Tiszavidék, 1957. szeptember (2. évfolyam, 205-229. szám)

1957-09-01 / 205.szám

NE NÉZZÜNK FERDE SZEMMEL RÁJUK A PÁRT ORSZÁGOS ér­tekezlet­éne­k határozata ki­mondja: — a Magyar Szo­cialista Munkáspárt — bár tevékenységét néhány új vo­nás jellemzi — nem új párt, hanem a munkásosztály újjá­szervezett marxista—leninis­ta pártja, élcsapata, amely az MDP volt tagságának legszi­lárdabb, legáldozatkészebb részét egyesíti. Annak idején, amikor a párt újjászervezésén fára­doztak elvtársaink­, elsősor­ban a volt MDP tagokat ke­resték fel. Azokat a pártta­gokat, akikről úgy vélték, nem inogtak meg és az el­lenforradalom minden ter­rorja és demagógiája elle­nére, készek november 4-e u­tán a párt soraiba állni és tovább küzdeni a párt cél­kitűzéseiért. Az MDP tagok átigazolása március 31-ig tar­tott. Senkit nem erőszakol­tak, aki kérte az MSZMP-be átigazolását, saját elhatáro­zásából tette. Természetesen, akadtak olyanok is, akik esetileg félve valamiféle ké­sőbbi következményektől, egyéni érdekük szem előtt tartásával léptek be a párt­ba. Mások — mert voltak ilyenek is —, hogy októberi bűneiket kisebbítsék, hívás nélkül jöttek. A befurakodó­­kat, a karrieristáikat a tag­gyűléseken elvtársaink igen helyesen, elutasították. A kommunisták éberen őrköd­tek azon, hogy olyan párt szerveződjön újjá, amelynek tagsága a legnehezebb idők­ben is állja a sarat. Pártunk életében egyre in­kább érvényesül az a lenini tanács: inkább kevesebbet, de jobbat. Legyen az MSZMP számszerűleg kevesebb, mint az MDP volt, de erős, harc­­edzett, ütőképes, a viharos időkben is egységesen fel­lépő párt jöjjön létre: ez volt a cél. Az MSzMP jelenleg szám­szerűleg kisebb, mint az MDP volt. A volt MDP tagok nagy része párton kívül ma­radt. A volt MDP tagok kö­zött nagy számban vannak olyan becsületes munkás és parasztemberek, értelmisé­giek, akik ma is hűek a szo­cializmus eszméihez, egyet­értenek velünk, kommunis­tákkal, helyeslik pártunk po­litikáját, de különböző meg­gondolások folytán nem kér­ték átigazolásukat. (Voltak olyan esetek is, hogy egye­seket még nem tartottak al­kalmasnak az MSzMP tagsá­gára, olyan tanácsot kaptak, hogy később jelentkezzenek). A volt MDP tagok közül mostanában többen panasz­kodnak, hogy bizalmatlanok irántuk és ferde szemmel néznek rájuk, amiért párton kívül maradtak. Egy-egy do­log során inkább kérnek vé­leményt a kommunisták olyan emberektől, akik soha nem voltak párttagok, mint a volt MDP tagoktól. A PANASZNAK sok he­lyen van alapja. A pártszer­vezetek nem bíznak a volt MDP tagokban — nem az árulóikról, a hűtlenekről, a karrieristákról van szó, ha­nem a becsületesekről — helytelen álláspontra h­elyez­­: kiadnék a volt MDP tagokhoz­­ való viszony kérdésében. —­­ Olyan nézeteket hangoztat­­­­nak: „kár időt fecsérelni rá­juk, mi megtettük a magun­két, miért nem jöttek kö­zénk”. Azt is lehet néhol hallani: „ha nem léptek a vártba, ellenünk vannak”. Más helyeken a megtévedt, a kisebb hibát vétő volt MDP tagokat árulóknak nevezik. Az ilyen, vagy ehhez hasonló nézetek károsak, megnehezí­tik a párt és a tömegek kö­zötti jó viszony kialakulását. Amikor a volt MDP tagok­hoz való helyes kapcsolat rendezéséről szólunk, nem arról van szó, hogy elvi en­gedményt nyújtsunk a volt MDP tagoknak, elvtelen ud­varlásba kezdjünk, hanem a marxizmus-leninizmus tala­ján állva, a párt politikájá­nak végrehajtására nyerjük meg a dolgozó tömegeket, s köztük a volt MDP tagokat is, bátran támaszkodjunk rá­juk, akik készek részt vállal­ni bizonyos feladatokból. Vi­tatkozzunk velük is a párt poltikájáról, ha vannak olyan kérdéseik, amelyekben nem látnak tisztán. De semmi esetre se bélyegezzük meg őket, hogy kiközösítettelek érezzék magukat. A szólás-mondás szerint, igaz, kettőn áll a vásár. Nem elég csak a pártszervezetek­nek, kommunistáknak fára­dozni azon, hogy a helyes viszony lérejöjjön. A párt­­szervezetek tesznek olyan kezdeményezéseket, hogy egy-egy pártnapra meghívják a volt MDP tagokat is. Több helyen az országos pártérte­kezlet határozatát ismertető taggyűlésekre kaptak meghí­vót a volt MDP tagok. Ez nem elég, a volt MDP tagok­nak is meg kell tenni az első lépéseket. Több olyan példa is akad, mint a kunmada­ras­. K. Tóth Sándor, volt MDP tag, öregségi nyugdíjá­nak elintézése végett fordult a községi MSzMP párttitká­rához, Gyűjtő Imre elvtárs­hoz, aki igyekezett segíteni. Kunmadarason nem kerültek az MSzMP tagjai ellenséges viszonyba a volt MDP tagok­­­­kal, ügyes-bajos dolgaikhoz nem egyszer kérnek tanácsot a helyi pártszervezettől. Bi­zalommal vannak a pártszer­vezet iránt. HA A VOLT MDP tagok is bátrabban közelednek a pártszervezetekhez, hama­rabb eloszlanának a helyes viszony kialakulását gátló té­ves nézetek. Mert akadnak a volt MDP tagok között olya­nok is, akik azt mondják: „miért menjünk a pártszer­vezethez, hiszen azok vezet­nek most is, akik régen ve­zettek". Ezzel a hamis kinyi­­latkozással rontják a vi­szonyt a volt MDP tagok és a pártszervezet között. Ezek­nek mi azt mondhatjuk, hogy a mi pártun­k nem új párt, hanem a munkásosz­tály újjászervezett marxista­­leninista pártja, a mely ma­gáénak vallja a Magyar Dol­gozók Pártja harcos hagyo­­mányait. A jelenlegi párt­vezetés következetesen har­col a régi hibák ellen, de igenis, megvédi az MDP eredményeit és azokat a ve­zetőket, akik felszámolva a múlt hibáit, áldozatkészen dolgoznak a szocializmus épí­tésén. És ha egyeseknek ez a régi vezetést jelenti, hát je­lentse, mi magunkénak vall­juk a jelenlegi pártvezetést és bizalommal vagyunk iránta A volt MDP tagokhoz való kapcsolatunk rendezésénél nem arról van szó, hogy pártszervezeteink valamiféle kampányt indítsanak ezek­nek a pártba való felvéte­léért, bár hangsúlyozni kell, hogy a párt ügyéért hrcolni kész, becsületes, volt MDP tagoknak a jövőben is helye lesz a pártban. Tévedés len­ne azt hinni, hogy az MDP- ben eltöltött évek nem hagy­tak nyomokat a volt MDP tagok gondolkodásában, ma­gatartásában. Lehet, hogy sokan kö­zülük csak egy hosszabb idő eltelte után érkeznek el újra a párthoz és sajnálni fogják, hogy kívül maradtak. Szük­ségét érzik majd újra annak, hogy a kommunisták közös­ségében, a pártban tevékeny­kedjenek. Ha munkájukkal, magatartásukkal megütik a mércét, nem utasítjuk el őket azal, hogy MDP tagok volta­k és a nehéz időkben nem jöttek közénk.­­Termé­szetesen az elbírálást egyé­nenként kell elvégezni­. Ma, az MSzMP tagjainak segíteni kell a volt MDP ta­gokat, hogy közel kerüljenek a párthoz és a kölcsönös bi­zalom légköre kialakuljon. A párt és a tömegek kapcsola­tának kérdése ez, amely meg­követeli, hogy ne mellőzzük őket, támaszkodjunk rájuk, a volt MDP tagokra is. Lazányi Angéla. Társadalmi úton művelődési ház épül az egykori grófi kastélyból Szelevényen Szelevényen, a kis Szolnok megyei községben társadalmi kezdeményezéssel művelődési házat épít a lakosság. A falu egykori nagybirtokosának a kastélyát lebontották és an­nak anyagából 250 000 Ft-os költségvetéssel, nagy előadó­teremmel, könyvtárral, olva­sóval ellátott művelődési há­zat építenek. A lakosság a művelődési ház építésénél a KISZ-fiatalokkal az élen ed­dig több mint 20 000 Ft érté­kű társadalmi munkát vég­zett. A művelődési otthont — mely Szolnok megye 74-ik kulturotthona lesz — előre­láthatólag október közepén művészeti seregszemle kere­tében avatják fel. ÍTTTVTT»TTTT,r»»TTT»TTTTTtTTTT»»rfVTTT ▼ Tovább erősödik a tiltakozás az ENSZ ötös bizottságának jelentése ellen Táviratokat, tiltakozó nyilatkozatokat hoz a posta nap mint nap szerkesztőségünkbe. Dolgozó emberek külde­nek leveleket, amelyekben mély felháborodással írnak az ENSZ ötös bizottságának jelentéséről és elítélik az ENSZ ilyenfajta tevékenységét. Követelik, hogy az ENSZ vegye le napirendjéről a „magyar ügyet”. Pusztai János rend­őr-szak­as­zv­eze­tő az alábbi levelet küldte: „EZT A LEVELET saját elhatározásomból, minden be­folyás nélkül, szívem szándé­kából írom. Nem tudom néz­ni az ENSZ úgynevezett ötös bizottságának ténykedéseit, amely minden jogalapot nél­külözve durván beavatkozik a magyar nép belső ügyeibe, a mi ügyünkbe. A magyar nép kiváltságához csatlakozva, én is tiltakozom az ENSZ külön­bizottságának a magyar üg­­gyel foglalkozó ténykedése el­len, mert az, megítélésem sze­rint, merénylet a magyar nép túlnyomó többsége ellen. Egyszerű parasztésszel fel­mérhető, hogy a mi ügyünk­kel foglalkozni csak mi va­gyunk hivatottak. A legmes­­­szebbmenőkig elítéljük a kü­lönbizottság döntéseit, ame­lyet egy néhány „nemzeti hős” meghallgatása után hoz­tak. Mint például Kéthly An­na, Király Béla és társaik, akik előkészítői és kirobban­tói voltak a magyarországi eseményeknek október 23-án, azt köv­etőleg pedig a hatalom átvételére törekedtek társaik­kal együtt, azzal a céllal, hogy Magyarországot egy újabb háború tűzfészkévé tegyék. Szerencsére a magyar nép, országunk hű fiai idejében kezükbe vették az irányítást a nyugalom és a rend helyre­állítására. Az ellenforradalom erői, az úri rend hívei és azok kiszolgálói különböző jelsza­vak terjesztésével, a magyar nép félrevezetésére és a népi hatalom megdöntésére törtek. A bűnös ellenforradalom olyan helyzetet teremtett, mely alkalmas volt arra, hogy a Szovjetunióval, valamint a baráti népi országokkal való szomszédi viszonyunkat meg­szakítsa. Ezek az országok azonban szorongatott helyze­tünkben segítségünkre siet­tek, baráti jobbjukat nyújtva, minden feltétel nélkül kész­ségesen adtak nagy mennyisé­­­gű élelmet és ruhaféleséget, amit mi magyarok sohasem felejtünk el. Ezek a baráti or­szágok adtak erkölcsi erőt ah­hoz, hogy az ellenforradalom által megtépázott országot új­ra talpra állíthassuk, amely­ben — szerencsére — újra jo­gos gazdájáé, a magyar népé a vezető szerep. Ezt a hatal­mat semmilyen koncra leső erő nem képes legyőzni, mert a magyar nép ezrei, a magyar nép hű fiai állnak őrt, akik, ha kell, életük és vérük fel­áldozásával is megvédik a népi hatalom által elért vív­mányaikat. ISMÉTELTEN hangsúly­­­zom, hogy a magyarországi események ellenforradalmi cselekmények voltak, amelyet a volt gyártulajdonosok és földbirtokosok készítettek elő és robbantottak ki. Az előre tervezett és jól szervezett el­lenforradalmi bandák vezetői mégis elbuktak, mert nem számítottak a nép ilyen irá­nyú ellenállására és semle­gességére az ellenforrada­lomban. A nép túlnyomó többsége — különösen a föld­­hözjuttatott parasztság — nem vett részt az ellenforradalom­ban. Ez a színtiszta igazság és ezt semmilyen nevű „bizott­­ság” nem döntheti meg. A magam részéről ismétel­­ten tiltakozom kormányunk és népünk ellen törő ötös bizott­­ság döntései ellen és követe­lem, hogy ezt a kérdést, ve­gyék le a napirendjéről! Ne legyen a magyar kérdés az ománi helyzet takarója! Fog­lalkozzon az ENSZ a rátarto­zó sokkal súlyosabb kérdések­kel és ne tiporja lábbal a ma­gyar nép jogait. Van nekünk Alkotmányunk és a nép bi­­zalm­át élvező kormányunk, amelyet mi választottunk, egyedül csak a mi kormá­nyunk alkalmas és van hivat­va a magyar ügyek intézé­sére!”- i tííbáMá M. SOLOHOV: A KIS pÄTiyÜ (4.) — Meg vagy te kergülve Miska teljességgel!: > > Ke­resed, keresed, oszt mégse találod !... Hát azt hiszed, olyan helyre tojik az? Amott ni, a kő mellett biztosan van fészek. De hol a pokolban bujkálsz, te csibész?! Csönd, nem szól rá senki. Az odaragadt trágyacso­mókat veregetve ruhájáról, előmászott nagyapó. Hunyo­rogva, sokáig nézdegélt a tó felé, meg is látta ott Miskát és csak legyintett egyet.: •­ A parton közrefogták Misikát a cimborák, faggatni kezdték:­­ — A te apád volt a háborúba? — Volt — És mit csinált ottan? Mit csinált volna — harcolt! — Nem is igaz?... csak a tetűket üldözte, meg ká­sát zabált a konyhán! Nevettek, vihogtak a gyerekek. Ujjakkal bökdösték Miskát és ugrándoztak körülötte. A keserű, nagy sértés könnyeket csalt a szemébe, ráadásul még*a papafiók — Vityka is nekitámadt: — Komunista a papád, ugye ? .. ! — kérdi. —­ Nem tudom én.­.. — Én tudom, hogy kominista, apukám tegnap reg­gel beszélte, hogy a te papád eladta a lelkét az ördö­göknek. Mert azt is mondta, hogy nemsokára minden komirnistát fölakasztanak !... A gyerekek elcsöndesedtek, Miska szíve hirtelen összeszorult. A papát fölakasztanák — miért? Kemé­nyen összeharapta a fogát és ráfejelte: — Van a papának igen-igen nagy puskája és minden burzsujt agyonlő avval! Vityka a lábát előredobbantva diadalmasan mondta: — Rövid neki a keze! Apukám nem ad neki szent­áldást, anélkül meg úgyis hiába, nem tud csinálni semmit!.. . Proska, a boltos fia erre kitágult orrcimpájával állt Miska elé, mert belökte s rákiáltott: — Csak ne hencegj az apáddal!... Amikor elkezdő­dött a forradalom, sokmindenféle árukat vitt el ő mi­­tőlünk a boltból és azt mondta a papa: „Na, mihelyt csak megfordul a világ újra, ezt a Fomát verem agyon elsőnek!” Nataska, a Proska húga türelmetlenül dobbantott: — Üssétek, gyerekek, mit bám­uljatok?! — Üsd a komunista­ ivadékot! — Fattyú! — Sózz jól a nyaka köré, Proska! Proska megsuhintotta a vesszejét és lecsapott vele Miska vállára, a pápafiók — Vityka — gáncsot vetett neki hátulról és Miska elzuhant hanyatt a homokra. A gyerekhad ordítva vetette rá magát. Nataska vé­kony sipítással meresztette a nyakába a körmét. Valaki teljes erővel hasába rúgott. Miska lerázta magáról Proskát, fölugrott és cikk­­cakkban ugrálva, akár a nyúl az üldöző képek előtt, nekiiramodott hazafelé. A nyomában füttyögettek, haji­­gálták a köveket, de nem futott utána egy sem. A manchesteri Proban­ cég új textilanyaggal gazdagította a piacot: „Proban” néven tűz­álló textilimpregnálót hozott forgalomba. Az új anyaggal Csak mikor fejjel előre belebukott Miska a böködős,impregnált textilanyagok tel­jesen tűzállóak. A szakembe­rek azt állítják, hogy a Pro­­ bánnál impregnált textilne­műk mosás vagy vegytisztí­­tás után sem veszítik el tűz­állóképességüket, sőt, mi több, jobban ellenállnak a különböző szennyező anya­goknak és baktériumoknak. itt szárú, sűrű kendervetésbe, akkor vett lélegzetet. Leült az erős szagot árasztó nedves földre, összekarmolászott nyakáról letörölte a vért és sirva fakadt; a magasból kenderlevelek sűrű ág-bogán áttörve igyekezett belenézni szemébe a nap, fölszárította arcáról a könnyeket, s olyan gyengéden, akár­ az édesanyja volna, megcsókolgatta, cirógatta borzas, vörös haját. Sokáig üldögélt ott, míg fölszáradtak a könnyei; az­tán fölkelt, s csendesen beosont az udvarra. Apja a félszer alatt foglalatoskodott,­ kátránnyal mázolta be a szekér kerekeit. Sapkája hátralökve a tarkójára, a sallangok fityegnek róla, fehér csíkos kék trikója megfeszül a mellén. Közelebb oldalgott Miska és megállt a szekér végén. Hallgatott jó ideig, aztán neki­ s bátorodva megfogta apja karját és suttogva kérdezte: 3 — Papa, a háborúba te mit csináltál? , ^ Foma Akimics elmosolyodott a bajusza alatt. 4 — Harcoltam, kisfiam! — A gyerekek­ meg azt mondogatják, hogy csak ujj tetűket öldösted !.. . 2 Miska torkát megint fojtogatni kezdték a könnyek.­­Az apja elnevette magát és fölvette a karjába. — Hazudnak azok a gyerekek, kis aranyom! Gőzha­­­jón szolgáltam én. Tudod, a nagy gőzhajó a tengeren járt és hát én egy ilyen nagy hajón voltam, aztán pedig el­­ mentem harcolni.­­— És ki ellen harcoltál? ! — Az urak ellen, fiam. Te még kicsiny vagy és­ ezért kellett nekem elmenni a háborúba helyetted. Erről­­ szól a nóta is. Foma Akimics elmosolyodott és fiát nézve, lábával a taktust verve, csendesen belekezdett: Hej Mjö a te, Misutka, Misutka fiam! Ne menj a hadba, a kürtszó bármim rivall! Hadd, hogy apád­ menjen vont szablyák elébe, Te meg hajtsd le fejed, hű babád ölébe!... 1 <4 *4 11 A Miska egyszeribe elfelejtette a gyerekeket, meg sok bánatot és szívből kacagni kezdett azon, hogy az apja bajusza úgy borzolódik az orra alatt, mintha valami tüskés fenyőág lenne, amiből a mama koszorút szokott­ fonni. A bajusza alatt meg a két szája széle, ahogy cup-3 pogva csücsöríti és ki-kitátja kerek nagy lyukformára. ■* (Folytatjuk.) Svájci rendelésre dolgoznak Mezőtúron, ahol régi ha­gyományai vannak a fazekas­­mesterségnek, világhírnévre tett szert a Fazekasok Nép­­művészeti Szövetkezete. A hatvankét tagot számláló szö­vetkezet a hazai szükségleten felül ebben az évben 1700 sokszínű népművészeti vázá­kat, díszedényeket, székely­­mintájú faldíszeket szállítot­tak Svájcba. A svájci áruhá­zak a közelmúltban újabb megrendeléseket küldtek a mezőtúri szövetkezetnek. Az új rendelésekre pénteken 500 darab színes vázákat, vizes­kancsókat és egyéb díszedé­nyeket indítottak útba, ame­lyet a jövő héten újabb szál­lítmány követ, n ii ii m­i ii m ii ii ii ni m­imi ii mii i mii ni ii ii i ii i ii ii ni i ii i ii ii ni M­i ii ii i­i m­in mii h mn­i m m Új szerződéses marhah­ízlalási akciók­ Az új marhahulalási akciók az eddiginél magasabb Átvételi árat biztosítanak. Az 1958. ÉVI BIKA ÉS TINÓ HIZLALÁS! AKCIÓBAN Szerződés kötbért ló csontozatú hizlalásra alkalmas bika és tinó borjúta 70—300 kg-os súlyban 18 hónapos korig, előleg 300 Pl allai db-ként. Átadás ideje a szerződéskötéstől szá­mított legkorábban 1 hónap, legkésőbben is hónapon be­lül. Legalacsonyabb Átvételi súlyhatár 400 kg, a leszerződött állatok után 400.— ft adókedvezmény. — Átvételi árak: 1057. Július 1-től a már korábban szerződött állatok is, ha azok határidőben kerülnek a padsóra: Extrém Ft/kg h­oszt, ft/kg ft oszt Ft/kg 100—450 bika tinó bika folyó bika Unó kg-ig 13.— »te­11.50 12.50 10.— 1 te­451—500 kg-ig 1 te­lő.— 12.50 13.50 n.— 1i.— 501—550 kg-ig 1ő.— 16.— 13.50—14.50 12.— 13.— 551 kg-on felül 16.—­­11.— 14.50 15.50 13.— Ite— AZ 1958. ÉVI ÜSZÖHIZLALÁSI AKCIÓBAN Szerződés kötbért mindenfajta hizlalásra alkalmas 50—180 kg súlyú is hónaposnál nem idősebb üszöborjúra. Átadás Ideje s szerződéskötéstől számított legkorábban 1 hőnap, legké­sőbben is honap. Előleg apo­fi állat db­kent. Az üszőket se­lejtezni nem kell. Az üszőket nem vemhes állapotban kell átadni. A legalacsonyabb átvételi súlyhatár 3-fl kg. Átvételi árak: 1957. Július 1-től már a korábban szerződött állatok is, ha azok időben kerülnek átvételre. 350-400 kg-ig Extrem Ft/kg I. o. ft/kg 12.— 10.50 k­. 0. Ft kg 9.— 401—450 kg-lg 13 — 11.50 10.— 451 kg-on felül Ite— 12.54­ 11.— Termelőszövetkezetek részére, ha egy átadás alkalmával nem késedelmeset­ szállítva 10 db extrém, vagy L osztályú állatot adnak át, kg-onként te— Ft, 30 db átadása után kg-ként 1.50 Ft mennyiségi prémiumot fizet a vállalat. — Szerződések köt­hetők a községi állatfelvásárlóknáL SZOLNOK-BEVES MEG TEJALtEATFOUGALMI SÜP*= ■

Next