Tiszavidék, 1957. november (2. évfolyam, 257-282. szám)
1957-11-01 / 257.szám
A BOLSEVIK PÁRT Központi Bizottsága az egész ország területén folytatta a szocialista forradalom előkészítését. Vidékre küldte megbízottait, hogy tájékoztassák a Központi Bizottság döntéseiről a területi és kormányzósági bolsevik szervezeteket, hogy tájékozódjanak a vidéki helyzetről a Vörös Gárda szervezésének üteméről és arról, hogy miképpen lehetne forradalmi fegyveres erőket küldeni Petrográdba és Moszkvába. Moszkvában a helyzet kevésbé volt alkalmas a szocialista forradalomra, mint Petrográdban. Moszkvában az ellenforradalom nagy erői összpontosultak, a munkásosztály pedig nem volt olyan nagyszámú és nem volt annyira központosítva a nagy gyárakban, mint a petrográdi proletariátus. De Moszkva proletariátusa ennek ellenére is szilárdan haladt a fegyveres felkelés útján. Október derekán már a bolsevikokat támogatta a század és ezredbiztosságok többsége. A gazdasági harc rendkívül kiéleződött. Lenin nem tartotta lehetetlennek, hogy talán éppen Moszkva fogja kezdeni a fegyveres felkelést az Ideiglenes Kormány ellen. Úgy alakult a helyzet, hogy mégis csak Petrográdnak kellett kezdeni, Petrograd volt a forradalom efő pillére. A munkások és katonák itt tömörültek legszorosabban a bolsevikok köré, itt volt legnagyobb létszámú a Vörös Gárda, itt uralkodott a legforradalmibb hangulat. Itt alakult ki a bolsevik vezetők legerősebb magva. A bolsevik párt a petrográdi felkelés megszervezésekor három fő erőre támaszkodott: a petrográdi munkásokra, a Balti Flottára és a helyőrségre. Szigorú válogatás alapján, a legmegbízhatóbb munkásokból szervezték a Vörös Gárdát. Minden kerület Vörös Gárda osztagait egységes szervezetté egyesítették. Az októberi fegyveres felkelés később bebizonyította, hogy a petrográdi proletariátus legjobb erőit egyesítő Vörös Gárda osztagok voltak a szocialista forradalom legnagyobb támaszai, a Balti Flotta tengerészeinek többsége a bolsevikokat követte. A helyőrség csapatait ugyancsak sikerült megnyerni a forradalom számára. Az esszerek és mensevikek nem tudták megakadályozni, hogy a katonák zöme a bolsevikok oldalára álljon. A burzsoázia ekkor katonai hatalmának felhasználásával megkísérelte kivonni a forradalmi hangulatú helyőrségi csapatokat a fővárosból. A katonák erre megtagadták a parancsot és megalakították Petrograd Védelmének Forradalmi Katonai Bizottságát. A bolsevikok a Petrográdi Szovjet mellett működő Forradalmi Katonai Bizottságot, az Ideiglenes Kormány elleni döntő támadásnak végrehajtó szervére változtatták. A Pártközpont — amelyet a Központi Bizottság október 16-án a fegyveres felkelés irányítására választott — teljes egészében belépett a Forradalmi Katonai Bizottságba és e szerv vezető csoportjává lett. A PÁRT KÖZPONTI Bizottságának október 16-i ülése után a petrográdi fegyveres felkelés előkészítése különösen nagy méreteket öltött. A burzsoázia — amikor árulás folytán tudomást szerzett a párt határozatáról— lázas sietséggel szervezte erőit az ellenállásra. Polkovnyikov ezredes — petrográdi katonai körzet parancsnoka — egymás után vonta össze a fővárosba az ellenforradalmi hadapródiskolás rohamosztagokat. Kerenszkij, az Ideiglenes Kormány elnöke biztosította kormányát, hogy mindent megtett a „lázadás’’ megakadályozására. Megerősítették a Téli Palota és a Máriapalota őrségét. A posta, távíró, telefon védelmére a fővárosban ráfényeltek két zászlós iskolát. Tervbe vették, hogy megszállják erőikkel a legfontosabb hadászati pontokat és intézményeket. Ezek az intézkedések azonban kudarcra voltak ítélve. OKTÓBER 20-ÁN véglegesen megalakult a Petrográdi Szovjet Forradalmi Katonai Bizottsága. Rendszeresítették a bizottság tagjainak állandó ügyeletes szolgálatát. Október 21-re virradó éjjel a Forradalmi Katonai Bizottság kirendelte első biztosait a helyőrség csapataihoz. Ezen a napon a petrográdi helyőrség képviselőinek gyűlése „teljes támogatást“ ígért a bolsevikoknak. Ugyancsak október 21-én kinevezték a Petrográdi Katonai Körzet vezérkarához is a biztosokat a helyőrség vezetésének átvételére. Polkovnyikov kereken megtagadta a biztosok elismerését, a katonák viszont kijelentették, hogy semilyen parancsot nem fogadnak el a Forradalmi Katonai Bizottság aláírása nélkül. OKTÓBER 22. a petrográdi munkások és katonák harci erőinek seregszemléje volt. Ekkorra már a helyőrség valamennyi alakulatánál elfoglalták a helyüket a katonai biztosok. Különösen fontos volt az a tény, hogy a Péter- Pál erődben és a szomszédos Konyerki fegyverraktárban katonai biztosok vették kezükbe az ellenőrzést, mert ezzel megakadt az ellenforradalmi erők felfegyverzésének további menete és a főváros egyik 86 ° jelentősebb harcászati pontja a Vörös Gárda kezébe került. OKTÓBER 23-ÁN a vörösgárdistákat a Vörös Gárda parancsnokság parancsára felmentették a munka alól és laktanyába osztották be őket. Az utcákon vörösgárdista járőrök cirkáltak. Elérkezett az ország és a forradalom sorsát eldöntő elszánt harc órája. A szocialista forradalom előestéjén különösen kézzelfoghatóan nyilvánult meg az Ideiglenes Kormány tehetetlensége. Kerenszkij megparancsolta a katonai biztosi intézmény megszüntetését, a Forradalmi Katonai Bizottság tagjainak letartóztatását. Ezeket az intézkedéseket már nem volt erejük végrehajtani. Az Ideiglenes Kormány október 23-án este jóváhagyta a munkások és katonák megmozdulási elfolytásának tervét. Október 24-én reggel hozzá is fogtak a terv megvalósításához. Hat óra tájban fegyveres hadapródiskolás osztag tört be a „Rabócsij Puty’’ című bolsevik lap nyomdájába, elfoglalta az összes helyiséget. A nyomda dolgozóival közölték, hogy a kormány betiltotta a „Rabócsij Puty“ és a „Szóidat” című újságok megjelenését. A Vörös Gárda néhány osztaga kevéssel később visszaszorította a hadapródokat az épületből és tovább nyomták az újságokat. A párt központi sajtószerve világosan megfogalmazta a megkezdődött szocialista forradalom legfontosabb követeléseit. „Mi kell nekünk?“ címmel Sztálin írt vezércikket. A cikk határozott, gyors cselekvésre hívta fel a,, proletariátust. OKTÓBER 24-ÉN reggel a Szmolnij palotában gyűlt össze a felkelés vezérkara, a bolsevik párti Központi Bizottsága. Megvitatták a forradalom sikerét biztosító legfontosabb előkészítő rendszabályokat. Veszélyes volt, hogy a vasutasok és a posta és távíró alkalmazottai, az esszermensevik Központi Végrehajó Bizottsága szavára hallgattak. Ezzel számolni kellett arra a lehetőségre, hogy a petrográdi fegyveres felkelést esetleg elszigetelik az ország többi részétől. Ugyanzen az ülésen elhatároztáik, hogy a Petrográdon történő eseményekről tájékoztatják a moszkvai bolsevikokat, a közös akciók megszervezése végett, állandó összeköttetést teremtenek velük. Most már feltétlenül működésbe kellett hozni a fegyveres felkelés egész gépezetét. Készenlétbe helyezték a Péter-Pál erődöt, az Auróra cirkálónak pedig azt a parancsot adták, hogy ha az ellenforradalmárok megtámadják a helyőrséget, a cirkáló vontatóhajókkal és gőzhajókkal biztosítsa magát. A HADAPRÓDISKOLÁSOK délelőtt már megszállák a távírót, a távbeszélőt, a pályaudvarokat, kormányintézményeket és elfoglalták a Néva hidat. Az Ideiglenes Kormány rendkívüli ülést tartott, amelyen jóváhagyták Kerenszkij politikáját. Kerenszkij nyomban ezután felhatalmazást kért a felkelés elnyomására. Négy óra hosszat üléseztek az Előparlament frakciói a burzsoá hatalom megmentésének lehetőségeiről, de rerjj, jutottak egységes álláspontra. Míg a kadétok és a szociáldemokraták a legerélyesebb intézkedések foganatosítását sürgették a forradalom elfojtására, a mensevikek és esszerek cselhez folyamodtak. Ezek is sürgették az azonnali ellenakciókat, de ugyanakkor megállapították, hogy e mozgalom sikere számára „a sürgős intézkedések végrehajtásának halogatása" készítette elő a talajt, ezért azt javasolták, hogy azonnal hozzanak törvényt a földnek a földosztó bizottságok kezébe adására és kezdjenek béketárgyalásokat. Az Élő parlament elfogadta ezt a javaslatot, mert ennek végrehajtására nem gondoltak, csupán az volt a cél, hogy a burzsoázia számára legválságosabb időre leválasszák a parasztságot a forradalom oldaláról. Okóber 24-én a körzeti vezérkar fenyegető parancsokat küldött szét a helyőrség katonai egységeihez. A forradalom diadalmenetét ezzel sem tudták már megállítani. A vörösgárdisták és forradalmár katonák elfoglalták a körzetek valamennyi — harcászatilag jelentős — pontját és végrehajtották a közlekedés mozgósítását. Megszervezték az üzemi őrségeket, komoly, fegyveres erőt küldtek a kormányintézmények elfoglalására. A FEGYVERES felkelés terve Lenin utasításain alapult. Lenin hirtelen, vakmerő és erélyes támadást vett tervbe. Számításba vette, hogy esetleg ellenforradalmi csapatok érkezhetnek a frontról és azokkal is fel kell venni a harcot. A felkelés körzetét három szektorra osztották. A fő vezérkaron mindhárom szektornak megvolt a maga vezérkara. MÁSNAP, OKTÓBER 25- ÉN kellett volna megnyílnia a Szovjetek IL Országos Kongresszusának. Lenin azt javasolta, ne várják meg a Kongresszus döntéseit. „A népnek joga és kötelessége, hogy az ilyen kérdéseket ne szavazásokkal, hanem erőszak alkalmazásával döntse el. A dolgot feltétlenül el kell dönteni még ma este, vagy éjjel”. Menyhárt László évvel ezelőtt Hogyan készítették elő a Nagy Októberi Szocialista Forradalmat? A. '10LSZ101: golgota , maisam. (29.) •— Megszerettem magát, JekaljferihK' Dmitrijevna, akkor a rövid pár nap alatt, éppen úgy, mint Darja Dmitrijevnát... Mindig is mondom, nincs a világon nagyszerűbb, mint az orosz asszony... Érzelmeikben becsületesek, önfeláldozóak, szeretik a szerelmet, bátrak is ha kell... Mindig boldogan állok szolgálatára. Jekatyerina Dmitrijevna... Még itt el kell intéznem egyetmást, ebédre odaszaladok majd, viszek valami harapnivalót is. Rosztovból hoztam. Nálunk ott már tavasz van. De hiába, északon kedvesebb szívünknek. Nos hát, megbocsát, ha most ajánlom magamat..? Anyiszja is odajött, szintén fehér köpenyben. Arcán, nagy kék szemében csalódás tükröződött: erről a vonatról ugyanis Moszkvában le szeretett volna maradni, de a főorvos hallani sem akart róla, ami igazán nem volt „szovjet” eljárás tőle! „Majd még mit, színiiskolába! Most, amikor megint súlyos harcoknak nézünk elébe és hozzuk a sok sebesültet... Semmi szín alatt.” — Mit csináljak? Várok őszig — mondta Dásának Anyiszja és kendője csücskébe törölte orra hegyét. —• Csak az a baj, hogy időt veszítek, az évek múlnak... Latugin itt van, kijött elibém, annak is ördöge van... A pártkongresszusra küldték ide delegátusnak! De, milyen büszke lett, milyen komoly. Aszongya, három napja szaladgál az állomásra, hogy elcsípje a kórházvonatunkat... Darja Dmitrijevna, ő mesélt nekem Agrippináról Szaratovban van, szült már, nem tudom, fiút vagy kislányt. Soká betegeskedett utána ... A gyerekkel ment vissza az ezredhez... Sajnálom, szegényt, nehéz a természete, egyszerelmű. > ______. ._____..... L .... ! Az állomásról gyalog mentek Moszkva másik végébe, a Sztarokonyusennajára. Tyelegin és Dása számára már elő volt készítve az a szoba, ahol azelőtt Maszlov lakott... Már vagy két hónapja hűlt helye, előbb a könyveket hordta el, aztán saját magát is. Kátyára tekintettel lassacskán mentek. Vagyim Petrovics szerette volna ölben vinni a Moszkva fölött gomolygó, tépett, kora tavaszi felhők alatt. Tyelegin és Dása kissé hátramaradtak, hogy ne zavarják őket. Dása így suttogott: — Féltem Kátyát; Tönkreteszi Moszkva meg az iskola; Nem eszik semmit..? Három hónap alatt egészen átlátszó lett... Hozzánk kellene jönnie neki.?? Jól feltáplálnám a vonaton .. ? Hiszen már csak hálni jár bele a lélek Mi értelme van ennek? Tyelegin halkan és jelentéégteljesen mondta: — De még Vagyim is elsorvad nélküle, ez az... Latugin és Anyiszja hamarosan utolérte őket? Az asszony már levette a fehér köpenyt, orcája virult? Latugin komolyan összeráncolt homlokkal, tartózkodva köszönt és köpenye ujjából kihúzott négy jegyet a Nagyszínházba, a legfelső emeletre.. ? — Bizony, a fronton könnyebb, mint itt maguknál Moszkvában — mondotta, szétosztva a jegyeket. — Kézitusát kell vívni ezekért a hogyishívjákokért... Jó, hogy a színház gondnoka jó cimborám még az „Aurórá”-ról... Hát, szóval el ne késsenek, ma igen fontos ülés lesz. Na, gyerünk, Anyiszja. A Nagyopera ötpáholy-soros, zsúfolt nézőterének sötétségét az emberek lélegzésétől párás száz és száz villanykörte vörösesen pislogó fénye alighogy megvilágította. Hideg volt, mint a pincében. Az óriási színpadon, a kulisszákra aggatott textilanyagból készült boltívek előtt, a homályos rivaldánál felállított asztalnál ült az elnökség. (Folytatjuk.) r- , Äriatraai'B'Sfc.Lrädrri. — — - - —• * .■fcafe-.i-.-'v-r • ■ 'wIa-svI. 1 ItÁ?1- - ***■ Amit illik tudni Szíriáról? A koreai, szuezi és a magyarországi kudarc után az imperialisták Szíriát szemelték ki háborús terveik színteréül. E kis arab ország szilárd békeakarata, függetlenségi vágya, a Szovjetunió vele kapcsolatos következetes békepolitikája ismert tények lapunk olvasói előtt. Szolnok két kiváló pedagógusát kértük fel, hogy egy-egy tanulmányban ismertessék Szíria földrajzát és történelmét. Az első feladatot a Varga Katalin Leánygimnázium igazgatónője, Cseh Györgyné vállalta, a másodikat Kőhidi László, a Verseghy Ferenc Gimnázium történelemtanára. Mindkéttőjük munkájáért ezúton mondunk köszönetet. Az alábbiakkal nemcsak olvasóink tájékoztatását kívánjuk szolgálni, hanem eleget teszünk az egyiptomi újságírók kérésének: támogatjuk a szír nép szabadságáért vívott küzdelmet. . . j Szíria földrajza A nyugat-ázsiai hegyvidéktől délre egy ősi, szerkezetileg Afrikához tartozó kéregdarab, a Szír-Arab Tábla1 helyezkedik el. E táblának északi, Törökországgal és Irakkal határos részén fekszik Szíria. Felszínét a földtörésekkel, árkos beszakadásokkal, 2000—3000 méter magas hegyekkel tették változatossá. Sztyepp-jellegű síkságaiból így emelkedett ki nyugaton a 2760 méter magas Antilibanon-hegység, mely az év nagy részében hóborította csúcsaival mintegy határt alkot a Földközi-tenger partján elterülő Libanon-hegység felé. A geológiai középkor tengere mészkőtáblákat és homokkőrétegeket hagyott emlékül e területen, melynek mélységeiben a szíri arab államok nagy kincse, a kőolaj rejtőzik. Éghajlata meleg; a forró, száraz nyarakat csak kissé hűvösebb telek követik. A csapadék ekkor is kevés, főleg a keleti részen. A sztyeppen kanyarog az Eufrátesz partjai mentén,valamint néhány oázisban, öntözéses földművelés folyik. Szíria lakói arabok, számuk mintegy 4,5 millió. Az ország nyugati, csapadékosabb vidékein földműveléssel, a száraz keleti területen vándorló pásztorkodással foglalkoznak. Az ország területének csupán egyötöde áll művelés alatt. A gabonafélék közül a búza, árpa a főtermény. Ezenkívül elterjedt a kukorica, olajbogyó, a gyapot és a szőlő termelése. A lakosság egyharmada nomád pásztor, kik főként juhot, kecskét, szamarat és tevét tenyésztenek. Ipara fejletlen; mindössze a textil- és bőrfeldolgozóipar érdemel említést. Népművészetének termékei: a szőnyegek messze földön keresettek. Fővárosa Damaszkusz, arab nyelven: Dimisk, lakóinak száma 340 ezer. Nagykiterjedésű, ősi oázis-város, egykor jelentős forgalmú karavánutak központja. Hozzá hasonlóan földrajzi fekvésének köszönheti fontosságát és fejlődését Háleb (Aleppó) és Homsz. Ez utóbbin fut át Tarábulusz felé az egyik iraki kőolajvezeték. Szíria története Szíria története az ókorra nyúlik vissza. Mint fejlett ország, már ebben az idfjben élénk kereskedelmet folytatott Egyiptommal és Babilóniával. A történelem folyamán több ízben esett áldozatul erősebb népek hódító törekvéseinek. Jelentősége fel-A világ közvéleménye elite törekvéseit, melyek végső fokat vessenek Szíria fejlődéséi jónak érdekében gyarmati i . ii : I .í ... i vesében keresendő: Európa, Ázsia, Afrika találkozásánál terül el. Egyiptomi, asszír, perzsa, görög, római, bizánci, majd ismét egyiptomi uralom alá kerül. A XI. században a törökök foglalják el majd a keresztes háborúk során európaiak vetik meg itt a lábukat? A keresztesek névleg a szent helyek felszabadításáért harcoltak, valóságos céljuk azonban a fontos kereskedelmi csomópontok megszerzése volt. Az európai uralomnak a XIII. században az egyiptomi mamelukok támadása vet véget. 1516-ban ismét a törökök parancsolnak Szíriában. 1799- ben Napóleon sikertelen kísérletet tett az ország elfoglalására. Később Szíria a fejlett kapitalista országok versengésének központja lett. 1858-ban III. Napóleon francia császár seregei igázták le, melyeknek már 1861-ben át kell engedniük helyüket az akkoriban angol támogatást élvező török csapatoknak. Törökország uralma az első világháború végéig tartott. Ekkor Szíria népszövetségi mandátum lett, francia igazgatás alatt. A szír nép, melynek számára az idegen „igazgatás” a gyarmati sorssal volt egyenlő, nem nyugodott bele helyzetébe. A szírek előbb 1926-ban, majd 1936-ban fegyverrel a kézben követelték hazájuk függetlenségének biztosítását. E harcok tüzében alakult meg Szíria Kommunista Pártja. A hősi küzdelmeket 1936-ban sikert koronázta: Franciaország két helyőrség kivételével, kivonta csapatait az országból. A második világháborúban, midőn az áruló francia kormányférfiak meghódoltak Hitler előtt, Szíria német „ellenőrzés” alá került. 1941-ben francia szabadcsapatok kiverik a nácikat és kikiáltják az ország függetlenségét. A francia uralkodó körök szemében hatalmas szálka volt a szír függetlenség. Semmiképpen nem akartak az országról lemondani, s könyörtelenül folytatták gyarmatosító törekvéseiket. Ezért Szíria — a második világháború befejezése után — az ENSZ-hez fordult segítségért. A Szovjetunió következetes békepolitikájának, a világközvélemény nyomásának eredményeként a francia csapatok kénytelenkelletlen kivonultak. Szíria ma elmaradott, feudális jellegű agrárország. Gazdasági életének szálai legnagyobb részben amerikai, angol, francia tőkés csoportok kezében vannak. Ezeknek az ország kulturális felemelkedése nem érdeke. Megdöbbentő tény, hogy a férfilakcs-o sásnak 80, a nőknek 90 százaléka írástudatlan? i az imperialisták agresszívan arra irányulnak, hogy gá̋ k, s hogy a nagytőke profit-4 >rba taszítsák vissza. —— hn> 1