. Ezek a vágyak és ezek a remények ma már sok országban teljesültek. Az elnyomás és kizsákmányolás számos országban már visszavonhatatlanul a mu fé A földön ma már több mint 900 millió ember épít új életet. A béke és a szocializmus eszménye pedig Eufória közepétől a Csendes-óceánig megvalósul. A szocializmus világrendszerré vált , és feltartózhatatlanul fejlődik, erősödik Új korszak kezdődött a világtörténelemben: a kapitalizmus íixBeomlásának és a az océa Uzmmts diadalának, a dolgozók a tőke rabságából való felszabadulásának korszaka.“Várunkban május elsején minden esztendőben nagyobb erővel és több bizakodással tesz hitet a szocialista társadalmi rend és a nemzetközi munkásszoldaritás mellett a világ munkássága. Felismerve, hogy e nemzeti keretek között vívott küzdelmét, össze kell kapcsolnia más országok dolgozóinak a felszabadulásért és a függetlenségért folytatott harcával. Ezért tekintenek az imperialisták egyre növekvő nyugtalansággal, a nemzetközi munkásosztály összefogására, gyarmatviláguk mind jobban összezsugorodó térképére és hasztalan kísérleteket tesznek arra, hogy elzárják az utat a népek egyre szélesedő felszabadító mozgalma elől. Az imperialisták szeme előtt omlik össze a gyarmatosítás világa, amikor a leigázott népek a társadalmi fejlődés megmásíthatatlan törvényeinek hatására hárem kelnek az őket elnyomó rendszer ellen. Lenin már századunk első éveiben megjósolta, hogy a szét mozgalom, a munkásosztálynak szociális felszabadulásáért, a szocializmus győzelméért vívott forradalmi harca és az imperializmus által elnyomott összes gyarmatoknak, az imperializmustól függő összes országoknak a nemzetközi imperializmus ellen vívott szabadságharca szükségszerűen egységes áramlatba olvad össze, z Októberi Szocialista Forradalom diadala és a Szovjetunió világraszóló győzelme a második világháborúban — jelentősen növelte a nemzetközi proletariate bizalmát, ügye igazságában, saját és a nemzetközi összefogás erejében. Ennek az erőnek ismeretében ünnepel május elsején a világ proletariátusa: tüntetve, sztrájkolva és más egyéb módon adnak kifejezést harci elszántságuknak, a tőkés és függő országok dolgozó rétegei. A szocialista tábor népeinek ereje és szolidaritása pedig még félelmetesebbé teszi az uralmukért reszkető tőkések számára e hagyományos munkásünnepet. Május elsején még egyöntetűbben fejezik ki szolidaritásukat a világ dolgozói a Közel- és Közép-Kelet, valalamint más kapitalista és függő országok hős népei iránt, akik az imperialista intervenció és a rendőri uralom nehéz körülményei között is elszántan harcolnak jogaikért. Tevékenyen támogatja e népeket a békemozgalom hatalmas tábora, amely messzemenő eredményeket ért el a legutóbbi időszakban. Köztudomású, hogy a népek nemzetközi összefogásának talaján, a szocializmus 900 milliós tábora mellett, létrejött azoknak az államoknak a csoportja, amelyek aktívan küzdenek a háborús törekvések ellen és e két államcsoport együttesen a föld lakosságának többségét foglalja napában. Egészében véve plig olyan hatalmas politikai és társadalmi erő, amely éberen őrködve a béke ügye fölött, sikerrel képes visszaverni a háborús kalandorok ogromoiv próbálkozásait. A szocialista tábor országai ebben az esztendőben is arnnak jegyében ünneplik május elsejét, hogy tovább fokozódik a szabadságszerető népek erőinek tömörülése, a békéért folyó harcban az amerikai-angol háborús gyújtogatók mesterkedéseivel szemben. A szocialista tábor országai, mint minden esztendőben, 1957 május elsején is újabb eredményekről, újabb győzelmekről adnak számot. Szemlét tartanak, összegezik a megtett út eredményeit, újabb harcokra és újabb győzelmekre gyűjtik erőiket. A megtett útra visszatekintve, megelégedéssel állapítják meg a jószándékú emberek, hogy a béke és a szocializmus erői számottevően növekedtek és a proletárintemacernalizmus legutóbb — a magyarországi ellenforradalmi támadás közepette is fényesen kiállta a próbát. z októberi ellenforradalmi támadás Magyarországon, egyik jellemzője a nemzetközi porondon mérkőző politikai erők törekvéseinek. Tények bizonyítják az ellenforradalom előzményeinek, lefolyásának összefüggéseit, az imperialista tábor ama törekvéseivel, hogy megzavarja a szocialista tábor összes országainak egymás közötti viszonyát, széttépje a proletárinternacionalista kapcsolatait. Minden lehető módon mérgezik a nemzetközi légkört és megkísérlik egyik-másik országot a szocialista közösségből kiragadni. Felhasználják többek között az ittott tapasztalható sovinizmust, a szűklátókörű nacionalista érzelmeket, felkapják az úgynevezett ,,nemzeti kommunizmus” eszméit, amelyet egyes, magukat marxistáknak nevező teoretikusok hangoztatnak. Az úgynevezett „nemzeti kommunizmus’’ pedig nem más, mint az egyik ország helytelenül értelmezett nemzeti érdekeinek szembeállítása, valamennyi ország dolgozóinak közös szocialista érdekeivel. Igazi hazafi a szocialista országokban nem szakítja el hazájának érdekeit a többi szocialista ország érdekeitől. Felismeri, hogy nemzetének igazi virágzása, dicsősége és gazdasága, szabadsága és függetlensége csakis a szocializmus építésének útján lehetséges, a szocializmus építése pedig a világ dolgozóinak közös, internacionális ügye. Amikor a szocializmus túllépi egy ország kereteit — mint korunkban — világrendszerré válik, a szocialista hazafiság méginkább összefonódik az internacionalizmussal. A mi nagy nemzeti ügyünk sem lehet más, minthogy tovább mélyítsük kapcsolatainkat a szocialista tábor népeivel és következetesen munkálkodjunk azon, hogy a nemzetközi szolidaritás széttéphetetlen szálai fűzzenek össze bennünket az egész világ dolgozóival.bben az esztendőben május elsejét olyan körülmények között ünnepeljük, amikor a haladás és a reakció erői közötti küzdelem, különösen sok áldozattal jár. Példa erre az imperialisták ismétlődő mesterkedése, a Közel- és Közép-Keleten, de hon is csak nagy erőfeszítések árán tudtuk útját állni a háborús tiszítők múlt évi októberi intervenciójának. Népünknek nagyon sok keserűséget okozott ez az imperialista próbálkozás és a Szovjet Hadsereg —• amely 1945- ben sok áldozat árán szabadította fel hazánkat — ismét sok vért áldozott népünkért. Vérrel pecsételte meg ismételten a magyar és a szovjet nép barátságát és proletárinternacionalista támogatása egyértelmű hazánk második felszabadulásával. A Szovjetunió baráti segítségével — amelyet a Magyar Kormány kérésére a varsói szerződésben vállalt kötelezettség alapján hazánknak nyújtott — nagy erőfeszítések árán megsemmisítettük az ellenforradalom támadását, visszavertük a kapitalista világ támadó hullámait. Győztünk, mert a földkerekség lakosságának csaknem felét magában foglaló szocialista tábor tagjai vagyunk, a proletárinternacionalizmus kötelékei fűznek bennünket egymáshoz és az ellenforradalommal szemben vívott harcban a szocialista világtábor dolgozói egy emberként állottak mellettünk.úlyos helyzetünkben a szocialista tábor egységének, e tábor egységes támogatásának köszönhetjük, hogy a Magyar Népköztársaság létét fenyegető veszélyt leküzdöttük. Saját erőfeszítéseink mellett e támogatással elkerültük a fizetésképtelenség, a súlyos gazdasági megrázkódtatások veszélyét és a szocialista tábor e cselekedeteiben a proletárnemzetköziség eszméje öltött testet. Bajban, szükségben ismerni meg a barátot — tartja a közmondás és e bölcsességre a közelmúlt tragikus történelmi leckéje tanított meg minket. Köztudomású, hogy Budapesten még dúlt a harc, amikor gyógy- és kötszerszálítmány érkezett, majd jelentős mennyiségű élelmiszert, gabonát, textilárut, fűtő- és építőanyagot és más árut kaptunk a szocialista országoktól, ugyanakkor a tőkésországok dolgozóitól is többmillió értékű adomány jutott el hozzánk. Gondjainkat az ajándékok csökkentették, de az ellenforradalom által előidézett gazdasági nehézségek leküzdéséhez, a magyar népgazdaság egészséges fejlődéséhez — legalábbis átmenetileg — hosszúlejáratú hitelekre, nagyobb mennyiségű nyersanyagra s más különböző árúra van szükség Nehéz helyzetünkben a Szovjetunió ajánlott a proletárinternacionalizmus szellemében sokoldalú segítséget, ezt bizonyítják a magyar és szovjet párt- és kormányküldöttségek között március végén Moszkvában megkötött megállapodások is. Felbecsülhetetlen értékű támogatásról tanúskodnak e megállapodások számai, mint egyebek között az ez év végéig folyósítandó 865 millió rubel összegű hosszúlejáratú hitel összesen 1010 millió rubel értékű áruszállítás, valamint a halasztás a korábbi hitelekre. Valamint az egymilliárd forint összegű előbbi tartozásunk elengedése. A Szovjetunió gazdasági támogatása óriási segítség számtnnkra, hogy mielőbb kiheverjük az ellenforradalom okozta sebeket, hogy töretlenül folytathassuk Magyarországon a szocializmus építését, teljesíthessük a magyar nép és a nemzetközi proletariátus iránti kötelezettségünket. Nagy jelentőségűek a megállapodások azért is, mert a párt- és kormányküldöttségek között teljes egyetértés alakult ki az alapvető politikai, gazdasági, ideológiai kérdésekben és a nemzetközi helyzet alakulását is azonosan ítélték meg. Mindebből következik, hogy teljes a nézetazonosság a varsói szerződés értékelésében is. z a nagy erkölcsi, politikai elismerés és támogatás, az a jelentős anyagi segítség, amit a szovjet nép a moszkvai megállapodások keretében részünkre nyújtott, arra kötelez bennünket, hogy tárgyilagosan értékeljük jelenlegi helyzetünket és vegyük számba további sajátos feladatainkat is. Ha hazánk november 4-i súlyos helyzetére visszatekintünk és szcmba vesszük az azóta eltelt közel félesztendős időszakot, nem becsülhetők le elért eredményeink. Előrehaladásunk mindenekelőtt köszönhető a szocialista tábor segítségének, a proletárinternacrimalista támogatásnak, továbbá annak, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt egészségesen fejlődött, erősödött. A mi megyénkben is közel 16 ezer kommunista sorakozott fel rövid néhány hónap alatt az MSZMP zászlaja alá és a párt által kitűzött célok megvalósítása érdekében cselekvéshez láttak, a dolgozó embertömegek és erőfeszítéseikkel, alkotó munkájukkal biztosították országunk fejlődését. Bármennyire is biztató országunk fejlődése, bármennyire biztató a termelés alakulása, mégis látnunk kell, hogy számos területen még ma sem értük el az ipari termelés szeptemberi szintjét és sokhelyütt indokolatlanul magas az önköltség Ugyanakkor növekedett a vásárlóerő — elsősorban a mezőgazdasági lakosság részéről — Számunkra adva van minden lehetőség és minden reális alap ahhoz, hogy e nyugtalanító gazdasági helyzetből előbbre jussunk, így mindenekelőtt a baráti országoktól kapott segítséggel kell ésszerűen gazdálkodni, kihasználva maradéktalanul fejlett iparunk és mezőgazdaságunk nagy lehetőségeit és ehhez kell hozzáadni saját elszánt igyekvésünket, szorgalmas munkánkat. E>lsősorban a kommunistáknak kell teljesíteniük hazafias és egyben internacionalista kötelességüket azzal, hogy minden erejüket az előttünk álló nehéz feladatok megoldására fordítják. Hazánk mai nehéz helyzetében május elsejének — a proletár nemzetköziség nagy ünnepének — az ad igazi tartalmat, hogy tovább erősítjük társadalmunk vezető erejét, a Magyar Szocialista Munkáspártot. Egy* befogjuk és a párt köré tö* mörítjük a cselekvőképes, munkálkodni akaró dolgozó tömegeket, hogy építői s ha kell védői legyenek hazánknak. Fejlesztenünk kell a tömegek között a szocialista demokráciát, erősítve a proletariátus diktatúráját az élet valamennyi területén. Az októberi ellenforradalmi támadás tanulságképpen, méginkább megértették a dolgozó emberek, hogy éber őrködésre van szükség, hogy eredményeinket megőrizhessük, a proletár hatalmat megszilárdíthassuk és megvédjük szocialista hazánk függetlenségét. Tovább kell erősíteni kapcsolatainkat a szocialista tábor országaival és emlékeznünk kell arra, hogy 1917-ben és 1919-ben apáink magasra emelték a proletár nemzetköziség és a szocialista forradalom dicső vörös zászlaját. Mi is fogadjuk meg ez ünnepi évfordulón, hogy hűek maradunk május 1. eszméihez, méltók leszünk apáinkhoz, megvédjük és megerősítjük szocialista hazánkat, egyben szilárdítjuk a nemzetközi munkásmozgalom állásait is. Tegyünk fogadalmat, hogy tűrhetetlenül hűek maradunk a proletárnemzetköziség magasztos eszméihez és minden erőnkkel szilárdítjuk a Szovjetunió vezette szocialista tábor egységét és hatalmát. májusi zászlók harcra, ünnepre hívnak és fogadjuk meg mi is május elsején az élet, a teremtő munka diadalának nagy ünnepén, hogy a proletárnemzetköziség harcos zászlaját magasra emelve együtt menetelünk a világ dolgozóival. A proletárnemzetköziség nagy gondolata korunkban új tartalmat, új értelmet kapott és népünk számára kézzelfoghatóbb valósággá válik, hiszen a szocialista tábor országaival való barátságunkat a nehéz időkben tanúsított nemes és önzetlen magatartásuk örökre megpecsételte. A marxisták több mint száz esztendeje hirdetik: Világ proletárjai egyesüljetek, és e jelszó jegyében fognak össze a szocialista országok népei. E jelszó jegyében ünnepel a világ proletariátusa és e jelszó jegyében harcol és ünnepel hazánk dolgozó népe, összefogásunk folytatása és előbbrelendítője a hétköznapok harcainak, folytatása annak a küzdelemnek, amelyet a szocializmus építéséért, a békéért vívtvnl. Innren élünk és harcolunk, hogy újabb munkasikerekkel, szilárd helytállással, nagyobb eredményekkel ápoljuk és gazdagítsuk a nemzetközi munkásosztály történelmi, de már a szocializmus eszméitől áthatott örök barátságát. Kökény István