Szolnok Megyei Néplap, 1963. január (14. évfolyam, 1-25. szám)
1963-01-03 / 1. szám
t Katangai helyzetkép Lejárt az ultimátum — Csődbe egyezkedni próbál — Az indiai ENSZ csapatok előrenyomultak Kedden délelőtt lejárt az az ultimátum, amelyet az ENSZ adott a katangai légierőknek. A világszervezet tudvalevőleg közölte, hogy amennyiben a harcok után megmaradt katangai gépeket nem adják át határidőre az ENSZ-csapatoknak, az ENSZ elpusztítja az egész katangai légierőt. Más választás híján Csembe, a katangai szakadások vezetője, kedden délután kolwezi bányavárosból a katangai székhelyétől 136 kilométerre levő Jadotvillebe utazott, ahol a tartományi kormány tagjaival és az Union Miniere belga vállalat képviselőjével megbeszélést tartott Home angol külügyminiszter javaslatairól. Ezeket a javaslatokat, amelyeket még Dél-Rhodesiában nyújtottak át neki, Csembe az Union Miniere képviselőjének jelentése szerint magáévá tette. Csembe kijelentette, hogy akkor hajlandó Elisabethville-be visszatérni, ha az ENSZ szavatolja személyi biztonságát és mozgási szabadságát, az ENSZ-csapatok beszüntetik a tüzelést a Jadotville-től Elisabethville-be vezető út mentési, amely körzetet ellenőrzésük alatt tartanak, továbbá, ha Lufira-folyó partján várja őt az angol, a francia és az amerikai konzul, akiknek díszkíséretével vonulna be Elisabethville-be. Csembe követelte még, fogadják el a katangai helyzet rendezésére azt a változatot, hogy az úgynevezett katangai Nemzeti Bank elnöke tárgyaljon Leopoldville-ben Katanga pénzügyeiről. Az AP londoni jelentése szerint az angol külügyminisztérium szóvivője közölte, hogy az Elisabethville-i angol konzul hajlandó Csembe elé menni és más konzulokkal együtt a tartomány székhelyére kísérni. Ily módon biztosítani kívánják, hogy katonailag senki se üssön rajta Combén és kíséretén. Leopoldville-d diplomáciai körökben közölték, hogy Csombe sürgős kéréssel fordult U Thant, ENSZ-főtitkárhoz. A katangai diktátor azt kérte, hogy találkozhassak az ENSZ valamelyik képviselőjével, de feltétlenül nyomban hozzája fűzte, csak olyannal hajlandó találkozni, aki „nem vesz részt” az ENSZ jelenlegi akciójában. A nyugati hírügynökségek brüsszeli jelentésükben arról tájékoztatnak, hogy a nagy katangai bányászati konszern, az Union Miniere közölte, képviselői szerdán este Leopoldville-be utaznak, hogy „támogassák” a központi kormány és Katanga képviselőit a társaság export-jövedelméről folytatott tanácskozásokban. Míg Csembe alkudozik, az ENSZ gépezete megindult, hogy figyelmeztessen az ultimátum lejártára. Az előrenyomuló indiai ENSZ-csapatok Jadotville-től 32 kilométernyire délkeletre átkeltek a Lufira folyón. Az ENSZ-katonák Elsabethville-ből indultak el. A visszavonuló katangaiak felrobbantották a folyón átvezető hidat, az ENSZ-katonaság ezért pontonhídon kelt át a túlsó partra. Akkor egy zászlóaljnyi katangai támadt rájuk, heves összecsapás kerekedett, a szembenálló felek nehéz géppuskákból lőtték egymást. Három indiai ENSZ-katona meghalt és 14 megsebesült. A katangaiak elmenekültek. A tartomány fővárosába már megérkeztek a központi kormány képviselői. Leopoldville-be bejelentették, hogy a jövőben csak a kongói központi kormány ad ki Katangára érvényes be- és kiutazási engedélyeket. A központi kormány helyzete közben egyre súlyosabbá válik. Artoula kongói miniszterelnök kedden rádióbeszédben jelentette be, hogy Kaszavubu elnök három hónapos kényszerpihenőre küldte a kongói parlamentet. Megfigyelők emlékeztetnek rá, hogy ezúttal szó sincs valamiféle szokásos parlamenti szünetről. A kongói kormány célja az, hogy leszámoljon az egyre növekvő ellenzékkel. Az Adoula kormány és a kongói nemzetgyűlés harca a júliusi kormányátszervezéskor lángolt fel. November közepén az Adoula-kormány éppen hogy megmenekült a bukástól, amikor az ellenzék által benyújtott bizalmatlansági indítvány nem kapta meg a kétharmados többséget. Később az ellenzéki képviselők három miniszter ellen nyújtottak be hasonló javaslatot; közülük kettőt elsöprő többséggel leszavaztak a parlamentben. Leszavazták az igazságügyminisztert, akiről bebizonyosodott, hogy felelős parlamenti mentelmi joggal rendelkező képviselők bebörtönzése miatt. A múlt héten a szenátus Sendwe miniszterelnökhelyettest szavazta le. A parlament „szabadságolása” minden bizonnyal hatalmas politikai vihart kavar majd fel Kongóban. Mint az AP írja, Adoulának nincs most más választása, mint azt, hogy az eljövendő napokban hadseregére, elsősorban Mobutu főparancsnokra, aki a döntést lelkesen támogatta, valamint rendőrségére támaszkodjon. Az intézkedés kísértetiesen emlékeztet az 1960 őszén bekövetkezett eseményekre, arra az államcsínyre, amelynek a kongói parlament és Lumumba törvényes kormánya vált áldozatává. Mint ismeretes, az államcsíny sugalmazója amikor az Egyesült Államok Leopoldville nagykövete volt. Megfigyelők emlékeztetnek rá, hogy nemrég utazott vissza Leopoldville-ből az Egyesült Államokba Truman tábornok vezetésével egy washingtoni katonai delegáció. Az MSZMP politikája a magyar nép általános támogatását élvezi Varsó (MTI) A Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának elméleti és politikai folyóirata januári számában közli Jan Prasinskinak, a gdanski vajdasági pártbizottság első titkárának cikkét az MSZMP VIII. kongresszusáról. Ptasinski tagja volt a kongresszusunkon részt vett lengyel pártküldöttségnek. _■ . .. c. A cikk ismerteti a VI. kongresszus előkészületeinek fontosabb állomásait, majd a kongresszusi beszámoló tükrében részletesebben tárgyalja a magyar mezőgazdaság eredményeit kiemeli, hogy „a magyar elvtársak a társas gazdálkodásra való áttérés időszakában nemcsak megtartották, hanem még jelentősen emelték is a mezőgazdasági termelés színvonalát”. Ptasinski rámutat, hogy a szocialista építés jelenlegi maVaRján számos közös probléma foglalkoztatja a magyar és a lengyel népgazdaságot A cikkíró kiemeli, hogy a kongresszus nagy figyelmet fordított az ország társadalmi viszonyainak elemzésére és részletesebben tárgyalja pártunknak a szocialista nemzeti egység kialakítására irányuló politikáját. A Nowe Drogi a továbbiakban ismerteti, hogy a kongresszus foglalkozott a kétfrontos harc és a pártegység kérdéseivel. Aláhúzza, hogy „a Központi Bizottság, amikor kizárta a vezetésből és a politikai életből Rákosit és társait véglegesen lezárta a múlttal való leszámolás” időszakát Plasinski kitér a kongresszus nemzetközi vonatkozásaira is, s a többi között rámutat arra, hogy a kommu” ‘ •' i ,,W * ‘ '• J ' nista testvérpártok képviselői élesen bírálták az Albán Munkapárt vezetőinek szakadár tevékenységét, általános bírálatot váltott ki a Kínai Kommunista Párt küldöttségének próbálkozása az albán vezetők védelmére. (MTI) Átvette hivatalát Lemnitzer PÁRIZS (MTI) Párizsban szerdán a NATO főhadiszállásán ünnepélyes külsőségek között beiktatták tisztségébe Lyman L. Lemnitzer tábornokot, a NATO európai fegyveres erőinek új főparancsnokát. A távozó parancsnoknak, Norstad tábornoknak már november 1- én át kellett volna adnia tisztét, a kubai válság miatt azonban az újév kezdetéig hivatalában maradt. A 63 éves Lemnitzer korábban az amerikai vezérkari főnökök egyesített bizottságának elnöke volt. Lemnitzer a NATO európai fegyveres erőinek ötödik főparancsnoka. Elődei sorrendben: Eisenhower, Ridgway, Gruenther és Noretad tábornok voltak SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1963. január 5. Hruscsov és Brezsnyev újévi üzenetváltása Kennedyvel Moszkva (TASZSZ) Az Izvesztyija kedd esti számában közli azokat az újévi üzeneteket, amelyeket Hruscsov szovjet kormányfő és Brezsnyev, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke váltott Kennedy amerikai elnökkel. A szovjet vezető államférfiak távirata kifejti, hogy, ,,1962-ben olyan eseményekre került sor, amelynek végzetes fejleményeit azért sikerült elkerülni, mert a felek józanul kezelték a kérdéseket, és a kompromisszumok útjára léptek.” — Most a világ népei energikus erőfeszítéseket várnak tőlünk annak érdekében hogy megoldódjanak azok a halaszthatatlan problémák, amelyek új válságok kirobbanásával fenyegetnek, továbbá annak érdekében, hogy tartósan biztosítva legyenek a békés élet és az alkotó munka feltételei — írja a továbbiakban Hruscsov és Brezsnyev. A szovjet vezető államférfiak annak az óhajuknak adnak kifejezést, hogy az új év során „javuljanak meg országaink kapcsolatai és történjenek együttes erőfeszítések a nemzetközi helyzet határozott megjavítására az egész emberiség érdekében”. Kennedy amerikai elnök Hruscsovhoz és Brezsnyevhez intézett újévi üzenetében a következőket írja: „Az amerikai nép attól a hő óhajától eltelve néz a most beköszöntő új év elébe, hogy haladás történjék a béke ügyében. Részünkről biztosíthatom önöket, hogy nem fogunk elszalasztani egyetlen lehetőséget sem az egyetemes béke és az összes népek kölcsönös megértésének előmozdítására". Az Izvesztyija kedd esti száma közli Hruscsov szovjet és Macmillan angol kormányfő újévi üzenetváltásának szövegét is. Hruscsov üzenetében kifejezi azt a reményét, hogy az új év során „tovább fejlődnek az angol—szovjet kapcsolatok országaink népei, a világ békéje javára”. — A Karib-tenger térségében nemrég lezajlott válság leküzdése igazolja — mutat rá Hruscsov —, hogy még a legélesebb problémát is meg lehet oldani békésen, ha az érdekelt felek jóakaratot tanúsítanak. „Szeretném remélni, hogy Nagy- Britannia kormánya a szovjet kormányhoz hasonlóan erőfeszítéseket fog tenni, hogy megtaláljuk a megoldást az általános és teljes leszerelés, valamint a német békerendezés égető problémáira” — írja Hruscsov. Macmillan válaszában hangsúlyozza, Nagy-Britannia kormánya „minden erejével arra törekszik, hogy megtaláljuk a megoldást tárgyalások útján azokra a nehéz problémákra, amelyeknek tisztázásától a világ békéje függ”. Az üzenet rámutat arra, hogy Nagy-Britannia kormánya továbbra is törekedni fog a genfi leszerelési tárgyalások eredményes kimenetelére és a nukleáris fegyverkísérletek megszüntetésére vonatkozó hathatós egyezmény megkötésére. Továbbra is keresni fogja a német kérdés békés rendezését. Macmillan osztja Hruscsov azon reményét, hogy az új évben a Szovjetunió és Nagy- Britannia kapcsolatai tovább fejlődnek. (MTI) Nézeteltérések az Angol Konzervatív Pártban LONDON (MTI): Angliában — konzervatív körökben is — nagy az aggodalom a nassaui megállapodás miatt, amelynek értelmében Anglia a Skybolt-rakéták helyett Polaris rakétákat kap. A konzervatívok véleménye szerint Anglia ezzel megszűnik független nukleáris hatalom lenni. Az új év első napján angol konzervatív képviselőkből álló küldöttség kereste fel Thomeycroft hadügyminisztert, hogy garanciákat kapjon tőle. A látogatásnak az volt a közvetlen oka, hogy a Daily Express című lap címoldalon cikket közöl a nassaui egyezményről. A cikk szerint az Angliának szállított Polaris-rakéták „elektronikus zárral” lesznek felszerelve, amelyen továbbra is az amerikaiak tartják a kezüket, s így az ő beleegyezésük nélkül a rakétákat nem lehetne kilőni. A hadügyminiszter biztosította látogatóit, hogy a Polaris-rakétákon nem lesznek ilyen zárak, s e fegyverek atomtölteteit angol ellenőrzéssel , Nagy-Britanniában fogják gyártani. Nyílt kérdés még azonban, mi lesz az eredménye a parlamentben január 22-én kezdődő Polaris-vitának. A. SZOLZSENYION: mfj GmilŰlQ Suhov így mindent elintézett és az előszobában utólérte brigádját — a számozott házak kitódultak az ajtón. A brigád tagjai, meghízva, mert minden ruhaneműt magukra vettek, amijük csak van, lassan, nehéz léptekkel a gyülekező hely felé indultak. Még sötét volt, habár kelet felől zöldes és világosabb lett az ég. Csípős, gonosz szél fújt kelet felől. Nincs rosszabb pillanat, mint reggelente kivonulni sorakozóra. Sötétben, korgó, üres gyomorral — egész napra. A nyelvük megbénult. Senkinek sem volt kedve mással beszélgetni. A gyülekezőhelyen az alfelügyelő fontoskodott: — Hallod-e Tyurin, meddig kell várakoznom? Megint húzod az időt? Ha Suhov fél is az alfelügyelőtől, Tyurin nem fél tőle. Egyetlen szót sem szól a hidegben, csak topog szótlanul. És vele együtt az egész brigád topog a csikorgó havon: top-top. top-top... Úgy látszik, mégis elvitte a kiló szimmót mert a száznegyedik brigád újra eddigi munkahelyére megy, amint az a mellette felsorakozott brigádokból kiviláglik. A „Szocvároska” építésére a szegényebbeket és ostobábbakat hajtják. Cudar élet lesz ott ma: huszonhét fok, széllel — enyhely és tűzhely nélkül! A brigadérosnak sok szalonnára van szüksége, hogy a PPCS-be vigyen és sajátgyomrát is megkenegesse. — Habár csomagot nem kap, a brigadéros nem marad szalonna nélkül. Akárki is kap a brigádból, rögtön megajándékozza. Különben nem maradsz életben. A főfelügyelő egy deszkalapon jegyezgetett: — Neked Tyurin egy beteged van ma. Huszonhárman vagytok a helyszínen? — Huszonhárman — bólintott a brigadéros. Ki hiányzik? Jantyejelev lincs itt. Beteg? És rögtön végighullámzott a brigádon a suttogás: az a lég Pantyejelev újra a táborban maradt. Semmi baj nincs. Ott tartották. Újra belép valakit . Nappal berendelik és három óra hosszat ott tartják, így senki sem látja, senki sem hallja, amikor berendelik. Közben azt mondják, hogy ■ beteg. Az egész térség feketéllett a zubbonyoktól és a téren keresztül lassan mozogtak a brigádok a motozás felé. Suhovnak eszébe jutott, hogy meg akarta újítani a számot a gyapotingén, ezért a tér másik felére tolakodott. Ott kéthárom rab állt sorba a művész előtt. Suhov is beállt a sorba. A magunkfajta embernek a szám kész ártalom. A felügyelő már messziről meglátja és felírja a számot. Ha pedig nem újítod meg a számot idejében , mehetsz az egyesbe, miért nem törődsz a számoddal?? A táborban három művész van, képeket festenek ingyen a hatóságoknak és sorrend szerint a sorakozó helyre járnak, hogy számokat írjanak. Ma az őszszakállú aggastyán a soros. Amikor ecsetjével számot fest valamelyik rab sapkájára, éppen olyan akár egy pópa, aki balzsammal megkeni valakinek a homlokát. Mázol, mázol, azután a kesztyűjébe fúj. Vékony, kötött kesztyűje van, megdermed benne a keze és nem tud számokat festeni. A művész megújította Suhov gyapotingén a számot. Suhov most már nem kötötte le a zubbonyát, mert úgyis mindjárt megkezdődik a motozás, hanem a madzaggal a kezében a brigád után sietett és utolérte. Rögtön észrevette: brigádbeli társa Cézár, mégpedig nem pipát, hanem cigarettát. Vagyis csikket lehet szerezni tőle. De Suhov nem kérte a csikket közvetlenül, hanem Cézár mellé állt és oldalvást elnézett mellette. Elnézett mellette, látszatra közömbösen, mégis látta, hogy minden szippantás után Cézár elgondolkozott és ritkán szippantott) a hamu vörös pereme tovább halad, csökkenti a cigarettát és a szipkához közeledik. Akkor ott termett Fetyukov, az a sakál, egyenesen Cézár elé állt izzó szemmel a szájába nézett. Suhovnak szemernyi dohánya sem maradt és nem is remélte, hogy estig szerezhet. Egészen megfeszült a várakozásban és úgy érezte, jobban áhítja azt a csikket, mint a szabadságot. Azért ő mégsem alázná meg magát, mint Fetyukov, hogy másnak a szájából kinézze a csikket (Folytatjuk! 6.