Szolnok Megyei Néplap, 1958. június (9. évfolyam, 129-153. szám)
1958-06-22 / 147. szám
1958. június 22. SZÓI .NOK MEGYEI NEPI.AP Kellemes EGY, KETTŐ, TIZENÖT, tizenhat. Együtt vagyunk a reggeli vonatnál a népfront rendezte kiránduláshoz férfiak, nők, fiatalok, öregek. Az idő szépnek ígérkezik. Útirány: Tiszafüredről a Hortobágyon keresztül új rendszerünk építette büszkeségünkig, a Tiszalöki Erőműig. A népfront járási titkára, Nagy Imre vezeti a csoportot, aki nemcsak ismeri az erőművet, de az építésénél sokáig dolgozott. Még nincs 9 óra s már kis csapatunk ott nézelődik az erőmű magyaros stílusú munkásházai között. A telep zárt területén mérnök vezet keresztül. Csoportunk nem vikendező társaság, mert mindjárt elöljáróban ilyen kérdések, megjegyzések röppennek felé: Hogyan élnek itt a dolgozók? — Milyen érdekes, hogy itt nem látunk szénlerakodót, se trocka hegyeket. Ez a megjegyzés a lényegre tapintott. Igen, itt a fehér szénből, a víz erejéből lesz a villamos energia. Egy kilovolt előállításához, ha két kg szén kellett, s ez 24 fillérbe került, itt tizenkét fillérért, tehát ötven százalékkal olcsóbban állítják elő ugyanazt az áramot. A GÉPHÁZ HATALMAS csarnokában most ünnepnapi csöndben állnak a hatalmas gépszörnyetegek. Rajtuk kis tábla: Ganz Villamossági Gyár, Budapest. A három turbinából az egyes számú már termelt, most javítás alatt van, s nekünk módunkban áll megcsodálni. Nagyságáról annyit, hogy a forgórésze 206 tonna, s ezt pörgeti a víz. Termelése egy óra alatt nem sok — mondja a mérnök elvtárs — négyezer lóerő. A három gép tehát tizenkét megawattos. Egyre feljebb megyünk, s már ott vagyunk a zsilipek felett vezető hídon, alattunk zúgva ömlik a víz. A duzzasztó elzáró zsiliptábláit derékvastagságú szemekből álló láncok tartják és villamos erő emeli. Télen a befagyás ellen is árammal fűtik. Hajójáratnak mólóval elválasztott útja van. Valóságos kis Szuezi-csatorna ez, két elzáróval. A halakra is gondoltak. Terelőrácsokon és egy csatornán át baj nélkül juthatnak a felvízbe. Aztán elnézünk a távolba, ahol a kővel elzárt régi Tiszameder zöldellik, s közben fülünkbe harsogja fortissimóját az igába hajtott szőke Tiszánk szabályos ívben zuhogó, tajtékzó vize. NÉZZÉK MEG AZ ERŐMŰ SZÍVÉT IS — ezzel fogadnak az irányítóközpontban, a vezénylőteremben. Almazöld színű szőnyeges nagyterembe lépünk. Az asztalon nyolc telefon. A vezénylőasztalon az áramtermelés sematikus útja látható nagy vonalakban. Azok mentén gombok, kapcsolók és jelzőlámpák. Innen távvezérléssel lehet működésbe hozni és irányítani az egész gyártelepet. A magyarázat igyekszik leegyszerűsíteni számunkra: a generátor megtermeli az áramot, az 5250 voltot, aztán kábeleken visszük rendeltetési helyére, transzformátoron keresztül a 35 000-be, majd a 120 ezresbe. Most is ellátjuk Nyíregyházát 2,2 megawattal. A falakon is kapcsolók, hibajelzőtáblák és égők százai. — Gyönyörködünk a technika nagyszerű alkotásában, de igazán csak akkor csodálkozunk el, amikor a kapcsolók és táblák mögé nézünk. Talán egy rádió szerkezetéhez hasonlíthatnánk, csak a kábelek szövevényét 1000, sőt 10 000-szeresen vegyük. Ki tudja itt kiismerni magát? A gép — hangzik a válasz —, mely a műszereivel valósággal gondolkodik. — Ha valahol hiba van, automatikusan kikapcsol, két másodperc múlva újra visszakapcsol, ugyanakkor csönget, lámpával jelez. MÉG TOVÁBB IS MAGYARÁZNA udvarias vezetőnk, de újabb csoport is érkezik, megköszönjük hát a szíves kalauzolást és elbúcsúzunk. Egész kirándulásunkon a „hibajelző lámpának” többször fel kellett villanni. Reggel a jegykiadásnál a főnök hárította el az akadályokat, útközben részeg kötött bele útitársunkba, az előre rendelt ebédet is másutt kellett újra rendelni. Valami mégis helyreütötte ezeket a csorbákat. Egy miskolci különjáratú autóbusz utasai egy szóra felvettek, megkímélve 6 km-es gyaloglástól. Este azzal váltunk el egymástól: rendezzen a népfront minél előbb új kirándulást. Nagy János Tiszafüred volt és hasznos is lett traBEiwifwn i ---------- -- 3 Magyar szerszámgépipari kiállítás nyílt Moszkvában A Moszkvai Szerszámgépipari Intézetben szerdán délben ünnepélyes keretek között nyitották meg a magyar szerszámgépipari kiállítást. A technoimpex Vállalat a kiállításon bemutatja a legújabb típusú magyar szerszámgépeket, köztük másoló esztergákat, hidraulikus vezérléssel csiszoló és marógépeket, szikraforgácsoló berendezéseket, különböző célgéprészeket és más új típusú ipari berendezéseket, a légpárnás köszörűgép legújabb változatát. A gép feltalálója Pál József, működés közben mutatja be a kiállítás látogatóinak. A nagy érdeklődéssel várt kiállítás megnyitóján részt vettek a Szovjetunió kereskedelmi kamarájának, különböző szovjet kereskedelmi szerveknek képviselői. Jelen volt a kiállításon Boldoczki János, a Magyar Népköztársaság nagykövete, meghatalmazott miniszter, továbbá a nagykövetség és a külkereskedelmi kirendeltség számos munkatársa. Greiner Sándor, nagykövetségi tanácsos, a moszkvai magyar külkereskedelmi kirendeltség vezetőjének megnyitó szavai után Boriszenko, a szovjet kereskedelmi kamara elnökhelyettese üdvözölte a megjelenteket. Elmondotta: a magyar szerszámgépgyártás egyre nagyobb eredményeket ér el, újabb és újabb típusú gépeket tud gyártani. Ezeket a gépeket jól felhasználhatják a szovjet üzemekben is. Ezt követőleg Besnyő Kálmán, a Technoimpex Vállalat igazgatója beszélt, majd a megjelentek megtekintették a kiállítást. A jelenlévő szovjet gépipari szakemberek nagy elismeréssel nyilatkoztak a bemutatott magyar gépekről, különösen a szikraforgácsoló berendezésről, a légpárnás köszörűről, a csavarszivattyúkról és másoló esztergákról. A kiállítás mintegy három hétig marad nyitva. Ez alatt az idő alatt a moszkvai szerszámgépipari üzemek mérnökeinek és szakembereinek bemutatókat rendeznek a kiállításra érkezett magyar szakemberek. ' -------- A könyv ünnepi hetére készül a 458-as könyvesbolt A 458-AS KÖNYVESBOLTBAN nagy a sürgés-forgás. Hatalmas könyvcsomagokat hordanak be a raktárba, gondos kezek kicsomagolják és szortírozzák. Ezek a könyvek nemsokára a különböző könyvsátrak asztalain fogják vonzani a vevők szemét és szívét. A könyv ünnepi hetére készül a bolt. Erről beszélgettünk Magyar Benőné elvtársnővel, a bolt vezetőnőjével. Elmondja, hogy az Állami Áruház előtt nagy könyvsátrat állítanak és a mozikban is lesz egy-egy könyvárusító hely. Miután 29-én lesz a repülőnap, a repülőtérre is könyvsátrat állítanak. Egy vevő elszólítja tőlünk Magyarné elvtársnőt és addig „terepszemlét tartunk” a frissen érkezett könyvek között. Van itt könyv öregnek és gyerekeknek, szenvedélyes fotóamatőröknek és a versek kedvelőinek. Gyönyörű kiállításával azonnal megragadja a figyelmünket a magyar nyomdaművészet egyik remeke, a Rajzművészet mesterei, amely a modern francia festőknek és rajzolóknak vázlatait, képeit tartalmazza. Nagyon kedves, színes könyv Móra Ferenc Zengő ABC-je a kispajtások számára. Ebből mintegy 200 darab érkezett, de előreláthatólag kevés lesz. Anna Frank naplója előadását már sok ember könnyezte végig a Madách Színházban. Az ártatlanul meggyilkolt fiatal leány tiszta, szép gondolatait tartalmazó naplót már nagyon várják Szolnokon a könyv barátai. A mezőgazdaság iránti érdeklődők igen hasznos útmutatást fognak találni Ubrizsy-Reichert tudományos alapossággal megírt könyvében termesztett növényeink védelméről. Mostanában, amikor a burgonyabogár és az amerikai szövőlepke tömegesen jelentkezik megyénkben is bizonyára sokan fogják igen nagy érdeklődéssel tanulmányozni. KÖZBEN VISSZAJÖN Magyarné elvtársnő és sebtében elmondja még, hogy nagyszabású irodalmi esttel fogják bevezetni az ünnepi hetet. Az esten igen sok könyvet sorsolnak ki. A könyvtombolára három forintos jegyeket adnak ki, amely egyben az irodalmi estre való belépésre is jogosít. Reméljük, hogy a tombolán minél több Szolnok dolgozó fogja olcsón, szép könyvekkel gyarapítani könyvtárát. 29-én, a megnyitó napján a könyvsátrakon kívül mindkét szolnoki könyvesbolt nyitva lesz. A nagy boltban a Budapestről itt lévő írók könyveiket fogják dedikálni. Nem zavarjuk tovább a csomagolást, sok még az előkészítő munka. Reméljük, hogy a könyveknek és a könyvek szolnoki barátainak találkozója sikeres és szép ünnepség lesz. 4 villamos szakemberek továbbképzéséről Az utóbbi években sokat fejlődött megyénkben az áramszolgáltatás. Több mint 70 községbe vezették be a felszabadulás óta a nélkülözhetetlen villamosenergiát s ma pl. Karcag, Mezőtúr, vagy Hék környékén, ahol egyedüli világítási eszköz a petróleum-lámpa volt —,talán el sem tudnák most képzelni a gyéren világító füstölgő kanócot. A mezőgazdaság szocialista átszervezése révén életre hívott termelőszövetkezetek, nagyüzemi gazdaságok elősegítették a villamosenergia széleskörű használatát. Ugyanakkor a villany bevezetése visszahatott és támogatta is ezt az átszervezést. A mezőgazdasági nagyüzemekben sok villamosgép könnyíti mostmár a munkát és teszi vonzóvá a közös gazdálkodást. Pl. a karcagi Szabadság, kunszentmártoni Búzakalász, Zalka Máté, Kéki Táncsics és még sok termelőszövetkezet, a Bánhalmi Állami Gazdaság központjait villamosították az utóbbi időben. Természetesen ez a mezőgazdasági villamosítási program a jövőben hasonló ütemben vagy még fokozottabban halad s nagy munka vár a beruházó tanácsokra, az Épületszerelő Vállalatra, Áramszolgáltató Vállalatra egyaránt. A feladatot csak akkor tudják eredményesen megoldani, ha mind nagyobb képzettségű jó szakemberekkel, villanyszerelőkkel, energetikusokkal, telepkezelőkkel, villamos-műkezelőkkel dolgozik. S e téren még bizonyos mulasztásokat is be kell hozni. A tapasztalat azt mutatja, hogy az 1956-ot megelőző években nem fordítottak elég gondot a szakemberek továbbképzésére, de a fiatal szakkáderek, ipari tanulók nevelésére sem. A mostani jó irányban haladó gazdaságpolitikával azonban lehetőség nyílott arra, hogy előző hibáinkat kijavítva nagyobb gondot fordítsunk villamossági szakemberek nevelésére és a meglévők szaktudásának továbbfejlesztésére. Hogyan tettünk eleget ennek a kötelezettségnek? A Tiszántúli Áramszolgáltató Vállalat szolnoki üzletigazgatósága mintegy 34 ipari tanulót képez ki. Közülük sokan szakmai előmenetelben szép eredményt értek el. A vizsgák alapján különösen Szépfalvi Sándor, Arany Sándor és Mohácsi Imre tanulók végeztek, dicséretesen. Eredmény az is, hogy az igazgatóság gondot fordít a szakemberek további képzésére is és két tanfolyamot is szervezett, ahol gyarapíthatják tudásukat. Az egyik tanfolyam például különösen a falvak villamosítása és a nagyüzemi gazdálkodás előrehaladása szempontjából jelentős. Mintegy 28 dolgozó vesz részt rajta és reméljük, hogy a közelgő vizsgák alapján több jó önálló körzetszerelő kerül ki közülük. Meg kell említeni a másik tanfolyamot is. Ez 14 hónapon át a villamos-kezelőkkel foglalkozik. Negyvenhárman járnak ide és eredményes vizsga után elektrikusi, illetve főelektrikusi beosztást biztosító képesítéssel kerülhetnek ki. A tanfolyamok hallgatói napi munkájuk után , hetenként egy napon kapnak oktatást. Tanulnak matematikát, erősáramú elektrotechnikáit, szereléstant és a nehéz tanulmányokkal igyekeznek megbirkózni még 40 éven felüli hallgatók is. A megyei nagyüzemek: Malomipari Vállalat, Tisza Cipőgyár, Járműjavító, Vízügyi Igazgatóság, Víz- és Csatornaművek tanfolyamon résztvevő dolgozói előmenetelük alapján elismerést érdemelnek, csakúgy, mint oktatóik, előadóik. Vigh László a tanfolyam vezetője, Gaál György, Égner Károly, Forgó István, Madarász Tibor fáradságos munkával segítik a hallgatókat, hogy szakmailag jól felkészüljenek a megye nagyarányú villamosítási terveinek megvalósítására. Szlama Ferenc, TITÁSZ, uzletigazgatósági- " „Atommentes“ város Svédországban rövid idővel ezelőtt befejezték az első „atommentes” város építését. Stockholm alatt 25 méter mélységben fél kilométeres alagutat fúrtak: ez a város „sugárútja”, ide torkolnak a földalatti város mellékutcái. Ebben a földalatti városban, amelyet vastag kő, acél és betonréteg véd az atomsugárzástól, 25 000 ember találhat menedéket atomtámadás esetén. Lejáratait úgy építették meg, hogy a légiriadó után egy perccel már lent lehet mind a 25 000 ember, a következő percben pedig már hermetikusan bezárulnak a 250 tonnás hatalmas acélajtók. Az „atommentesített” városban 8 napig lehet tartózkodni megszakítás nélkül, ennyi időre van biztosítva a levegő, az élelmiszer és a gyógyszerek. A svédek azonban nem elégedtek meg egy ilyen várossal. Több helyen hozzáfogtak hasonló földalatti óvóhelyek építéséhez, sőt magában Stockholmban is építenek még néhányat, s később összekötik őket egymással. Az atomsugárzástól védő óvóhelyek tervezői semmit sem felejtettek ki: a városban van kórház, élelmiszerraktár, tűzoltóállomás, stb. Mégis — mondják a svédek, habár büszkék a földalatti városukra —, legjobb lesz, ha sohasem leszünk ennek az „atommentesített hangyabolynak” a lakói.