Szolnok Megyei Néplap, 1959. szeptember (10. évfolyam, 204-229. szám)

1959. szeptember 1. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP A kongresszusi munkaverseny jegyében Rekordteljesítmények az alföldi olajbányászatban Az idei év sok szép mun­kásakért hozott az alföldi olajbányászatban. Az Alföldi Kőolajfúrási Üzem dolgozói­nak munkaszeretete eredmé­nyeként az éves tervben elő­irányzott 76 ezer méter fú­rásból már az első félévben 47 ezer métert mélyítettek le, biztató alapot teremtve ezál­tal éves tervük túlszárnyalá­sához. Az egész évre előirányzott 37 lyuk befejezéséből az első félévben már 21 kutat befe­jeztek, köztük 2 olaj-, 12 szénhidrogén-, 2 széndioxid termelőt. Ezzel 6,8 százalék­kal túlteljesítették időará­nyos kútbefejezési tervüket. A többi üzem munkásaihoz hasonlóan az olajbányászok is megfogadták: a pártkongres­­­szus tiszteletére tovább növe­lik eredményeiket. A vasárnap megtartandó bányásznapon nyugodt lelki­ismerettel készíthetnek szám­vetést, hiszen a II. félév kez­deti szakaszán a termelési eredmények fokozódtak, s az alföldi olajbányászat történe­tében először augusztusban tízezer méternél többet mélyí­tettek le. Előirányzatuk 9280 méter volt. Eddig — bár jó­­néhányszor nekigyürkőztek már — sohasem tudták meg­haladni egyhavi munkával a tízezer métert Úgy látszik, a bányásznapra az eddigieknél is jobban ki akarták tenni magukért. De nemcsak üzemi viszony­latban, hanem fúráspémtcm­­ként is születtek rekordok. A Szolnok melletti Szandai ré­ten dolgozó URALMAS be­rendezéssel például 2228 mé­tert fúrtak egy hónap alatt, s ezzel mintegy 10 napos előny­­re tett szert az ott dolgozó Eszenyi brigád. Az évszemavatási ünnep­séggel egybekötött bányász­napon nem érdemtelenül ad­ják tehát annak a 30—35 olajbányásznak a „kiváló dol­gozó” kitüntetést. Rászolgál­tak a munkások arra a 130— 140 ezer forint jutalomra is, melyet szintén ez alkalommal osztanak szét a legszorgal­­masabbak között. Az anyagi és erkölcsi elis­merés minden bizonnyal to­vábbi munkasikerek elérésé­re ösztönzi őket. Céljaik adottak: Megfogadták, hogy a pártkongresszus tiszteletére az éves tervükben megsza­bott 76 ezer méter helyett 95 ezret mélyítenek le, s 9 millió forint üzemi eredményt ér­nek el. Lehetőség van a ter­melés gazdaságosabbá tételé­re. Több példa bizonyítja ezt. Az I. negyedévi egy fúrási méterre eső 3,63 forint vesz­teséggel szemben példaként a II. negyedévben 2,92 forint nyereséget , tehát méteren­ként 6,55 forint eredmény­­javulásit értek el — minde­nekelőtt a fúrási métertöbb­let eredményeként. Ezt az utat kell járniok az év máso­dik felében is. ■ — ........­ Milliós értékben fejleszti tovább gazdaságát a jászkiséri Táncsics Tsz Vezetőségi ülést tartott a jászkiséri Táncsics Tsz, me­lyen Vakhall Margit könyve­lő ismertette a következő hó­napok fejlesztési tervét. A szö­vetkezetiek a tervezett két­száz hold helyett közel két­száznegyven holdon hajtanak végre digózást — több mint 700 ezer forint értékben. En­nek az összegnek felét az ál­lam biztosítja; 122 ezer fo­rintot fordítanak a termelő­szövetkezeti tanyaközpont villamosítására; 170 ezer fo­rintból — jelentős társadal­mi erő felhasználásával — 100-as szarvasmarhaistállót építenek. Egy kilométeres be­kötőutat az állam által adott anyagból, társadalmi munká­ban építenek. A jászkiséri Táncsics Tsz gazdái már eddig is sokat ál­doztak a közös gazdaság erő­sítésére­ Idén — többek kö­zött — 500-as baromfiszállást, 230 kat. hold rizstelepet, 300 négyzetméteres kombájnszé­­rüt létesítettek. Amit tanult, átadja Az udvar tele vasszerke­zettel. Az egyik helyen szab­ják, másutt már hegesztik- Középkorú, alacsony, barna férfi energikus mozgása tű­nik fel. Magyaráz, intézke­dik, embereket csoportosít át, olyan, mintha a vállalat mindentudója lenne. Nem is csatlakozunk meg­állapításunkkal- Szívós Jó­zsef, a lakatosok csoportve­zetője szorgoskodik a jász­berényi Vasipari Vállalat ud­varán. Harmincöt embert irányít, nem is kis munká­ban. Éppen a Hajdú megyei Atomkutató Intézet vasszere­léseit készítik a megadott rajzok szerint. A felelősség igen nagy,­­ mert pontos, minőségi mun­kát kíván a megrendelő. A munkások nagyrészt fiatalok, akik lelkesen dolgoznak az irányítás alapján. Szívós Jó­zsef sem maradt egyedül eb­ben a munkában. Ott van mellette Bérics László, Kosz­­tyakov Pál és több idős munkás, akik kiveszik részü­ket a fiatalok tanításából,­­­­neveléséből. A kollektíva egybeforrott már. A volt zsellérgyerek megtalálta azt a módszert, mely mozgósít a közös cél el­érésére­. Persze Szívós József­nek nem sokat kellett keres­gélni ezt. Egyéniségéből fa­kad minden mozdulata és szava egyaránt. Ismeri a munkások minden gondola­tát hiszen közülük való. Ő is megszenvedett a mestersé­gért a múltban. Mint földnél­küli parasztgyerek ment el szakmát tanulni a kisiparos­hoz. Húzta a kocsit, hordta a vizet a konyhára, még a pi­acra is járt, s naponta 12—14 órát dolgozott, összeszorított fogakkal tanulta meg azt,­­­­amit ma tud­— A­­ legnagyobb iskolát — mint mondja — a győri Wil­helm Pieck-ben dolgozott idő adta. Azok a napok a szerve­zett nagyipari munkások kö­zött gerincet adtak az ember­nek. Egész másképp néztem a világot, mikor ismét haza­kerültem. Most a Vasipari Vállalatnál is kialakulóban van az igazi munkás-kollek­­tíva. Különösen összeforrott a gárda a kongresszusi vállalás megvalósításában. Ma ott tar­tunk, hogy újabb vállalást tettünk- Nem lesz probléma, mert munkánk van bőven, a felkészültségünknek megfele­lően. — ab. — Gyorsítsuk a silókukorica betakarítását A megyei tanács vb me­zőgazdasági osztálya ellenőrizte a silókukorica be­takarítás munkálatait. Meg­állapította, hogy nagyon sok az eltérés a teljesítmények­ben. Egyes gépállomások el­maradtak, teljesítményük ke­vés, holott ugyanannyi terü­let jut egy gépre, mint a jó eredményeket elért gépállo­másokon. A legutóbbi értéke­lés szerint Kisújszállás ter­melőszövetkezeti város áll a legjobban e téren. A silóku­korica betakarítását jóformán befejezték. Jól haladnak a munkálatok Szolnokon és Karcagon. Nagy az elmaradás a jászberényi, a szolnoki, de leginkább a tiszafüredi járás területén. Tervüket mind­össze 28,7, illetve 26,4 és 20,8 százalékra teljesítették. Nem valami dicsérendő eredmény. A munka megszervezése körül vannak bajok, ott, ahol szembetűnő az elmaradás. Amelyik gépállomás körzeté­ben viszont gondosan szer­vezték a munkálatokat, ott érnek is el jó eredményeket. Itt a dolog kétoldalú. Nem­csak a gépállomások vezető­it, hanem a termelőszövetke­zetek igazgatóságait is dicsé­ret vagy elmarasztalás illeti az értékelés szerint. Ahol a tsz vezetői a jó munkaszer­vezésnek már mesterei, ott a szövetkezeti gazdák minden erejükkel támogatják őket Nézzük a túrkevei Vörös Csillag Tsz akár egész évi munkáját. Itt a tagok meggyőződtek arról, hogy a vezetőség határozottsága, gondos irányítása mindig az egész közösség érdekét szol­gálja, s támogatják is min­den erejükkel a vezetőket. Jó a munkaszervezés. Tavasz óta állandóan élenjárnak a növényápolásban. Számoltak az esős időjárás­sal. Előfordult, hogy éjszaka 28 kombájn dolgozott akkor, amikor az időjárás azt mu­tatta, hogy további esőzések­re van kilátás. Elsők között végeztek a szorgalom és a gondos munkaszervezés kö­vetkeztében a gabona betaka­rítással. A takarmány sem pusztult a táblán, mert a legalkalmasabb időben a ta­gok mozgósításával éjjel fel­­gyűjtötték és gyorsan kazal­ba rakták. Náluk most is a helyes munkaszervezéssel magyaráz­ható az örvendetes előrehala­dás. Tudják, hogy a szállító kapacitás megyeszerte elég­telen, éppen ezért éjjel is szállítanak. A Vörös Csillag Tsz területén a silótöltőgépek nemcsak nappal, hanem éj­szaka, sőt még vasárnap is dolgoztak. Nem csoda hát, hogy a silózást befejezték, sőt más fontos munkálatokat is elvégeztek. Náluk olyan kihordott is­­tállótrágyát nem találni, ame­lyik ne lenne beszántva. A kendert levágták, szedik a cukorrépát, egyszóval zökke­nőmentesen dolgoznak általá­ban. Sokat tanulhatnak tőlük egyes termelőszövetkezetek vezetői. Olyanok, mint a mezőtúri tsz-ek egyike, másika. Az elmúlt héten a silókom­bájnokat rosszul használták ki több mezőtúri tsz-ben. Na­ponta előfordult, hogy mind­össze csak 8 órát üzemeltet­ték a silókombájnokat. Elmu­lasztották a két műszak meg­szervezését. Erre lenne szük­ség s nem is kerülne túl nagy erőfeszítésbe, hiszen egy kombájnhoz 8—9 fő bárme­lyik több ezer holdas tsz-ben nem probléma. Egyébként a mezőtúri tsz­ek vezetőivel beszélgettünk, s az elnökök határozott ígé­retet tettek arra, hogy 24 órán belül megszervezik a kettős műszakot. Az ígérete­ket azonban nem mindenütt követték a tettek. Egy nap múlva megállapítottuk, hogy több kombájn továbbra is egy műszakban üzemel. Ért­hetetlen, egyes tsz vezető nem képes 9 embert mozgósítani annak érdekében, hogy reg­gel 3 órától este 9 óráig két műszakban üzemeljen a siló­­kombájn. A mezőhéki Táncsics Tsz­­ben 500 hold silókukoricát kell betakarítani, de auguszi­­us 28-án arra hivatkoztak, hogy ez a takarmányféleség még nem kombájnérett. Más tsz-ekben ugyanilyen vagy hasonló felfogás szintén hát­ráltatja a silókukorica gyors betakarítását. Mi a teendő? A gépállo­mások és a tsz-ek ve­zetőinek javasoljuk, gondos­­kodjanak arról, hogy minden pótkocsi magasítóval legyen ellátva. A silókombájnok mindenütt váltott, vagy nyúj­tott műszakban üzemeljenek. Az idevonatkozó miniszter­helyettesi intézkedésnek a járási és a városi tanácsok végrehajtó bizottságai szerez­zenek érvényt Azt ajánljuk, két-három kombájn együtt dolgozzon, így a szállítókapa­citást jobban kihasználhas­sák. Ha a termelőszövetkezet­­nek nincs elég munkaereje a két műszakhoz, szervezzenek társadalmi munkát. A szál­lító vontatók, illetve pótko­­csik teljes egészében a siló­­zási munkákra legyenek be­állítva, ahol a kapacitás ke­vés. Igénybe kell venni a TEFU-t Vedrődy Gusztáv főagronómus, Megyei Tanács VB. gyönyörű virágai. Mint va­lami hervasztó kéz suhintott el felettük az augusztusi éj­szaka hűvös szele. A téren emberek mozognak, s kicsit sajnálkozva szemlélik büsz­keségeiket, a néhány hete még megszámlálhatatlan színben pompázó virágokat. S aztán sóhajtanak: itt az ősz... Igen, igen, közeledik az ősz. Kisújszállás után a vas­úti átjáró mellett, ahol a sín­pár Karcag felé kanyarodik, „kazalváros” szakítja meg az ősz sok lágy színében pom­pázó határt. Mint valami óriás, nyakát nyújtogató gó­lya, ágaskodik a kazlak kö­zött a szénarakó. De milyen kazlak — mintha skatulyából húzták volna ki mindegyiket. Valóságos műremekek. Nos, aki nem tudná, ez a kisúj­szállási Búzakalász Tsz biro­dalma, s akik még most va­sárnap is a kazlak mellett szorgoskodnak, azok a tsz gazdái. A vasárnapot is fel­áldozzák, hogy ősszel, télen ne legyen takarmányhiány. A kertész A sorban következő Kar­­cag, Kunmadaras, semmiben sem különbözik utunk előbbi részétől. Időnként szénával megrakott pótkocsis von­ató fordul az útra, távolból siló­kombájnok, traktorok zaja szabdalja az őszi illatú csen­det. A vasárnap ellenére is, tele élettel a határ... S ha életről, mozgásról be­szélünk, álljunk meg egy percre Tiszaőrsön is. Valósá­gos méhkas a fürdő. Százak keresnek enyhülést és talán gyógyulást is a környező köz­ségekből a fürdő vizében. A medence és a vendéglő kö­zötti térségen négy autóbusz, távolabb a kiserdő fái alatt fogatos kocsik. Vidám kirán­dulótársaságnak nagy buzga­lommal húzza a cigány az egyik tisztáson. A fürdőruhás lányoknak csak az arcuk szí­ne árulja el, hogy hétközben a földeken dolgoznak. A fürdő mellett valóságos virágszőnyeg: a Rákóczi Tsz kertészete húzódik itt A kor­szerűen felszerelt üvegházak között őszhajú ember: Kur­­zim Gyula kertész foglalatos­kodik. Számára talán ez a legünnepélyesebb vasárnap és a legkellemesebb időtöltés: kedves virágait gondozni. El­babusgatja a pompázó őszi­rózsákat, új dugványokat he­lyez a földbe, majd az eleve­nen szülő kaktusz mellett megcsóválja a fejét: hiába, nagyon szapora vagy, alig tudom hova tenni „gyerme­keidet”. S bent a község „vasárna­pot”. A buszmegálló melletti ácsorgó előtt kissé kapatos vadászok házalkodnak egy­mással. Kacsalesen jártak, de nem sok szerencsével. Hatan valami tizenkét vécét tudtak csak puskavégre kapni Most aztán leöblítik a port, kicsit etet is gyűjtenek a jövő heti leshez. Néhány házzal odább a tanácselnök „civilben”. Ép­pen krumplit szed. Neki ez a vasárnapja. Délibáb Ritkulnak a fák. Nagy­­ivánhoz, a Hortobágy szélé­hez közeledünk. Idillikus kép: az út jobboldalán tehéncsor­da legel. Botjára támaszkodik az öreg gulyás. Vasárnap ide, ünnep oda, a jószág nem néz erre. És távolban feltűnik a dé­libáb. A tanyák, mintha a le­vegőben lebegnének. Amott pedig gerincével fordította lefelé a házat ez a különös tünemény. Romantika? Ha úgy vesszük, az. A községi tanács elnöke azonban új romantikáról tesz említést: a Béke Tsz-ről Az elnök olva­sott éppen, de erre szívesen szakított időt. A Béke Tsz irodája most sem üres. Az idős tagok hely­zetéről tanácskoznak éppen. A mozigépész előadásra ké­szülődik. A „Szállnak a dar­­vak" című film befejező ré­szét játsszák. Két előadást tartanak, de mégis nagy a baj: nem jut minden­kinek légy Sokaknak emiatt bos­­szús a vasárnapja Nagyivá­­nom Esteledik Az ég alján megjelennek az első pirostarlagos felhőf osz­­lányok. Az idős útőr kicsit rosszmájúan nézi, hogy az esti utcán „esőstől” sétálnak a fiatalok. „Mint a pávák” — dünnyögi. Mi tagadás, váro­siasan öltöznek errefelé, a fiúk és a lányok. A nylon ruha, nylon blúz már nem ritkaság — mindennapos. A cukrászda tömve emberekkel. Jól igyekezzen, aki le akar ülni. Helyet kapni itt éppen olyan nehéz, mint a mozi­ban, ahol hosszú sor várja a jegyet. Nagyokat köszönnek az Ezüstkalász Tsz gazdái­nak. Ők a vasárnapot a „Be­­rébe” töltötték. Silóztak. Ma végeztek huszonöt hold siló­­kukorica betakarításával. Azt tartják, pihenhetnek a télen eleget. A kunhegyesi parkban fo­rog a „sergő”, szól a zene. Törökszentmiklósin az egyik kiskocsmában sportolók ün­neplik a győzelmet. Beestele­dett­ a szajoli úton, mint színes virágfüzérek tűnnek elénk Szolnok fényei. Vége az útnak, ismét eltelt egy vasárnap, a maga örömeivel Szekulity Péter— Nagy István 3 Hogy agronómus — négyféle gond Rendkívüli fontos a falu új értelmiségének, az agronó­­musoknak a feladata. ők a közös gazdaságok szakmai irányítói, s a tsz-ek jó vagy rossz gazdálkodása nagymér­tékben függ munkájuktól. Ki mint él, úgy ítél —mond­ja a közmondás, s hozzá tehet­nénk, úgy is dolgozik. Nem mindegy tehát, hogy e fontos beosztásban lévő emberek milyen életkörülmények kö­zött, hogyan élnek. A napokban Kétpóra láto­gattunk. Itt három termelő­­szövetkezetben hét agronó­­mus munkálkodik. Legna­gyobb a Szabadság Tsz terü­lete közel 5 ezer hold, és öt agronómust foglalkoztat. Egyikük, korra talán a leg­fiatalabb: Nagy László agrár­­egyetemi végzettséggel ez év januárjában jött a tsz-be. Mint beosztott agronómus, két brigád, összesen 170 em­ber munkáját irányítja és 2300 hold megműveléséért felelős. Életkörülményeiről hadd beszéljen ő maga: — Munkahelyemtől körül­belül 4 kilométerre lakom a tsz egyik tanyájában. Itt élünk feleségemmel és két­éves kisfiammal. Szívesen jöttem a tsz-be dolgozni, ha­nem a feleségem pesti szüle­tésű .­­ i Nehezen szokja meg a tanyasi életet, annál is in­kább, mert nyáridőben nem­igen jut idő szórakozásra. Nagyon szeretnénk beköltözni a községbe, őszre, reméljük, sikerül. Fizetésemre nem pa­naszkodom: 1500 forintot ka­pok készpénzben, 400 forint értékűt terményben. Meg le­het belőle élni. — Moziba megyek­ a csa­láddal — mondja néha Antal Károly, a tsz másik agronó­­musa, ha megkérdik tőle hova siet. Azután gyorsan el­húz motorjával Tenyő felé. Ott lakik saját házában. Nyá­ron motoron, télen vonattal jár a tsz-be. Bizony, ez elég fáradságos, mégsem költözne ki tanyára. A községben lak­ni mégiscsak jobb. A főagronómus kilenc funkciója mindenki által is­mert és megszokott tény Két­­pón. Bármelyik tömegszerve­zetnél adódik valamilyen fon­tosabb probléma, Pogán Fe­renchez fordulnak. Egyetlen párt, tanács, vb, Hazafias Népfront, MHS, vagy úttörő elnökségi gyűlés sem zajlik le­­ nélküle. Párttitkár a tsz­­ben, de a községi kiszesek­­nek is ő a mozgatója. No­­s mindemellett munkáját, ső­t- agronómusd tisztét is ellát­’a. — Nem érzem, hogy túlsá­gosan kimerítene pedig gyak­ran éjszakáznom is kell Mind a párt-, mind a mező­­gazdasági munkát szeretem. Azért egy kicsit mégis sok a kilenc feladat Sok bizony. Pegán elvtárs példája mutatja, mennyire helytelen lenne, ha csak a család szemszögeiből vizsgál­nánk a „hogyan él?” probé­­máját. Mert Pegán elvtársra a családja s­em panaszkodhat Benn laknak, szinte a község központjában. Ha nincs va­lami gyűlés, már este hét, fél nyolckor otthon van. De mikor nincs annak, akinek kilenc tisztsége van. Elzárva a világtól, valahol a mezőtúri határban lakik Basa János, a Zöld Mező Tsz agronómusa. Most végzi le­velező tagozaton az egyete­met. Szórakozásra nem is gondol, mert a tanulás min­den szabad idejét leköti. Ám, ha akarna, akkor sem na­gyon mehetne, mert ötkilo­méteres körzetben még köz­ség sem található. Legköze­lebb Csugar fekszik; kocsmá­­zásnál különb mulatság ott sem kínálkozik. Négy ember — négy világ. Különböző körülmények kö­zött élnek, de fáradságot, időt nem kímélve, mindnyá­jan egy célért dolgoznak. Ez a négy ember — s megye­­szerte még annyi hozzá ha­sonló — kétséggel vállalja a nehézségeket. Ugyanakkor illő, sőt erkölcsileg kötelező annak a közösségnek, mely­nek érdekében dolgoznak, hogy könnyítsen sorsaikon A főagronómuson a legkön­­­nyebb: néhány funkció terhét le kell venni a válláról. La­kást biztosítani — jól tudjuk — nehezebb. A termelőszö­vetkezetnek kell azon igye­keznie, hogy a cserére szánt új lakás mielőbb elkészüljön. Hasonlóképpen Basa János számára sem kedvező e kényszerű elszigeteltség. Ta­nulásának végső fokon majd a szövetkezet látja hasznát — szükséges, hogy leendő még­­jobb szakemberén segíteni igyekezzék. P, V

Next