Szolnok Megyei Néplap, 1960. június (11. évfolyam, 128-153. szám)
1960-06-02 / 129. szám
1960. június 2. A KÖLTÉSZET NAPJA Törökszentmiklóson A vers különleges varázsát sokan ismerik, de nem elegen. Az érzések rímes-ritmusos formába öntését, a világ valóságát a költő forrongó érzésvilágán keresztül művészi formában kivetítve, meg kell ismernie és meg kell szeretnie mindenkinek. Ezért tartják most már meg minden évben a költészet napját, városon és falun egyaránt. Törökszentmiklóson, sajnos, elég kevesen voltak kíváncsiak erre. Vagy százhuszan-százharmincan jöttek itt össze a különben értékes és szép előadás meghallgatására. Zömében — mint a megyében sok helyen a diákok. Felnőttet, talán ha negyvenet számoltunk össze. Pedig Molnár Dániel TIT járási titkár beszámolója megérdemelte a figyelmet. Végigvezetett bennünket röviden, világosan tiszta okfejtéssel az irodalom fejlődésén, buktatóin, súlyos hibáin és megújulásán. A „nagyok”: Fodor József, Nagy Lajos, Illyés Gyula versei éppúgy a műsoron voltak, mint a szegedi fiatalok antológiájából megismert tehetséges Simai Mihály és Farkas László alkotásai. A közreműködők közül ki kell emelnünk Kiss Katalin tanítónőt, aki tiszta szövegkiejtéssel, mély átéléssel tolmácsolt. Nem tartjuk viszont helyénvalónak az ilyen népszerűsítő műsoron az úttörő szavalók szerepeltetését. Minden igyekezetük és kedvességük ellenére sem tudták megfelelően tolmácsolni az értelmi és érzelmi fejlettségüket meghaladó verseket. Mindent összevetve: örültünk az estnek. Jó kezdeményezés, nem is ártana megismételni kellő létszámú felnőtt közönség előtt. Paszternak meghalt Moszkva (TASZSZ). A Szovjetunió Irodalmi Alapja közli, hogy Borisz Leonyidovics Paszternak író, az alap tagja hétfőn 71 éves korában hosszantartó súlyos betegség után elhunyt. A hírt gyászjelentésben közölte a Lityeratura i Zsizny című lap is. (MTI) Május 18 és június 11 között az egyik New York-i művészeti múzeum rendezésében bemutatják az utóbbi évek legsikeresebb lengyel filmjeit. Többek között Az utolsó állomás-t, az Öten a Barska utcából című filmet, és a Csatorná-t. • Az NDK-ban rövidesen bemutatják a mozik Tatjana Szamojlova Az el nem küldött levél című új filmjét. * Svájcban bemutatták a Voudampe kapitány című olasz filmet, amelynek cselekménye a második világháborúban játszódik le Olaszországban, s témája egy ember tragikomédiája, akinek képzelt hősiessége a fejébe szállt. A film címszerepét Vittorio de Sicai játsza be humorral és nagy tehettséggel rendezője: Wolfgang Staudte.* Kiadták az 1959. évi belga filmdíjakat. Az év legjobb színészei: Jean Gabin, Brigitte Bardot, Gina Lollobrigida és Alain Delon; a legjobb film díjait az Orfeo negro és a Négyszáz csapás kapta.* Giani Franciolini olasz filmrendező ötven éves korában Rómában meghalt. Franciolini számos jól sikerült olasz filmet rendezett, amelyek közül legismertebb az Európaszerte nagy sikert elért Jónapot elefánt! című filmvígjátéka.• Prágában ünnepi előadás keretében mutatták be A megszakadt dal című új szovjet—csehszlovák koprodukciós filmet . * Új filmklub nyílt Párizsban, ahol szovjet filmeket és a népi demokratikus országok alkotásait mutatják be. Az ünnepi megnyitón Andrzej Wajda Nemzedékek című filmjét vetítették. * Antwerpenben az 1959. év legjobb filmjének kijáró Kritikusok díját Bondarcsuk Emberi sors című filmje nyerte el. Belgrádban Háború címmel utópisztikus tárgyú filmet készítenek az atomháború borzalmairól. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Három méteres mammut-agyart találtak Krasznojarszk (TASZSZ). Csaknem három méteres mammut-agyart találtak Krasznojarszk mellett, a Jenyiszejen épülő vízierőmű földmunkálatai során. Az építkezésnél már korábban is több alkalommal bukkantak mammut-maradványokra. (MTI) VIGASZTALANUL esik az eső. A vertfalú, nádtetős kis ház eresze alatt feketefejű, kendős öregasszony álldogál. Sötét az utca, s bentről is csak egy petróleumlámpa fénye pislog az útra. —! Nem tudom kedves, merre járhat a fiam. Az előbb még itthon volt, olvasgatott, most meg hiába várom. Ilyenek ezek a fiatalok, egyet gondolnak, s már nem is lehet őket látni. Nem olyanok, mint mi voltunk, nem kell nekik látástól-vakulásig dolgozni, s félni sem attól, hogy holnapra kenyér nélkül maradnak! Jaj, nagyon sokat tudnék én erről mesélni! Huszonhárom évvel ezelőtt négy kisgyerekkel maradtam özvegyen. A legidősebb Ham — Feri, akit maguk keresnek — tizenhárom esztendős volt! *— Sok nehéz évet éltem meg — a szavak csendes patakként folydogálnak az eresz alól. — Aztán az is igaz hogy, ahol egyszer megtelepedett a baj, ott mindennapos a szerencsétlenség. A fiaim korán dolgozni kezdtek, cselédnek álltak nagygazdákhoz, hogy legyen mit enni a kisebbeknek. A második — kedves jó gyerek — egy este véresen nyitotta rám a kaput. Mosogattam a sebeit, korbol&Bi is, csak úgy cserndesen, hogy nem szoktál te kedves fiam verekedni, amikor hirtelen átölel, és sírva, fájón kiáltja: — Anyám, nem verekedtem én, a csendőrök vertek félholtra! Rám fogta a gazda, hogy elloptam egy kocsikereket! Nem élem túl ezt a szégyent, hiszen tudja, nem loptam én még életemben! — Vigasztaltam, melléültem, egész este beszélgettem vele. Hajnalban mégis üresen találtam a helyét. Felakasztotta magát szégyenében! AZ EMLÉKEZÉSTŐL, fátyolos a hangja, elhallgat. A szűk kis utcácska sarkán ekkor kerékpárlámpa fénye villan. Mérei néni kinéz, s örvendezve szól: — Csakhogy megjöttél, Feri fiam, oly régen várunk! Mérei Ferenc vigyázva a kerítés oldalához támogatja a kerékpárt, s tessékel befelé, a kicsi házba. A petróleumlámpa fényében kezelünk, jobbomat erős, inas balkeze szorítja. — A másik csak csonk — mutatja — elvitte a szecskavágó falóban. Jobbkeze csuklójánál végződik.Szinte fájó ezt a harmincöt évesnek látszó, erős fiatalembert így látni. Mérei Ferenc is sóhajtva tekint rá. “ Alapító tagja vagyok a jászapáti Velemi Endre termelőszövetkezetnek — mondja. 1950-ben, sokszor összehúztuk a nadrágszíjat, s még az is előfordult, hogy kölcsönkapával mentünk a közösbe dolgozni. Mondom, megkoplaltuk, hogy ma egy gazdag, milliomos termelőszövetkezetnek tagjai vagyunk! S lám, amikor már gondtalan, szép lenne az élet, jön egy ilyen szerencsétlenség, tehetetlen lesz az ember! Sokszor éjszakákon át gondolkoztam, mit tegyek, hiszen nem élet ez így! Aztán egyszer az újságban olvastam egy cikket! Arról szólt, hogy egy budapesti villamoskalauzt nagy szerencsétlenség ért: mindkét karját amputálni kellett. Kétségbeesésében levelet íratott Hruscsov elvtársnak, s tőle kért segítséget! És hamarosan elutazott a Szovjetunióba, ott kapott egy műkart, amellyel mégis ember tud lenni! Nem sokat gondolkoztam én is írtam egy levelet. Csak, miután feladtam, akkor kezdtem töprengeni. Nem lehet az, hogy Hruscsov elvtárs minden ilyen levélre válaszoljon, segítsen, hiszen neki olyan sok, országos gondja van. És egy napon sok bélyeges, idegen levelet hozott a postás. A Szovjetunióból jött, írták, hogy szívesen segítenek rajtam is! Azóta én olyan boldog vagyok. Azt is megírták már, hogy ki kell utaznom, s majd ott készítik el nekem azt a műkezet, amellyel a Brüsszeli Világkiállításon nagydíjat nyert a Szovjetunió. S nem gond a kinttartózkodásom sem: mindenről gondoskodnak! Csak az útiköltséget kell fedeznem! Ebben meg segít a Vöröskereszt és a Velemi Endre Termelőszövetkezet is. A LÁMPA FÉNYE pislákol. Tíz óra is elmúlt már, öreg este borul Jászapátira. Mérei Ferenc az éjjeliszekrényről egy agyonolvasott könyvet vesz és kezébe: — Addig is, míg kimegyek, oroszt tanulok. Szeretném a szovjet nép nyelvén megköszönni ezt a nagy-nagy emberséget! §óskuti Julia Emberség c A modern kémtechnika csődje Még 1948-ban történt . J . Allan Dullesnek, a kémkedés amerikai szakértőjének vezetésével bizottság vizsgálta meg a különböző amerikai kémszervezetek tevékenységét, majd új terveket dolgozott ki. E munkában többek között részt vettek a Rockefeller tőkéscsoport és a német-angol-amerikai Schröder bankház képviselői is. Dulles, a kémkedés „teoretikusa” indítványozta, hogy az USA-ban állítsanak fel külön kormányszervet a kommunizmus elleni világméretű harc vezetésére. — Több pénzt kell áldozni a hírszerzésre — fejtette ki, — fel kell szerelni az ügynököket a legmodernebb technika eszközeivel, minden addiginál jobban. Az általa körvonalazott felforgató tevékenységek programja „X hadművelet” néven lett ismert és fontos kiegészítője volt akkoriban a Marshal- tervnek. Minderre az amerikai kémszervezetek által a népi demokráciákban szervezett összeesküvések összeomlása után került sor. A kémtörvény Mint ismeretes, a Marshallterv kudarcot vallott. Egy lépéssel tehát előbbre léptek.... 1951-ben az amerikai kongresszus megszavazta a kémtörvényt (Mutual Security Act), amely szerint százmillió dollárt fordítanak évente a Szovjetunió és a népi demokráciák elleni kémtevékenységre. Ebből az összegből —, amelyet időközben 150 millió dollárra emeltek fel — jócskán jut arra, hogy az ügynököket felszerelhessék a legfejlettebb technikai eszközökkel, meg arra is, hogy speciális szakemberek egész seregét foglalkoztassák a hírszerzés sikere érdekében. Ezek a szakemberek állítják elő a titkosításhoz és egyéb célokra szükséges vegyszereket, a miniatűr fényképezőgépeket, stb. S a kémek és kémnők a raffinált trükkök egész sorát alkalmazzák *, munkájuk” közben. Eszközeiket a kémkedési technika csodafegyvereinek tekintik. Nos, lássunk néhányat e „csodafegyverek” közül... „Minox” fényképezőgép Egy Magyarországon elfogott amerikai ügynök felszerelése között találtak egy úgynevezett „MINOX”-fényképezőgépet. A készülék hosszúkás, lapos, kisebb, mint egy szelet csokoládé. Az ügynök a gépben elhelyezett tizenötmilliméteres filmre 50 felvételt készíthetett... volna. S mi volt a kém feladata? Katonai és egyéb objektumok fényképezése. S ha megközelíteni nem tudta az objektumot, akkor a pici gép elé távcsövet is szerelhetett. Ily módon akár kilométernyi távolságból is jó felvételt lehet készíteni. Nem ritkaság a cigarettatárcába, öngyújtóba beépített apró fényképezőgép sem. A Csehszlovákiában letartóztatott Stepan Palounek kémet mikrofényképezőgéppel látták el megbízói. Az ilyen gépekkel sokszor teljesen rejtetten, közvetlen közelből lehet embereket fényképezni. Leggyakrabban bizalmas iratok, titkos okmányok fotografálására használják. Rádióadóval felszerelt keblek A trükkök sorából nézzünk meg most egy kémnő számára készített különleges estélyi ruhát.... Az NDK állambiztonsági szervei 1957-ben letartóztattak egy kémcsoportot, közöttük egy csinos, ártatlan tekintetű nőt is, aki roppant veszedelmes és ravasz ügynök volt. Az adatokat az estélyi ruhája segítségével szerezte. Hogyan? Az estélyi ruha belsejét különlegesen kiképezték. A ruha alatt parányi rádiót helyeztek el, erős mikrofonnal — méghozzá a nő keblei körül, a speciálisan e célra készített melltartóban. A megfelelően hajlított mikrofonaz egyik kebelhez simul, a két kebel között az adó, a melltartótól lefelé az áramforrások. Az antenna pedig a deréktól lefelé, a ruha belső sodraiban csavarodik körbe. A kis rádió hatósugara 100— 200 méter. Nos, az „ártatlan kis hölgyike” emígyen felszerelve táncolt egy bárban a kiszemelt áldozattal, aki nem is sejtette, hogy bizalmas, vagy éppen fecsegő szavait megörökítik. Ugyanis a nő társa a bár egyik mellékhelyiségében ugyancsak speciális felszereléssel készen állt, s a vevőkészülék azonnal magnetofonra rögzítette az egész beszélgetést. Rövidesen aztán a kémszervezet fontos adatok birtokába jutott, vagy következtetéseket vonhatott le a fecsegő elejtett szavaiból. Lelepleztek már olyan kémnőt is, akinek az estélyiruhája picike magnetofont takart, amely a helyszínen rögzítette az elhangzottakat. A kémszervezetek azonban jobban kedvelik azt a megoldást, amikor a vevőkészülék és a magnetofin a hírszerzőtől távolabb van, biztonságban. Ez esetben ugyanis, ha a kémet elfogják, az anyag azért megmarad. Antenna a kutya pórázában Egy másik eset... Az NDK határőr szervei elfogtak egy ügynököt, aki magnetofonszalagot akart átcsempészni a határon. A szalag lepergetésekor kiderült, hogy egy beszélgetést rögzítettek rajta, amely fontos utalásokat tartalmazott egy találmányra vonatkozóan. A találmányon egy hadmérnök dolgozott abban az időben. A felderítés a következőket állapította meg: A hadmérnök egy új, csinos ismerősre tett szert, akivel délután sétálni indult. A hölgy szép volt és művelt, a mérnök szeretett volna jó színben feltűnni előtte. Elmondott hát egyet-mást a találmányáról. Úgy vélte, a néhány szóból úgysem derül ki semmi fontos. Még álmában sem gondolta, hogy a nő táskájában mikrofon és adóberendezés (olyan, mint a melltartó esetében) lapul. Arra sem gondolt, hogy a nő által vezetett kutya pórázában egy acélszalag az antenna. A vevőkészüléket pedig az őket követő gépkocsiban helyezték el Méreg a levélpapíron Amerikai segédlettel felszereltek Nyugat-Berlinben egy modern kémiai-technikai laboratóriumot. Vezetője , Wolfgang Kaiser vegyész lett. Minden bizonnyal náci múltjának köszönhette ezt a magas funkciót. Nos, Kaiser laboratóriumában a különböző apró pokolgépek, kémeszközök mellett mérgeket is előállítanak. (Hiszen előfordul, hogy az ügynököknek ilyesmire szükségük van.) Herr Kaiser például felfedezett egy olyan mérget, amelyet, ha levélpapírra kennek, a levél felbontója idegbénulást kap. A méreg ugyanis másodpercek alatt felszívódik a szervezetbe — a kéz pórusain keresztül. De használják a vegyészek tudományát másra is. Íme: Néhány évvel ezelőtt a magyar határőr szervek egy ügynököt üldöztek a kőszegi hegyekben. Feltűnő ismertetőjele volt az égővörös haja. A gyűrű egyre szűkült, mindent átkutattak, mindenkit igazoltattak. Végülis egy férfi maradt a gyűrűben, de szabályos igazolványokkal rendelkezett , és nem vörös, hanem szőke haja volt. A körültekintő éberségnek köszönhető, hogy a kém mégsem menekülhetett. A kém a szőke férfi volt. Mi történt? ... Az ügynök a határ átlépése előtt vörösre festette a haját. Mikor felfedezték a határőrök és szöknie kellett, a magával hozott különleges vegyszerrel megmosta a haját. A vegyszer rövid idő alatt tökéletesen megszőkítette. A „csodafegyverek” kudarca Csak néhányat soroltunk fel a kémkedési technika „csodafegyverei” közül. Természetesen az imperialista kémszervezetek találékonyságát ezzel korántsem merítettük ki. De ennyiből is láthatjuk, hogy a nyugati kémszervezetek specialistái (a „haditudományi segédszolgálat” ( ahogy virágnyelven nevezik) a legfejlettebb technika felhasználásával készítik elő „nagy” trükkjeiket. A trükköket alkalmazó nagy stílű kémek, kalandorok dicstelen tündöklése azonban rendszerint nem tart sokáig. A kémek „csodafegyverei” ugyanúgy kudarcra vannak ítélve miként annak idején Hitleré. A bukás elkerülhetetlen. (Gondoljunk csak a május elsején, a Szovjetunió területe fölött lelőtt amerikai kémrepülőgépre)... Igen, a modern kémtechnika csődje bekövetkezett. A csődöt az jelzi, hogy a Szovjetunió és a népi demokráciák állambiztonsági szervei a kémek módszereit, eszközeit sorra megismerték, felfedték, a nyilvánosság előtt leleplezték , a kémeket pedig elfogták. Sorsukat a jövőben sem kerülhetik el, hiába áldoznak finanszírozásukra milliókat a tengerentúl... Persze a kémek a jövőben is minden bizonnyal egyre kifinomultabb módszerekkel dolgoznak. Az óvatosság, éberség tehát a jövőben is kötelező érvényű! Morvád &