Szolnok Megyei Néplap, 1958. május (9. évfolyam, 103-128. szám)
1958-05-01 / 103. szám
MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEKI SZeut OK A MEGYEI PÁRT SZ2QTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA IX évfolyam, 103. szám, Arabo fillér 1058. május L. csütörtök. MÁJUS ELSŐÉT KÖSZÖNTJÜK Máju elsejét köszönjük, a munka, a világszabadság drága napját, ünnepeljük azokat, akiknek harca, küzdelme elhozta az elnyomottakat a szabadsághoz vezető útig. Nem volt hiábavaló a közel hét évtizeddel ezelőtt megkezdett küzdelem. Nem ömlött hiába a vér, nem hullott hiába a könny, melynek árján magasra emeltük a munkás májusok vörös lobogóját. S ha van ünnep, amely őszinte és mély lelkesedésből, harcos lendületből fakad, akkor az elsősorban május 1. Azoknak a megszámlálhatatlan millióknak akarata szülte ezt a napot, akik puszta kézzel, de dacos, halált nem félő tekintettel néztek szembe a csendőrszuronyokkal, akik nem féltek a börtönökben, akiknek vérévé vált Marx, Engels kiáltványa: — „Világ proletárjai egyesüljetek!’* S nem volt a világon olyan eső, amely elejét vehette volna az egyre erősödő, duzzadó áradatnak, a milliók harci összefogásának. Lehet-e más, nagyobb ünnep a világon, mint az, — amely valóságra váltotta, eggyé kovácsolta az erőt, — amely képes az emberhez méltóvá formálni a társadalmat. Ha valaha, a mostani időkben érezhettük igazán a proletár szolidaritás mérhetetlen erejét, nagyságát 1956-ban, amikor az ellenforradalom vad dühvel tört 12 éves építésünk, alkotásunk ellen, velünk volt a világ proletariátusa. Kezet, segítséget nyújtottak, s élő valósággá elevenedett a jelszó. Éleimet tűzrevalót, építőanyagot biztató szét küldtek. S az egy évvel ezelőtti május elsején már újra, az eddiginél sokkalta nagyobb hittel és tenniakarással ünnepeltük, köszöntöttük a májust így van ez a világ munkásainál. — Lehet a hazájuk más-más földtekén. Lehet a bőrük színe azonos, vagy ellentétes. — Hazájuk síkság, vagy hegy- és dombvidék. De szívül dobbanása egy: békét szabadságot a dolgozóknak, az elnyomott millióknak. Mi tizennegyedszer köszöntjük magasra emelt zászlókkal, vidám, gondtalan kacagással, virágokkal a végzett munka örömével a májust Tizennégy év óta ilyenkor mindig a mienk, a dolgozó millióké az utca, a liget, a park, a sétány, a nap melege, a virágok illata, az ünnep öröme, melyet a mindentmi alkotás gondja úgy felmagasztosít. Köszöntsük hát érzéseink legmélyéről fakadó szavakkal azokat, akiknek mindezért hálásak lehetünk. A hős szovjet népet, akiknek fiai kétszer hullatták vérüket szabadságunkért. Köszöntsük munkásosztályunkat, amelynek fiai a gép irányítása helyett most az ország, a nép sorsát igazgatják. Köszöntsük mindazokat, akik fáradnak, dolgoznak azért, hogy jövőnk még szebb és boldogabb legyen. Munkánkra, ünnepünkre sokan figyelnek. Azok is, — akik 1956-ban lapulva lesték, ki tudják-e ütni kezünkből a hatalmat, hagyjuk-e eltiporni magunk teremtette ————— emberségünket. Válaszoljunk nekik. Nem. Figyelnek ránk az angol, francia munkások, az afrikai szabadságharcosok, az amerikai farmerek. Lássátok hát munkástestvérek. — Nincs szebb és nagyszerűbb, mint lankadatlanul küzdeni, napnap után harcba szállni a dolgozók igazáért, jogaiért, a proletárhatalomért. Tavasz van, május a természetben és a szivekben. Köszöntjük szívünk minden melegével azokat, akik a társadalmat fenntartják, köszöntjük a dolgozó, alkotó milliókat. Éljen a szabad, szocializmust építő magyar nép! Éljen május elseje, a világ dolgozóinak harcos ünnepe! ---- OCXDOOCXDOO<X>©O0OOOOOOOOOOOOOOOOeX3OOOOOOt; Május 1-i ünnepségek MŰSORA Szolnokon Reggel 6 órakor zenés ébresztő. Délelőtt 10 órától ünnepi felvonulás,Miután kultúrés sportműsor. KULTÚRMŰSOR: A szabadtéri színpadon délután 4 órától a következő csoportok adnak műsort: az Újvárosi iskola és a Szolnoki Népi Együttes énekkara, a Költői Anna úti iskola, a Leánygimnázium, a Fűtőház és a Járműjavító tánccsoportja, a KISZ Együttes harmonikatriója, a MOM 605. intézet fúvószenekara, Farkas János, Szabó Márton, Lukács József népi zenekara. Tóvizi Mária, Ozsgyán Karola, Pápay Mihály, Szekeres Júlia népdalokat énekel. Rossz idő esetén a Móricz Zsigmond és a József Attila kultúrotthonban. SPORTMŰSOR: A Damjanich uszodában vízilabda mérkőzés, a Szolnoki Honvéd SE és a Budapesti Vasutas SC csapatai között. Délelőtt folyamatos, hagyományos röplabda villámtorna a Kinizsi pályán, a Tiszahíd mellett. Sakk-szimultán verseny, meghívásos. Részt vehet a város lakói közül minden sakkozó. Vezeti: Dalkó Nándor, a József Attila kultúrotthonban. WWWW********YWa***f*Ya**»*»»*»»nnn»»»s>»ooo ■ r,y|nnjuvuun O, május! zengő, tiszta harsonák Szavával eggyé-ötvözött világi O, dermedt tarlót bontó új eke. Te gyárak, bányák, földek ünnepe! Benned a harcra-edzett öntudat Az egyértelmű jobb felé mutat. Hogy béke, szépség s önfeledt öröm Otthont találjon minden délkörön! (Részlet Várkonyi Nagy BéM Májusi óda című verséből); HŰEK VOLTAK A KÉPHEZ Tegnap délelőtt 10 órakor Szolnokon, a Megyei Tanács dísztermében Czinege Lajos elvtárs, az MSZMP Szolnok Megyei Bizottságának első titkára kormánykitüntetéseket adott át az ellenforradalmárok ellen vívott harcok közben hősi halált halt katonák hozzátartozóinak és a sebesülésükből felgyógyult elvtársaknak. Az ünnepségen megjelent a honvédség és a társadalmi szervek több képviselője. Még HEtan JoSnz Sj • aHbek, még elevenen él az apák, anyák, feleségek és ismerősök emlékezetében a fiú, az apa, a testvér, aki a legdrágábbat, fiatal életét adta a munkáshatalomért, az ellenforradalmárok ellen vívott harcban. Könnyeket maradnak a munkától kérges kezek a kitüntetések átnyújtása pillanatában. Eljöttek mindnyájan: a szülők, Fekete Lajos és felesége, Juhász néni, a legkisebb Juhász-fiú édesanyja, a bánattól megtört arcú Szirom néni, a galambősz Csaszni elvtárs, a két kis árva édesanyja, Tóth István özvegye. De itt van Lázár Tibor és Miklós Imre is, akik ma is viselik testükön az ellenforradalmárok lövéseinek nyomait A legdrágábbat, az etet nem tudjuk visszaadni, de népünk nem feledkezik meg igaz fiairó. Tetteik aranybetűkkel íródnak be történelmünkbe és államunk erejétől függően támogatja a hátramaradottakat. Ezt tolmácsolta rövid beszédében Czinege elvtárs is, aki többek között a következőket mondotta: —* Szomorú, de mégis megtisztelő feladatot teljesítünk, amikor az ellenforradalom ellen vívott harcokban hősi halált halt elvtársak hozzátartozóinak nyújtjuk át a megbecsülés jelvényeit. Életüket nem tudjuk visszaadni, de igyekszünk a bánatot enyhíteni. Egy-egy glyen alkalom elszakítja a sebeket, de figyelmeztet is egyben. Figyelmeztet és összefogásra szólít fel bennünket azok ellen, akiknek még kevés volt a kiömlött vér, akik a háborús borzalmak szörnyű útjára akarják terelni a világot. A hősök emléke egyben kötelez is bennünket arra, hogy a jövőben még jobban védjük a munkáshatalmat, az ellenforradalom mérgező mételye elleni Minden szó kevés ”— mondotta befejezésül Czinege elvtárs — a vigasztalásra. Mégis a közös bánat közé egy kis büszkeség is vegyül, ha rájuk gondolunk, mert igaz emberhez híven teljesítették kötelességüket, nem kímélték vérüket, sem életüket népünkkért. E rövid beszéd után a kitüntetések átadására került sor. Elsőnek a fővárosi harcok közben elesett Fekete Lajos, Juhász Imre, Szirom Lajos alhadnagy elvtársak kitüntetéseit — „Vöröscsillag Érdemrend” és „Munkásharaszt hatalomért" emlékéremét — nyújtotta át a még ma is gyászoló szülőknek. Czinege elvtársi Másodikként Cseszni Béla édesapja és Tóth István özvegye vette át a hősök nevében a „Kiváló Szolgálatért Érdemérmet” és a „Munkás-paraszt hatalomért” emlékérmet. Végül a két sebesüléséből felgyógyult harcos, Lázár Tibor őrmester elvtárs, a „Kiváló szolgálatért Érdemérmet”, a „Munkás-paraszt hatalomért” emlékérmet, a kormány által adományozott 2 ezer forint segélyt és Miklós Imre honvéd elvtárs a „Munkás-paraszt hatalomért” emlékérmet vette át. A kitüntetések átadása után csendes beszélgetéssel emlékeztek a hozzátartozók és a vendégek a harcokban becsülettel helytállt hősökre. Néhány percre megelevenedtek az emlékek. Képzeletben még a fegyverdörrenés is felrémlett, amelyik kioltotta Fekete Lajos és társai életét. A jelenlévők arcára láthatóan kirajzolódott az a gondolat és elhatározás, hogy nem lesz többé 1956. október 23., amely annyi áldozatot követelt. Nem lesz, mert népünk egységesebb, mint valaha és dolgozóink szilárd elhatározása: megvédeni a munkások hatalmát, felépíteni hazánkban a szocializmust. Az ünnepség Csótó István elvtárs, a Megyei Tanács VB elnökhelyettesének zárszavával ért véget. HÁROM MÁJUS ELSEJE Május elsejei utcaképek az elnyomatás korszakából. • amikor csendőrök „vigyáztak’ a felvonulásra..t 1919 — • magyar munkásosztály első szabad május elsejéje 1M5 május U ünnepi nagygyűlés a Hősök terén.