Szolnok Megyei Néplap, 1958. június (9. évfolyam, 129-153. szám)

1958-06-22 / 147. szám

1958. június 22. SZÓI .NOK MEGYEI NEPI.AP Kellemes EGY, KETTŐ, TIZENÖT, tizenhat. Együtt vagyunk a reggeli vonatnál a népfront ren­dezte kiránduláshoz férfiak, nők, fiatalok, öregek. Az idő szépnek ígérkezik. Út­irány: Tiszafüredről a Horto­bágyon keresztül új rendszerünk építette büszkeségünkig, a Ti­­szalöki Erőműig. A népfront járási titkára, Nagy Imre vezeti a csoportot, aki nemcsak ismeri az erőmű­vet, de az építésénél sokáig dol­gozott. Még nincs 9 óra s már kis csa­patunk ott nézelődik az erőmű magyaros stílusú munkásházai között. A telep zárt területén mérnök vezet keresztül. Csopor­tunk nem vikendező társaság, mert mindjárt elöljáróban ilyen kérdések, megjegyzések röppen­nek felé: Hogyan élnek itt a dolgozók? — Milyen érdekes, hogy itt nem látunk szénlerako­­dót, se trocka hegyeket. Ez a megjegyzés a lényegre tapintott. Igen, itt a fehér szén­ből, a víz erejéből lesz a villa­mos energia. Egy kilo­volt elő­állításához, ha két kg szén kel­lett, s ez 24 fillérbe került, itt tizenkét fillérért, tehát­­ ötven százalékkal olcsóbban állít­j­ák elő ugyanazt az áramot. A GÉPHÁZ HATALMAS csarnokában most ünnepnapi csöndben állnak a hatalmas gép­szörnyetegek. Rajtuk kis tábla: Ganz Villamossági Gyár, Buda­pest. A három turbinából az egyes számú már termelt, most javítás alatt van, s nekünk mó­dunkban áll megcsodálni. Nagy­ságáról annyit, hogy a forgó­része 206 tonna, s ezt pörgeti a víz. Termelése egy óra alatt nem sok — mondja a mérnök elvtárs — négyezer lóerő. A három gép tehát tizenkét megawattos. Egyre feljebb megyünk, s már ott vagyunk a zsilipek felett ve­zető hídon, alattunk zúgva öm­lik a víz. A duzzasztó elzáró zsiliptábláit derékvastagságú sze­mekből álló láncok tartják és villamos erő emeli. Télen a be­fagyás ellen is árammal fűtik. Hajójáratnak mólóval elválasz­tott útja van. Valóságos kis Szuezi-csatorna ez, két elzáróval. A halakra is gondoltak. Terelő­rácsokon és egy csatornán át baj nélkül juthatnak a felvízbe. Aztán elnézünk a távolba, ahol a kővel elzárt régi Tisza­­meder zöldellik, s közben fü­lünkbe harsogja fortissimóját az igába hajtott szőke Tiszánk szabályos ívben zuhogó, tajtékzó vize. NÉZZÉK MEG AZ ERŐMŰ SZÍVÉT IS — ezzel fogadnak az irányítóközpontban, a vezénylő­teremben. Almazöld színű sző­­nyeges nagyterembe lépünk. Az asztalon nyolc telefon. A ve­zénylő­asztalon az áramterme­lés sematikus útja látható nagy vonalakban. Azok mentén gom­bok, kapcsolók és jelzőlámpák. Innen távvezérléssel lehet mű­ködésbe hozni és irányítani az egész gyártelepet. A magyarázat igyekszik leegyszerűsíteni szá­munkra: a generátor megtermeli az áramot, az 5250 voltot, aztán kábeleken visszük rendeltetési helyére, transzformátoron ke­resztül a 35 000-be, majd a 120 ezresbe. Most is ellátjuk Nyír­egyházát 2,2 megawattal. A fa­lakon is kapcsolók, hibajelző­­táblák és égők százai. — Gyö­nyörködünk a technika nagy­szerű alkotásában, de igazán csak akkor csodálkozunk el, amikor a kapcsolók és táblák mögé nézünk. Talán egy rádió szerkezetéhez hasonlíthatnánk, csak a kábelek szövevényét 1000, sőt 10 000-szeresen vegyük. Ki tudja itt kiismerni magát? A gép — hangzik a válasz —, mely a műszereivel valósággal gondolkodik. — Ha valahol hiba van, automatikusan kikapcsol, két másodperc múlva újra vis­­­szakapcsol, ugyanakkor csönget, lámpával jelez. MÉG TOVÁBB IS MAGYA­RÁZNA udvarias vezetőnk, de újabb csoport is érkezik, megkö­szönjük hát a szíves kalauzo­lást és elbúcsúzunk. Egész kirándulásunkon a „hi­bajelző lámpának” többször fel kellett villanni. Reggel a jegy­kiadásnál a főnök hárította el az akadályokat, útközben részeg kö­tött bele útitársunkba, az előre rendelt ebédet is másutt kellett újra rendelni. Valami mégis helyreütötte ezeket a csorbákat. Egy miskol­ci külön­járatú autóbusz utasai egy szóra felvettek, megkímélve 6 km-es gyaloglástól. Este azzal váltunk el egymás­tól: rendezzen a népfront minél előbb új kirándulást. Nagy János Tiszafüred volt és hasznos is lett traBEiwifwn i ---------- --­ 3 Magyar szerszámgépipari kiállítás nyílt Moszkvában A Moszkvai Szerszámgépipari Intézetben szerdán délben ünne­pélyes keretek között nyitották meg a magyar szerszámgépipari kiállítást. A technoimpex Vállalat a ki­állításon bemutatja a legújabb típusú magyar szerszámgépeket, köztük másoló esztergákat, hid­raulikus vezérléssel csiszoló és marógépeket, szikraforgácsoló berendezéseket, különböző cél­géprészeket és más új típusú ipari berendezéseket, a légpárnás köszörűgép legújabb változatát. A gép feltalálója Pál József, mű­ködés közben mutatja be a kiál­lítás látogatóinak. A nagy érdeklődéssel várt ki­állítás megnyitóján részt vettek a Szovjetunió kereskedelmi ka­marájának, különböző szovjet kereskedelmi szerveknek képvi­selői. Jelen volt a kiállításon Boldoczki János, a Magyar Nép­­köztársaság nagykövete, megha­talmazott miniszter, továbbá a nagykövetség és a külkereskedel­mi kirendeltség számos munka­­­­társa. Greiner Sándor, nagykövetsé­gi tanácsos, a moszkvai magyar külkereskedelmi kirendeltség ve­zetőjének megnyitó szavai után Boriszenko, a szovjet kereske­delmi kamara elnökhelyettese üdvözölte a megjelenteket. El­mondotta: a magyar szerszám­­gépgyártás egyre nagyobb ered­ményeket ér el, újabb és újabb típusú gépeket tud gyártani. Ezeket a gépeket jól felhasznál­hatják a szovjet üzemekben is. Ezt követőleg Besnyő Kálmán, a Technoimpex Vállalat igazgató­ja beszélt, majd a megjelentek megtekintették a kiállítást. A jelenlévő szovjet gépipari szakemberek nagy elismeréssel nyilatkoztak a bemutatott ma­gyar gépekről, különösen a szik­raforgácsoló berendezésről, a légpárnás köszörűről, a csavar­szivattyúkról és másoló eszter­gákról. A kiállítás mintegy három hé­tig marad nyitva. Ez alatt az idő alatt a moszkvai szerszámgép­­ipari üzemek mérnökeinek és szakembereinek bemutatókat rendeznek a kiállításra érkezett magyar szakemberek. ' -------- A könyv ünnepi hetére készül a 458-as könyvesbolt A 458-AS KÖNYVESBOLT­BAN nagy a sürgés-forgás. Ha­talmas kön­yvcsom­a­gok­at horda­nak be a raktárba, gondos kezek kicsomagolják és szortírozzák. Ezek a könyvek nemsokára a különböző könyvsátrak asztalain fogják vonzani a vevők szemét és szívét. A könyv ünnepi hetére készül a bolt. Erről beszélgettünk Ma­gyar Benőné elvtársnővel, a bolt vezetőnőjével. Elmondja, hogy az Állami Áruház előtt nagy könyvsátrat állítanak és a mo­zikban is lesz egy-egy könyv­árusító hely. Miután 29-én lesz a repülőnap, a repülőtérre is könyvsátrat állítanak. Egy vevő elszólítja tőlünk Ma­­gyarné elvtársnőt és addig „te­repszemlét tartunk” a frissen érkezett könyvek között. Van itt könyv öregnek és gyerekeknek, szenvedélyes fotóamatőröknek és a versek kedvelőinek. Gyö­nyörű kiállításával azonnal megragadja a figyelmünket a magyar nyomdaművészet egyik remeke, a Rajzművészet meste­rei, amely a modern francia fes­tőknek és rajzolóknak vázlatait, képeit tartalmazza. Nagyon ked­ves, színes könyv Móra Ferenc Zengő ABC-je a kispajtások számára. Ebből mintegy 200 da­rab érkezett, de előreláthatólag kevés lesz. Anna Frank nap­lója előadását már sok ember könnyezte végig a Madách Szín­házban. Az ártatlanul meggyil­kolt fiatal leány tiszta, szép gon­dolatait tartalmazó naplót már nagyon várják Szolnokon a könyv barátai. A mezőgazdaság iránti érdeklődők igen hasznos útmutatást fognak találni Ub­­rizsy-Reichert tudományos ala­possággal megírt könyvében ter­mesztett növényeink védelmé­ről. Mostanában, amikor a bur­gonyabogár és az amerikai szö­vőlepke tömegesen jelentkezik megyénkben is bizonyára so­kan fogják igen nagy érdeklő­déssel tanulmányozni. KÖZBEN VISSZAJÖN Ma­­gyarné elvtársnő és sebtében el­mondja még, hogy nagyszabású irodalmi esttel fogják bevezetni az ünnepi hetet. Az esten igen sok könyvet sorsolnak ki. A könyvtombolára három forintos jegyeket adnak ki, amely egy­ben az irodalmi estre való belé­pésre is jogosít. Reméljük, hogy a tombolán minél több Szolnok dolgozó fogja olcsón, szép köny­vekkel gyarapítani könyvtárát. 29-én, a megnyitó napján a könyvsátrakon kívül mindkét szolnoki könyvesbolt nyitva lesz. A nagy boltban a Budapestről itt lévő írók könyveiket fogják dedikálni. Nem zavarjuk tovább a cso­magolást, sok még az előké­szítő munka. Reméljük, hogy a könyveknek és a könyvek szol­noki barátainak találkozója si­keres és szép ünnepség lesz. 4 villamos szakemberek továbbképzéséről Az utóbbi években sokat fej­lődött megyénkben az áramszol­gáltatás. Több mint 70 községbe vezették be a felszabadulás óta a nélkülözhetetlen villamosener­­giát s ma pl. Karcag­, Mezőtúr, vagy Hék környékén, ahol egye­düli világítási eszköz a petró­leum-lámpa volt —,talán el sem tudnák most képzelni a gyéren világító füstölgő kanócot. A mezőgazdaság szocialista át­szervezése révén életre hívott termelőszövetkezetek, nagyüzemi gazdaságok elősegítették a vil­lamosenergia széleskörű haszná­latát. Ugyanakkor a villany be­vezetése visszahatott és támo­gatta is ezt az átszervezést. A mezőgazdasági nagyüzemekben sok villamosgép könnyíti most­­már a munkát és teszi vonzóvá a közös gazdálkodást. Pl. a kar­cagi Szabadság, kunszentmártoni Búzakalász, Zalka Máté, Kéki Táncsics és még sok termelőszö­vetkezet, a Bánhalmi Állami Gazdaság központjait villamosí­tották az utóbbi időben. Termé­szetesen ez a mezőgazdasági villamosítási program a jövőben hasonló ütemben vagy még fo­kozottabban halad s nagy mun­ka vár a beruházó tanácsokra, az Épületszerelő Vállalatra, Áramszolgáltató Vállalatra egy­aránt. A feladatot csak akkor tud­ják eredményesen megoldani, ha mind nagyobb képzettségű jó szakemberekkel, villanyszerelők­kel, energetikusokkal, telepkeze­lőkkel, villamos-műkezelőkkel dolgozik. S e téren még bizonyos mu­lasztásokat is be kell hozni. A tapasztalat azt mutatja, hogy az 1956-ot megelőző években nem fordítottak elég gondot a szak­emberek továbbképzésére, de a fiatal szakkáder­ek, ipari tanu­lók nevelésére sem. A mostani jó irányban haladó gazdaságpolitikával azonban le­hetőség nyílott arra, hogy előző hibáinkat kijavítva nagyobb gondot fordítsunk villamossági szakemberek nevelésére és a meglévők szaktudásának tovább­fejlesztésére. Hogyan tettünk eleget ennek a kötelezettségnek? A Tiszántúli Áramszolgáltató Vállalat szolnoki üzletigazgató­sága mintegy 34 ipari tanulót képez ki. Közülük sokan szak­mai előmenetelben szép ered­ményt értek el. A vizsgák alap­ján különösen Szépfalvi Sándor, Arany Sándor és Mohácsi Imre tanulók végeztek, dicséretesen. Eredmény az is, hogy az igaz­gatóság gondot fordít a szakem­berek további képzésére is és két tanfolyamot is szervezett, ahol gyarapíthatják tudásukat. Az egyik tanfolyam például különösen a falvak villamosítása és a nagyüzemi gazdálkodás elő­rehaladása szempontjából jelen­tős. Mintegy 28 dolgozó­ vesz részt rajta és reméljük, hogy a közelgő vizsgák alapján több jó önálló körzetszerelő kerül ki közülük. Meg kell említeni a másik tanfolyamot is. Ez 14 hónapon át a villamos-kezelőkkel foglal­kozik. Negyvenhárman járnak ide és eredményes vizsga után elektrikusi, illetve főelektrikusi beosztást biztosító képesítéssel kerülhetnek ki. A tanfolyamok hallgatói napi munkájuk után , hetenként egy napon kapnak oktatást. Ta­nulnak matematikát, erősáramú elektrotechnikáit, szereléstant és a nehéz tanulmányokkal igye­keznek megbirkózni még 40 éven felüli hallgatók is. A megyei nagyüzemek: Malomipari Válla­lat, Tisza Cipőgyár, Járműjaví­tó, Vízügyi Igazgatóság, Víz- és Csatornaművek tanfolyamon résztvevő dolgozói előmenetelük alapján elismerést érdemelnek, csakúgy, mint oktatóik, előadóik. Vigh László a tanfolyam vezető­je, Gaál György, Égner Károly, Forgó István, Madarász Tibor fáradságos munkával segítik a hallgatókat, hogy szakmailag jól felkészüljenek a megye nagy­arányú villamosítási terveinek megvalósítására. Szlama Ferenc­, TITÁSZ, uzletigazgatósági- " „Atommentes“ város Svédországban rövid idővel ezelőtt befejezték az első „atom­mentes” város építését. Stock­holm alatt 25 méter mélységben fél kilométeres alagutat fúrtak: ez a város „sugárútja”, ide tor­kolnak a földalatti város mel­lékutcái. Ebben a földalatti városban, amelyet vastag kő, acél és beton­réteg véd az atomsugárzástól, 25 000 ember találhat menedé­ket atomtámadás esetén. Lejá­ratait úgy építették meg, hogy a légiriadó után egy perccel már lent lehet mind a 25 000 ember, a következő percben pedig már hermetikusan bezárulnak a 25­0 tonnás hatalmas acélajtók. Az „atommentesített” városban 8 napig lehet tartózkodni megsza­kítás nélkül, ennyi időre van biztosítva a levegő, az élelmi­szer és a gyógyszerek. A svédek azonban nem eléged­tek meg egy ilyen várossal. Több helyen hozzáfogtak hasonló föld­alatti óvóhelyek építéséhez, sőt magában Stockholmban is épí­tenek még néhányat, s később összekötik őket egymással. Az atomsugárzástól védő óvó­helyek tervezői semmit sem fe­lejtettek ki: a városban van kór­ház, élelmiszerraktár, tűzoltó­állomás,­ stb. Mégis — mondják a svédek, habár büszkék a föld­alatti városukra —, legjobb lesz, ha sohasem leszünk ennek az „atommentesített hangyaboly­nak” a lakói.

Next